Mai szakasz: Jób 2

Ebben a fejezetben sátánnak még volt bejárása a mennybe Ádám és Éva bukása után, hogy Jézussal beszéljen (lásd: Ellen G. White: A megváltás története. Budapest, 2000, Advent Kiadó. 20-21. oldal). Ha akkor volt bejárása, akkor Ábrahám idejében is volt, amikor Jób élt.

Mivel sátán eltulajdonította ezt a bolygót, ez Isten elveszett báránya lett, de Ő mindig tisztában volt vele, hogy mi folyik itt. Isten ismerte Jóbot, a szenvedését és még a szenvedése feletti győzelmét is. Mikor Isten Krisztus által megkérdezte sátántól, hogy honnan jön, ő így felelt: „Körülkerültem és át-meg átjártam a földet.” Nagyon elfoglalt volt a gonoszságok és katasztrófák tervezésével nem csak Jób, hanem az egész emberiség ellen.

Jób Isten tulajdona, ahogyan mi mindnyájan azok vagyunk. Isten büszke volt Jóbra és megkérdezte sátántól, hogy látta-e azt, akit Ő a szívébe zárt: „szolgámat, Jóbot, aki feddhetetlen, kerüli a rosszat, továbbra is állhatatos feddhetetlenségében” (3. vers – új prot. ford.). Képzeljük magunkat Jób helyzetébe, és tanuljunk tapasztalataiból. Isten megengedi sátánnak, hogy ártson Jóbnak, de nem mond le róla. Valóban, Isten el fogja küldeni Fiát, hogy meghaljon Jóbért, hogy Jób élhessen, ahogyan mindnyájunkért, hogy élhessünk. Isten minden gyermeke és az el nem bukott angyalok is mind meg fogják tapasztalni Isten szeretetét, és ujjongani fognak örömükben.

Évszázadokkal később, amikor Rashi és Ibn Ezra rabbik le akarták fordítani a negyedik verset, nem tudtak mit kezdeni vele. A „bőr” szó helyett itt egy közép-egyiptomi szót használt Mózes, ami azt jelenti: „véget vetni valaminek”. Sátán úgy érti, hogy ha Jób közel kerülne a véghez, vagyis a halálához, Isten áldásai más fényben tűnnének fel neki.  Ezért sátán azt akarta, hogy Isten engedje meg neki, hogy Jób bőrét szörnyű betegséggel sújtsa. Isten megengedte ezt sátánnak, ahogy azt is megengedte neki, hogy Jób javait elpusztítsa (7.vers).

Jób felesége is sátánt támogatta, azt tanácsolva Jóbnak, hogy mivel olyan közel áll a halálhoz, átkozza meg Istenét és haljon meg. Ez olyan lett volna, mint amit manapság eutanáziának nevezünk, halált hozni önmagunkra, hogy elkerüljük a szenvedést. Jób visszautasította felesége eutanázia javaslatát (10. vers). Jób barátai Elifáz, Cófár és Bildád eljöttek meglátogatni őt. Megrázta őket a látvány, és hét napot vártak, mielőtt elkezdtek volna Jóbbal beszélgetni szenvedése okairól.

Drága Istenünk! Oly sok ártatlan ember szenved, és Te tudod az okát, hogy miért. De Te azt is tudod, hogy semmi sem hasonlítható azokhoz az áldásokhoz és ajándékokhoz, amiket Te adsz majd nekünk eljöveteledkor és azután. Kérünk, tegyél minket a Te dicsőséges királyságod részesévé. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Csala Beáta

5 Mózes 25

Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” A szájkosár megakadályozta az állatot abban, hogy munkavégzés közben táplálkozzon. Ez a törvény kedvességre és figyelmességre bátorít az állatok irányába. Később Pál apostol ezt a törvényt analógiaként használta az evangélium szolgálatának támogatására (lásd: 1Tim 5:17-18). „Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb” (13. vers). „A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr” (Péld 20:10.

Az idők megváltoztak, de a kérdés maradt: Használunk-e különböző mértékeket életünkben? Más megfogalmazásban: Kétféle mércét használunk-e az emberekkel való bánásmódunkban?

Van-e kétszínűség bennünk? Megpróbálunk egy bizonyos életszínvonalon élni anyagi korlátaink ellenére azért, hogy az emberekben egy bizonyos benyomást keltsünk? Gyakran figyeljük a szálkát a másik szemében, miközben a gerendát a sajátunkban nem vesszük észre?

Vizsgáljuk meg a szívünket, hogy meglássuk, rendelkezünk-e kétféle mércével! Igyekezzünk őszintén megszabadulni a kétféle mércétől, amiket esetleg évek hosszú során át használtunk! Kapcsolatainkban használjunk becsületes mércét! Urunk örömét leli bennünk, ha így teszünk.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong