2012. május 31., csütörtök

Mai szakasz: 1 Mózes 45


A Bibliának talán ez a fejezete az, amin leginkább átragyog a kegyelem! A megbocsátás megbékélést hoz, és életre szóló sebek kezdenek gyógyulni. József nem bírja tovább az érzelmi nyomást, amit a testvéreivel való találkozás okoz lelkében, ezért végül feltárja előttük kilétét: ő az, akit úgy láttak utoljára, mint aki testvérei irgalmáért esdekel, miközben vándor kereskedők egyiptomi rabságba vonszolják. Ám miközben a hosszú évek és édesapjuk kiengesztelhetetlen gyásza mély lelkiismeret-furdalást és bűntudatot vésett a testvérek lelkébe, az idő múlása Józsefet a kísértéseken és megaláztatásokon keresztül gondviselésszerűen hatalmi pozícióba röpítette, amely nemcsak élelmet biztosít Egyiptom éhező lakóinak, hanem életet is az ígéret örököseinek Kánaán földjén. Amint a testvérek hitetlensége először megdöbbenésbe majd félelembe fordul, lassan rádöbbennek arra, hogy Isten kegyelmesen felülírta gonosz tervüket; így a bűntudat végül találkozik a megbocsátással, és egy ölelésben ér célba, amelynek híre végigvisszhangzik a királyi palotán, eljut egészen a fáraó füléig, mintegy bizonyságként az isteni gondoskodás és kegyelem hatalmáról. Ezt a katarzist – úgy érezzük –, már nem lehet fokozni, de mégis tovább fokozódik! Ahogy visszasietnek Kánaánba lelkükben és testükben azzal az erővel, amit azáltal kaptak, hogy letehették vállaikról bűneik terhét, egy idős ember, aki lassan elsorvad a József miatti gyászában és a többi fia miatti aggodalmában, szinte újjászületik, és új életkedvet kap. Talán lehetnek életedben ma is olyan pillanatok, amikor valamilyen régi bánat új életbe fordul át megbocsátás és megbékélés által. 

Martin Klingbeil
Southern Adventist University

2012. május 30., szerda

Mai szakasz: 1 Mózes 44


Végre elérkeztünk a tetőponthoz! A testvérek meglehetősen ostobának tűnhetnek. Azok után, hogy József egyszer már visszacsempészte a pénzüket, azt gondolnánk, hogy leellenőrzik a zsákjaikat indulás előtt. Nyilvánvaló azonban, hogy a lakoma, vendéglátás háttérbe szorította félelmeiket, úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben.

Így hát vidáman indultak útjukra, amikor is megjelent az őrség, azt állítva, hogy valaki ellopta József ezüst serlegét. A fivérek ismét nem viselkednek túl éles eszűen, amikor gondolkodás nélkül rávágják: ha valakiről kiderül, hogy ellopta a serleget, meg kell halnia, a többiek pedig életük végéig József szolgái lesznek. Az őrség azonban egyértelműen kijelenti, nem lesz halálos ítélet, csak arra vár szolgaság, akinél megtalálják az edényt. A kupa természetesen Benjámin zsákjából kerül elő. A legkedvesebb fiú ismét veszélyben! Vajon ez alkalommal hogyan viselkednek a testvérek?

Júda tudja, mit kell tennie. Ismét vezetőként és szószólóként viselkedik. Újra elmondja a fivérek történetét – tizenegy él, egy halott -, majd azt is, hogyan vállalt kezességet Benjáminért az apjuknál. Júda nem tudná elviselni, hogy lássa, mit tesz az apjával az, ha Benjámin nélkül tér haza, és esedezik József előtt, hogy hadd legyen ő szolgává Benjámin váltságára.

Ez nem ugyanaz a Júda, akit 1Móz37-38-ban láttunk. Az a Júda eladta a legkedvesebb fiúgyermeket, hogy így szerezzen előnyöket saját maga számára. Az a Júda önző volt, hataloméhes és kapzsi. De MOST Júda megpróbálja saját magát fogságra adni, hogy megmentse a szeretett fiút. Többé nem önző és hataloméhes. Feláldozná magát – lemondva a Jákob örököseként őt illető javakról – hogy megmentse Benjámint. József látja, hogy bátyjai már nem azok a veszélyes férfiak, akiknek ő évekkel ezelőtt ismerte őket, és felfedi magát előttük. Beismerték bűnüket, és valahogy megváltoztak.

Nincs hely, hogy mélyebben foglalkozzunk a fivérek ijedelmével, és József békülékeny lelkével, talán csak annyira, hogy elmondjam: hiszem, József azért tudott ennyire irgalmas lenni, mert bízott abban, hogy Isten lesz, aki igazságot szolgáltat, ahogyan már korábban is tette.

Amivel zárni szeretném, az a következő:

Júda gyökeres erkölcsi változáson ment keresztül, a legkedvesebb fiú iránti gyűlölettől és ártani akarástól egészen addig jutva, hogy saját magát áldozná fel, hogy megmentse a szeretettet. Néhány zsidó írás-magyarázó úgy értelmezi 1Mózes 38:26b versét – „Többé azonban nem hált vele Júda” -, hogy a Támárral történtek Júda számára sorsfordítónak bizonyultak. Ez kézenfekvőnek is tűnik, elnézve azt a Júdát, akiről 1Mózes 38 után olvasunk, egy teljesen megváltozott embert látunk.

Júda példája reményt ad nekünk, hogy nem kell a bűnös, önző, romboló életmód foglyainak lennünk. Ha Isten meg tudta változtatni Júdát, ugyanilyen mélyreható változásokat tud véghezvinni benned és bennem. Ez az erkölcsi átalakulás, beleértve az újonnan felfedezett hajlandóságot az önfeláldozásra, Júdát végül József mellé, a hősök sorába emeli; és ettől a Júdától – nem a tökéletes Józseftől – származik majd Krisztus. Jó hír, hogy Isten a rossz természetű Júdákat is családjába fogadja, de nem hagyja őket rossz természetükben. Isten kegyelme a legelvetemültebb bűnösöket is képes önfeláldozó szentekké formálni.

Stephen Bauer
Professor of Theology and Ethics
Southern Adventist University
Collegedale, Tennessee, USA

2012. május 29., kedd

Mai szakasz: 1 Mózes 43


A család drámája folytatódik. Jákób nem szeretné, hogy Benjámin Egyiptomba menjen. Ezen kívül a testvérekben végbemenő változásra is látunk bizonyítékot. Egyetértenek Jákóbbal, és most úgy tűnik, Benjámin esetében támogatják a kiváltságos fiú szerepét. Talán csak a bűntudatát enyhítendő, Rúben felajánlja, hogy felelősséget vállal Benjámin biztonságáért, amennyiben azt mondja Jákóbnak, hogy az ő két fiát ölje meg, ha nem hozza vissza Benjámint épségben (1Móz 42:37). Valószínűleg Rúben is még mindig apja kegyeinek visszaszerzésén munkálkodott.

A túlélésért folytatott küzdelem azonban végül megköti Jákób kezét. Miután Jákób megfeddi a fiúkat, amiért elárulták, hogy van még egy öccsük otthon, Júda közbelép. Az ellenség Júda lassan átváltozik a társ-hős Júdává. Magát teszi meg Jákóbnál biztosítékként Benjámin biztonságáért. Ez már nem ugyanaz a Júda, akit 1Móz 37-ben láttunk, hisz’ a történetnek abban a szakaszában még a családbeli hatalom elnyerésére szőtt terveket.

A dráma tovább fokozódik, amikor Benjámin testvéreivel együtt Egyiptomba érkezik. József most testvérei Benjámin iránti féltékenységét teszi próbára azzal, hogy neki több ajándékot, nagyobb ételadagot stb. ad. Nem tapasztalja jelét a féltékenységnek. Testvérei együtt vígadnak Józseffel, nem ismervén fel, hogy ki ő.

Stephen Bauer
Southern Adventist University
Collegedale, Tennessee, USA

2012. május 28., hétfő

Mai szakasz: 1 Mózes 42


Elérkeztünk József történetének végső klimatikus mozzanataihoz. Ez magába foglalja Mózes első könyvének 42-44 fejezeteit, amely után Jákób újra belép a képbe, és József már nem lesz annyira központi szereplő. Számomra ez a három fejezet a Szentírás legnagyszerűbb iróniáját mutatja be, de most összpontosítsunk a 42. fejezetre.

Az író nagyszerű drámai és ironikus módon bontja ki a történetet, amint József régi álmai arról, hogy a családja leborul előtte, kezdenek beteljesedni. Jákób a tizenegy testvér közül tízet küld el Egyiptomba élelemért. Az a taktika, hogy Jákób nem küldi Benjámint, plusz az a tény, hogy Benjámin Rákhel fia volt és Józsefnek édes testvére, azt sejteti, hogy Benjámin az új kivételezett, aki József szerepébe lép. Jákób mindent megtesz azért, hogy Benjámin épségét megvédje, hisz' ő örökli majd az elsőszülöttséggel járó jogokat. És természetesen a tíz testvér, akik elrabolták és eladták Józsefet, most tudtukon kívül megjelennek előtte.

Nem kétség, hogy öltözete, és a fizikai változások miatt, amely József külső megjelenésében végbement, miközben teljes felnőtt korúvá vált a távollétükben, testvérei nem ismerték fel őt, de azt hiszem, hogy a testvérek úgy vélték: az elkapatott kistestvér nem élte túl a rabszolgaság borzalmait. 1 Mózes 44:20-ban Júda világosan hangot ad meggyőződésének, hogy József meghalt. Mivel halottnak hitték, eszükbe nem gondolták, hogy találkozhatnak vele Egyiptomban. Ennek tudható be tudatlanságuk. 

József ahelyett, hogy erőt alkalmazott volna, hogy bosszút álljon rajtuk, egy játékba kezd velük azzal, hogy három napra bebörtönzi őket. Aztán istenfélelmet mutatva szabadon bocsátja őket, de Simeont továbbra is börtönben tartja. József nem akar erkölcsi felelősséget magára venni azzal, hogy elpusztítja családjaikat - és saját rokonait. A testvéreknek szigorúan megparancsolja, hogy ne térjenek vissza legkisebb testvérük nélkül - mintegy próbájaként annak, hogy nem kémek. Aztán titokban visszaadja ezüstjüket, amit a hazavezető úton felfedeznek, ezzel is növelve megdöbbenésüket. A József vélt halála miatti bűntudatuk, még mindig üldözi őket, és azon vitatkoznak egymással, hogy milyen kegyetlenül bántak vele. Úgy érzik, hogy Isten számon kéri rajtuk az ő vérét (ez egy másik jele annak, hogy Józsefet halottnak gondolták).

Józsefnek ezek a tettei egy bizonyítási sorozat első mozzanatai, amelyek arról árulkodnak neki, hogy mivé váltak testvérei. József egy szabadítási tervet készít, hogy helyreállítsa családja egységét, de a testvérek semmit sem gyanítanak ebből.

Stephen Bauer, Ph.D.
Southern Adventist University
Collegedale, TN

2012. május 27., vasárnap

Mai szakasz: 1 Mózes 41


Mózes első könyvének 41. fejezete bizonyos értelemben a 40. fejezet témáját folytatja. József – részben a főpohárnok feledékenysége miatt –
további két évet tölt börtönben, majd egy olyan történet következik, amely Nabukodonozor álmára emlékeztet. Mindkét hivatalnok álmot látott, amelyeket a bölcsek és mágusok nem tudnak megfejteni, de egy zsidó rab megfejti. Gyanítom, hogy amikor a főpohárnok megemlékezett Józsefről, beszélt József jelleméről és képességeiről is a fáraónak. Logikusnak tűnik, hogy mielőtt Józsefet hívatta volna és a főpohárnok elbeszélésére alapozott volna, bizonyára leellenőriztette az információkat a börtönőrökkel. Ettől kezdve a király tisztában lett volna József jellemével és képességeivel.

Ezen kívül, a börtönőrök József iránti jóindulata miatt nem lett volna meglepő, ha biztatták volna őt azzal, hogy szóltak egy-két jó szót a királynál érdekében. Mennyire csábító lehetett két év rabság után, amit egy el nem követett vétekért kapott, hogy megpróbáljon kegyért udvarolni az által, hogy elcsavarja, és úgy igazítja az üzenetet, hogy elfogadhatóbb és meghatóbb legyen a király számára! Talán beszélhetett volna csak a hét bő esztendőről, és kihagyhatta volna az éhséget, vagy az éhség hét esztendejét értelmezhette volna valaki másra, és így tovább. De József nem alakította úgy az üzenetet, hogy azzal a király kegyeiért udvaroljon. Tisztán, teljesen, természetesen hirdette teljes tapintattal és tisztelettel. Itt újra azt látjuk, hogy József felülmúlja Júda önző törekvését, hogy politikailag kedvezőbb képet mutasson. Ezt a tényt tovább erősíti József azonnali válasza a fáraónak, hogy ő nem tud álmokat fejteni, hanem Isten ajándéka tette őt alkalmassá erre. József alázatossága, becsületessége és jelleme túlragyogja Júda kaméleonszerű személyiségét.     

József először hatalomra emeltetik, olyanra, mint a Potifáré, később pedig egyenlővé tétetik a fáraóval, kivéve persze a közvetlen uralkodói teendőket. Mindebben nem látjuk jelét a keserűségnek vagy rosszindulatnak. Józsefet majdnem megölik a testvérei, elrabolják és rabszolgának eladják, nemi erőszak hamis vádjával illetik, emiatt bebörtönzik, később mégis mindent Isten gondviselő vezetésének tulajdonít, hogy szabadulást biztosítson családjának az éhségtől. Úgy tűnik, hogy Józsefnek egyszerű, de megingathatatlan hite volt Istenben, hogy valahogy igazságot fog tenni a maga idejében. Az ilyen hit alkalmassá teszi az embert arra, hogy jóindulatú maradjon az igazságtalanság és rossz bánásmód közepette is.

Stephen Bauer, Ph.D.
Southern Adventist University

Collegedale, TN

2012. május 26., szombat

Mai szakasz: 1 Mózes 40


A történet következő jelenetében Józsefet a börtönben látjuk. A tény, hogy Potifár bebörtönzi Józsefet, és nem végezteti ki, azt jelzi, hogy ura hitt József ártatlanságában. Potifár talán bizonyos fokig félt felsége hatalmától, és nem merte felmenteni Józsefet, de nem ölette meg, ahogy elvárható egy ilyen vád esetén. Van egy másik téma is, amely folytatódik, annak ellenére, hogy eddig a pontig keveset foglalkoztam vele, éspedig az, hogy itt Egyiptomban, amibe József belekezd, azt Isten megáldja, és ezáltal olyan vezetői szerephez jut, amilyenben most látjuk. A 39. fejezet azzal fejeződött be, hogy József a börtön felügyelője, ahol a börtönőr pontosan úgy bízik benne, mint korábban Potifár. Valami volt József jellemében, ami kiváló képességeivel kombinálva, kiváltotta a börtönőr elismerését. 

Két politikai gyanúsítottat bíztak József felügyeletére. Jelleme még ebben az élethelyzetben is arra készteti a hivatalnokokat, hogy bízzanak benne. Ahelyett, hogy támogatta volna őket jogtalan bebörtönzésük miatti önsajnálatukban, odafigyel arra, hogy ápolja érzelmi egészségüket. Miután mindketten álmot láttak, észreveszi zaklatottságukat, és érdeklődést tanúsít irántuk. Meghallgatja imájukat, és felkészül az értelmezésre. Az egyik álmot könnyű volt magyarázni, mert jó hírt tartalmazott: „kiszabadulsz és visszakapod munkádat.” A jó hírt könnyű átadni. Kivéve egy eshetőséget.

Ha József értelmezése nem válik be, jó hírneve csorbát szenvedhet, és elveszítheti pozícióját még itt a börtönben is, és talán ki is végezhetik. József nyíltan megmondja az igazat, legyen szó akár jó, akár rossz hírről. Józsefet az igazság érdekli, és nem a róla alkotott kép. Nem próbálta meg manipulálni az üzenetet azért, hogy előnyért udvaroljon. Amikor lehetőséget látott arra, hogy jóvá tegyék igazságtalan bebörtönzését, ez egy alkalmi kérés volt, nem egy mindent uraló tényező döntésében, hogy őszinte és egyenes üzenetet közvetítsen. Úgy tűnik, József felülmúlja Júdát abban, hogy nem akarja megvédeni a róla alkotott képet azzal a kísértéssel, hogy rombolja erkölcsi tisztaságát. József ezen a területen is ellentéte a fondorkodó, taktikázó Júdának, akiről a 38. fejezet ír. Járjunk el mi is olyan becsületesen mások irányában, mint József!

Stephen Bauer, Ph.D.
Southern Adventist University

Collegedale, TN

2012. május 25., péntek

Mai szakasz: 1 Mózes 39


Ez a fejezet egy másik csábítási történetre összpontosít, ami sok szempontból hasonlít a 38. fejezetben leírt eseménysorhoz. Ebben a fejezetben Onán szexuálisan kihasználja Támárt, miközben elkerüli a teljes felelősséget; és ezzel bemutatja azt a fajta szexualitást, amelynek elsődleges célja a személyes élvezet és a szexuális fogyasztás. Hogy Júda egy prostituált szolgáltatásait igénybe veszi, csak erősíti ennek a fejezetnek a hangnemét. Úgy tűnik, hogy Potifár felesége is így tekint a szexualitásra. „Szemet vet” Józsefre, mivel „szép termete és szép arca volt” (6-7 versek), A „szemet vet" kifejezés közvetlenül utal arra, hogy az asszony nyíltan igényli a szórakoztatást nyújtó szexet Józseftől. Ő egy idősebb nő, akiben emésztő vágy ébred egy fiatal férfi iránt. Arra vágyik, hogy József kielégítse vágyait, mint Júda és Onán Támárral. De miközben Potifár felesége, Júda és Onán a szexualitást a szórakoztatás oldaláról közelítik meg, Támár teljesen különbözik tőlük. Ő egy gyermeket akart, egy örököst és nem élvezetet. Ám a kizárólag gyermeknemzési célból történő szex egy egyedülálló asszony részéről, a megfelelő és mély, intim emberi kapcsolat kialakítása és fenntartása nélkül, amely csak a házasság keretén belül képzelhető el, szintén erkölcsi hiányosság.    

József – Potifár feleségének adott – válasza véleményem szerint Mózes öt könyvének, és valószínűleg az egész Szentírás szexuál-teológiájának csúcspontja. A 8. versben azt olvassuk, hogy az asszony naponta gyötörte csábító szavaival és gesztusaival Józsefet. Bizonyára ez az egyik legkorábbi feljegyzett szexuális zaklatás a történelemben. József erkölcsi érvelése meghökkentő. A 8-9. versekben azzal érvel, hogy Potifár teljesen megbízik benne. Semmit sem tartott vissza Józseftől, és feladatkörét tekintve ő maga sem volt nagyobb Józsefnél az udvartartásban. Úgy építi fel érvelését, hogy arra az erkölcsi kötelességre utal, miszerint nem élhet vissza Potifár bizalmával. Így, amikor a döntő érvhez ér, már várjuk tőle, hogy azt mondja: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetnék Potifár ellen?!" És ez kiváló erkölcsi érvelés lehetett volna. József azonban hirtelen gondolati síkot vált: Potifár helyett Istent említi. Milyen szempontból mondhatta, hogy ez Isten elleni bűn lenne?

A 9. versben József úgy érvel, hogy Potifár és ő egyenlők az udvarban, kivéve EGY dolgot: Potifár lefekszik feleségével, de József nem. Ez az egy dolog különbözteti meg Potifárt Józseftől. József elismeri, hogy ez Isten igazi ideálja a szexualitással kapcsolatosan. Az élvezet és a gyermek nem az elsődleges céljai a szexualitásnak. Ezek örömteli ráadások. A szexualitás célja, hogy kifejezze és megőrizze a férj és feleség közötti kizárólagos intimitást. Ha József engedne Potifárné nyomulásának, az nemcsak Potifárnak József (és felesége) iránti bizalmával való visszaélés lenne, hanem aláaknázná a szexualitás Isten által elrendelt, férj és feleség közötti kizárólagos jellegét. Hiszem azt, hogy a házassági kapcsolat intimitásának ez a teológiája vezeti oda Pál apostolt, hogy kijelentse: a férj és feleség éljen rendszeres szexuális életet egymással, hogy elkerüljék a kísértést, és ne essenek bele a szexuális erkölcstelenség bűnébe (1Kor 7:2-5). Így József erkölcsileg magasabb rendűnek bizonyul Júdánál, amikor mindketten ugyanazzal a kísértéssel néznek szembe. Az üzenet még hangsúlyosabb, ha átgondoljuk azt, hogy Júda semmit sem veszítene, ha erkölcsös lenne; a rabszolga Józsefnek viszont semmi esélye sincs a győzelemre, ha erkölcsösen viselkedik. És valóban úgy tűnik, hogy veszít, amikor hamisan megvádolják azzal a bűnnel, amely ellen olyan ékesszólóan érvel.

Stephen Bauer, Ph.D.
Southern Adventist University
Collegedale, TN

2012. május 24., csütörtök

Mai szakasz: 1 Mózes 38


Mózes első könyvének 38. fejezete szokatlan fejezet a Bibliában. Körülfogja a 37. fejezet utolsó versének bejelentése, hogy a midiániták eladták Józsefet rabszolgaként Potifárnak, és ugyanez a bejelentés a 39. fejezet első versében. Ha kitörölnénk a 38. fejezetet a kéziratból, kevesen vennék észre – ha egyáltalán valaki észrevenné –, hogy valami hiányzik. Ezt erősíti az a tény is, hogy Józsefet meg sem említi a 38. fejezet. azonban vitatnám azt, hogy ez a történet kritikus pont lenne József történetében.

