Mai szakasz: 5 Mózes 28

Ez a fejezet az áldásokat tartalmazza, és ezek elképesztően erőteljesek. A kísértés viszont az volt és mindig is az lesz, hogy az áldásokat keressük és ne Istent. Jézus tanácsa a helyes perspektívát tárja elénk: "Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:33).

Döntések, döntések - ez Mózes utolsó üzenete. Ő már egy idős ember, de szenvedéllyel mondja: "Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára..." (1.v). A "ha" szó élesen felvillan. Mózes sürgeti a népet, hogy jó döntést hozzon. A szövetség, amelyet Isten Izraellel kötött, három fő vonással rendelkezik: a törvény, az áldozat és a választás.

A választás mögötti eszme az, hogy Isten elhatározta: kinyilatkoztatja magát a világnak Izraelen keresztül. Ezt vagy úgy teszi, hogy annyira megáldja őket, hogy a világ megtudhassa: csak Isten áldhatta meg őket ennyire; vagy megengedi az engedetlenség következményeit annyira kibontakozni, hogy az átok láttán a világ megtudhassa, hogy a menny van ellenük. A döntés Izraelé.

Isten szándéka azzal, hogy megáldotta Izraelt, jóval több volt annál, mint hogy a nemzet öncélúan meggazdagodjon.

Amikor nyilvánvaló áldásban részesülünk, az a veszély fenyeget, hogy az áldást saját vívmányunknak tartjuk. Isten az, Akitől minden jó adomány és tökéletes ajándék származik (Jak 1:17)

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: 5 Mózes 27

Hogyan tekintünk a fejezetben található átkokra? (Ebben a fejezetben nincsenek áldások felsorolva, csak átkok; az áldások a következő fejezetben találhatók). Vajon Isten bosszúvágyó, sértődékeny és kíméletlen? Vajon nem a szeretet Istene?

Úgy tűnik, mintha Isten azt mondaná, hogy ezek az átkok természetesen következnek be akkor, amikor az emberek elszakadnak az élet egyetlen forrásától – magától Istentől. Másrészről, ha népe engedelmeskedik törvényeinek, megáldja őket kegyével, termékenységgel, élelemmel és közösséggel.

Hogy teljesen világossá tegye népe számára, Isten a nép felét az egyik hegyre küldte fel, a másik felét pedig egy másik hegyre. A léviták a völgyben felolvasták az átkokat, amire az egyik hegyen levő népnek Áment kellett kiáltani. Amikor az áldásokat olvasták, a másik hegyen levő népnek kellett Áment kiáltani. A következményeket drámai módon vették tudomásul.

Másként fogalmazva, ha rendetlenül élünk Isten rendezett világegyetemében, annak közvetlen következményi vannak. Isten nem azt figyeli, hogy mikor tévedünk, hogy megátkozhasson bennünket. Isten válasza Izrael rossz viselkedésére Hóseás leírása szerint mindent elmond: „Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda...?” (Hós 11:8 – új prot. ford.).

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: 5 Mózes 26

A „zsenge” a learatott gabona első adagjára vonatkozik, amelyet Istennek adtak. Érdekes az, hogy az első zsengék ünnepét akkor vezették be, amikor még Izrael népe a pusztában vándorolt, ahol nem volt termőföld, így termés sem. Abban a hitben ünnepelték meg, hogy Isten be fogja vezetni az Ő népét arra a földre, amit megígért.

Lelki értelemben az, hogy valaki az első zsengét Istennek adta, azt jelentette, hogy elismeri, minden jó dolog Istentől van és minden az Istené. Az első zsenge felajánlása az isteni gondviselésben való bizalom kifejezője is volt; ahogy az első terményekről gondoskodott, úgy fog gondoskodni a többiről is, amire szükségük van.

Az első zsenge felajánlását mind a három fő zsidó ünneppel kapcsolatosan megemlíti a Biblia (4Móz 28:16; 2Móz 23:16; 3Móz 23:10). Isten azt akarta, hogy gyermekei évente ne csak egyszer, hanem többször is kifejezzék hálájukat az Ő bőséges áldásaiért. Hálás lelkületet kell tanúsítanunk Isten áldásainak bőséges és állandó záporáért.

Az Újtestamentum hét alkalommal említi az első zsengét, és mindig jelképesen. Noha az Újtestamentumban nincs parancs az első zsengével kapcsolatosan, tudjuk, hogy Isten szereti a jókedvű adakozót. A keresztényeknek adniuk kell javaikból az egyház munkájának és missziójának támogatására. Az izraelitákhoz hasonlóan nekünk is adnunk kell. „Adjatok, néktek is adatik” (Lk 6:38).

„Drága Istenem, adj ma lehetőséget arra, hogy adakozhassak és segíts, hogy jó kedvvel tegyem ezt.”

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: 5 Mózes 25

„Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” A szájkosár megakadályozta az állatot abban, hogy munkavégzés közben táplálkozzon. Ez a törvény kedvességre és figyelmességre bátorít az állatok irányába. Később Pál apostol ezt a törvényt analógiaként használta az evangélium szolgálatának támogatására (lásd: 1Tim 5:17-18). „Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb” (13. vers). „A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr” (Péld 20:10.

Az idők megváltoztak, de a kérdés maradt: Használunk-e különböző mértékeket életünkben? Más megfogalmazásban: Kétféle mércét használunk-e az emberekkel való bánásmódunkban?

Van-e kétszínűség bennünk? Megpróbálunk egy bizonyos életszínvonalon élni anyagi korlátaink ellenére azért, hogy az emberekben egy bizonyos benyomást keltsünk? Gyakran figyeljük a szálkát a másik szemében, miközben a gerendát a sajátunkban nem vesszük észre?

Vizsgáljuk meg a szívünket, hogy meglássuk, rendelkezünk-e kétféle mércével! Igyekezzünk őszintén megszabadulni a kétféle mércétől, amiket esetleg évek hosszú során át használtunk! Kapcsolatainkban használjunk becsületes mércét! Urunk örömét leli bennünk, ha így teszünk.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: 5 Mózes 24

Isten azt mondja Malakiás 2:16-ban: „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől”. És Jézus is rámutatott, hogy Mózes engedélye, ami lehetővé tette, hogy válással vessenek véget a házassági kapcsolatnak, csakis „szívetek keménysége” miatt adatott, majd hozzátette:  „de kezdettől fogva nem így volt”.  Valójában vannak más jogos válóokok is a hűtlenségen kívül (ld. 1Kor 7:15, 2Móz 21:10-11, 26-27). De amit a legfontosabb észben tartani, hogy mind Mózes, mind Jézus szerint az Istennel való kapcsolat hiánya eredményezi a válást.

A legszembetűnőbb a fejezet hátralevő részében olvasható rendelkezésekkel kapcsolatban az, hogy Isten mennyire komolyan foglalkozik a társadalom peremére szorultakkal, különösen a szegényekkel, idegenekkel és jövevényekkel, árvákkal és özvegyekkel.

A gyűjtögetés törvénye a Biblia szerinti (köz)jólétet írja le: adj a szegényeknek lehetőséget, hogy dolgozzanak, hagyd meg a kimaradt, lehullott gabonaszálakat nekik; ne végy el mindent még akkor sem, ha az jogosan téged illet, hanem hagyj valamit a szegényeknek és a jövevényeknek. Ezzel, az ott jelentéktelennek tűnő törvénnyel először 3Móz 19:9-10-ben találkozunk. Magyarázata pedig így hangzott: mert „Én az Úr vagyok, a ti Istenetek”. Az Ő természete jó szívvel adni bőséges tárházából másoknak, még azoknak is, akik talán nem érdemlik meg. Adj valakinek lehetőséget rá, hogy dolgozzon (összeszedje a lehullott búzát), és ez képessé teszi arra, hogy megőrizze a méltóságát.

„Szerető Istenünk, a legtöbbünknek nincs földje vagy szőlője manapság, ezért kérünk, segíts, hogy megtalálhassuk a módját, hogy gyakorolhatjuk a nagylelkűséget!”

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Fordította Kóczián Ágnes

Mai szakasz: 5 Mózes 23

A katonaságban megfigyelhető volt a hanyagság a higiénia és a tisztaság kérdéseiben. Az itt leírtak kiegészítik az 3Móz 15-ben adott higiéniai és tisztasági törvényeket. Észrevetted azonban, hogy Mózes miért adja ezeket a szabályokat? „Mert Istened, az ÚR veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent” (15. vers).

Az Úr Isten, a Föld és az ég Teremtője, közöttük szeretett volna járni (lásd még: 3Móz 26:12). Isten ugyanúgy velünk is együtt szeretne járni. Énokot gyakran emlegetjük úgy, mint azt a személyt, aki Istennel járt, és ez valóban így is volt. Amiről azonban csak ritkán beszélünk az az, hogy a világmindenség hatalmas Istene is kész volt Énokkal járni. Isten pedig nem is tudta volna egyértelműbben kifejezni ezt a szándékát, mint úgy, hogy Jézust küldte el Földünkre Immánuelként - „ami azt jeletni: velünk az Isten” (Mt 1:23).

Megfigyelted, hogy amikor két ember rendszeresen együtt jár, akkor éppen felépítenek vagy ápolnak egy csodálatos kapcsolatot? Énok „határozott céllal tanulmányozta Isten jellemét. Ő nem a saját útját követte, hanem igyekezett saját jellemét a mennyeihez illeszteni.” (E.G. White Bibliakommentár, 1. kötet, 1087 o.)

Drága Istenem, Mózeshez hasonlóan az én egyetlen kérésem is ez: „Mutasd meg a te dicsőségedet [jellemedet]”, és segíts megtisztítani az életem rendetlen és tisztátalan területeit!

John Ash

Chinese Union Mission

Hong Kong

Fordította Kóczián Károly

Mai szakasz: 5 Mózes 22

Nagyon sokan illetik erős kritikával a Mózes ötödik könyve 22. fejezetét, mint ami, úgymond, egy elrémisztő példája az ószövetségi Törvény érzéketlenségének, amit a nemi erőszak áldozatai iránt tanúsított. Ugyanakkor, ha közelebbről megvizsgáljuk a szövegkörnyezetet, akkor ennek éppen az ellenkezője derül ki.

Ez a szakasz két olyan főbb helyet nevez meg, ahol a még érintetlen lányokat az ókori Izraelben szexuális erőszak érhetett: a falvakat, illetve a városokon kívüli elhagyatott területeket. Fontos megfigyelnünk, hogy ezt a kettőt milyen döntő mértékben megkülönbözteti ez a törvény.  

Ha egy nő egy városban vagy faluban élt illetve tartózkodott, a környezetében sok férfi volt, akik a segítségére siethettek. Ez sokat elmond nekünk arról, hogy milyen komolyan felkészültek Izraelben a férfiak és a felnőtt fiúk arra, hogy őrködjenek a nők erényei felett, és szükség esetén ott teremjenek, és megvédelmezzék őket bármi áron. Ne feledjük, hogy olyan településekről van szó, ahol az ablakokban nem volt üvegezés, a lakóépületek inkább csak kis kunyhószerű házikók voltak, gyakran közös falakkal. Ebből arra következtethetünk, hogy egy nőtől gyakorlatilag minden pillanatban mindössze néhány méterre volt a segítség. Továbbá, ez a törvény, amely ebben a kultúrában együtt járt a férfiak őrködő gondnokságával, azt az állandó biztonságérzetet adta a nőknek, hogy csak kiáltaniuk kell, és ott a segítség. Ezen a háttéren, ha egy nő csendben maradt, akkor ez azt jelentette mindazok számára, akik felelősek voltak érte, hogy készségesen belegyezett az aktusba.

Ez az eset szöges ellentéte annak a törvénynek, ami azokra a nőkre vonatkozik, akiket egy elhagyatott helyen ért szexuális erőszak. Hogyha feltételezhető volt, hogy senki sem hallhatta a segélykiáltását, az illető nőt automatikusan ártatlannak tekintették, és felmentették a büntetés alól. Ellentétben sok korabeli törvénnyel, a nemi erőszakra vonatkozó izraelita törvény nem írta elő, hogy tanúk igazolják az ártatlanságot.

Habár nehéz megértenünk mai kutúránk hátterén, mégis sok nő (mint pl. Támár a 2. Sámuel 13. fejezetében) inkább feleségül ment ahhoz, aki erőszakot vett rajta, minthogy férjezetlen maradjon, és következésképpen gyermektelen is egész életében.

Isten igazságos, és gondosan őrködik életünk minden apró részlete felett. Mint oly sok más szabály és törvény az Ószövetség fejezeteiben, ez a fejezet is igazolja Atyánk jellemét, aki hajunk szálát is számon tartja. Annak a kultúrának a sötétsége közepette, amely nem igazán tulajdonított a nőknek olyan értéket, amilyet Isten a teremtéskor nekik szánt, a Teremtő a nők védelmére kelt és megparancsolta, hogy védelmezzék őket, és higgyenek szavuknak.                                         

Nicole Parker 
Southern Adventist University

Fordította Liebhardt László