Mai szakasz: Nehémiás 7

Még az istenfélő emberek között is vannak, akik hitükkel különösen kiemelkednek a többiek közül. Ilyen volt Hanániás, aki azon két ember közül volt az egyik, akiket Nehémiás Jeruzsálem kormányzásával megbízott. Az Ige azt mondja róla: „ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt sok embernél” (2. vers – új prot. ford.). Isten sok áldásban részesíti azokat a vezetői feladatokat ellátó embereket, akik tisztelik Őt és példamutató hívő életet élnek.

Nehémiás az ötödik versben elismeri, hogy Istentől kapott egy gondolatot. Miután teljesen felépültek Jeruzsálem falai és a kapuk is a helyükre kerültek, a városnak be kellett volna népesülnie, hiszen alig igen kevesen éltek Jeruzsálemben. Isten továbbra is adott bölcsességet Nehémiásnak annak érdekében, hogy szolgálatát végezhesse, és Isten templomának, valamint Jeruzsálemnek a biztonságban garantálja.

A bölcsesség, amire Nehémiásnak szüksége volt, Istentől származott és Nehémiás készséggel elismerte ezt. Minden jó dolog az Úrtól származik, aki a bölcsesség és az élet forrása, és akik Őt imádják, mindig el fogják ismerni, hogy a jó dolgok – beleértve a bölcs gondolatokat is – mind Istentől származnak. A valódi alázat minden sikert és bölcsességet Istennek tulajdonít.

„Mennyei Atyám, tégy képessé arra, hogy alázattal szívünkben, Érted éljünk!”

Pardon Mwanza

a Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Baksa Viktória

5 Mózes 7

Istennek Izrael iránti szeretete abban is megmutatkozott, hogy teljes győzelmet arattak hét – náluknál erősebb – nemzet fölött. Egyes keresztények megkérdőjelezik a parancsot, ami ezután következik: „Pusztíts el minden férfit, asszonyt, és gyermeket!” Miért adott Isten ilyen utasítást? Vajon olyan mészárlás volt ez, mint amit a keresztények vittek véghez a sötét középkor évszázadai alatt? Nem, egyáltalán nem. Ők saját keresztény testvéreik ellen támadtak, Izrael azonban pogányok ellen háborúzott. Isten tudta, hogy ha egy pogány is élve marad, máris romlást hozhat Izrael hitére. A pogányok faragott bálványokat imádtak, és arra csábították Izraelt, hogy csússzanak vissza  a bálványimádás rút szokásaiba, ahogy tették azt Egyiptomban is. Izrael számára az egyetlen védelem a teljes elkülönülés volt. Isten arra kérte Izraelt, hogy rombolják le a pogány oltárokat, döntsék le a bálványokat, hogy egyedül a világegyetem egy igaz Istenét imádják, aki él, és naponkénti győzelmeket ad nekik fizikai és lelki téren egyaránt.

Isten hívta ki Izraelt Egyiptomból, messze a bálványimádástól, mert azt szerette volna, hogy Vele legyenek. Semmi haszna nem lett volna annak, ha kihívja őket, majd beengedi őket az új területre, ahol szintén pogányok között kellett volna élniük. Isten ismerte gyengeségüket, és minden szempontból megfelelő környezetet akart nekik biztosítani, hogy teljesen Neki szentelt nép legyenek. Milyen csodálatos kijelentést tett nekik! „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből” (6-8. vers). 

Ezekről az igeversekről egy szerelmes fiatalember juthat eszünkbe, aki éppen feleséget választ magának, és azt szeretné, ha választottja biztonságban lenne nála. Az igazi házasság két személy között köttetik, és kizár minden más betolakodót. Isten szeretete is kizárólagos: ő sem tűrt meg szerettei körül versenytársakat. Örökre meg akarta tartani szövetségét, a házassági köteléket. Isten a következőket akarta tenni menyasszonyáért: megáldani minden nemzet fölött, megóvni a meddőségtől, a betegségtől, Egyiptom szörnyű kórjaitól, az őt fenyegető nagy nemzetektől való félelemtől. A csodálatos Isten akart velük lakozni, és apránként kiűzni előlük a népeket, hogy a körülöttük élő mezei vadak túlságosan el ne szaporodjanak. Isten ma is vágyik veled lenni, hogy hűséges maradj Hozzá és házastársadhoz; vágyik elűzni félelmeidet és legmerészebb elképzeléseidet is felülmúlva megáldani téged. Ő féltőn szerető Isten, aki lelked legmélyén szeretne munkálkodni, hogy megszabadítson éned rabságából – ami a legnagyobb emberi bálvány –, hogy végül gond nélkül örülhess túláradó szeretetének! 

Norman Gulley

Southern Adventist University