Miközben a tudósok véleménye megoszlik 1 Mózes 38 célja és értelme felől, számomra úgy tűnik, hogy 38. fejezet megrajzolja Júda tapasztalatának profilját József korai börtönévei alatt. Júda elhagyja Jákób családját, és elszegődik egy adullámbeli emberhez. Miközben a szöveg nem árulja el, hogy miért, a zsidó hagyományban található egy utalás, amely azt állítja, hogy testvérei zaklatták Júdát apja József utáni gyásza miatt, és ő elmenekült. Úgy tűnik, hogy Júda – a testvérek vezetője – elidegenedik tőlük és a patriarkális családtól. Feleségül vesz egy kánaáni asszonyt, akitől három fia születik. Júda "lemenetelének" kettős értelme van. Délebbre költözött földrajzilag, de úgy tűnik, erkölcsileg is lefelé haladt. Az a véleményem, hogy Mózes, József történetének ellentéteként szúrja be ezt a feljegyzést Júdáról, mégpedig azzal a szándékkal, hogy jobban bemutassa Júda jellemét József, a hős történetével szemben.

Júda jellemére abban a történetben derül igazán fény, amely arról szól, miként is reagál, amikor elveszíti két fiát, akik feleségül veszik Támárt. Odaígéri ugyan az asszonynak harmadik fiat is, hogy férje lesz, amikor majd felnő, de nyilvánvaló, hogy nem áll szándékában kockáztatni a harmadik fiát Támár kedvéért. Júda tehát csaló.

Jelleme meglátszik Támár kísértésének történetében is. Támár kifundálja, hogyan szerezzen örököst első férjének. Úgy tűnik, hogy csak egyetlen esélye van, hogy meglepje Júdát; amely ha meghiúsul, mintegy időzített bombaként fog ketyegni életútján. Azzal, hogy – Júda feleségének halála után – közönséges prostituáltnak tetteti magát az út mentén, Támár sejtet valamit Júda erkölcséről. A férfinak bizonyára bevett szokása volt prostituáltak szolgáltatásait igénybe venni. Ráadásul úgy viselkedik és úgy beszél vele, mint egy tapasztalt veterán. Júda szexuális téren erkölcstelen volt.

Az a lépés, hogy Júda követet küldött maga helyett a prostituálthoz kifizetni a szolgáltatást, aki elegáns szóval “felavatott paráznának”, vagy “kultikus paráznának” nevezte az asszonyt, arra volt hivatott, hogy megvédje Júda hírnevét a nyilvánosság előtt; hiszen ezzel azt sejtette, hogy Júdának elfogadható indoka volt a parázna nő támogatására. Ráadásul, érvényteleníti a meg nem valósult fizetséget, miután – mai kifejezéssel élve – ellopta a másik identitását, mert félt az emberek megvetésétől. Júda olyan, mint egy távirányító: másokat vesz rá a piszkos munka elvégzésére, hogy saját “makulátlan” hírnevét megőrizze. Ez tükrözi az előző, 37. fejezetben megismert módszerét, amikor is eladja Józsefet rabszolgának, mert úgy véli, a rabszolgasors biztosan kioltja majd öccse életét. Júda nagyon alattomos politikát folytatott: erkölcstelen tevékenysége közepette kitartóan őrizte jó hírnevét.

Júda jellembeli hiányosságait – a csalást, a szexuális erkölcstelenséget, s a jó hírnév leple alatt elkövetett aljasságokat – az elkövetkező fejezetekben József fogja diadalmasan felülírni. József ugyanis tündöklő győzelmet arat mindabban, amiben Júda elbukott, s ennek első példáját a 39. fejezetben fogjuk látni a párhuzamos “csábító-történetben”.

Stephen Bauer, Ph.D.
Southern Adventist University
Collegedale, TN

2012. május 23., szerda

Mai szakasz: 1 Mózes 37


1 Mózes 37 egy hosszabb történet kezdete, amelynek fókuszában József személye áll. Nagyon hamar tudomást szerzünk arról, hogy Jákób jobban szerette őt a többi testvérénél, és ez egy rosszul működő család történetének kellős közepébe röpít el bennünket. Ez a családi dinamika sokkal bonyolultabb, mint hinnénk: nem csak egy egyszerű történet arról, hogy egy apa elfogult egyik fiával szemben. Egyes tudósok rámutatnak arra, hogy Lea első három fia úgy viselkedett, hogy teljesen alkalmatlanok lettek arra, hogy megkaphassák az elsőszülöttséggel járó kiváltságokat. Ahogy Absolon megpróbálta Dávidot trónjától megfosztani azzal, hogy lefeküdt apja ágyasaival, úgy Rúben, Lea elsőszülöttje is lefekszik Jákób ágyasával, s ezzel nyilvánvalóvá teszi azt, hogy apját meg akarja fosztani törzsi vezetői tisztétől. Ez a tette kizárta őt abból a körből, hogy apja elismerje elsőszülöttségi jogát. Lévi és Simeon következtek a sorban, de alattomos magatartásuk Sekhem népe iránt nagy bánatot okozott Jákóbnak, és emiatt ők is az elsőszülöttségi jogból kiselejtezettek listájára kerültek. Így a negyedik fiú, Júda következne a sorban, de Jákób megváltoztatja a vonalat, és a második, kedvelt feleségének elsőszülött fiát, Józsefet teszi meg az elsőszülöttség nyilvánvaló várományosának. Jákób ezt a döntést egy különleges köntössel akarta jelezni, és azzal, hogy Józsefet otthon tartotta, míg a többieket kiküldte a mezőre juhokat legeltetni. A 37. fejezetben bemutatott közösség rossz működésének ez a nyílt kivételezés az alapja.

József – a nyilvánvaló kedvenc –, szintén rossz ítélőképességéről tesz bizonyságot, amikor testvéreiről fecseg, hogy még jobban megkedveltesse magát az apjával. Álmaival is hencegett testvéreinek és szüleinek ahelyett, hogy négy szem közt kért volna tanácsot édesapjától, hogy miként kezelje bölcsen ezt az üzenetet. József tettei irritálták a testvéreit és szüleit, és tovább izzították az amúgy is rossz helyzetet. Mi is lehetünk olyan ellenszenvesek, mint József, amikor kijelentjük magunkról, hogy Jelenések 12 maradéka vagyunk, miközben Józsefhez hasonlóan, ostoba módon kérkedünk vélt kivételezett helyzetünkkel, miközben elidegenedünk azoktól, akik nem hozzánk hasonlóan hisznek.

Amikor József lement megkeresni testvéreit, hirtelen és egyszerre mutatkozott meg a család rossz működésének minden keserű gyümölcse. A testvérek összeesküdtek, hogy megölik Józsefet. Rúben, aki lehetőséget látott arra, hogy visszaszerezze apja kegyeit, megpróbálta más mederbe terelni az eseményeket, hogy megmenthesse Józsefet, és élve tudja átadni őt Jákóbnak. Júda ravaszul észrevette a cselt. Azzal, hogy megegyezett a testvérekkel József eladásáról, Júda bebiztosította magát, hogy mindenki hallgatni fog. Ezzel meghiúsította Rúben esélyét az apjával való megbékélésre, Józsefet pedig eltette az útból azzal a megfontolással, hogy így ő lesz az elsőszülöttségi jog várományosa. Júda így vezetőként és a testvérek szószólójaként emelkedik ki a történetben, így gonosz vetélytársa lesz Józsefnek, a leendő hősnek. Júda alakja az olyan fajta hatalom dinamikáját jelképezi, amely hatalmát arra használja fel, hogy mindenek felett biztosítsa önös érdekeit, ahelyett, hogy önzetlenül védelmezné a többség javát. A mai vezetők tartsák szem előtt, mekkora károkat okozhatnak családoknak és gyülekezeteknek azzal, ha hatalmukat felhasználva saját érdekeik után futnak.

