Mai szakasz: Eszter 8

Ahasvérus király megmentette a királynét, neki adta Hámán házát, és előléptette a rokonát, Márdokeust Hámán posztjára. A méltósága megmaradt, és a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet.

Pedig a történet vége még igencsak messze volt. Eszter és Márdokeus továbbra is azon dolgozott, hogy hogyan mentsék meg minden egyes zsidó életét Perzsiában. Eszter ismét felöltötte legjobb királynői ruháját, és meglátogatta a királyt. Eszter a király iránta való szeretetére hivatkozott, és sírva mondta el neki: nem tudja nézni, hogy kiirtják a népét. A király a tőle megszokott módon beleegyezett, majd utasította Esztert és Márdokeust, hogy tetszésük szerint írják meg a végzést, és pecsételjék meg a gyűrűjével.

Eszter es Márdokeus nem vonhatta vissza Hámán gonosz rendeletét. Újat kellett írniuk, ami teljesíthetetlenné teszi az előzőt. A harmadik és ötödik vers újra megemlíti Hámán származását, emlékeztetve az ősi küzdelemre a zsidók és amálekiták között. Isten utasította Sault, hogy irtsa ki az amálekitákat, de ő nem így cselekedett. Nem Márdokeus és Eszter kezdte el sem azt, sem ezt a háborút, de a rendeletük világossá tette, hogy a zsidóknak joguk van összegyűlni, és megvédeni magukat, életüket. Ha megtámadják őket, akkor visszavágnak. A rendeletet lefordították, a kellő példányban lemsolták, és királyi lovasokkal kiszállítatták szerte az országban.

Márdokeus aznap királyi köntösbe öltözve, koronával a fején hagyta el a palotát. Hámán rendelete után még zsákruhában ment a palotához. Ahogy a király lovasai szétvitték az új törvényt minden provinciába a birodalomba, áradásszerű változás következett be. A zsidóknak újra volt fényük és örömük. Fény vette át a sötétség helyét; öröm a félelmem helyét; ujjongás a kétségbeesés helyét; és ami a legfontosabb: Isten visszaadta népének a becsületét.

Érdekes módon, a Perzsa birodalomban sokan fordítottak helyzetükön, és felvették a zsidó hitet. A megtérésüket kétség kívül a félelem és a saját életük megvédése vezérelte. Talán néhányuk esetében a megtérés később őszinte szívbéli változást hozott, és a lelkük megmenekülhetett. Egyedül Isten tudja átformálni szégyenteljes életünket becsületes életté. Ó az egyedüli biztos hely bármilyen háború közepette.

Jean Boonstra
Voice of Prophecy

Fordította: Rajki Dávid

5 Mózes 21

Mózes ötödik könyvében időről-időre azt látjuk, hogy Mózes látszólag jelentéktelen részletekkel hozakodik elő. De az élet a részletekből tevődik össze. Ha Isten (Mózesen keresztül) nem foglakozott volna ezekkel a kérdésekkel, az emberek vagy a nagyszüleik által Egyiptomból hozott szokásokat honosították volna meg, vagy pedig a környező népek gyakorlatát. Isten azt akarta, hogy népe szent legyen és még ma is ugyanezt akarja (1Pt 1:15-16).

A szentséget jelentő héber és görög szavak arra utalnak, hogy valaki vagy valami „elkülönített”. Mitől elkülönített? Természetesen a világtól. Jézus azt mondja rólunk, hogy „a világban vagyunk” (Jn 17:11), de „nem a világból valók” (Jn 17:16). Ezért nem csoda, hogy Istent még mindig érdeklik életünk apró részletei. Az bizonyos, hogy az élet megváltozott az elmúlt 3000 év alatt, amióta Mózes felsorolta az élet részleteit, de vannak elvek, amelyeket alkalmazni lehet napjainkban is. Szentek lehetünk, és azoknak is kell lennünk.

Például a háborúból származó szép nőket meg lehetett tartani és feleségül lehetett venni, de nem lehettek az ígéret földjének eredeti lakói közül. A szabályok azt mutatták, hogy a háborúból származó nőknek be kellett illeszkedni a zsidó társadalomba és tisztességgel és méltósággal kellett velük bánni.

"Drága Istenem, segíts ma engem, hogy minden emberhez tisztességesen és méltóságteljesen viszonyuljak, megengedve azt, hogy szabadon kifejezhessék személyiségüket!"

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong