Amikor az önfejű gyerek hazatér, mi lesz
otthon? Ünnepség! Hasonlóképpen, amikor Isten látta, hogy mit tesz a népe, így
szólt: „Boldog vagyok. Veletek vagyok! Nem azért örülök, mert amit csináltok,
az tökéletes, vagy hibamentes. Azért örvendek, mert a szíveteket nekem
adtátok!”
„Nézzetek az új Templomra” – mondja Isten –
„Össze lehet hasonlítani az első templom pompájával?” „Nem” – válaszolták az
emberek, de az Úr így szólt hozzájuk: „Veletek vagyok, ezért legyetek erősek és
dolgozzatok.” Miért is? A válasz egyszerű. Minden ezüst és arany Istené. Amit
ma Isten kér tőlünk, az a szívünk és elménk teljes átadása. Így kellene
imádkoznunk: Urunk, kérünk, csiszolj minket a te akaratod szerint!”
Amikor az emberek követték az Urat és azt
tették, amit kért tőlük, akkor Isten felfedte a titkát, és megígérte, hogy
kicsivel később a Nemzetek Óhaja eljön, hogy betöltse a Templom dicsőségét, így
az felülmúlhatja a régi Templomét. Halleluja!
Ahogy várjuk a Népek Óhajának eljövetelét,
adjuk át önként szívünket Istennek! Másszuk meg a hegyeket, hogy fát hozzunk a
templomépítéshez. Ez nem csak a szónoklásról szól. Cselekedetekről is, mint
ahogy Máté 15:8 figyelmeztet minket, hogy ne csak a szánkkal tiszteljük Őt,
hanem a szívünkkel is.
Ha elfogadjuk ezt a hívást, és teljesen
átadjuk a szívünket Istennek, amikor az utolsó napokban az Úr megrengeti e
világ királyságait és ezek erősségeit, a szekereket és a lovasokat, akkor az Úr
ezt fogja mondani: elviszlek és a pecsétgyűrűmmé (jelemmé) teszlek titeket.
„Szerető Úr Jézus, átadjuk a szívünket Neked,
ahogy kérted a te igédben. Fogadj el minket és Jézus, Népek Vágya, formálj
minket és takarj be igazságod palástjával, hogy most vagy később, amikor
megrengeted a földi királyságok alapjait, az ellenség szekereit és lovasait,
akkor a pecsétgyűrűid legyünk!”
Emmanuel S. D. Manu
pénztáros
Nyugat-közép-afrikai
Divízió
Fordította:
Rajki Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése