Mai szakasz: Sofóniás 1

Komolyan gondolkodtatóba ejt bennünket Sofóniás próféciája, hiszen hosszú ideje várjuk és sóvárogjuk már AZ ÚR NAPJÁT. Az Úr sötét napjáról beszél a próféta. Különösen érdekes, hogy Jósiás király ideje alatt prófétál, a gonosz Manassé 55 éves uralkodását és Ámon két éves uralkodását követően. Azt kérdezhetné valaki, hogy miért küld Isten még egy prófétát az Úr szigorú ítéletének üzenetével épp akkor, amikor már elkezdődött a megújulás és reformáció folyamata Jósiás uralkodása alatt. Igazán nehéz feladat azt az üzenetet hirdetni, hogy az Úr el fog söpörni mindent a föld színéről. A 4. versben Sofóniás Júdának és lakosainak teljes megsemmisüléséről beszél. Habár a megújulás és reformáció már megkezdődött, még mindig jelen voltak a Baál tisztelet csökevényei Isten népe között, különösképpen a papok körében. Sofóniás eltérő vallásos formák gyakorlásával vádolja a népet, sőt azzal is, hogy hátat fordítottak az Úr követésének.

Talán ideje, hogy eltöprengjünk saját megújulásunk és reformációnk helyzetén. Lehetséges, hogy egy jó kezdet után valahogyan mégis visszatértünk régi szokásaink némelyikéhez, vagy éppen még mindig ragaszkodunk olyan szokásokhoz és magatartásformákhoz, amelyekről tudjuk, hogy nem egyeznek meg Isten akaratával? Ezért Isten arra hív bennünket, hogy keressük az Urat, és tudakozódjunk utána. Habár Sofóniás arra szólítja a népet, hogy maradjanak csendben a világmindenség Ura előtt, nem azért teszi ezt, mintha nem lehetne megnyitni a szívünket és az elménket Isten hangjára, hanem a csönd az ÚR NAPJÁNAK várása miatt olyan mélységes.

Isten kihirdette ítéletét Sofóniáson keresztül a nép vezetői előtt, akik csak a külsőségek fitogtatásával voltak elfoglalva, és a nép előtt, akik csak saját ügyes-bajos dolgaikkal törődtek; Isten már elrendelte, hogy a babilóniaiak fogságba hurcolják Júdát. El sem tudjuk képzelni, hogy milyen fájdalmat jelentett ez Isten számára, aki oly sok mindent megtett népe megmentése érdekében!

A próféta megpróbálja felnyitni a nép szemét, hogy meglássák, az Úr napja bármelyik pillanatban meglepheti őket. Azonban úgy tűnik, senki sem akar hallgatni rá. Ismerősnek tűnhet a nép válasza: „Áh, az Úr nem fog semmit sem tenni; se jót, se rosszat.” Meg akarják magukat győzni arról, hogy nincs szükség változásra. Mi mást tehet Isten, hogy meggyőzze népét arról, hogy bűnbánatra és megtérésre van szükségük? A próféta tudatában van hiábavalóságaiknak. Igazán erős nyelvezetet használ, hogy felrázza őket.

Milyen nyelvezetet kell Istennek használnia, hogy hajlandók legyünk Rá figyelni? Talán el kellene gondolkodnunk személyes életünk megújulásán és reformációján, és arra kérni Isten lelkét, hogy mutasson rá életünk azon területeire, ahol változásra van szükségünk, és hívjuk Őt szívünkbe, hogy munkálja bennünk a változást.

Norbert Zens

Pénztáros
Inter-Európai Divízió
Bern, Svájc

Fordította: Liebhardt László