Ez az üzenet Aggeustól, a hatalmas Isten
szolgájától, az Ótestamentum egyik kisprófétájától származik. Dáriusz király
uralkodásának második évében íródott, amikor az emberek visszatértek Júdába a babiloni
fogságból. Az üzenetet Zorobábelnek, Júda fejedelmének (politikai vezetőjének),
Jósuának, a főpapnak (lelki vezetőnek) és Júda maradékának címezte, akiket
jelenleg inkább lefoglalt saját szükségleteik rendezése, mint hogy az Úr
Házának újjáépítésével törődtek volna. A Templom Isten jelenlétének szimbóluma
volt az emberek között, és figyelmen kívül hagyni az épületet olyan volt,
mintha – mai hasonlattal élve –, Istent a hátsó ülésre tették volna egy autóban
ahelyett, hogy rábízták volna a kormányt.
Amikor a gyermekeink szülői felügyelet vagy
kontroll nélkül fognak bele számukra érdekes és izgalma dolgokba, sokszor az
ellenség veszi át az irányítást, aminek következménye gyakran értékválság, ürességérzet,
szenvedés és sok hasonló történés lesz. Amikor Isten népe túlságosan lelkesedett
saját céljaiért, szerető Atyjuk elküldte szolgáját, a prófétát, hogy
figyelmeztesse őket úgy, hogy megértsék. Az üzenet emlékeztette őket, hogyha
nem Istent helyezik életükben az első helyre, annak ürességérzet és bukások
sorozata lesz a következménye: „Sokat vetettetek,
de keveset takartok” (6. vers). Az Úr tovább folytatja: „Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!
Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy
gyönyörködjem benne” (7-8. vers). Ez a boldog keresztények receptje
napjainkban. „Hanem keressétek először
Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt
6:33); „mert nálam nélkül semmit sem
cselekedhettek” (Jn 15:5).
Ez volt az az idő, mikor az emberek
mindenféle indokokkal igazolhatták volna a saját személyes elfoglaltságaik létjogosultságát.
Napjainkban kihangsúlyozzák, hogy a család az elsődleges felelősségünk, és ez
igaz is, de Aggeus bátorít minket, hogy Isten ügye iránt tanúsítsunk szívből
jövő, szeretetteljes, példaadó érdeklődést. Ha a gyülekezetvezetők és családfők
félik és szeretik Istent, és engedik, hogy Szentlelke vezesse őket, a
gyülekezeti tagok bizonyosan pozitívan reagálnak a lelki hívásra. Elérhetjük
céljainkat, ha a fontossági sorrend a helyén van az életünkben. Legyünk olyanok,
mint Zorobábel és Jósua, akik megfogadták a próféta üzenetében elhangzó tanácsot,
és okozzunk ezzel örömöt az Úrnak!
Szerető
Istenünk, segíts minket, hogy a feladatainkat megfelelő fontossági sorrendbe
tudjuk állítani, és így elsődlegesen Téged és a te országodat tudjuk keresni a
többi feladatunk előtt, ezáltal dicsőítve Téged és örömet okozva Neked. Kérünk,
add kegyelmedet, és Szentlelked vezessen minket munkánkban, hogy megdicsőítsük
a te nevedet! Ámen!
Emmanuel S. D. Manu
pénztáros,
Nyugat-közép-afrikai
Divízió
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése