Mai szakasz: Jób 4

Elifáz az első a barátai közül, aki Jób felkiáltására reagál. Jób barátainak nem volt tudomásuk a mennyei felkelés történetéről és a határozott különbségről sátán és Isten – Jób szerencsétlenségében játszott – szerepe között. Egyszerűen nem gondoltak rá.

Egyes tudósok a jót akarják látni Elifázban, és azzal mentegetik, hogy egyszerűen az akkoriban uralkodó nézeteket hangoztatta. Azt mondja, hogy Jób tanító volt, és sokaknak segített (3. vers.), de most, hogy ez a tragédia történt vele, türelmetlen lett, és neki van oktatóra szüksége. A hetedik verstől Elifáz a saját szemszögéből magyarázza a dolgokat, ami az „Ahogyan én láttam” (8. vers) kifejezéssel kezdődik. Tudásának forrása a saját tapasztalatai és érzékei. Elmélete szerint Isten a jelenben bünteti meg a gonoszságot és jutalmazza meg a hűséget. „Akik gonoszságot vetnek, azt is aratnak.” Isten haragja miatt érnek rossz véget a gonoszok még ma is (9. v.).

Egy éjszaka, amikor Elifáz aludni próbált, egy szellem suhant el arca előtt.(15. vers). Félelem szállt rá és reszketett.(14. vers) szőre felborzolódott, és kiugrott az ágyból (16. vers). Nem tudta azonosítani az alakot, holott a szeme előtt volt. A hang azzal vádolta Istent, hogy olyan dolgokat tesz, amik Lucifernek a mennybéli lázadásban játszott szerepére emlékeztetnek bennünket. Mindennek a célja Isten igazságosságának megkérdőjelezése volt. „Vajon igaz-e Isten előtt a halandó?” (17. vers). „Teremtője előtt lehet-e tiszta az ember?”

A negatív válaszért kiáltó, kétségeket keltő kérdéseket megerősíti  Isten vádolása: „Íme, szolgáiban sem bízhat.” Ehhez a vádhoz kapcsolódik, hogy „még az angyalaiban is talált hibát”, és kiűzte őket a Mennyből.

Sátán ugyanazt a játékot próbálja űzni, amit Évával az 1Móz 3-ban. Ha Isten az angyalokat nem kíméli, hogyan tenne az emberekkel jobbat? Isten az, aki reggeltől estig darabokra töri az embereket. A vádolás lelkülete folytatódik és Elifáz megismétli (20. vers). „Anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.” Ami azt jelenti, hogy a menny áldásait Isten vonja vissza ezektől az emberektől. Életük horgonya kiszakítva, hogy bölcsesség nélkül haljanak meg.

Drága Istenünk! Mi is szembesülünk tragédiákkal. Az emberek és a lelkiismeretünk olyan mértékű gonoszsággal akar vádolni minket, ami Isten azonnali büntetését érdemli,, de tudjuk, hogy Te a jövőben fogsz mindent megjutalmazni. Kérünk, tarts minket tenyered oltalmában. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Fordította: Csala Beáta

5 Mózes 27

Hogyan tekintünk a fejezetben található átkokra? (Ebben a fejezetben nincsenek áldások felsorolva, csak átkok; az áldások a következő fejezetben találhatók). Vajon Isten bosszúvágyó, sértődékeny és kíméletlen? Vajon nem a szeretet Istene?

Úgy tűnik, mintha Isten azt mondaná, hogy ezek az átkok természetesen következnek be akkor, amikor az emberek elszakadnak az élet egyetlen forrásától – magától Istentől. Másrészről, ha népe engedelmeskedik törvényeinek, megáldja őket kegyével, termékenységgel, élelemmel és közösséggel.

Hogy teljesen világossá tegye népe számára, Isten a nép felét az egyik hegyre küldte fel, a másik felét pedig egy másik hegyre. A léviták a völgyben felolvasták az átkokat, amire az egyik hegyen levő népnek Áment kellett kiáltani. Amikor az áldásokat olvasták, a másik hegyen levő népnek kellett Áment kiáltani. A következményeket drámai módon vették tudomásul.

Másként fogalmazva, ha rendetlenül élünk Isten rendezett világegyetemében, annak közvetlen következményi vannak. Isten nem azt figyeli, hogy mikor tévedünk, hogy megátkozhasson bennünket. Isten válasza Izrael rossz viselkedésére Hóseás leírása szerint mindent elmond: „Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda...?” (Hós 11:8 – új prot. ford.).

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: Jób 3

Ebben a fejezetben Jób elkezd állapotán töprengeni. A tudósok szerint ezek a szakaszok „költői beszélgetések” sátánnal, mintegy művészi bemutatás részeként. Amit azonban szem elől tévesztenek, az az, hogy sátán keze átnyúlik a harmadik fejezetből a negyedikbe, azzal, hogy megjelenik Elifáznak (Jób 4:1.). Sátán felhasználta Jób barátait csapásainak súlyosbítására. Tehát ők csönden voltak, és most Jób kezdett beszélni. A zsidó Talmud szerint a vigasztalók addig nem szólalhatnak meg, amíg a gyászoló el nem kezdi a beszélgetést.

Tehát Jób a születése napjával kezdi a panaszkodást. Ellentétpárokat használ: nappal és éjszaka (3. vers), sötétség és fény (4. vers), felhő és koromsötétség (5. vers), nem megjelölt nap (6. vers), ne legyen örvendezés (7. vers), legyen nyugtuk és átkozzák meg a napot (8. vers), sötétedjenek el a csillagok és ne legyen hajnal (9. vers). Mindezt az ő születése napja miatt. Azt kérte, hogy Isten ne törődjön az ő születésével (4. vers).

Jób szeretné, ha valaki megmondaná neki, hogy mi értelme van a létezésének, mi volt születése célja (11-12.vers). Azt mondja, hogy ha születésekor meghalt volna, akkor igazi szombati pihenésben lenne része (13. vers). A szombati pihenés másik jelentése a 17. versben található, miszerint ott megszabadulnak a haragtól, a foglyok megkönnyebbülnek, nem hallják a börtönőr hangját, a szolgák megszabadulnak uraiktól.(18-19.vers). A szombat, illetve a pihenés harmadik jelentése a 26. versben található, vagyis megkönnyebbülés, nyugalom és szabadulás a nyugtalanságtól.

A zsidó értelmezés szerint Jóbnak a jószágai elvesztéséről szóló hírek miatt nem volt nyugalma, a tűz hírét hallva nem volt békessége, a tevékről szóló hírek miatt nem volt pihenése, és ünneplő gyermekei elvesztése miatt lett beteg. A zsidó értelmezés nem helyes. Szeretteinek és javainak elvesztése mindenkinek nagyon nehéz. Jób viszont azt mondja, hogy bárcsak soha meg sem született volna és ne kellett volna a szombati béke és áldás nélkülözésétől szenvednie az életben.

Jób azon tanakodik, hogy Isten miért nem előzte meg a gonoszt, bár Istent nem vádolja. Végül is mi az élet célja, ha az egész világot elnyered, azután mindent elveszítesz? Miért ad egy szerető Isten további életet a megkeseredett szívűeknek? (20. vers) Az ősi görög színpadokat háromszintesre építették: a felső szint a mennyet, az alsó az alvilágot, a középső pedig a mindennapi életet mutatta be. A nézőközönségnek teljes képe volt, mert ők láthatták a fönt és az alul végbemenő szellemi harcokat, amelyek hatással vannak a mindennapi életre.

Jób könyve azért íródott, hogy bepillantást adjon nekünk a mindennapi élet feletti és alatti szintekre is. Jób agóniája teljesen híján volt a mennyei lázadás megkezdőjéről és cselszövéseiről való ismereteknek.  De mi, az olvasók tisztában vagyunk vele, és jól látjuk az egészet.

Drága Istenünk! Napi tragédiák és zűrzavar közepette élünk, melyek befolyásolnak minket. Köszönjük neked Mózes történelmi leírását Jóbról, ami elmondja nekünk, hogyan kell a szenvedést és a fájdalmakat életünkben kezeli. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Fordította: Csala Beáta

5 Mózes 26

A „zsenge” a learatott gabona első adagjára vonatkozik, amelyet Istennek adtak. Érdekes az, hogy az első zsengék ünnepét akkor vezették be, amikor még Izrael népe a pusztában vándorolt, ahol nem volt termőföld, így termés sem. Abban a hitben ünnepelték meg, hogy Isten be fogja vezetni az Ő népét arra a földre, amit megígért.

Lelki értelemben az, hogy valaki az első zsengét Istennek adta, azt jelentette, hogy elismeri, minden jó dolog Istentől van és minden az Istené. Az első zsenge felajánlása az isteni gondviselésben való bizalom kifejezője is volt; ahogy az első terményekről gondoskodott, úgy fog gondoskodni a többiről is, amire szükségük van.

Az első zsenge felajánlását mind a három fő zsidó ünneppel kapcsolatosan megemlíti a Biblia (4Móz 28:16; 2Móz 23:16; 3Móz 23:10). Isten azt akarta, hogy gyermekei évente ne csak egyszer, hanem többször is kifejezzék hálájukat az Ő bőséges áldásaiért. Hálás lelkületet kell tanúsítanunk Isten áldásainak bőséges és állandó záporáért.

Az Újtestamentum hét alkalommal említi az első zsengét, és mindig jelképesen. Noha az Újtestamentumban nincs parancs az első zsengével kapcsolatosan, tudjuk, hogy Isten szereti a jókedvű adakozót. A keresztényeknek adniuk kell javaikból az egyház munkájának és missziójának támogatására. Az izraelitákhoz hasonlóan nekünk is adnunk kell. „Adjatok, néktek is adatik” (Lk 6:38).

„Drága Istenem, adj ma lehetőséget arra, hogy adakozhassak és segíts, hogy jó kedvvel tegyem ezt.”

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: Jób 2

Ebben a fejezetben sátánnak még volt bejárása a mennybe Ádám és Éva bukása után, hogy Jézussal beszéljen (lásd: Ellen G. White: A megváltás története. Budapest, 2000, Advent Kiadó. 20-21. oldal). Ha akkor volt bejárása, akkor Ábrahám idejében is volt, amikor Jób élt.

Mivel sátán eltulajdonította ezt a bolygót, ez Isten elveszett báránya lett, de Ő mindig tisztában volt vele, hogy mi folyik itt. Isten ismerte Jóbot, a szenvedését és még a szenvedése feletti győzelmét is. Mikor Isten Krisztus által megkérdezte sátántól, hogy honnan jön, ő így felelt: „Körülkerültem és át-meg átjártam a földet.” Nagyon elfoglalt volt a gonoszságok és katasztrófák tervezésével nem csak Jób, hanem az egész emberiség ellen.

Jób Isten tulajdona, ahogyan mi mindnyájan azok vagyunk. Isten büszke volt Jóbra és megkérdezte sátántól, hogy látta-e azt, akit Ő a szívébe zárt: „szolgámat, Jóbot, aki feddhetetlen, kerüli a rosszat, továbbra is állhatatos feddhetetlenségében” (3. vers – új prot. ford.). Képzeljük magunkat Jób helyzetébe, és tanuljunk tapasztalataiból. Isten megengedi sátánnak, hogy ártson Jóbnak, de nem mond le róla. Valóban, Isten el fogja küldeni Fiát, hogy meghaljon Jóbért, hogy Jób élhessen, ahogyan mindnyájunkért, hogy élhessünk. Isten minden gyermeke és az el nem bukott angyalok is mind meg fogják tapasztalni Isten szeretetét, és ujjongani fognak örömükben.

Évszázadokkal később, amikor Rashi és Ibn Ezra rabbik le akarták fordítani a negyedik verset, nem tudtak mit kezdeni vele. A „bőr” szó helyett itt egy közép-egyiptomi szót használt Mózes, ami azt jelenti: „véget vetni valaminek”. Sátán úgy érti, hogy ha Jób közel kerülne a véghez, vagyis a halálához, Isten áldásai más fényben tűnnének fel neki.  Ezért sátán azt akarta, hogy Isten engedje meg neki, hogy Jób bőrét szörnyű betegséggel sújtsa. Isten megengedte ezt sátánnak, ahogy azt is megengedte neki, hogy Jób javait elpusztítsa (7.vers).

Jób felesége is sátánt támogatta, azt tanácsolva Jóbnak, hogy mivel olyan közel áll a halálhoz, átkozza meg Istenét és haljon meg. Ez olyan lett volna, mint amit manapság eutanáziának nevezünk, halált hozni önmagunkra, hogy elkerüljük a szenvedést. Jób visszautasította felesége eutanázia javaslatát (10. vers). Jób barátai Elifáz, Cófár és Bildád eljöttek meglátogatni őt. Megrázta őket a látvány, és hét napot vártak, mielőtt elkezdtek volna Jóbbal beszélgetni szenvedése okairól.

Drága Istenünk! Oly sok ártatlan ember szenved, és Te tudod az okát, hogy miért. De Te azt is tudod, hogy semmi sem hasonlítható azokhoz az áldásokhoz és ajándékokhoz, amiket Te adsz majd nekünk eljöveteledkor és azután. Kérünk, tegyél minket a Te dicsőséges királyságod részesévé. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Csala Beáta

5 Mózes 25

Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” A szájkosár megakadályozta az állatot abban, hogy munkavégzés közben táplálkozzon. Ez a törvény kedvességre és figyelmességre bátorít az állatok irányába. Később Pál apostol ezt a törvényt analógiaként használta az evangélium szolgálatának támogatására (lásd: 1Tim 5:17-18). „Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb” (13. vers). „A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr” (Péld 20:10.

Az idők megváltoztak, de a kérdés maradt: Használunk-e különböző mértékeket életünkben? Más megfogalmazásban: Kétféle mércét használunk-e az emberekkel való bánásmódunkban?

Van-e kétszínűség bennünk? Megpróbálunk egy bizonyos életszínvonalon élni anyagi korlátaink ellenére azért, hogy az emberekben egy bizonyos benyomást keltsünk? Gyakran figyeljük a szálkát a másik szemében, miközben a gerendát a sajátunkban nem vesszük észre?

Vizsgáljuk meg a szívünket, hogy meglássuk, rendelkezünk-e kétféle mércével! Igyekezzünk őszintén megszabadulni a kétféle mércétől, amiket esetleg évek hosszú során át használtunk! Kapcsolatainkban használjunk becsületes mércét! Urunk örömét leli bennünk, ha így teszünk.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: Jób 1

Jób Ábrahám kortársa lehetett, aki körülbelül Krisztus előtt 2000-ben született. Tisztán látott az áldozatok fontosságával kapcsolatosan, valamint az engesztelő áldozatok, és a mennyei Szentély kérdésében is. Ezek mind szükségesek az üdvösség útjának megértéséhez. Mózes nagyformátumú történelmi leírásában Jóbot módos gazdaként mutatja be. 7000 juha, 3000 tevéje volt, valamint 500 marha és 500 nőstény szamár is hozzátartozott hatalmas gazdaságához, ami nagyon komoly vagyon volt.

Jób fiai és lányai gyakorta mentek vendégségbe egymás házához. Tudjuk, hogy nem fogyasztottak alkoholt, sem pedig sertéshúst ezeken az alkalmakon. Ugyan Jób nem tudott semmi olyasmiről, amivel gyermekei bűnt követtek volna el, mégis imádkozott és áldozott értük már kora reggel (ulay hatheu) „...hátha vétkeztek az én fiaim" (Jób 1:5). Amikor a bor szót (13. vers) a Biblia negatív értelemben használja, akkor erjedt borról van szó, de amikor nem említi romboló hatását, akkor a szőlővessző tiszta gyümölcséről beszél.

Tudjuk, hogy Isten minden cselekedetét a Szentélyből irányítja, és hogy ez volt az a hely, ahová Istennek fiai és Sátán is mentek, hogy Istennel beszéljenek (6. vers). Sátánnak bejárása volt Krisztushoz kereszthalála előtt, de azután már nem (Ellen G. White: A megváltás története. Budapest, 2000, Advent Kiadó. 20-21. oldal). Jób Könyvében sátán célja az volt, hogy beszámoljon Isten teremtményeinek érdemeiről és még inkább bűnösségükről. Amikor Isten Fia megkérdezte sátánt, hogy látta-e Jóbot, hogy milyen tökéletes (8. vers), akkor válasza nemleges volt. Sátán nem nagyon figyelt a jó dolgokra. Istent okolta, és azt mondta, hogy Jób csak azért hűséges, mert Isten különös mértékben megáldotta, nagy vagyont adott neki, és kiemelte kortársai közül (10. vers). Szeretett volna lehetőséget kapni arra, hogy elbuktassa.

Sátán azt gondolta, hogy Jób fellázadna Isten ellen, ha a dolgok visszájára fordulnának az életében. Gyors egymásutánban hatalmas csapások sorozata érte Jóbot, a Sabeusok elhajtották marháit és szamarait, tűz emésztette meg a juhokat és Jób szolgáit, a káldeusok elhajtották a tevéit, hatalmas szél döntötte Jób gyermekeire elsőszülött bátyjuk házát. Mind odavesztek. Megdöbbenésében Jób hat dolgot tett: felállt, megszaggatta ruháit, megborotválta a fejét, a földre esett, imádta Istent, szólt és áldotta az Istent beszédében. Isten elégedett volt Jób reakciójával, Sátán viszont nem. Jób ugyanis nem vétkezett, és nem vádolta Istent.

Drága Istenünk!

Azt kérted tőlünk, hogy így imádkozzunk: „Ne vígy minket kisértésbe”. Most már tudjuk, hogy miért. Add nekünk Jób erejét, hogy jó időkben is, és próbáink közepette is azt tudjuk mondani: „Áldott legyen az Isten, mert minden nehézségemet ő öleli át irgalmával. Éppúgy, ahogy engemet is életem minden napján.” Jézus nevében, Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, South Korea

Fordította: Liebhardt László

5 Mózes 24

Isten azt mondja Malakiás 2:16-ban: „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől”. És Jézus is rámutatott, hogy Mózes engedélye, ami lehetővé tette, hogy válással vessenek véget a házassági kapcsolatnak, csakis „szívetek keménysége” miatt adatott, majd hozzátette:  „de kezdettől fogva nem így volt”.  Valójában vannak más jogos válóokok is a hűtlenségen kívül (ld. 1Kor 7:15, 2Móz 21:10-11, 26-27). De amit a legfontosabb észben tartani, hogy mind Mózes, mind Jézus szerint az Istennel való kapcsolat hiánya eredményezi a válást.

A legszembetűnőbb a fejezet hátralevő részében olvasható rendelkezésekkel kapcsolatban az, hogy Isten mennyire komolyan foglalkozik a társadalom peremére szorultakkal, különösen a szegényekkel, idegenekkel és jövevényekkel, árvákkal és özvegyekkel.

A gyűjtögetés törvénye a Biblia szerinti (köz)jólétet írja le: adj a szegényeknek lehetőséget, hogy dolgozzanak, hagyd meg a kimaradt, lehullott gabonaszálakat nekik; ne végy el mindent még akkor sem, ha az jogosan téged illet, hanem hagyj valamit a szegényeknek és a jövevényeknek. Ezzel, az ott jelentéktelennek tűnő törvénnyel először 3Móz 19:9-10-ben találkozunk. Magyarázata pedig így hangzott: mert „Én az Úr vagyok, a ti Istenetek”. Az Ő természete jó szívvel adni bőséges tárházából másoknak, még azoknak is, akik talán nem érdemlik meg. Adj valakinek lehetőséget rá, hogy dolgozzon (összeszedje a lehullott búzát), és ez képessé teszi arra, hogy megőrizze a méltóságát.

„Szerető Istenünk, a legtöbbünknek nincs földje vagy szőlője manapság, ezért kérünk, segíts, hogy megtalálhassuk a módját, hogy gyakorolhatjuk a nagylelkűséget!”

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Fordította Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Eszter 10

Eszter könyvének rövid záró fejezete azzal a biztos jellel kezdődik, hogy a válság és az ezt követő háború ellenére, Perzsiában bizonyos dolgok úgy maradtak, ahogyan régen voltak. Ahasvérus király adókat emelt az egész birodalomban és a szigeteken. Talán ez egy olyan törekvés volt, hogy pótolja azokat a pénzalapokat, amelyeket soha nem kapott meg Hámántól. Több mint valószínű, ez a királynak egy betegsége volt, hogy folyton kedvenc emberének akart kedveskedni, vagyis önmagának.    

Ez a fejezet arra emlékezet bennünket, hogy Márdokeus felhatalmazását megerősítették, és fel is jegyezték a médek és perzsák krónikáiba. Márdokeus nem akart hatalmat, és nem engedte meg, hogy hatalmi helyzete megmérgezze az értelmét, mint elődjének Hámánnak. Isten egy jó embert helyezett befolyásos pozícióba, és tette által nemcsak a zsidó népet áldotta meg, hanem az egész Perzsa birodalmat. Megérdemelte ezt a pozíciót.  

A záró fejezet nem említi Eszter nevét. Azt kell feltételeznünk, hogy további élete, mint királynő ugyanolyan volt, mint az első öt esztendő. Miután elhárítja a borzasztó válságot, még mindig ugyanannak a férfinak a felesége. Márdokeus még mindig vigyáz rá, és gondoskodik róla, csak azzal a különbséggel, hogy most már a bent a királyi udvarban és nem a kapun kívülről. Nem tudunk arról, hogy Eszternek gyermekei születtek volna, megöregedett volna és boldogan halt volna meg. Csak életének egy részét ismerjük – a legbátrabb és a legnehezebb – és talán a legjobb részét. Életének legszebb szakaszában ismerhettük meg őt.

Jean Boonstra
Voice of Prophecy

5 Mózes 23

A katonaságban megfigyelhető volt a hanyagság a higiénia és a tisztaság kérdéseiben. Az itt leírtak kiegészítik az 3Móz 15-ben adott higiéniai és tisztasági törvényeket. Észrevetted azonban, hogy Mózes miért adja ezeket a szabályokat? „Mert Istened, az ÚR veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent” (15. vers).

Az Úr Isten, a Föld és az ég Teremtője, közöttük szeretett volna járni (lásd még: 3Móz 26:12). Isten ugyanúgy velünk is együtt szeretne járni. Énokot gyakran emlegetjük úgy, mint azt a személyt, aki Istennel járt, és ez valóban így is volt. Amiről azonban csak ritkán beszélünk az az, hogy a világmindenség hatalmas Istene is kész volt Énokkal járni. Isten pedig nem is tudta volna egyértelműbben kifejezni ezt a szándékát, mint úgy, hogy Jézust küldte el Földünkre Immánuelként - „ami azt jeletni: velünk az Isten” (Mt 1:23).

Megfigyelted, hogy amikor két ember rendszeresen együtt jár, akkor éppen felépítenek vagy ápolnak egy csodálatos kapcsolatot? Énok „határozott céllal tanulmányozta Isten jellemét. Ő nem a saját útját követte, hanem igyekezett saját jellemét a mennyeihez illeszteni.” (E.G. White Bibliakommentár, 1. kötet, 1087 o.)

Drága Istenem, Mózeshez hasonlóan az én egyetlen kérésem is ez: „Mutasd meg a te dicsőségedet [jellemedet]”, és segíts megtisztítani az életem rendetlen és tisztátalan területeit!

John Ash

Chinese Union Mission

Hong Kong

Fordította Kóczián Károly

Mai szakasz: Eszter 9

Eljött a nap, amit Hámán és tanácsadói a zsidók kiirtására sorsoltak ki. Az új rendelettel kezükben azonban a zsidóknak a kormányzattól kapott meghatalmazásuk volt arra, megvédjék magukat. A harc elkezdődött. A kormányzati tisztviselők szerte az országban buzgón a király új főemberének, Márdokeusnak a kedvében akartak járni, ezért készségesen segítették az izraelitákat, akik meg le is győzték minden ellenségüket.

A fővárosban ötszáz embert öltek meg, köztük Hámán tíz fiát is. Márdokeus rendelete azt is kimondta, hogy a zsidók szabadon elvihetik a harc folyamán a zsákmányt. Ők azonban nem vettek el semmit ellenségeiktől, sem vagyontárgyaikat, sem pénzüket, sem ékszereiket. Küzdelmük lényege nem maga a háborúskodás volt, hanem saját, és családtagjaik életének megóvása.

A fővárosban folyó dúlás és pusztítás az egyébként közönyös király figyelmét is felkeltette. A nap vége felé megkérdezte Esztert, hogy elégedett-e, és van-e még valami további kívánsága. Eszter azt kérte, hogy a rendeletet terjesszék ki még egy napra Susánban, s hogy Hámán fiainak holttesteit akasszák fel. Talán amiatt aggódott Eszter, hogy a második napon Hámán családtagjai vagy barátai megpróbálnak ellenszegülni a törvénynek, és a zsidókat ez készületlenül éri, így nem tudják megvédeni magukat? Talán. Vagy egy gyenge pillanatában túl kényszeresen törekedett a megtorlásra? A második napon további háromszáz ember halt meg, és Hámán fiait felakasztották.

Országszerte 75000 ember halt meg a zsidók ellenségei közül. A zsidók közül mindenki sértetlenül vészelte át a küzdelmet, és hálásan ünnepeltek. Örömüket azzal fejezték ki, hogy apró ajándékokat adtak egymásnak, és alamizsnát osztogattak a szegényeknek.

Márdokeus pihenőnapot hirdetett, és ünnepet alapított. A Biblia más feljegyzéseiben Isten hirdette ki az ünnepeket, de itt úgy tűnik, Márdokeus az Isten szószólója. Ez tehát Purim ünnepének eredete. (Az ünnep a pur (sorsvetés) szó után kapta nevét.) A zsidó nép minden évben két napig ünnepli a nagy fordulat emlékét. A bánat örömre fordult, a gyász pedig vigalomra. Márdokeus a zsidó nép hivatalos szószólójaként szerepelt, Eszter pedig megerősítette és támogatta javaslatait.

Márdokeusnak és Eszternek birodalom-szerte tisztelettel és hódolattal adóztak. Szó szerint felül kellett írniuk a médek és perzsák törvényét, amit soha nem lehetett megváltoztatni. Ezzel sokak életét mentették meg. Isten készséges, alázatos szolgákként tudta felhasználni Esztert és Márdokeust. Purim ünnepét ma kevéssé ismerik, és igen kevesen ünneplik meg. Talán már nem olyan népszerű, de Eszter története és népének küzdelme fiatalok és idősek számára egyaránt drága és emlékezetes marad, amit soha nem feledhető.

Jean Boostra
Voice of Prophecy

5 Mózes 22

Nagyon sokan illetik erős kritikával a Mózes ötödik könyve 22. fejezetét, mint ami, úgymond, egy elrémisztő példája az ószövetségi Törvény érzéketlenségének, amit a nemi erőszak áldozatai iránt tanúsított. Ugyanakkor, ha közelebbről megvizsgáljuk a szövegkörnyezetet, akkor ennek éppen az ellenkezője derül ki.

Ez a szakasz két olyan főbb helyet nevez meg, ahol a még érintetlen lányokat az ókori Izraelben szexuális erőszak érhetett: a falvakat, illetve a városokon kívüli elhagyatott területeket. Fontos megfigyelnünk, hogy ezt a kettőt milyen döntő mértékben megkülönbözteti ez a törvény.  

Ha egy nő egy városban vagy faluban élt illetve tartózkodott, a környezetében sok férfi volt, akik a segítségére siethettek. Ez sokat elmond nekünk arról, hogy milyen komolyan felkészültek Izraelben a férfiak és a felnőtt fiúk arra, hogy őrködjenek a nők erényei felett, és szükség esetén ott teremjenek, és megvédelmezzék őket bármi áron. Ne feledjük, hogy olyan településekről van szó, ahol az ablakokban nem volt üvegezés, a lakóépületek inkább csak kis kunyhószerű házikók voltak, gyakran közös falakkal. Ebből arra következtethetünk, hogy egy nőtől gyakorlatilag minden pillanatban mindössze néhány méterre volt a segítség. Továbbá, ez a törvény, amely ebben a kultúrában együtt járt a férfiak őrködő gondnokságával, azt az állandó biztonságérzetet adta a nőknek, hogy csak kiáltaniuk kell, és ott a segítség. Ezen a háttéren, ha egy nő csendben maradt, akkor ez azt jelentette mindazok számára, akik felelősek voltak érte, hogy készségesen belegyezett az aktusba.

Ez az eset szöges ellentéte annak a törvénynek, ami azokra a nőkre vonatkozik, akiket egy elhagyatott helyen ért szexuális erőszak. Hogyha feltételezhető volt, hogy senki sem hallhatta a segélykiáltását, az illető nőt automatikusan ártatlannak tekintették, és felmentették a büntetés alól. Ellentétben sok korabeli törvénnyel, a nemi erőszakra vonatkozó izraelita törvény nem írta elő, hogy tanúk igazolják az ártatlanságot.

Habár nehéz megértenünk mai kutúránk hátterén, mégis sok nő (mint pl. Támár a 2. Sámuel 13. fejezetében) inkább feleségül ment ahhoz, aki erőszakot vett rajta, minthogy férjezetlen maradjon, és következésképpen gyermektelen is egész életében.

Isten igazságos, és gondosan őrködik életünk minden apró részlete felett. Mint oly sok más szabály és törvény az Ószövetség fejezeteiben, ez a fejezet is igazolja Atyánk jellemét, aki hajunk szálát is számon tartja. Annak a kultúrának a sötétsége közepette, amely nem igazán tulajdonított a nőknek olyan értéket, amilyet Isten a teremtéskor nekik szánt, a Teremtő a nők védelmére kelt és megparancsolta, hogy védelmezzék őket, és higgyenek szavuknak.                                         

Nicole Parker 
Southern Adventist University

Fordította Liebhardt László

Mai szakasz: Eszter 8

Ahasvérus király megmentette a királynét, neki adta Hámán házát, és előléptette a rokonát, Márdokeust Hámán posztjára. A méltósága megmaradt, és a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet.

Pedig a történet vége még igencsak messze volt. Eszter és Márdokeus továbbra is azon dolgozott, hogy hogyan mentsék meg minden egyes zsidó életét Perzsiában. Eszter ismét felöltötte legjobb királynői ruháját, és meglátogatta a királyt. Eszter a király iránta való szeretetére hivatkozott, és sírva mondta el neki: nem tudja nézni, hogy kiirtják a népét. A király a tőle megszokott módon beleegyezett, majd utasította Esztert és Márdokeust, hogy tetszésük szerint írják meg a végzést, és pecsételjék meg a gyűrűjével.

Eszter es Márdokeus nem vonhatta vissza Hámán gonosz rendeletét. Újat kellett írniuk, ami teljesíthetetlenné teszi az előzőt. A harmadik és ötödik vers újra megemlíti Hámán származását, emlékeztetve az ősi küzdelemre a zsidók és amálekiták között. Isten utasította Sault, hogy irtsa ki az amálekitákat, de ő nem így cselekedett. Nem Márdokeus és Eszter kezdte el sem azt, sem ezt a háborút, de a rendeletük világossá tette, hogy a zsidóknak joguk van összegyűlni, és megvédeni magukat, életüket. Ha megtámadják őket, akkor visszavágnak. A rendeletet lefordították, a kellő példányban lemsolták, és királyi lovasokkal kiszállítatták szerte az országban.

Márdokeus aznap királyi köntösbe öltözve, koronával a fején hagyta el a palotát. Hámán rendelete után még zsákruhában ment a palotához. Ahogy a király lovasai szétvitték az új törvényt minden provinciába a birodalomba, áradásszerű változás következett be. A zsidóknak újra volt fényük és örömük. Fény vette át a sötétség helyét; öröm a félelmem helyét; ujjongás a kétségbeesés helyét; és ami a legfontosabb: Isten visszaadta népének a becsületét.

Érdekes módon, a Perzsa birodalomban sokan fordítottak helyzetükön, és felvették a zsidó hitet. A megtérésüket kétség kívül a félelem és a saját életük megvédése vezérelte. Talán néhányuk esetében a megtérés később őszinte szívbéli változást hozott, és a lelkük megmenekülhetett. Egyedül Isten tudja átformálni szégyenteljes életünket becsületes életté. Ó az egyedüli biztos hely bármilyen háború közepette.

Jean Boonstra
Voice of Prophecy

Fordította: Rajki Dávid

5 Mózes 21

Mózes ötödik könyvében időről-időre azt látjuk, hogy Mózes látszólag jelentéktelen részletekkel hozakodik elő. De az élet a részletekből tevődik össze. Ha Isten (Mózesen keresztül) nem foglakozott volna ezekkel a kérdésekkel, az emberek vagy a nagyszüleik által Egyiptomból hozott szokásokat honosították volna meg, vagy pedig a környező népek gyakorlatát. Isten azt akarta, hogy népe szent legyen és még ma is ugyanezt akarja (1Pt 1:15-16).

A szentséget jelentő héber és görög szavak arra utalnak, hogy valaki vagy valami „elkülönített”. Mitől elkülönített? Természetesen a világtól. Jézus azt mondja rólunk, hogy „a világban vagyunk” (Jn 17:11), de „nem a világból valók” (Jn 17:16). Ezért nem csoda, hogy Istent még mindig érdeklik életünk apró részletei. Az bizonyos, hogy az élet megváltozott az elmúlt 3000 év alatt, amióta Mózes felsorolta az élet részleteit, de vannak elvek, amelyeket alkalmazni lehet napjainkban is. Szentek lehetünk, és azoknak is kell lennünk.

Például a háborúból származó szép nőket meg lehetett tartani és feleségül lehetett venni, de nem lehettek az ígéret földjének eredeti lakói közül. A szabályok azt mutatták, hogy a háborúból származó nőknek be kellett illeszkedni a zsidó társadalomba és tisztességgel és méltósággal kellett velük bánni.

"Drága Istenem, segíts ma engem, hogy minden emberhez tisztességesen és méltóságteljesen viszonyuljak, megengedve azt, hogy szabadon kifejezhessék személyiségüket!"

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: Eszter 7

Eszter második vacsorája a következő napig tartott, és hatalmas sikert aratott. Újra, a király megkérdezte, hogy mit szeretne, és azt is megígérte, hogy bármit kér, úgy lesz. Ez alkalommal Eszter válaszolt is.

Eszter ismerte a király - a férje - erősségét és gyengéit, ezért válaszát előre gondosan megtervezte. Először könyörgött, hogy kímélje meg az életét, bízva a király érte érzett vonzalmában. A király szemei biztos tágra nyíltak a csodálkozástól, ahogy Eszter leírta a tervet az ellene és népe ellen tervezett megsemmisítésről. A király követelte, hogy mondja meg, ki tud ilyet tenni. Eszter bátran a király legkedveltebb tanácsadójára mutatott, és megnevezte mint ellenséget.

Hámán megrettent. Eszter biztosan remegett. A király felbőszülten kisietett. Hogyan változtathatna meg egy ilyen, a saját gyűrűjével lepecsételt rendeletet? Hogyan őrizhetné meg a méltóságát? Hogyan ismerheti el, hogy a saját jobb keze, legkedvesebb főembere csapta be?

Közben benn, a teremben Hámán térdre borult a királynő előtt, a díványára dobva magát, könyörgött az életéért. Ez az ember, akit egy zsidó - konkrétan Márdokeus - bőszített fel azzal, hogy nem akart leborulni előtte, most egy zsidó asszony előtt térdelt. A király ekkor lépett be, és Hámán testtartása adta meg a lehetőséget, hogy megőrizze méltóságát. Megvádolta Hámánt a felesége meggyilkolásának kísérletével, és alighogy szavai elhagyták a király száját, a szolgák betakarták Hámán arcát. A végzete utolérte. Az egyik udvarmester gyorsan javasolta, hogy a Márdokeusnak épített akasztófát használni kellene. A király egyetértett, és Hámánt felakasztották arra a fára, amit még büszkeségében éppíttetett Márdokeusnak.

Ahasvérus király személyisége nagyon aggasztó. Az egyetlen felmentő tulajdonsága az Eszter iránti vonzalma volt. Engedélyezte ártatlan nők és gyermekek kiírását a legkisebb utána való járás nélkül. Még az sem érdekelte, hogy anyagilag jól járjon. Önelégült, dicsekvő, érdektelen vezető volt. Az udvarnokok az estélyen tudtak Hámán akasztófájáról, és sokkal jobban tájékozottak voltak a királyság politikai helyzetéről, mint maga a király.

A király alkalmatlan volt a vezetésre, nem figyelt a részletekre, és mivel csak magára gondolt, Hámán megtehette, hogy keresztülvigye a rendeletet. De személyiségének ezen hibái Eszter előnyére váltak. Készségesen elhitte a király, hogy Eszter verziója az eseményekről igaz. Nem véletlen volt, hogy Isten engedte, hogy a gyönyörű, okos Eszter színre léphessen.  Valóban kellett neki ilyen időkben, hogy megmenthesse általa a népét.

Jean Boonstra

Voice of Prophecy

Fordította: Rajki Dávid

5 Mózes 20

Az Ószövetséget és különösen ezt a fejezetet figyelve, sok ember elgondolkodik azon, hogy Isten a háború mellett, vagy ellene van. Isten Szent Igéjében miért van helye a háború szabályainak? Ezek Isten sürgősségi beavatkozásai, amelyek tükrözik azt a mélységet, amibe az ember belekerült. A háborúk az emberi önzés, a kapzsiság, a büszkeség és a versenyszellem végső megnyilvánulásai, amelyek leírhatatlan szenvedéseket okoztak a történelem folyamán. Isten gyűlöli a háborút, de ebben a fejezetben olyan útmutatásokat ad, amelyek semlegesítik a háború néhány szomorú következményét.

Egy napon a nagy Béketeremtő megszületett Betlehemben. A harmincas évei elején élete derékba tört. Ő mondta: „Én és az Atya egy vagyunk”, és azt is, hogy „Szeressétek ellenségeiteket... jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek.”

Háborúk régóta vannak. A küzdelem, amelyet Lucifer a mennyben kezdett el Isten jelleme és kormányzása ellen, az egyetlen módja annak, hogy megértsük, milyen az Isten; és a földi háborúkat ennek összefüggésébe helyezhetjük. Sátánt kivetették a mennyből az első és legnagyobb háborúban (Jel 12:7-10). A második jelentős csata – amelyet Sátán elveszített – a golgotai kereszten folyt, ahol nem tudta legyőzni a világ Megváltóját. A végső nagy harc Isten parancsolattartó népe ellen lesz. Az eredmény? Isten és népének győzelme. Sátán a vesztes.

Talán mi nem megyünk háborúba, de meg kell szabadulnunk minden bosszútól, amely gyanútlanul belopakodik magatartásunkba.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: Eszter 6

Az egész könyv fordulópontját egy álmatlan éjszaka hozta meg. A király nem tudod aludni, így megkérte egyik szolgáját, hogy olvasson fel neki a királyi történetek emlékkönyvéből. A szolga felolvasta azt a feljegyzést, ami akkor  íródott, amikor Márdokeus meghiúsította a király elleni merényletet, és a király hirtelen rádöbbent, hogy Márdokeus nem kapott jutalmat ura életének megmentéséért.

Kora reggel Hámán a királyi udvarban állt. Türelmetlenül várta, hogy a királlyal tanácskozhasson Márdokeus akasztásának időpontjáról. Ám kérését el sem mondhatta, és büszkesége miatt a király szavai alapján téves feltételezések születtek meg agyában. Ahasvérus király megkérdezte, hogy hogyan hálálhatná meg azt, hogy egy ember megmentette az életét. Hámán válasza rövid és tömör volt. Pontosan, úgy tűnt, mintha már ezerszer elképzelte volna a jelenetet. Öltöztessék az embert a király köntösébe, ültessék lóra, és vonultassák végig a városon, hirdetve, hogy a király jutalmazta meg így. Hámán törekvésének leírása ijesztően hasonlít Lucifer büszke vágyódásához, hogy hasonlítson a Magasságoshoz.

A királynak tetszik a tanács, így hát utasítja Hámánt, hogy mindezt tegye meg Márdokeussal. A következő vers Hámánnal kezd, aki követi a király utasításait. A kezdeti reakciókról nem szól a feljegyezés, de könnyen elképzelhetjük, mi ment végbe Hámán lelkében: sokk, hitetlenkedés, majd később harag, és égető megalázottság.

Hámán hazasiet, fejét eltakarva. A felesége, annak ellenére, hogy nem volt hívő, ismerte Isten hatalmát. Egy kicsit késve ugyan, de összefoglalja, hogy ha Márdokeus zsidó, akkor Hámán nem győzhet felette. Miközben Hámán még mindig a megaláztatástól kínlódik, egy szolga érkezik, hogy elhívja Eszter második vacsorájára. Hámán napja nem éppen úgy alakult, ahogy eltervezte.

Ebben a fejezetben, ami a fordulópontot jelenti, Eszter nem kap szerepet. Ő csak készült a vacsorára. Viszont annak ellenére, hogy Isten személyét nem említi a fejezet, mégis Ő a központi szereplő. Nem csak véletlen egybeesés, hogy a király hall Márdokeus hősiességéről. Ez nem csupán egy jól megírt történet részlete. Isten neve talán nem kerül említésre Eszter könyvében, de soha nincs látószögön kívül. Az Ő terve és cselekedetei miatt íródott meg ez a könyv is, Ő a központi személy, és nem csak Eszter könyvének 6. fejezetében, de a mi életünkben is. Ha halljuk Őt, ha nem, Isten mindig szól hozzánk.

Jean Boonstra
Voice of Prophecy

Fordította: Rajki Dávid

5 Mózes 19

Mózesnek azt parancsolta Isten, hogy a lévitáknak adott összesen 48 városból hatot nyilvánítsanak menedékvárosnak. A menedékvárosok olyan helyek voltak, ahová azok a személyek menekülhettek, akik véletlenül megöltek valakit. A város menedéket biztosított a menekülőnek, ahol védelmet talált addig, amíg le nem folytatták a tárgyalást, ahol döntöttek bűnös vagy ártatlan voltáról. Amennyiben a város véneinek ítélete szerint a haláleset véletlenül történt, és nem szándékosan, a vádlott nyugodtan ott maradhatott anélkül, hogy félnie kellett volna az elhunyt hozzátartozók haragjától.

A menedékvárosok Istent tükrözik. Zsolt 46:2 azt mondja: „Isten a mi menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban” (kat. ford). A Zsoltárok egyéb helyen is, több mint ötvenszer beszélnek úgy Istenről, mint menedékről.

A mi igazi menedékünk Jézus, akinek neve „velünk az Isten”. A menedékvárosok elérhető közelségben voltak, és nyitva álltak mindenki előtt, nemcsak az izraeliták számára. Ugyanez igaz Jézus személyére vonatkoztatva is. De van egy lényeges különbség a menedékvárosok és a mi menedékünk, Jézus között. Az ősi menedékvárosok csak az ártatlanoknak segítettek – azoknak, akik nem szándékosan öltek meg valakit – de Jézushoz a bűnösök közeledtek. És ez érvényes ránk is, mindannyiunkra, „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Rm 3:23).

Drága Istenünk, mi bűnösök vagyunk, és ezt elismerjük. Köszönjük, hogy elérhető menedék vagy, ahová menekülhetünk. Nálad keresünk bocsánatot és megtisztítást (1Jn 1:9).

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: Eszter 5

A pompába öltözött királynő, Eszter, bejelentés nélkül jelent meg a királyi palota belső udvarán, szemben a királyi palotával, ahol férjének trónja állt. A király szíve még mindig vonzódott feleségéhez, ezért kinyújtotta felé aranypálcáját. Így a terv egyik része sikerrel teljesült: amikor Eszter megérinthette a felé nyújtott aranypálcát, tudta, hogy élete megmenekült. Most népének életét kellett megmentenie.

A király – jelleméhez híven – szenvedélyesen reagált, a királyi udvar minden alattvalója hallatára felajánlotta Eszternek, hogy bármit neki ad, akár még fele királyságát is. Eszternek három napja volt, hogy véghezvigye tervét, és tartotta is magát ehhez, így alázatosan meghívta a királyt és Hámánt egy lakomára a rezidenciájára.

A finom ételek elfogyasztása után a király megerősítette ajánlatát, miszerint megadja azt, amit Eszter kér. Eszter egy újabb lakoma-meghívással válaszolt – a következő napra. Vajon miért nem mondta meg Eszter, mit szeretne, talán elvesztette a bátorságát? Meglehet, ez a második lakoma is tervének része volt. Nagyon nehéz dolga volt. Meg kellett kérnie a királyt, hogy tegyen semmissé egy visszavonhatatlan rendeletet, mondjon le a hatalmas pénzösszegről, és fogadja el a tényt, hogy egyik főembere egy gyilkos manipulátor – és mindezt úgy, hogy megtudja: felesége becsapta őt az elmúlt 5 évben származásával kapcsolatban. Egy kellemes éjszakai pihenés és egy kicsivel több idő volt a nő egyetlen reménye arra, hogy valamelyest tompítsa a nyilvánvalóan kemény csapást.

Hámán vígan hagyta el a lakomát. Ám amint a palota kapujához ért, nagy felháborodás érte. Márdokeus a posztján állt, és nem hajolt meg előtte, makacsul kitartott, nem félt tőle. Hámán büszkeségén csorba esett, és minden öröme elszállt.

Hámán magához hívatta feleségét és barátait, és büszkén emlékeztette őket hatalmára, pozíciójára, gazdagságára és gyermekei számára. Mesélt nekik a lakomáról, és arról, hogy a királynő senki mást nem hívott meg a másnapi lakomára csak őt és a királyt. De mégis panaszkodott, hogy addig semmi más nem számít, amíg Márdokeus él. Barátai Márdokeus felakasztását javasolták neki. Hámán ismét megnyugodott – megrendelte az akasztófát, ami rövidesen el is készült.

Hámán büszke ember volt, és az volt legnagyobb gyengesége, hogy képtelen volt élvezni az élet jó dolgait egyetlen kellemetlenség, Márdokeus miatt. Milyen gyakran vagyunk mi is olyanok, mint Hámán! Legtöbben mérhetetlen sok áldást kapunk, mégis engedjük, hogy egyes dolgok – ebből a szempontból most mindegy, hogy jelentéktelen, vagy fontosabb ügyek – , megakadályozzanak bennünket abban, hogy boldogok legyünk. Úgy gondoljuk, boldogok leszünk, ha otthagyjuk a munkánkat; megtaláljuk lelki társunkat; testvérünk kigyógyul a rákból; elég pénzt keresünk; vagy megjavul az egészségünk. Az élet nehézségei nem szabad, hogy megakadályozzanak abban, hogy  boldogok legyünk és szeressük Istent – a jelenben. A nehézségek, amelyek a Krisztusnak odaszentelt élet részét képezik, valójában boldoggá tehetnek bennünket,  míg a büszkeség és az adott körülmények sohasem!

Jean Boonstra
Voice of Prophecy

Fordította: Baksa Viktória

5 Mózes 18

A többi törzstől eltérően a papok és a léviták – azaz Lévi törzsének tagjai – egyáltalán nem kaptak földterületet, hiszen nem jutott idejük gazdálkodásra. A szolgálatukra kellett összpontosítaniuk. Fenntartás nélkül Istenben kellett bízniuk.  Miért? Mert az Úr az ő örökségük (lásd: 5Móz 18:2). Ugyanígy Isten mai szolgáinak sem szabad engedniük, hogy világi ügyek elvonják őket szolgálatuktól.

Isten mindenféle okkult és mágikus gyakorlatot is szigorúan megtiltott gyermekeinek (lásd 3Móz 19:26, 31). Az okkult tevékenységek körébe már akkor is rengeteg gyakorlat tartozott. A gonosz erők ma is elvarázsolt területükre akarják csalni a férfiakat és nőket. Még a látszólag oly’ ártatlan kíváncsiság is olyan helyzetbe juttathatja az embereket, hogy észre sem veszik, máris a gonosz hatalmában találják magukat, ahonnan Isten közbelépése nélkül nem tudnak megszabadulni.

Mózes egy másik prófétáról is beszélt, aki egy napon majd nyomdokaiba fog lépni. Akkor, és majd később, Jézus idejében is világosan értették a hallgatók, hogy itt nem egy hétköznapi prófétáról van szó. Olyan prófétának kell lennie, akinek közvetlen bejárása van Istenhez – olyan, amilyen Mózesnek volt. (5Móz 34:10). Az Újtestamentumban sok utalás történik arra, hogy Jézus volt az a próféta. Az Apostolok Cselekedetei 3:22-23 pedig konkrétan idézi ezt a szakaszt annak bizonyítékaként, hogy Jézus volt a Mózes által megígért próféta.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: Eszter 4

Az egykori nemes köztisztviselő kétségbeesetten megy a király kapuja elé, zsákba és bánatba öltözve. Márdokeusnak nem volt szabad bemennie. Szomorú jajveszékelését visszhangozta a népe birodalomszerte, amint a zsidók böjtöltek és – bár ez nincs megemlítve – biztosan imádkoztak is.

Ennek híre eljutott Eszterhez, és mélységesen lehangolta őt. Egy felöltő új ruhát küldet Márdokeusnak, de ő nem fogadja el, és a kapun kívül marad. Egy, az üzeneteket közvetítő szolgálón keresztül Márdokeus elmagyarázza, mi történt, és végül a rendelet egy példányát fizikailag is Eszter kezébe juttatja.

Talán ha csak saját életéről lett volna szó, Márdokeus könyörgött volna Eszternek, hogy maradjon csöndben, és továbbra is különüljön el népétől, hogy megvédje magát. De túl sok élet forgott kockán. A megváltozott Márdokeus arra kérte Esztert, hogy menjen a királyhoz, és tárja elé népe nyomorúságát. Meghökkenve, Eszter válaszüzenetében emlékeztet rá, hogy hívatlanul a király elé menni köztudottan szinte a halállal egyenlő. Ezt persze Márdokeus is tudta, és nyilván nyomasztotta is ez a gondolat mielőtt odament.

Márdokeus a 14. versben Isten gondviselésébe vetett bizalmáról tesz bizonyságot. Emlékezteti Esztert, hogy segítség és szabadulás máshonnan is támadhat – Isten meg fogja óvni népét – de Eszter élete elveszik. Arra kérni, hogy tegye kockára az életét, az egyetlen útja volt annak, hogy megmentse a lányt. Ő volt Isten elsődleges terve, és ezekért az időkért került királyságra.

Nem tudjuk meddig latolgatta magában ezeket a szavakat Eszter. A palota folyosóin sétált, forró fürdőben ázott, vagy az ágya mellett térdelt? Öt éve volt királyné, és talán elidőzött a ténynél, hogy a férje egyáltalán nem töltött vele időt az elmúlt hónapokban. Talán órákig elmélkedett, de én úgy képzelem, szinte azonnal üzent a letört Márdokeusnak. Ezúttal kiadta a parancsot: gyűjts össze minden zsidót Súsán várában, böjtöljetek értem 3 napig, és én bemegyek a király elé, ha elveszek, hát elveszek.

Eszter Perzsia királynőjeként kétségtelenül kényelmes környezetben élt. Döntése, hogy kockára teszi életét népéért – egy népért, amitől gyakorlatilag el volt zárva – megmutatta igazi jellemét. Jézus elhagyta a Menny kényelmét, hogy közénk jöjjön mint egy védtelen hétköznapi kisbaba. Feláldozta magát értünk – akiktől gyakorlatilag el volt szakítva – tudván, hogy az Ő terve az egyedüli Terv, ami megválthat bennünket. Áldozata megmutatja nekünk jellemét, az Isten jellemét és szeretetteljes szívét.

Jean Boonstra
Voice of Prophecy

Fordította: Kóczián Ágnes

5 Mózes 17

Egyeseknek úgy tűnhet, hogy Isten keményen bánik azzal, aki „elmegy, és más isteneket szolgál.” Ezt a bánásmódot azonban Istennek Izraellel kötött szövetségének az összefüggéseiben kell érteni. A Biblia más részei egyértelműen kiegyensúlyozzák a képet arról, hogy milyen az Isten. Ezen kívül Isten ellenőrzést és mérlegelést vezet be. Az ítélethez „két vagy három tanú” (6. vers) valamint a papok és a léviták segítsége (9. vers). De ne tévesszük szem elől a 11. verset: „a kapott utasítás szerint és a kimondott ítélet szerint járj el.” Minden ítéletnek Isten írott törvényén kell alapulnia.

A fejezet második része a királyoknak szóló törvényekkel foglalkozik. Az az emberi rendszer, hogy Izraelnek királya legyen, soha nem volt Isten tervének része, de ezek az egyszerű törvények megvédhetik Izraelt a királyság legrosszabb következményeitől. Isten utasítása a király számára ez volt: Ne legyen sok lovad, sok feleséged és aranyad. Salamon uralma a királyság aranykora volt, de ő mindhárom vonatkozásban elbukott, és a történelem feljegyzi, milyen mélységekbe zuhant.

Ám amikor a király idős volt már, és esze sem a régi, Isten eljött hozzá, és megbízta, hogy írja meg a Prédikátor könyvét. Nem kétséges, hogy van egy néhány negatív elem a könyvben, de semmi sem megragadóbb, mint az a kép amelyet Istenről fest, aki nem fordítja ellenünk rendetlenül élt múltunkat. Akkor is szeret és azon dolgozik, hogy sokkal engedelmesebbé tegyen bennünket!

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong