Mai szakasz: Malakiás 3

„Nézzétek! Elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse számomra az utat” (Mal 3:1 – ERV-HU).

Malakiás 2:7-ben Isten azt mondja, hogy egy papnak az „Úr hírnökének” kell lennie. A papok azonban – Malakiás idejében, és még utána is négy évszázadon át – sokkal inkább a gonosz követei voltak. Politizáltak és anyagiasak voltak, Isten vallásos vezetői a sötétségbe vezették a népet.

Izrael sötét korszakának egyik jele pénzügyi értékrendjük volt. Isten még azt is mondta, hogy megrabolják Őt, és így csalják meg az Urat.

„És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 3:8-12)

Isten szemében az anyagi áldozat nem különbözött az állatáldozatoktól. Isten a lehető legjobbat kéri tőlünk, és amikor a tőlünk telhető legjobbat adjuk, akkor Ő megtisztítja áldozatunkat tűzzel, és visszaadja nekünk úgy, ahogyan azt Ő legjobbnak látja.

A nép azonban nem tanulta meg az Isten szerint való utat, mert az emberek hírnökei nem helyesen tanították őket. Mi lehetett erre Isten válasza?

„Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 3:1) És Ő volt az eljövendő (lásd Mt 3:1-3).

Malakiás ezekkel a bátorító szavakkal foglalja össze üzenetét: „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét” (Mal 3:16).

Isten azt akarta, hogy Izrael népének hűséges hírnökei, a vezetők és a köznép elkészítsék az eljövendő Messiás útját. Izrael kudarcot vallott, de Isten nem. Isten ma is arra vár, hogy a hűséges maradék felkészíti a világot Jézus Krisztus második eljövetelére. Mindazok, akik teljes szívvel szolgálják Istent, akik életükben első helyre tették az Ő országát, biztonságban lesznek az ítélet napján, és az Úr megjutalmazza őket, mint élő bizonyságtevőit.

Andy Nash, egyetemi tanár

Southern Adventist University

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Malakiás 2

„Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok! Ha meg nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat” (Mal 2:1-2).

Olykor az a téves elképzelésünk, hogy az emberek csak állatokat áldoztak az Úrnak, amikor bűnt követtek el. Ez azonban nem igaz.  Különböző fajta áldozatok voltak:

A zsírt és a vért elégették, a többit megették, az engesztelési áldozat kivételével, mert azt teljes egészében elégették.

A bűnért való áldozat az egyéni vétkekért.

A hálaáldozat a dicsőítésért.

Az ételáldozat az elkötelezettség és hála kifejezésére.

Az égőáldozat pedig az engesztelésért.

Nagyon fontos elvet láthatunk itt. Az Istent tisztelőknek életük minden területét Istennek kellett ajánlaniuk.

Malakiás idejében azonban sem a nép, sem a papok Isten iránti elkötelezettsége nem volt őszinte. Az Úr feddése Izrael papságához olyan egyértelmű volt, amilyen, csak lehetett:

„Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orcátokba, a ti ünnepléseteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket… Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel” (Mal 2:3, 7-8).

Az izraelita papság hitehagyása az Ószövetség egyik legszomorúbb folyamata.  Lévi törzsét, mely az Úr megszentelt szolgálatának eszközeként volt elkülönítve, most olyan emberek képviselték, kiknek szíve elfordult az Úrtól.

Az elkövetkezendő négyszáz esztendő során a papság állapota egyre csak romlik. A világias, politizáló szadduceusok megcsúfolják a templomot és bűnbarlanggá teszik azt (lásd Mt 21:12-13).

És mi a helyzet velünk? Mit mondhatunk el saját megszentelődésünkről és Istennek való odaszántságunkról? Jézus az Ő papjaivá tett bennünket (Jel 1:5-6). Szavainkkal és tetteinkkel azt a Valakit képviseljük, Aki szeret bennünket és meghalt érettünk azért, hogy a mi következetes és önzetlen életünkkel másokat arra ösztönözzünk, hogy jobban megismerjék a Teremtő és Megváltó Istent.

Andy Nash

a Southern Adventist University professzora és

a  Tabgha Tours to Israel igazgatója

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Malakiás 1

 „… a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, [de] hát kedves-é az a ti kezetekbõl? azt mondja az Úr” (Mal 1:13).

Egyszer arra kértek, hogy adjak tanácsot egy 18 éves diákokból álló csoportnak. Elmondtam a fiataloknak, hogy 18 évesen valószínűleg sok ilyen és hasonló tanácsot kapnak: „Kövesd a szívedet! Áldozz fel mindent álmaidért! Soha, soha, soha ne add fel!” És akkor nem a szokásos módon folytattam: „Az én tanácsom viszont” – néztem a szemükbe – „az, hogy adjátok fel az álmaitokat!” Csak néztek rám kerek szemekkel.

Elismertem, hogy a tanácsom kissé szokatlan. Ám amikor azt mondom, hogy adjátok fel álmaitokat – magyaráztam a diákoknak – nem arra gondolok, hogy ne legyenek álmok és vágyak a szívetekben. Kell, hogy legyenek, és meg is kell dolgozni keményen értük.

Mindazonáltal, óvatosnak kell lennünk, nehogy túl szorosan kapaszkodjunk saját terveinkbe és álmainkba, mert akkor azok kezdenek majd uralkodni rajtunk, és bálványunkká lehetnek.

Arra kértem a diákokat, hogy amikor hazamennek, olvassák el Malakiás 1. fejezetét. Ez az egész rész arról szól, hogy adjuk fel, amihez a leginkább ragaszkodunk. A zsidók Jeruzsálemben a legszebb és legegészségesebb állataikat kellett volna, hogy áldozatul vigyék, ehelyett a leghitványabbat vitték.

Isten azt mondta nekik: „Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 1:8).

Miért számított az Istennek, hogy milyen állatot visznek az emberek áldozatul? Azért, mert azzal, hogy a legjobbat vitték, kifejezték, hogy a leginkább Benne bíznak. Az áldozat – meghatározás szerint – azt jelenti, hogy valamit elveszítünk. Isten arra kér, hogy attól szabaduljunk meg, amihez a legerősebben ragaszkodunk – ez a hibátlan áldozat. Itt jön a dolog érdekes része: Amikor az állatáldozatot megfőzték a tűz fölött, annak egy része általában a papot illette, hogy ő fogyassza el. De az áldozatot vivő személy is részesült belőle, ő is evett belőle. Lelki értelemben tehát, ha áldozatod tiszta, akkor a hasznod belőle szintén tiszta. Ha áldozatod hibás, selejtes, akkor a te részed is hitvány lesz.

Istenbe vetni bizalmunkat, és feladni bizonyos dolgokat, legtöbbször áldozatnak tűnik. Azt jelenti, hogy elengedjük azt, ami a legtöbbet jelenti nekünk, és az oltárra tesszük, hogy Isten tüze megtisztítsa azt.  

Andy Nash

a Southern Adventist University professzora

a Tabgha körutak Izraelbe iroda igazgatója

Mai szakasz: Zakariás 14

Zakariás abban az időszakban végezte prófétai szolgálatát, amikor Izrael népe már visszatért a babiloni fogságból. A nép hamar elkeseredett, mert a templomépítés megakadt a környező népek felől érkező nyomás miatt. Ekkor öntött beléjük bátorságot és reménységet Zakariás próféta a végső helyreállításról szóló üzenettel, amit ebben a fejezetben találunk. Számunkra is lelkesítőek lehetnek ezek a szavak, akik a vég idején élünk!

Az első két igevers azt a helyzetet ábrázolja, ami közvetlenül a kegyelemidő lezárulását megelőző időszakot jellemzi. Ha jól értelmezzük, az utolsó lépés gazdasági vonatkozású lesz. Vagyonunkat elveszik és szétosztják, mindegy, hol élünk a világon. Ez magába foglalja az emberek házait is a gazdasági válság miatt, amikor mindazoknak tilos lesz a vásárlás és az eladás, akik nem veszik magukra a fenevad bélyegét (Jel 13:16-18). Gyakorlati szempontból, ha hinni akarunk e jövendölésnek és szabadulni a csapdából, akkor mindent meg kell tennünk azért, hogy hitelmentesek legyünk, beleértve a banki kölcsönöket is, és óvatosan kell használnunk kreditkártyáinkat is.

A 3. vers és a további igeversek arra az időszakra vonatkoznak, amikor Krisztus harmadszor fog eljönni, vagyis a millenium után. Ha ez nem történne meg, az azt jelentené, hogy Jézus királyként marad a földön második eljövetelekor, ami viszont ellentétes más bibliaszövegekkel (Jn 14:1-3; 1Thess 4:16-17; Jel 20-21). A millenium végén lába az Olajfák hegyén fog állni. Akkor az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, miközben a hegy kettéhasad észak és dél felé, egy hatalmas síkságot kialakítva, amin a város nyugodhat (4. vers). Milyen dicsőséges gondolat és kép ez!

Akkor eljön a Megváltónk minden szentjével az új Jeruzsálembe (lásd A nagy küzdelem 588-589. oldalát [Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház]). Ott nem lesz majd nappal és éjszaka, mert mindig világos lesz. Jel 21:23-24 versei elmondják, hogy maga a Bárány lesz a világosság. Jeruzsálemből az élet folyója fog fakadni, amely Isten trónjától ered, és mindkét partján az élet fája nő (Jel 22:1).

Utolsó eljövetele után Jézus lesz az egyetlen Úr, akit mindenki imád. Eltűnik minden bálványimádó, a kánaániták vagy kereskedők, akik a Baált imádták (9-20. vers). Jeruzsálem új lesz, Isten népe számára tökéletesen helyreállítva (10. vers). A gonoszok megtámadják majd az új Jeruzsálemet, de megkapják büntetésüket, és végleg kiirtatnak, sátánnal együtt (12-15. vers, vö. Jel 20:7-10). Jeruzsálem biztonságos hely lesz, ahol nem sújt többé átok (Jel 22:3). Minden lakója örökre biztonságban lesz (11. vers).

Zakariás 14. fejezetének utolsó része egy csodálatos látomást tár elénk. Minden nemzet maradéka a seregek Urát fogja imádni. Habár mi származásunk szerint nem vagyunk zsidók, ha Isten kegyelme által hűségesek maradunk, akkor a maradék közé számláltatunk, akik örökké Istent fogják imádni! Ez lesz a teljes odaszentelődés. Zakariás úgy próbálja megértetni ezt, hogy leírja: még a lovak csengőin és az Úr házának edényein is ez a felirat lesz: „Az Úrnak szenteltetett” (20. vers). Ugyanezek a szavak szerepeltek a Főpap süvegén is.

A teljes szabadítás és megváltás után, amelyben Isten népének része van, teljes odaszentelődés fog következni részükről az Úr felé. Jöjjön mindenki, aki szomjazik! Segíts, Urunk, hogy e dicsőséges jelenet részesei lehessünk majd! Áldott legyen az Úr neve örökkön-örökké! Ámen.

Sook-Young Kim

Kyungpook Nemzeti Egyetem

Sangju, Dél-Korea 

Mai szakasz: Zakariás 13

„Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet” (1. vers – új prot. ford.). Milyen kegyelemmel és bátorítással teljes kép ez!

Zakariás könyvének 13. fejezete tulajdonképpen az előző fejezet folytatása. A 12. fejezet 10. versében egy próféciát találunk a Messiásról, akit majd átszegeznek (vagy átdöfnek). Ebben a fejezetben tehát, az első versben található „azon a napon” kifejezés arra a napra utal, amikor majd a Messiás megfeszíttetik, nem pedig a végidei napra. Amikor a Messiás meghal, mint Istennek bemutatott áldozat, és a nép gyászol és sír a halála miatt; akkor nyílik meg a bűntől megtisztító forrás.  

A 2-4. versekben a Mindenható Isten megígéri, hogy a bálványokat, a hamis prófétákat és a tisztátalan lelket, ami oly sokakat elveszített, végül eltávolítja a földről. 

Az 5-6. vers az eljövendő Megváltóról szól. Úgy idézi fel őt, mint aki a földművelésből él ifjúkora óta, majd szenvedéséről ír. Hátát, mellkasát sebesítik meg. Az evangéliumokban azt találjuk (Mt 27.26; Mk 14:65; 15:15; Lk 22:63; Jn 19:1, 18), hogy Jézust miként ostorozták, ütötték és gúnyolták.

Ellen G. White is idézi a 6. verset néhány ézsaiási igeverssel együtt (az 53. fejezetből), amikor Krisztusnak, Isten szolgájának halálát írja le (Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 150. oldal). Mindez akkor történt, amikor barátai házában volt látogatóban, vagyis Dávid házában, Jeruzsálem lakóinál, amely az emberiséget jelképezi.

Ahogy a 7. vers megjövendöli, és maga Jézus is idézi ezt a szakaszt Mt 26:31-ben, amikor a Messiás, a pásztor megsebesül, tanítványainak nyája szétszéled és elmenekül. Ő azért jött, hogy az emberiséget a bűnökből és lázadásból megtisztító kutat felnyissa, de hallgatóit olyannyira elvakította a gonoszság és a kapzsiság, hogy halálra adták őt. Azok, akik a templom szolgálatában álltak, és születésüktől fogva a kor vallási rendszerének vezetői voltak, saját Uruk ellenségeivé váltak.

Vigyázzunk, nehogy mi is önmagunk felmagasztalására használjuk az Úrtól kapott kiváltságainkat! Amink van, azt az Úr dicsőségére kell használnunk, aki teremtett és megváltott bennünket.

Lenyűgöző látni, hogy az Ige üzenetének jó része inkább szól nekünk, akik a vég idején élünk, mint bárki másnak, aki a történelem során élt, beleértve azokat is, akik közvetlenül hallgatták a prófétákat. Ennek a fejezetnek a vége is ezt bizonyítja (8-9. vers).

Az Úr annyi próbát és nehézséget enged meg a maradéknak, hogy felhagyjanak a bűnös világiassággal, és az önfelmagasztalás iránti vágyukkal. Akkor Isten népe leszünk, és Ő lesz a mi Istenünk. Amikor ez megtörténik, boldogan mondhatjuk mindnyájan: „Az Úr az én Istenem!”  

Sook-Young Kim 

Kyungpook Nemzeti Egyetem 

Dél-Korea 

Mai szakasz: Zakariás 12

Az előző fejezetekben kinyilvánításra került Isten haragja, amellyel népét és vezetőiket akarja sújtani engedetlenségükért. Ebben a részben az Úr ígéretet tesz, hogy megítéli a Jeruzsálemet ostromló és Júda házát pusztító nemzeteket. Jeruzsálem nehéz kő lesz számukra. Cipelve azt kínlódni fog váll és kar. Ahogy Izraelt kínozzák, rájuk is szenvedés vár. Úgy látjuk itt Istenünket, mint aki törődik állandóan lázadozó népével, még ha meg is kell őket büntetnie megtérésük érdekében.

A 4-9. versekben Jeruzsálem helyreállításának ígérete olvasható. Isten, mint Teremtő jelenik meg, „aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe” (1. vers – új prot. ford.). Jeruzsálem felépül, mert a Seregek Ura, a Teremtő megígérte. Ő a Mindenható, akinek bármi lehetséges, és az Ő szava valóra válik.

És valóban, Izrael népe hazatért fogságából, Jeruzsálem újjáépült, az Úr csodát csodára halmozott. Nyissuk ki szemünket és lássuk meg a még fenségesebb csodát, a mennyei Jeruzsálemet, amit a hűséges maradék, az Úr megváltottai örökölnek majd. A város végül leszáll a földre, végső helyére. „Azon a napon az Úr oltalmazza Jeruzsálem lakóit, és olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a napon, mint Dávid” (8. vers – új prot. ford.).

A 10. vers komoly képet fest. „Rátekintenek arra, akit átdöftek”. Ezt az igeverset idézi János evangéliuma 19:37, amint Jézust a kereszten függve egy római katona egy dárdával oldalba szúrta. Továbbá Jelenések könyve 1:7 is utal egy különleges feltámadásra Jézus második eljövetelekor, amikor meglátják Őt azok, akik Őt általszegezték. Lenyűgöző, ahogy Isten világosan kijelenti, hogy Jézust át fogják szegezni a kereszten a mi bűneinkért. Maga az Úr jelentette ezt ki előre Zakariás prófétának. Más szavakkal, mi magunk szegeztük fel Őt a bűneinkkel.

Az emberek bánkódni fognak emiatt, és a bánkódóknak két csoportja lesz. Az első csoport vétkei miatt fog megszomorodni bűnbánó szívvel, mély fájdalommal és töredelemmel. Addig tesznek így, míg Jézus közbenjár érettük a mennyei Szentélyben, a Szentek Szentjében. Így bűneik eltöröltetnek, és az új Jeruzsálem lakosaiként lesznek az eljövendő királyság örökösei. Igen, az igazi megtérés számít.

Mindazonáltal lesz egy másik csoport is, akik jajgatni fognak. Ők bűneik miatt sírnak majd Jézus visszatértekor (Mt 24:30; Jel. 6:15-17). Fájdalmuk keserves lesz, amint ráébrednek, hogy nincsenek a megváltottak között.

Zakariás 12:12-14 szerint mindenki jajgatni fog. A mi döntésünk, hogy az Úrhoz kiáltunk-e bűneink miatt eljövetele előtt, amíg Jézus könyörög érettünk, és örök életet nyerünk, vagy eljövetelekor az elkövetkező pusztulás miatt jajveszékelünk majd. Urunk, segíts rajtunk!

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Zakariás 11

A cédrus, a fenyőfa és a tölgy a befolyásos vezetőket jelképezi.  Az előző fejezet folytatásaként továbbra is a hűtlen vezetők bírálatát olvashatjuk. Saját gazdagságukat gyarapítva pénzért árulják Isten juhait, és nem is sajnálják őket.  Adják-veszik a nyájat és még csak nem is érzik bűnösnek magukat, ami a 6-14. versekből is kiviláglik.

Az Úr vett két botot, és az egyiket jóakaratnak, vagy az Ő kegyelmét kifejező szavakkal szépségnek, kellemetességnek, illetve gyönyörűségesnek nevezte, a másikat pedig egyetértésnek, szövetségnek. Az Úr azonban eltörte a főembereket, akiknek Őt kellett volna képviselniük a nyáj vezetésében.  A 10. vers szerint azért verte meg a vezetőket, hogy bemutassa, népének vele való szövetsége megtört. A 14. versben az Úr az általa kiválasztott újabb megbízottak csoportját is eltörte, amivel arra utalt, hogy Júda és Izrael szövetsége is fölbomlott.

Ha a kegyelem megtörik, Istennel való függőleges kapcsolatunk is sérül. Ha ez a szövetség megtörik, az emberekkel való horizontális kapcsolatunk is tönkremegy. Ha elhagyjuk az Urat, ha nem követjük teljesen Őt, emberi kapcsolataink az élet minden területén szintén kárt szenvednek.

Az evangéliumok a 11. fejezet 12-13. verseinek beteljesedéseként írják le, amikor Júdás 30 ezüstért elárulta Jézust (Mt 26:15; 27:3-10). Isten arra kérte Zakariás által a népet, hogy adják meg az Ő bérét, és ők 30 ezüstben határozták meg azt. Ezért mondja Isten Zakariásnak, hogy „nagy jutalom, amelyre becsültek engem.”  Az Urat, Istenüket 30 ezüst sékelre taksálták (alig több mint 12 dollár, kb. 3000.- Ft!). Ahogy Máté evangéliumában olvashatjuk, ennyire tartották Jézus életét Júdás és a főpapok is. Ez akkoriban egy rabszolga átlagos ára volt.

Te mennyire becsülöd az Urat? Szerinted is 30 ezüstöt ér vajon az Úr és az örök élet? Jézus említi Márk evangéliumának 10. fejezetében, hogy akik elhagyják házukat, földjüket, testvéreiket, szüleiket, házastársukat vagy gyermekeiket az Ő kedvéért, azok öröklik az örök életet az eljövendő világban.

A fejezet végén a vezetők, hűtlen pásztorként súlyos megrovásban részesülnek.  Nem keresik meg az elveszetteket, és nem gyógyítják meg sebeiket. Nem táplálják azokat, akik erősnek hiszik magukat, hogy megálljanak, és megeszik a kövérek húsát és zsírját.  Ezek a „haszontalan” pásztorok, akiknek Isten nagyon nem örül.   „Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat!” (17. vers).

Értékeljük az Urat teljes valónkból, mindennel, amink van, ahogyan Ő értékelt minket!  Mindenekfelett szeressük Őt, ahogyan Ő szeretett minket! Vezetőnek tartod magad, bármilyen szempontból is? Akkor tudd, hogy Isten őszinte megújulást és teljes reformációt vár el tőled a mai időkben!

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Zakariás 10

A korai eső ősszel esik Palesztinában a vetés és ültetés idején.  A késői eső pedig tavasszal, hogy beérlelje a termést az aratásra. A korai eső a Szentlélek munkáját jelenti, az evangélium magvainak elvetését Krisztus első eljövetelének idején. A késői eső e világ történelmének végén, Krisztus második eljövete előtt következik be, amikor a termést learatni érkezik.  A Szentlélek két fő munkája: kifejleszteni a hívők jellemét, megérlelni az aratásra, valamint felkészíteni egy népet Jézus eljövetelének végső hirdetésére. Zakariás arra buzdít, idejében kérjük az Úrtól a késői esőt.

A késői esőt azonban, ami felkészíti a hűségeseket az igazi megújulásra és reformációra, megelőzi egy hamis késői eső élmény, amit érzelmi túlfűtöttség, zajos hanghatások és ellenőrizhetetlen izgalom jellemez majd. Az nem az igazság csendes befogadása és a lélek Úrnak szentelése lesz. Népszerű, de hamis tanok terjednek el. Sokakat megtéveszt, akik nem gyökereztek mélyen az igazságba,  és nem aszerint élik mindennapjaikat.

A bárányok hajlamosak tévútra térni. A pásztorkutyák terelik vissza az eltévedteket a nyájhoz. Ez a vezetők feladata.

Zakariás a vezetőket dorgálja (2-3. vers), mert bálványimádásukkal, hamis tanításaikkal és téves eszméikkel tévútra vezették Isten nyáját. Vezető vagy? Befolyásos pozícióban vagy az egyházban?  Esetleg vén a helyi gyülekezetben, vagy diakónus? Az igazsággal kell betöltekezned és nem tévútra vezetni az embereket, hanem az élet vizéhez.

Isten nagy figyelmet fordít népére. A helyreállításukra vágyik. Visszahozza, és nem fenyíti meg őket. Bár szétszórta őket, megemlékeznek Róla, és Ő összegyűjti a maradékot, mert megváltotta őket.

A szegletkő, a cövek és a harci íj, mind a vezetőt, a Messiást jelképezik. Ő fogja leverni az ellenséget, letörni az asszírok és egyiptomiak kevélységét (11. vers). Ez Jézus második eljövetelekor bekövetkező ítéletének képe. A világ minden tájáról összegyűjti népének maradékát, kérve őket, hogy jöjjenek haza (8-9. vers).

Ez a hívás a hármas angyali üzenet hirdetése, az utolsó felhívás e világnak, ami a késői eső hatalmas ereje által megy majd végbe. A maradék összegyűjtetik, hogy betöltse a rostálás által kihullottak helyét, felváltva őket a munkában. Annyian jönnek majd, hogy alig férnek el (10. vers).

Ideje megerősödni az Úrban, és az Ő nevében járni (12. vers). Részesülni szeretnénk a késői eső tapasztalatában, és hetednapi adventistaként nem lemaradni róla. Jézus hamarosan eljön. Meg kell értenünk, hogy eljövetelének fő célja nem annyira a gonoszok megítélése, mint inkább népének összegyűjtése és hazavitele.

„Drága Urunk, kérünk, nyisd fel szemeinket, hogy lássuk az időt, amikor maradék néped visszatér Hozzád az utolsó üzenet hirdetése által. Add, hogy valóban vágyakozzunk a tavaszi, a késői eső után, hogy felkészülhessünk eljöveteledre. Ámen.”

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Zakariás 9

Zakariás 9. fejezetét talán négy részre oszthatjuk: 1) ítélet a népek felett (9:1-8); 2) a Messiás első eljövetele (9-12); 3) a messiás második eljövetele (13-15); és a megváltottak boldog állapota (16-17).

Az első részben a próféta Isten figyelmeztető üzenetét közvetíti a nemzeteknek. Felsorolja a városokat, például Damaszkuszt, Tíruszt,  Sidónt, melyek a világ népeit képviselték. Arannyal és ezüsttel gazdagítják magukat, de az Úr tűzzel pusztítja el őket.

A népek feletti ítélet közben ott lesz a maradéka is azoknak az embereknek, akik az Úrhoz fordulnak, és olyanok lesznek, mint Júda és Jeruzsálem. Milyen csodálatos! Itt bepillantást nyerhetünk Isten gondolataiba, aki szeretné, hogy minden nemzet Hozzá forduljon. Az ígérete, miszerint az elnyomók sohasem fogják eltaposni a megváltottakat, bátorító számunkra (8. vers).

A második részben, a kilencedik verset Máté és János is idézte, ahogyan leírták a Messiás diadalmas bevonulását Jeruzsálembe. Képzeljük el Jézust szamárháton ülni, ahogyan megérkezik Jeruzsálembe!  Képzeljük hozzá, hogy néhány nap múlva megfeszítik! A húsvét előtt a tavaszi szellő lágyan fúj a sokaság között, akik pálmalevelekkel integetnek és Hozsánnát kiáltanak. Ő a királyok Királya, de nem lovon vagy szekéren érkezik, mint egy királyi személy, hanem szamárháton, ami Izrael királyainak szimbóluma.

A következőkben Zakariás úgy fogalmaz, hogy Isten a kiszáradt kútból ment ki minket (11. vers). Ez az a kút, az a mélység, ahova Sátán lesz bezárva a millennium alatt (Jel 20:3). Az Úr megszabadít minket Sátán szorításából a vérrel kötött szövetségén keresztül. A „remény foglyai” (12. vers) Izrael lelki embereire utal, akik a mennyei Jeruzsálem felé fordulnak és nem csak a fogságból visszatérve a földi Jeruzsálemhez.

Néhány zsidó kommentátort megzavart, hogy a Biblia kétféle messiásképet ad. Dániel 7-ben a Messiás felhőkből ereszkedik alá. Zakariás 9-ben szamárháton, alázattal érkezik. Ezért így magyarázták: ha Izrael méltó rá, akkor a Messiás felhőkben fog leszállni az égből, de ha Izrael nem méltó, akkor alázattal érkezik (lásd: Zsidó Talmud Szanh 98a). Azonban aki hisz Jézusban, megérti, hogy mindez az első és a második eljövetelről szól (Mt 24:30).

Zakariás utolsó részében a 13-15. versek a Messiás második eljöveteléről szólnak. Az Úr megjelenik, megfújja a trombitát, és forgószél támad. Felkarolja a népét, és megvédi őket. Ezen a napon a népe békét és nyugalmat lel mellette, mint nyája az Ő jelenlétében. Mint ékkövek fogunk ragyogni koronáján! Semmi sem nagyobb az Ő jóságánál!

Célunk, hogy teljesen Isten felé forduljunk. Eljön, és beteljesíti az ígéretét, pontosan úgy, ahogyan beteljesítette az első eljövetelekor, tehát a második eljövetelekor az uralma kiterjed tengertől tengerig, a föld végső határáig (10 vers). Uralma kiterjed az egész univerzumra, ahol többé nem lesz bűn. Ámen.

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Zakariás 8

A „Seregeknek Ura” kifejezés 18-szor tűnik fel ebben a fejezetben. A „Seregek” az angyalok milliárdjait jelenti, és a kifejezés érzékelteti, hogy az ÚR az igaz Úr, aki olyan hatalmas, hogy uralkodhat az egész univerzum felett úgy, ahogyan szeretné és tervezi. Ez az Isten szól itt, akit mi is szolgálunk. Megbízhatunk Benne és az Ő szavában?

Ez a fejezet a Templom újjáépítésének ideje alatt íródott, a fogság után (9. vers). Zakariás leírja, hogy milyen állapotok fognak uralkodni, miután Izrael népe visszatér Jeruzsálembe. Megtapasztalhatják a biztonság és bőség érzetét. Az idős nagypapák, nagymamák és unokák élvezhetik a biztonságos életet. A béke és az öröm, amit az Úr adni akart nekik, csodálatos volt.

A próféta megemlít néhány feltételt is. Mély sóvárgása közben Isten azt mondja, hogy Jeruzsálem lesz a hűség városa (3. vers). Eddig az emberek nem voltak hűségesek Istenhez, de ezután azok lesznek. Az Úr szeretettel inti őket, hogy hogyan cselekedjenek, ha élvezni szeretnék az áldásokat a helyreállított földön: őszintén beszéljenek a felebarátaikkal, igazságos ítéleteket hozzanak, és ne tervezzenek gonoszságot mások ellen.

Ne féljetek (13-15. vers)! Erősítsétek meg kezeiteket, hogy építkezhessetek! Én leszek a ti Istenetek, és ti lesztek az én népem. Azok a dolgok, melyek emberi szemmel lehetetlenek, a Seregek Urának hatalma előtt nem képeznek akadályt. A havi böjt ünneppé változik, az öröm, boldogság és ünneplés alkalmává. Ezért szeressétek az igazságot és a békét (19. vers)!

Minden bátorító üzenet ellenére Izrael visszatérő népe nem teljesítette Isten felkínált feltételeit, ezért a próféta a tekintetét a második templom építéséről az utolsó idők maradék népére irányítja.

A felszólítás nekünk is szól. Mi hogy állunk az Úr napja előtt? Hűségesek vagyunk? Ahogyan részt veszek itt a Megújulás Isten Igéje által programban, a többi munkatársam írásaiban is az egyik visszatérő témakör az, hogy legyünk hűségesek az Úrhoz. Igen, kétség nélkül, legyünk hűségesek az Úrhoz!

Ő a mi Urunk hűségben és igazságban. Mivel egy olyan világban élünk, ami tele van igazságtalansággal és bizonytalansággal, Isten minket is biztató szavával int: aki állhatatos és bízik benne, azt az Úr tökéletes békességben fogja tartani (Ézs 26:3). Ő lesz a mi Istenünk hűségben és igazságban (8. vers).

Zakariás látta, hogy az emberek hogyan fognak összegyűlni a hírvivők köré ebben az időben. Sokan jönnek az Úrhoz különböző városokból és országokból, keresve az Úr kegyelmét és megváltását. Oda fognak menni, ahol hallhatják a „jelenvaló igazságot” a hűséges maradék szájából. Tíz ember különböző országokból fogja a ruhánk szélét, és kér minket, hogy velünk jöhessenek, hogy találkozzanak Vele, mivel hallották, hogy az Úr velünk van.

Milyen ígéretes jövő vár ránk! Legyünk részesei Zakariás látomásának! Legyünk hűségesek az Úrhoz! Ámen.

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Zakariás 7

Isten szavának ereje van. Olyan ereje, hogy Isten meg tud benne jelenni nekünk. A szavai felemelik a gondolatainkat, bátorítanak és biztonságot adnak, amikor problémáink vannak. Isten szavának ereje rá tud világítani igazi énünkre, és változásra késztet minket.

Azonban ha megkeményítjük szívünket, a Tóra (Mózes írásai) nem tud átjárni minket. Ez volt a probléma az ősi Izraelben is. Ez lesz a problémánk nekünk is, ha visszautasítjuk Isten törvényének értékét, és nem hallgatunk a prófétákra, akiket az Úr lelke késztetett, hogy szóljanak hozzánk (Zak 7:11-12).

Ez a fejezet ott kezdődik, hogy az Úr megszólította Zakariást. Dáriusz király uralkodásának negyedik évében, Kr. e. 518-ban történt, két évvel a Templom újjáépítésének befejezése előtt. A templom szerkezete nem volt olyan szép, mint az eredetié, ezért az emberek kérdezősködtek, hogy esetleg böjtölniük kellene, mint ahogyan azt 70 évig tették a babiloni fogságban? Zakariás gondolatban visszavitte őket 70 évvel ezelőttiig és megmutatta nekik, hogy milyen állapotok uralkodtak akkor, ami miatt a Templomot elpusztították, és a népet fogságba vetették.

Nem követték Isten utasítását. Ahogy a korábbi helyzetükről olvasunk, méltatlankodhatunk a nép viselkedésén. Azonban az igaz ok, ami elszomoríthat, az az, hogy ez a leírás nagyon hasonlít arra, ami most is körülöttünk történik. Mélyen érezhetjük Isten haragját és bánatát.

Az ítéleteik nem voltak igazságosak, nem mutattak kedvességet, szeretetet és együttérzést mások iránt, és elnyomták a szegényeket. Isten figyelmeztette őket a prófétákon keresztül, nehogy rosszat tegyenek a testvéreik ellen, de a nép ezt elutasította.

Isten megkérdezi az 5-6. versekben: Amikor gyászoltatok és böjtöltetek, értem tettétek? Ha esztek és isztok, nem magatokért teszitek? (Hasonlítsuk össze 1Kor 1:31 versével, ahol Pál ezt mondja: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”) Mik azok a mozgatórugók, melyek minket motiválnak, bármit is teszünk? Minden az Istenhez való hozzáállásunkból fakad, aki feláldozta magát, hogy mi megváltást nyerjünk? Vagy a szívünk mélyéből fakadó önzés, ami még akkor is megvan, amikor istentiszteleten, vagy más keresztény programon vagyunk?

Zakariás, a leírástól kezdve, mely a korábbi próféták korszakát vázolja fel a hetedik fejezetben, túlmutatva saját korán, Krisztus első eljövetelén, az Ő életén és szenvedésein (Zak 9:9; 11:12-13; 13:6,7) keresztül eljut Jézus utolsó eljöveteléig, amely a millennium után történik majd meg (Zak 14:4).

Jézus második eljövetelének küszöbén vagyunk. Ahogyan halljuk a próféta szavait, itt az idő, hogy visszatérjünk Istenhez. Forduljunk az Úrhoz bűnbánó szívvel! Keressük az Urat őszinte szívvel és Ő felénk fog fordulni, meghallgat minket, ahogyan mi is hallgatunk Reá (13. vers).

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Zakariás 6

Sok minden történt a templom újjáépítésének öt esztendeje alatt. Sátán mindent elkövetett, hogy megakadályozza a sikeres befejezést. Mi köze van mindehhez a különböző színű lovaknak? A lovak és hajtóik azokat a mennyei követeket jelképezik, akik azokért munkálkodnak, akik Isten szolgálatára vállalkoztak. Isten angyalai megpihenhettek volna Dárius király új rendeletének kibocsátása után, ami megerősítette Círus király eredeti rendeletét. A szükséges pénz és anyagok biztosításán kívül ez a rendelet fenyegetést is jelentett mindazok számára, akik ellene voltak Isten munkájának (Ezsd 6:6-12).

Ezen kívül Heldai, Tóbiás és Jedaja érkezett a zsidók közül, hogy az ajándékok felhozatalára emlékeztessen Babilonban. Ez felvidította a népet és a vezetőket. A hit valósággá lett. A templom építése be fog fejeződni. Semmit sem tudunk erről a három férfiról, csupán azt, hogy aranyat és ezüstöt hoztak. Istennek nagyon sok olyan embere van, akikről semmit sem tudunk, akik a maguk helyén fénylenek, és a nevük ott van az Élet könyvében.

Láthatjuk (9-14 vers) Isten tervét népe jövőjére vonatkozóan. Az arany korona, amely Jósua főpap fejére került, nem az ő megtiszteltetésének a jele volt, hanem annak az Embernek az ábrázolása, akinek „a neve Csemete”, aki egy személyben pap lesz és király is. Olyan valaki, aki nem lehetett egy lévita pap. Ez az Aggeus 2:6-9-ben olvasható ígérethez hozzáadott kinyilatkoztatás. Isten, végtelen dicsőségét emberi testben eltakarva jött a templomába. A népet maga „az Úr tanította”. Görögök jöttek és mondták Fülöpnek, hogy Jézust szeretnék látni (Jn 12:20-21). Ők voltak az elsők, akik más népből valóként keresték Őt.

Azt olvassuk a Bibliában, hogy „Ő maga építi fel a templomát". Igen, lelki házzá épít bennünket az Úrban. Zakariás 6 utolsó verse ezekkel a szavakkal zárja a fejezetet: „Így lesz, ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára!" Ez az imádságom: „Uram, ígéretedet igényelve azt választom, hogy engedelmeskedem szavadnak, és része leszek lelki templomodnak. Ámen.”

David Manzano
nyugalmazott lelkipásztor

Amerikai Egyesült Államok

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Zakariás 5

Ezután Zakariás látta, hogy egy nagy tekercs repül a levegőben. Az angyal azt mondta, hogy az átok továbbterjed az egész földön. Mi ez az átok? Az Isten törvénye iránti engedetlenség (lásd 5Móz 27:26, 28:15, Ézs 24: 5, 6).

Miután idézte Zakariás 5:1-4 verseket, Ellen G. White ezt írta: „Isten törvénye minden gonosztevőt kárhoztat. A gonosz cselekvője igyekezhet ugyan elfojtani a figyelmeztető hangot, de hiába mert az követi őt. Megsemmisíti békéjét. ha nem is ügyel rá, akkor is ott van vele a sírig. Bizonyságot tesz majd ellene az ítéletkor. Végül pedig az olthatatlan tűz megsemmisíti testét és lelkét” (Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 144. oldal).

A Szentlélek munkálkodik, „megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében” (Jn 16:8). Ugyanakkor hív mindenkit, hogy keressék az Urat és az általa felkínált üdvösséget. Azok tartoznak Isten népéhez, akik megtartják parancsolatait. Az Újszövetségében megígéri, hogy mindazok szívébe és elméjébe írja törvényeit, akik elfogadják Őt Megváltónak. Zsolt 50:1-6 verse alapján tudjuk, hogy Ő fog eljönni dicsőségben, hogy megítélje a népeket, aki egyedül Hatalmas, s aki kijelentette törvényét a Sínai-hegyen. „Az egek kijelentik az ő igazságát” –, mondja az Ige. Képzeljük el, hogy Isten törvénye megjelenik az égen, és a menny kijelenti az Ő igazságát!

                  
Ebben a fejezetben Zakariás (5-11. vers) egy érdekes képet jelenít meg, egy nagy kosarat, melyben egy, a „gonoszt” megtestesítő nőt látott, a kosarat pedig ólomfedő takarta le. Két szárnyas nő felemeli a kosarat és Sineár földjére viszik (Babilon). Mit jelent ez a kép? Ez nem Isten munkájának leírása. A két szárnyas nőnek nincs dicsősége. Ők a bukott angyalokat jelképezik, az Úr pedig hívja népét, hogy hagyják el Babilon földjét. Ezek a bukott angyalok a kosarat hordozva tértek vissza Babilonba.

Isten visszaszorította sátán és az ő angyalainak munkáját, hiszen a gonosz terv csődöt mondott, nem tudták megakadályozni azt, hogy Izrael népe újraalakulhasson, és a Templom újjáépülhessen. sátánnak el kellett hagynia Jeruzsálemet, és máshová mennie, hogy tovább építhesse az ő „Babilonját”, Isten és az Ő igazsága ellenségét. Azok a zsidók, akik úgy döntöttek, hogy továbbra is Babilon földjén maradnak, melyet majd később a perzsák foglalnak el, igencsak érezhették sátán haragját. Körülbelül 40 évvel később, Eszter királynő napjaiban a kihalás veszélye fenyegette őket.

Hogyan lehetséges, hogy Zorobábel, Józsué és a nép győzött, és véghezvitték tetteiket? A hit győzelme akkor következik be, ha az Úr szavainak engedelmeskedve haladunk előre, és bízunk az Ő ígéreteiben.

David Manzano

nyugalmazott lelkész, USA

Fordította: Baksa Viktória

Mai szakasz: Zakariás 4

Zakariás egy arany lámpatartót lát, rajta hét mécsessel, amiket a két olajfa táplál olajjal. Az angyal megadta Zakariásnak a kép jelentését: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura.” Az Úr azt mondta ezzel, hogy a Templom újjáépítése nem emberi erőből, hanem Isten erejéből fog sikerülni.

Ahogy Zorobábel és Jósua a saját helyzetüket a Salamon által emelt Templomhoz hasonlították, óriási ellentétet láttak. Az újjáépítéskor vetett alap sokkal kisebb volt. Salamonnak bőséges forrásai voltak munkásokból valamint aranyból, ezüstből és bronzból. Nekik pedig mindenből többre lett volna szükségük. Salamon templomának felszereltségét sose érhették el. Ő békeidőben élt, és a szomszédos népektől is kapott segítséget, míg nekik állandó ellenállásban kellett dolgozniuk. Az emberi kilátások azt sugallták: „Nem lehet megcsinálni.”

A szimbolikus jelentőségű felszereltség talán már nincs meg, a valós dolgok azonban, amiket jelképezett nem tűntek el. Isten nem tűnt el. Ő ott volt velük. „Ne vesd meg e szerény kezdet napját!” (4. vers, SZIT). „A gondok nagy hegye síksággá válik előtted, és te teszed föl a zárókövet, mert befejezed, amit elkezdtél” (vö. 7. vers). Így végeztetik be Isten műve. Ezt már annyiszor megtapasztalta Isten egyháza a történelem folyamán, újra és újra. (lásd E. G. White: Próféták és királyok, 369-371. oldal)

A két olajfa, amit Zakariás látott, a két „felkentet”, szó szerint a „friss olaj fiait” jelképezi, akik az egész világ Ura előtt állnak. Hogyan világítanak a mécsesek? Az őket tápláló olaj által képesek világítani. „Isten Igéje mécses és fény” az egész világnak. Isten Igéje a Szentlélek által van nálunk, akit az olaj jelképez, és aki embereket ihletett arra, hogy írják meg, amit Isten adott nekik. Ahogy az emberek hallják vagy olvassák az Igét, a Szentlélek munkálja bennük, hogy az elérje az elméjüket és a szívüket. Az élő Ige, ami mindörökké megmarad, ébreszti fel őket az életre.

A mottó: „Megújulás Isten Igéje által” valóra vált Zorobábel számára. Képes volt befejezni az Istentől kapott küldetését. Számunkra is ugyanígy valósággá válhat, ha befogadjuk az Ő Igéjét szívünkbe.

David Manzano
nyugalmazott lelkész, USA

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: Zakariás 3

Zakariás látomásának képei Jézus Krisztus hatalmas szabadításának csodáit ábrázolják. Jósua főpap Zorobábellel és a hazatérő foglyokkal jött, hogy az Úr előtt szolgáljon az érdekükben. Főpapként minden embert képviselt, amint az Úr előtt állt.

Ugyanakkor sátán is ott van. Ő a forrása minden ellenállásnak, amivel a zsidók szembenéztek. Rámutat szennyes voltukra, a hitetlenségre és a nép bűneire. Kijelenti: nem helyes, hogy Isten segítsen Jósuának. A reménytelenség gondolatai és annak súlya, hogy valaha rávegyék a népet: mindenekfelett szeresse Istenét, és töltse be küldetését, súlyosan próbára tették a vezetőket.

Isten kegyelme megdorgálta sátánt. Ennek a látomásnak igazsága, miszerint a bűn szennyes ruhája helyett Krisztus igazságának köntösét kapjuk, reménnyel tölt el. Ugyanezt tette velük is. Az Úr szeret bennünket, és velünk van. Haladjunk hát előre hitben! Hogy még jobban megértsük e látomás dicső jelentését, olvassuk el a „Jósua és az angyal” című fejezetet Ellen White Próféták és királyok című könyvéből (Budapest, 1995. 362-368. oldal). Ez biztosan megerősít. Figyeljük meg a következő kijelentést: „Földiességük leválik, hogy Krisztus képmása tökéletesen kialakuljon bennük” (366. oldal)

Krisztus, a Zakariás könyve 6. fejezetében illetve Ézsaiás és Jeremiás által is említett megígért Csemete vagy Sarjadék, végül eljött, élete és halála által pozitív választ adott sátán Jósua és népe ellen felhozott minden vádjára. Megválaszol minden kérdést, amit valaha Isten ellen hoztak fel. Krisztus élete és halála Isten szeretetének és könyörületének kinyilatkoztatása, teljes mértékben Isten mellett szól.

A kereszt óta sátánnak nincs helye a mennyben. Mivel jól tudja ezt, sátán minden idejét és erejét arra szenteli, hogy azok ellen harcoljon, akik a Jézus iránti hűséget választják. Száz meg száz útja van, hogy kétséget és csüggedést okozzon. Ez a látomás megerősíti, hogy az elfogadás és a győzelmünk Istentől származik. Nézz Jézusra, higgy az ígéreteiben, és ne foglalkozz a kétség és csüggedés gondolataival!

David Manzano

nyugalmazott lelkész, USA

Fordította: Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Zakariás 2

Milyen csodálatos látomás ez arról, mit tervez Isten az Ő népe számára! Zakariás könyve 2. fejezetének látomásában Isten arról biztosít, hogy még mindig megvalósulhat eredeti terve, miszerint Jeruzsálem legyen világmegváltó munkájának központja. A zsidók és Jeruzsálem számára adott 70 prófétai hét (490nap) melyet Isten tervének betöltésére kaptak, éppen csak megkezdődött (lásd Dán 9:24). Zakariás Isten felhívását közvetíti Babilon területén szétszóródott népéhez, hogy jöjjenek ki onnan, és térjenek haza Jeruzsálembe.

Egyes felekezetek tanítása szerint Zakariás e látomását a zsidók Palesztinában teljesítik majd be. Figyelmen kívül hagyják Krisztus szavait, amikor Jeruzsálemet siratta: „Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik  békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve a te szemeid elől”. Valamint azt is, amikor Krisztus az ítéletét nyilatkoztatta ki: „Íme, pusztán marad házatok.” és „Elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét” (lásd Lk 19:42; Mt 23:37-38; 21:43).

Ellen G. White így tisztázza, mire gondolt Jézus: „Az Úr terve népével öröktől fogva ugyanaz. Az örökkévaló gazdagság örökségét akarja ajándékozni az emberek fiainak… Az Ő országa örökkévaló. Akik úgy döntenek, hogy engedelmes alattvalói lesznek a Magasságosnak, végül megmenekülnek a dicső ország számára és … Isten terve az emberiséggel akkor beteljesül…..” (SDA Bible Commentary, 4. kötet, 1177.o.)

A második fejezet 10. verse beteljesedett Jézus életében, majd azzal, hogy a tanítványok elmentek a pogányokhoz. Ezek a dicsőséges próféciák teljesen majd Isten új Jeruzsálemében fognak beteljesedni. Ő képessé tesz minket arra, hogy a földi történelem ezen utolsó napjaiban az Ő küldetését teljesítsük. Ámen.

David Manzano
nyugalmazott lelkész, USA

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Zakariás 1

Kr. e. 520-ban történt, hogy az Úr elhívta Zakariást, csatlakozzon Aggeushoz a babiloni fogságból Jeruzsálembe hazatért zsidók felrázásában. Tizenhat esztendő telt el azóta, hogy Zorobábel a megígért otthonba visszavezette őket. A perzsa uralkodó engedélyével térhettek haza. Nagy lelkesedéssel telepedtek le saját városaikban, majd Jeruzsálembe gyűltek, ahol a papok Izrael Istenének oltárát építették újjá. Megtartották a reggeli és esti áldozatokat. A Sátoros ünnepet is megtartották, majd elhelyezték a templom alapkövét.

Akkor konfliktusba kerültek a körülöttük élő népekkel. A munka leállt. Aggeus próféta erőfeszítéseik megújítására buzdította őket, hogy teljesítsék Istentől kapott küldetésüket, a templom újjáépítését. Isten temploma és a templomi szolgálatok egy néppé egyesítették, és elkülönítették őket a környező népek szokásaitól. Zakariás könyvének első versei (1-6. vers). Isten igazságának hitelességéről hivatottak meggyőzni visszatért népét. Ott, Babilonban atyáiknak be kellett ismerniük: „Amint elhatározta… a Seregeknek Ura, hogy útjaink és cselekedeteink szerint bánik velünk, úgy bánt velünk” (6. vers).

Ez számunkra is tanulságos. A biztonságunk Istenben van. El kell hinnünk szavait. A vörös lovon ülő férfi üzenete: „és íme, az egész föld nyugodt és békés” (11. vers – új prot. ford.), arra utal, hogy konfliktusuk a perzsa királlyal véget ért. Dárius, az új király, sokkal nagyobb jóindulattal viseltetett a zsidók iránt. Az Úr így szólt: „Könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez, benne építtetik meg az én házam” (16. vers). Népének véghez kell vinnie a missziót, amiért visszahozta őket. A négy szarv magyarázata azokra utal, akik támadták Isten népét. A négy mesterember pedig Zorobábelt, Nehémiást, Aggeust és Zakariást jelképezi.

A fejezet üzenete szerint Isten nagyon is tisztában van a Földön folyó eseményekkel. Különösen azokkal az erőfeszítésekkel, amelyek meg akarják akadályozni egyházát a Tőle kapott küldetésének betöltésében. Ez a fejezet arra késztet, hogy feltegyem magamnak a kérdést: Azt tartom-e szem előtt, hogy jól éljek ebben a mai világban, vagy, hogy támogassam Isten végidei egyházát, és részt vegyek a Jelenések könyve 14:6-12 igeversek üzenetének hirdetésében a világ számára?

David Manzano
nyugalmazott lelkész, USA

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Aggeus 2

Amikor az önfejű gyerek hazatér, mi lesz otthon? Ünnepség! Hasonlóképpen, amikor Isten látta, hogy mit tesz a népe, így szólt: „Boldog vagyok. Veletek vagyok! Nem azért örülök, mert amit csináltok, az tökéletes, vagy hibamentes. Azért örvendek, mert a szíveteket nekem adtátok!”

„Nézzetek az új Templomra” – mondja Isten – „Össze lehet hasonlítani az első templom pompájával?” „Nem” – válaszolták az emberek, de az Úr így szólt hozzájuk: „Veletek vagyok, ezért legyetek erősek és dolgozzatok.” Miért is? A válasz egyszerű. Minden ezüst és arany Istené. Amit ma Isten kér tőlünk, az a szívünk és elménk teljes átadása. Így kellene imádkoznunk: Urunk, kérünk, csiszolj minket a te akaratod szerint!”

Amikor az emberek követték az Urat és azt tették, amit kért tőlük, akkor Isten felfedte a titkát, és megígérte, hogy kicsivel később a Nemzetek Óhaja eljön, hogy betöltse a Templom dicsőségét, így az felülmúlhatja a régi Templomét. Halleluja!

Ahogy várjuk a Népek Óhajának eljövetelét, adjuk át önként szívünket Istennek! Másszuk meg a hegyeket, hogy fát hozzunk a templomépítéshez. Ez nem csak a szónoklásról szól. Cselekedetekről is, mint ahogy Máté 15:8 figyelmeztet minket, hogy ne csak a szánkkal tiszteljük Őt, hanem a szívünkkel is.

Ha elfogadjuk ezt a hívást, és teljesen átadjuk a szívünket Istennek, amikor az utolsó napokban az Úr megrengeti e világ királyságait és ezek erősségeit, a szekereket és a lovasokat, akkor az Úr ezt fogja mondani: elviszlek és a pecsétgyűrűmmé (jelemmé) teszlek titeket.

„Szerető Úr Jézus, átadjuk a szívünket Neked, ahogy kérted a te igédben. Fogadj el minket és Jézus, Népek Vágya, formálj minket és takarj be igazságod palástjával, hogy most vagy később, amikor megrengeted a földi királyságok alapjait, az ellenség szekereit és lovasait, akkor a pecsétgyűrűid legyünk!”

Emmanuel S. D. Manu
pénztáros

Nyugat-közép-afrikai Divízió

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Aggeus 1

Ez az üzenet Aggeustól, a hatalmas Isten szolgájától, az Ótestamentum egyik kisprófétájától származik. Dáriusz király uralkodásának második évében íródott, amikor az emberek visszatértek Júdába a babiloni fogságból. Az üzenetet Zorobábelnek, Júda fejedelmének (politikai vezetőjének), Jósuának, a főpapnak (lelki vezetőnek) és Júda maradékának címezte, akiket jelenleg inkább lefoglalt saját szükségleteik rendezése, mint hogy az Úr Házának újjáépítésével törődtek volna. A Templom Isten jelenlétének szimbóluma volt az emberek között, és figyelmen kívül hagyni az épületet olyan volt, mintha – mai hasonlattal élve –, Istent a hátsó ülésre tették volna egy autóban ahelyett, hogy rábízták volna a kormányt.

Amikor a gyermekeink szülői felügyelet vagy kontroll nélkül fognak bele számukra érdekes és izgalma dolgokba, sokszor az ellenség veszi át az irányítást, aminek következménye gyakran értékválság, ürességérzet, szenvedés és sok hasonló történés lesz. Amikor Isten népe túlságosan lelkesedett saját céljaiért, szerető Atyjuk elküldte szolgáját, a prófétát, hogy figyelmeztesse őket úgy, hogy megértsék. Az üzenet emlékeztette őket, hogyha nem Istent helyezik életükben az első helyre, annak ürességérzet és bukások sorozata lesz a következménye: „Sokat vetettetek, de keveset takartok” (6. vers). Az Úr tovább folytatja: „Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne” (7-8. vers). Ez a boldog keresztények receptje napjainkban. „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33); „mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5).

Ez volt az az idő, mikor az emberek mindenféle indokokkal igazolhatták volna a saját személyes elfoglaltságaik létjogosultságát. Napjainkban kihangsúlyozzák, hogy a család az elsődleges felelősségünk, és ez igaz is, de Aggeus bátorít minket, hogy Isten ügye iránt tanúsítsunk szívből jövő, szeretetteljes, példaadó érdeklődést. Ha a gyülekezetvezetők és családfők félik és szeretik Istent, és engedik, hogy Szentlelke vezesse őket, a gyülekezeti tagok bizonyosan pozitívan reagálnak a lelki hívásra. Elérhetjük céljainkat, ha a fontossági sorrend a helyén van az életünkben. Legyünk olyanok, mint Zorobábel és Jósua, akik megfogadták a próféta üzenetében elhangzó tanácsot, és okozzunk ezzel örömöt az Úrnak!

Szerető Istenünk, segíts minket, hogy a feladatainkat megfelelő fontossági sorrendbe tudjuk állítani, és így elsődlegesen Téged és a te országodat tudjuk keresni a többi feladatunk előtt, ezáltal dicsőítve Téged és örömet okozva Neked. Kérünk, add kegyelmedet, és Szentlelked vezessen minket munkánkban, hogy megdicsőítsük a te nevedet! Ámen!

Emmanuel S. D. Manu
pénztáros,

Nyugat-közép-afrikai Divízió

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Sofóniás 3

A harmadik fejezetben a próféta arról ír, hogy Isten haragja a környező népekről visszafordul Jeruzsálemre. Isten elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor felvázolja az ősi Izrael és a mi életünk legnagyobb problémáját: nem hallgatunk Istenre. Nem fogadjuk el, ha kijavít valamiben, nem bízunk Benne, és nem megyünk annyira közel Hozzá, mint amennyire kellene. Minden rossz következmény annak tünete, hogy nem akarunk közeli kapcsolatot Istennel. Az ötödik fejezet leírása alapján mindez éles ellentétben áll Isten jellemével: változatlan igazságosságával és napról-napra, minden reggel kiáradó szeretetével.

A hatodik verstől kezdve Isten nagyon személyes hangnemben, egyes szám első személyben szól hozzánk. Valószínűleg megértjük Isten csalódottságát, amikor Júda népe annak ellenére sem tisztelte Őt, és nem fogadta el helyreigazítását, hogy látta az Úr ítéletét a szomszédos népeken. Ugyanezt a következtetést tudjuk levonni abból is, ami napjainkban történik. A sátánnak igen nagy gyakorlata van abban, hogy hétköznapi problémáinkkal teljesen lefoglaljon, így ne lássuk meg az összképet.

A kilencedik vers csodálatos fordulópontra utal: Isten megtisztítja népét, és összegyűjti őket. A megtisztulás nem könnyű feladat, talán fáj is, de nélküle a nyílt seb nem fog begyógyulni. Újra felismerhetjük, hogy nem mi hozzuk el a változást, hanem Isten közbeavatkozása: megtisztítja az ajkainkat, hogy igazán tudjuk Őt szolgálni, egymással vállvetve. Az egyetlen dolog, amit tennünk kell, hogy hozzátesszük a saját részünket is válaszként Isten közbelépésére, és Ő tovább fog munkálkodni bennünk és rajtunk keresztül másokon. Ezért lesz igaz, amit ígért: Izrael maradéka megbízik az Úr nevében.

A 14-től 20-ig terjedő versek ékkövek a Bibliában: Isten hív minket, hogy énekeljünk, ünnepeljünk, mivel értünk dolgozik, és Ő maga is velünk ünnepel. El tudjuk képzelni, hogy mit jelent egy gyermek számára, ha látja, hogy az édesapja és édesanyja örül neki, és persze vele együtt is. Így talán mi is érezhetjük amint az Úr velünk együtt örül. Természetesen nincs okunk ezzel kérkedni, de élvezzük Istenünk, a Teremtőnk szeretetét. A 17. vers azt írja: „örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.”

Milyen szemléletes kép! Isten énekelve örvend nekünk! Erről az jut eszembe, mikor a vőlegény felöltözteti a menyasszonyát gyönyörű ruhába és örömmel tekint a szépségére. Isten gyönyörű és csodálatos módon bánik velünk. Dicsérjük Őt, mert Ő az Úr!

Norbert Zens
pénztáros

Inter-Európai Divízió
Bern, Svájc

Fordította: Rajki Dávid