Stephen Bauer, Ph.D.
Southern Adventist University
Collegedale, TN

2012. május 22., kedd

Mai szakasz: 1 Mózes 36


A mai olvasó számára úgy tűnhet, hogy Mózes eső könyvének 36. fejezete fölöslegesen foglalja a helyet a Bibliában. Miért ez a részletes nemzetségi táblázat egy olyan vérvonalról (Ézsau és az edomiták), amely nem vezet sehova?! Ez a fejezet különösen hasznos lehet az adventista hívők számára abból a szempontból, hogy hogyan viszonyuljanak Isten más gyermekeihez, akik nem úgy élnek és hisznek, mint mi.

Igaz az, hogy egy napon Babilon és parázna lányai megítéltetnek, és megsemmisíttetnek (Jelenések 17 és 18). Hasonlóképpen Ézsau leszármazottai is üldözték Isten népét és ennek vége ítélet és megsemmisítés lett (Ésa 34:5 és Abdiás egész könyve). De figyeljük meg, hogy közben hogyan viszonyult Isten Ézsau leszármazottaihoz! Isten Ábrahámnak nemzetségek sokaságát ígérte (1Móz 17:4). Jákób és Ézsau születése előtt Isten azt mondta Rebekának, hogy két nemzetség van a méhében (1Móz 25:23). Később így tanította Isten az izraelitákat: „Ne utáld az Edomitát; mert atyádfia az” (5Móz 23:7). Tulajdonképpen Isten azt mondta az izraelitáknak pusztai vándorlásuk ideje alatt, hogy ne háborúskodjanak Ézsau leszármazottaival, ne igényeljenek maguknak semmit abból a földből, amit Isten nekik adott, és békésen vásároljanak tőlük élelmet és vizet, mivel ők Izrael testvérei (5Móz 2:2-5).

Mózes első könyvének 36. fejezete emlékeztette Izraelt arra, hogy kik az ő elidegenedett testvérei. 1 Mózes 36 emlékeztet bennünket arra, hogy nekünk is vannak elidegenedett testvéreink, akik szintén Isten gyermekei és az Ő gondoskodásnak tárgyai; és Jézus szavait is eszünkbe juttatja: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók” (Jn 10:16). 

Douglas Tilstra

Southern Adventist University

2012. május 21., hétfő

Mai szakasz: 1 Mózes 35


Annak ellenére, hogy Jákób története folytatódik Mózes első könyvének hátralévő részében (temetésének története képezi az utolsó fejezet majdnem tejes egészét), a fókusz átirányul fiára, Józsefre. Ám mielőtt ez megtörténne, három nagy veszteségéről és az Istennel való két jelentős találkozásról olvashatunk. Az első veszteség Debóra halála, aki egész életén át Jákób családjának szeretett tagja volt (8. vers). Az utolsó veszteség Izsák halála (28-29 versek). E kettő között található Jákób legnagyobb veszteségéről szóló beszámoló: Rákhel meghal, miközben életet ad Benjáminnak (16-20 versek). Ezen kívül jön még az a szívfájdalma, hogy Ruben megerőszakolja Bilhát. A mai istenhívő emberekhez hasonlóan, Jákób azokat a csapásokat kapja, amelyek sajnos általánosak e bukott bolygó minden lakójának életében.

Azonban a szenvedések és veszteségek közepette Isten emlékezteti Jákóbot (és bennünket is) arra, hogy nem feledkezik meg gyermekéről. Isten a bétheli létrával emlékezteti Jákóbot az Ő jelenlétére, és arra hívja, hogy térjen vissza álmának színhelyére (1. vers). Útközben Jákób természetfeletti védelmet kap (5. vers), és a 34. fejezet eseményei után nem kétséges, hogy erre szüksége is van. Amikor Béthelbe érkezik, Isten újra megjelenik neki, megerősíti a családjának tett ígéreteket, és emlékezteti őt új nevére - az Izrael névre (9-12 vers).

Isten hűséges hozzánk az élet bizonytalanságai, az elszenvedett veszteségek és még bűneink ellenére is, amelyekkel fájdalmat okozunk önmagunknak és családunknak.
Douglas Tilstra
Southern Adventist University

2012. május 20., vasárnap

Mai szakasz: 1 Mózes 34


„Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által” (Tit. 3:3-6 – új prot. ford.)
Képzeld el, hogy valaki lefényképez téged, amikor a legrosszabbul nézel ki! Talán amikor reggel felkelsz, vagy egy baleset után, amikor az arcod össze van törve és vérzik, vagy még ennél is rosszabb, amikor kegyetlen, lekicsinylő és gúnyos megjegyzést teszel egy szerencsétlen családtagodra. A mai történet egy ilyen képet alkot Jákób családjáról. Ez tényleg egy bajbajutott családról készült kép, amelynek nagy szüksége van Isten gyógyító kegyelmére. Ennek a történetnek nincsenek hősei.

Dina vágyik a környék pogány női közé - és nem azért, hogy mint a föld sója elvegyüljön közöttük (Mt 5:13), hanem inkább úgy, mint egykor Lót felesége, aki szerette Sodomát, és sóbálvánnyá lett (1Móz 19:26). Sekhem meggondolatlan, követelőző és megerőszakolja azt a nőt, akihez vonzódik, mint ahogyan Sámson is tesz évekkel később (1Móz 34:4; Bír 14:2). Épp úgy, mint Dávid, akit megbénítottak a múltban elkövetett bűnei, nem volt képes megvédeni Támár nevű lányát tragikus megbecstelenítése után (2Sám 13), úgy Jákób is hallgat és passzív (5. vers), és később sem tesz többet, mint hevesen dorgálja gyilkos fiait (30. vers). Khámor Lábánhoz hasonlóan a házassági egyezményt használja fel kapzsi vágyainak elérésére (21-23 versek). Jákób fiai tovább örökítik a csalás és ámítás családi hagyományait, amikor Kámornak és Sekhemnek válaszolnak (13-17 versek). Ezen felül a Jézus idejében élő vallásos vezetőkhöz hasonlóan meggyalázzák Isten szövetségének jelképeit (ami jelen esetben a körülmetélkedés), hogy saját érdekeiket kövessék. Simeon és Lévi – Júdáshoz hasonlóan – a baráti csókot használják fel árulásuk és gyilkosságuk leplezésére. Ebben a történetben nincsenek hősök. Szomorú, hogy Isten még csak meg sem jelenik ebben a történetben - vélhetően azért mert jelenléte nem kívánatos.

Simeon és Lévi bosszúállása igencsak természetes az emberi természet számára, és nagyon idegen a bosszú mellőzése, amit megtapasztaltak unokabátyjuk Ézsau részéről, évekkel később pedig testvérük, József részéről. Annyira idegen Isten magatartásától, aki „nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint” (Zsolt 103.10).

Ez a hősök nélküli történet valóban sötét kép. Az olvasó elkezd vágyni József felüdítő élete után, aki megtöri Izrael generációs bűneinek a láncolatát; és Jézus után (akinek József az előképe), hiszen Ő szakítja meg az emberiség sok generációs bűnének a sorozatát.

Douglas Tilstra

Southern Adventist University

2012. május 19., szombat

Mai szakasz: 1 Mózes 33


„És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:7-10).

Miután Isten megküzdött Jákóbbal a Jabbok patakjánál, egy új nevet adott neki és egy tövist a testébe. Jákób egy olyan fogyatékossággal vonszolja el magát az Istennel való találkozás helyszínéről, amely emlékeztetni fogja őt arra, hogy élete hátralévő részében Izraelként éljen (aki megküzdött Istennel) és ne Jákóbként (csaló). Jákóbnak szüksége lesz erre az emlékezetőre. Az elkövetkező négy vagy öt évtized sokkal nagyobb kihívásokat tartogat számára, mint az elmúlt kettő. Úgy, ahogy Pálnak szüksége volt a saját "tövisére", hogy emlékeztesse arra, hogy bízzon Istenben, úgy Jákóbnak is szüksége lesz a magáéra.

A Jabbok révénél szerzett tapasztalat nem törölte ki Jákób minden régi hajlamát. Úgy ahogyan mi is új irányba indulunk el keresztségünkkor vagy házasságkötésünkkor tett fogadalmunkkal, és aztán egész életünkön át tanuljuk, hogy hogyan kell megvalósítani ezeket a fogadalmakat, úgy Jákóbnak is egy egész élet állt rendelkezésére, hogy megélje az Istennel szerzett névváltoztató tapasztalat újdonságát. A jelenlegi és a következő fejezet ennek a folyamatnak a hullámhegyeiről és hullámvölgyeiről számol be.

Mint új ember, megalázza magát Ézsau előtt (3. vers), visszaadja azt, amit húsz évvel korábban ellopott (8-11. vers); beszámol az Istennel való harcáról (10. vers); gyöngéd odafigyelést tanúsít családja irányába, és védelmezi azt (13-14 versek); felállít egy oltárt, és Istent a saját Isteneként megvallja: „Isten, Izráel Istene" (20. vers). Azonban idős korában újra előbukkannak a régen beidegződött minták. Személyválogatást tanúsít családjában (1-2 versek), ajándékokat ad Ézsaunak, de nem vallja meg az ellene elkövetett bűnét (8-11 versek), megígéri Ézsaunak, hogy találkoznak Szeirben, de ő az ellenkező irányba indul Sekhem felé (14, 18-19 vers). A régen beidegződött minták nehezen halnak meg. Jákóbnak szüksége van Isten megnyomorító ajándékára, a tövisre, hogy emlékezzen arra, hogy Istenben bízzon. A következő tragikus történet a 34. fejezetben jelzi azt, hogy Jákób megfeledkezik fogyatékáról és ezért drágán megfizet.

Douglas Tilstra
Southern Adventist University

2012. május 18., péntek

Mai szakasz: 1 Mózes 32


Amikor Isten beavatkozik az általunk tapasztalható világba, az ritkán történik úgy, ahogy mi arra számítunk. Kezdve Ádám és Éva Istennel való találkozásával a bűnbeesés után, Káin Istennel való beszélgetésén, Mózes és az égő csipkebokor esetén, Jeremiás szolgálatra való elhívásán át, Jónás, Hóseás, Zakariás és Keresztelő János apjának találkozásáig Istennel megfigyelhetjük, hogy Isten megjelenései általában meglepik, sőt esetenként meg is rémítik azt, aki mindennapi élete során találkozik az Úrral. Természetesen a legfőbb példa erre Jézus születése és élete. Amikor Isten szegény munkások csecsemőjeként belépett a világunkba, alig néhányan vették egyáltalán észre. Ahogy férfivá növekedett, nem ismerte fel, megvetette és ellene szegült annak a népnek a legnagyobb része, akinek jó oka lett volna merőben máshogy fogadni Őt. Mikor Isten belép a mi életünkbe, az ritkán olyan, amilyenre számítunk.

Jákob már találkozott Istennel, húsz évvel ezelőtt, a létráról szóló álmában. A következő húsz évet Lábánnal és az igen boldogtalan feleségei gondjaival küzdve töltötte. Most pedig a felbőszült testvére, Ézsau bizonyos megtorlásával nézett szembe. Ha valamikor, akkor most volt itt annak az ideje, hogy Isten vígasszal és bátorítással jelenjen meg. Ugyan ki gondolta volna, hogy Isten ebben a pillanatban küzdőpartnerként lép be Jákob életébe? Jákob minden bizonnyal nem. Igazság szerint Jákobnak az egész éjszakás küzdelem nagy részében fogalma sem volt róla, hogy Istennel tusakodik. Csak pirkadatkor, mikor már teljesen kimerült és kész volt Isten kegyelmébe ajánlani magát, vette észre, hogy (azon az éjszaka, és egész életében) nem Ézsau, sem nem Lábán, sem nem valaki más emberi ellenfél ellen, hanem maga Isten ellen küzdött. Élete összes küzdelme egy pillanatra a középpontba került, majd véget ért azon a reggelen. Megérett egy új névre.


Mi a helyzet veled? Hogyan mutatkozott meg Isten a te életedben? Mennyire egyértelműen ismerted fel Őt? Mennyire fogtad fel, hogy mivel is küzdöttél valójában az egész életedben vagy épp ezekben az utóbbi nehéz időkben?




Douglas Tilstra
Southern Adventist University
Fordította: Kóczián Károly

2012. május 17., csütörtök

Mai szakasz: 1 Mózes 31


Jákób története, amint elhagyja Lábánt, és 20 év száműzetés után hazafelé tart, egy sokszintes visszatérési történet. Jákób hazatér Kánaánba. Visszatér, hogy szembenézzen Ézsauval, és az ellene elkövetett csalás emlékével. Visszatér Béthelbe, arra a helyre, ahol – száműzetése kezdetén – először találkozott Istennel. Visszatér arra a földre, amelyre vonatkozóan oly sok mindent ígért neki és családjának a mindenható Isten. És ami mindennél több, Jákób Istenhez is visszatér, és mélyebb kapcsolatot alakít ki vele, mint bármikor.  

Ezt a történetet még mindig a félelem, csalás, lopás, átverés, harag és vádaskodás, családi  viszály és a nehézségek elleni menekülés fémjelezi. Ez a család még mindig egy nehézségekkel küzdő család. Egy nehézségekkel küzdő, de új irányba haladó család. Jákób már nem annyira közömbös családja szükségletei iránt. Úgy cselekszik, ahogyan Isten mondja. Rákhelt és Leát is bevonja a döntésbe, hogy elinduljanak Kánaánba. Amikor Lábán fenyegeti, Jákób nyílt, de tisztelettudó apósával szemben. A két ember megbékél egymással, de útjaik elválnak. Jákób végül megszabadul Lábán gonosz befolyásától, és nemsokára megszabadul a belsejében levő gonosztól is, amely annyira beszennyezte életét.

Jákób elhagyja Lábánt, hogy találkozzon Ézsauval. Vajmi kevés sejtése van arról, hogy mielőtt szembenézne elképzelhető legnagyobb félémével (a haragvó Ézsauval), egy elképzelhetetlen rettenettel fog találkozni a Jabbok patakjánál (magával Istennel fog megküzdeni). Élete meghatározó találkozása lesz ez; egy olyan találkozás, amelynek során új nevet kap, amely meghatározza Izrael nemzetét, átformáló erővel hat személyes életére, és mindazokéra, akik az idők során majd hitben követik őt.

Douglas Tilstra
Southern Adventist University

2012. május 16., szerda

Mai szakasz: 1 Mózes 30


Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy felismerjük Isten munkálkodását az élet megszokott körülményei közepette és úgy döntsünk, hogy megbízunk benne, és együttműködünk vele ahelyett, hogy ellene dolgoznánk. Gyakran saját elégedetlenségünk és türelmetlenségünk megvakít bennünket, hogy ne lássuk Istent életünk megszokott körülményeiben. A tizenkét pátriárka megszületésének története ilyen történet. Rákhel és Lea két nagyon boldogtalan asszony. Mindkettő iszonyúan vágyik arra, ami a másiknak van. Rákhel arra vágyik, hogy gyerekeket szüljön, mint Lea. Lea Jákób szerelmére vágyik, amit viszont csak Rákhel kap meg. Kölcsönös nyomorúságuk bezárja őket a hatalomért és az elismerésért vívott küzdelem börtönébe. És úgy tűnik, bezárja őket az Istentől, férjüktől és a többi családtagjuktól való elkülönülés börtönébe is. Éppen úgy, ahogy Ádám és Éva Istentől való elidegenedésének azonnali következményei lettek saját házasságukra nézve, ugyanúgy Rákhel és Lea irigységének és hatalmi harcának bűne is azonnali gyümölcsöket hozott családjukban. Ezek a következmények messze hatóak voltak. Ennek a küzdelemnek a következménye a József elleni gyilkos összeesküvés, és a tizenkét nemzetség között később bekövetkező harcok sorozata. Ez a történet Isten népének a története. Úgy születtünk bele az emberiség családjába, és úgy neveltettünk, hogy egy erő elszakít bennünket a szerető kapcsolatoktól, és belesodor a hatalom és a felsőbbség megszerzésének vágyába.   

A jó hír az, hogy Isten nem felejt ott bennünket életünk zűrzavarában. Ebben a történetben (22-24. vers) Isten megemlékezik Rákhel szenvedéseiről, akcióba lép érte, és megengedi, hogy egy fiat szüljön, akit Józsefnek nevez el. Ahogy Isten korábban meglátogatta Jákóbot a létráról szóló álomban, hogy összekössön egy kivetettet önmagával, úgy jön el most a megvetett Rákhelhez, aki valószínűleg vajmi keveset sejtett meg abból, ahogyan fia - Jézus prófétai előképe - megmenti és egyesíti majd a családot.

Jákób teljesen passzívnak tűnik a Rákhel és Lea közötti küzdelemben, de nem úgy a Lábánnal való magatartásában. Ez a fejezet és a következő feltárja előttünk azt, hogy Jákób egyre inkább képes Istenre hallgatni, és az ő irányítása szerint  cselekedni, mintsem ellene. Még nem tanulta meg az Istenben való teljes bizalmat, de ebbe az irányba halad.

Douglas Tilstra
Southern Adventist University

2012. május 15., kedd

Mai szakasz: 1 Mózes 29


Jákób szemszögéből nézve ennek a történetnek a legdrámaibb pontja a 25. versben található, amikor Jákob ezt üvölti újdonsült apósának: „Miért csaptál be engem?” Talán pillanatokkal később eszébe juthattak Ézsau hasonló érzései valamikor hét évvel korábbról.

Rákhel és Lea szemszögéből a történet legdrámaibb pontja a 31. versben van, amikor Lea a „gyűlölt feleség”, elkezd fiakat szülni Jákóbnak és Rákhelt a „kedvelt feleséget” a fekete irigység emészti testvérével és riválisával szemben.

Azért, hogy jobban megértsd ezt a tragikus történetet, gondolkodj el a következő kérdéseken:

1. Figyeljük meg, hogy melyik testvér volt idősebb és milyen jellemzést kap; és melyik a fiatalabb és ő milyen jellemzést kap (29:16-17)? Abból, amit arról tudsz, hogy általában hogyan viszonyulnak a testvérek egymáshoz, milyen dinamikát képzelsz el a két lánytestvér között, ahogy egymás mellett érett korúvá felnőnek?

2. Képzeljük el a két testvér közötti viszonyt akkor, amikor az egyik egy férfi álmai asszonyává válik (29:1-20). Mit gondolsz, hogyan változtatta meg Jákób Lábán házába érkezése Rákhel és Lea testvéri viszonyát? Hogyan hatott a testvérekre apjuk, Lábán magatartása? És Jákób viselkedése?

3. Végül Jákób hét évet dolgozik Rákhelért és megszerzi a jogot, hogy felségül vegye, de micsoda trükkös becsapás bontakozik ki az esküvő éjszakájára! (29:21-27). Mit mond ez az esemény Lábánról (mint édesapáról, jövőbeni apósról stb.)? Hogyan hatottak a történtek Leára, Rákhelre; Jákobra; Jákob új családjának a csírájára? Milyen lehetett ezeknek a testvéreknek rivális felségekké válni?

4. Milyen lehetett a házasság korai szakaszának hét éve ennek a boldogtalanul összekötött hármasnak? (29:28-30)

5. Vajon hol volt Isten ebben a zűrzavarban? Emlékezzünk Isten Jákóbnak tett ígéretére (1 Móz. 28:10-17), amit közvetlenül a Lábán otthonába való érkezése előtt tett neki! Hogyan munkálkodott Isten ezekben a küzdelmes időkben Jákóbért? Rákhelért és Leáért? És még Lábánért is!

6. Mit jelent megtapasztalni Isten jelenlétét a megszokott, de néha a bonyolult körülmények között is? Hogyan ismerjük fel Jákób létréjának Istenét, aki velünk van a családi nehézségeink, anyagi gondjaink személyes botlásaink és az élet ügyes-bajos dolgai közepette is?

Douglas Tilstra

    Southern Adventist University

2012. május 14., hétfő

Mai szakasz: 1 Mózes 28


„Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában” (Róm 5:6-11 új prot. ford.).

Kevés bibliai történet mutatja be jobban Isten bánásmódját a bűnösök iránt (ahogy fentebb láthattuk: Róm 5:6-11), mint Jákób – létráról szóló – álmának története. Jákób bűnös volt, és életét mentve menekült haragvó testvére elől, akit vérig sértett. Egyedül volt, tele félelemmel, családjától elszakítva, és láthatólag Istentől is elszakítva. De Isten pontosan ebben az órában jön el Jákóbhoz, minden előzetes bejelentés és minden meghívás nélkül, hacsak nem vesszük figyelembe Jákób kimondatlan segélykiáltását. Isten eljön Jákóbhoz, és biztosítja őt arról, hogy bűne ellenére még mindig értékes gyermeke Ábrahám és Izsák Istenének; valamint arról, hogy a nekik tett összes ígéret rá is vonatkozik. Amikor még bűnösök vagyunk Isten eljön hozzánk, mint „Immánuel - velünk az Isten” (Mt 1:23). A létra, amit Jákób látott, Jézust jelképezi (Jn 1:51), aki összekötő kapocs Isten és a bűnös emberiség között. Az emberiség családja magányosnak, kimerültnek érezheti magát, félelmei lehetnek, de Isten nem fordít hátat nekünk! Ő valóban Ábrahám, Izsák és Jákób Istene - a küzdő emberek és a bajbajutott családok Istene.

Douglas Tilstra
    Southern Adventist University

2012. május 13., vasárnap

Mai szakasz: 1 Mózes 27


Vissza tudsz emlékezni az életedben olyan esetre, amikor valami buta, önző, mások számára bántó dolgot tettél és nem akartad elismerni hibádat? Esetleg letagadtad, amit tettél, megpróbáltad tudatosan figyelmen kívül hagyni az egészet, vagy másokat hibáztattál a történtekért. Vagy, ami ennél is rosszabb, megpróbáltad vallásos köntösbe öltöztetni az eseményt, kijelentve azt, hogy ez Isten akarata volt, függetlenül attól, hogy teljesen tudatában vagy annak, hogy egyszerűen saját bűnösséged eredménye volt az egész.

Ez Jákób helyzete 1 Mózes 27 mai történetében. Figyeljük meg a történet legdrámaibb momentumát, amikor Izsák gyanút fogott és kérdéseket tett fel "Jákobnak" (a valóságban Jákób testvérét álcázta) a gyorsasággal kapcsolatosan, ahogyan a vadászatból visszaérkezett. Izsák megkérdezte: "Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő pedig így felelt: Mert Istened, az Úr elém hozta" (1 Mózes 27:20). Ez hazugság! Nem isten volt az, hanem egy csaló anya! És Jákób, bár vonakodva, de végül beleegyezik édesanyja csaló tervébe, ezért mindketten felelősek a lopásért és csalásért, de semmi esetre sem Isten!

Ez a történet a Szentírásban páratlan módon mutatja be a generációs bűnök tragikus hatását. Rebeka mesterkedése Sára Hágárral kapcsolatos mesterkedésére emlékezet (1 Móz. 16:1-5). Mind a két asszony "segíteni akart Istennek" ígérete teljesítésében. Mindketten olyan módszerhez nyúltak, amelyek ellentétesek Isten tervével. Rebeka átörökítette anyósa bűnét a következő nemzedékre. Jákób hazugsága saját azonosságával kapcsolatosan nem is különbözik annyira apja és nagyapja hazugságától feleségük azonosságával kapcsolatosan. Mindhárom férfi megpróbált magyarázatot adni hazugságára, hogy szükséges volt Isten ígéretének teljesedése érdekében. A valóságban azonban hazugságuk gyávaságukról és Isten iránti hitetlenségükről tesz bizonyságot. Más generációs jellegzetességek ebben a történetben: személyválogatás, viszályok a házasságban, testvérek közötti rivalizálás, irigység, gyűlölet. Gyilkossági kísérletek, hosszú ideig tartó távollétek a családtól és aztán a megbékélések sorozata Jákób előtti generációkban kezdődött és utána is folytatódott.

Ez a történet arra hív, hogy figyeljünk a családunkra. Milyen jellemtulajdonságokat, családi bűnöket, szokásokat és hajlamokat örököltünk szüleinktől és nagyszüleinktől. Ennek a tudata nem csökkenti személyes felelősségünket, hanem segít jobban látnunk hogyan és hol van szükségünk Isten kegyelmére életünkben, hogy sikeresen szembenézzünk Sátán támadásaival.

Douglas Tilstra
Southern Adventist University

2012. május 12., szombat

Mai szakasz: 1 Mózes 26


Amikor Isten Önmagát Ábrahám, Izsák és Jákob Isteneként nyilatkoztatja ki (2Móz 3:6; Mt. 22:32; ApCsel 3:13), a küzdő emberek és a nehézségekben lévő családok Isteneként mutatkozik be, akiket kegyelem által megment és meggyógyít. Mózes első könyvének története egy hosszú családi történet, amely különösen Izrael népének első négy generációjára összpontosít, és azokra az emberekre, akik e nemzedékek vezető személyiségei voltak. Ezek az emberek: Ábrahám és Sára; Izsák és Rebeka, Jákob, Rákhel és Lea; valamint József és Aszenáth. Ezeket az embereket gyakran biblia hősöknek és a hit óriásainak gondoljuk. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében található rövid összefoglaló történetüket valóban a hit példájaként mutatja be, azonban – hozzánk hasonlóan – életüket mélyen megsebezték saját bűneik, és mások ellenük elkövetett bűnei. Isten családjának Mózes első könyvében leírt története egy olyan családot mutat be, amelyet részegség, csalás, gyilkosság, paráznaság, vérfertőzés, gyávaság, irigység, gyűlölet, árulás, házastársak közötti megvetés és Isten iránti nyílt hitetlenség fémjeleznek. Ez valóban küzdő emberek és nehézségben levő családok története, azonban Isten története is, aki küzdő embereket és nehézségekben levő családokat ment meg és gyógyít meg. Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének története.   

A mai fejezetben Izsák megismétli apja bűnét, a gyávaság és csalás bűnét. A férjeknek Jézus bátor és önfeláldozó szeretetével kell szeretniük feleségüket (Ef 5:25), azonban Ábrahám kétszer, Izsák pedig egyszer hazudik feleségével kapcsolatosan, amivel hatalmas veszélynek teszik ki őket csak azért, hogy ők kényelemben és biztonságban maradjanak. Az egyik egyedi családi bűn, amely nemzetségről nemzetségre szállt Ábrahám családjában, a csalás alkalmazása volt önvédelmük érdekében. József (1Móz 45) szakít ezzel a romboló családi szokással. Később Jézus – akinek előképe József –, végleg megtöri ezt a láncot az emberiség családjában.

Örömünkre ez a fejezet Izsák több jó tulajdonságát is bemutatja. Úgy látjuk Izsákot, mint aki békét teremt és igazán imádja Istent. A történet vége visszavisz bennünket Jákob és Ézsau történetének vonalához azzal, hogy bemutatja: Ézsau nem követi Isten útját, mivel hitteus nőket vesz feleségül.

Douglas Tilstra
Southern Adventist University

2012. május 11., péntek

Mai szakasz: 1 Mózes 25



Ebben a fejezetben elköszönünk Ábrahámtól, és megismerkedünk Jákobbal, akinek a fiai Izrael tizenkét nemzetségének törzsi vezetői lesznek. Isten Izrael nemzetén keresztül fogja beteljesíteni az Ábrahámnak tett ígéretét, hogy családját nagy nemzetté teszi, és megáldja általuk az egész világot (1Móz 12:1-3). Végül Jézus meg fog születni Ábrahám családjából, a legnagyobb áldás és Isten ígéretének végső beteljesülése lesz (Mt 1:1-17; Gal 3:16-17).

Jákob fiainak, és nemzetté formálódásuknak története előtt azonban még hallanunk kell Jákob történetét, akinek a nevét Isten Izraelre változtatja. Meg kell tanulnunk Jákob élettapasztalatát, és végig kell követnünk utazását ahogyan a csalóból és  csalárdból (1Móz 25:29-34; 27:36) Isten hercege lesz (1Móz 32:28). Isten átalakítja Jákob jellemét, és a végbement változás bizonyítékául végül nevét is megváltoztatja. Jákob története Isten minden gyermekének története. Minden férfi és nő átalakulásának története, akik egy napon belépnek az új Jeruzsálembe a tizenkét kapu egyikén, amelyek Izrael tizenkét fiának nevét viselik (Jelenések 21:12). Minden ember története, aki hit által Ábrahám, Izsák és Jákob/Izrael családjának tagjává válik (Gal 3:29; Mt 8:5-13). A következő napokban úgy olvasd Jákob történetét, mint a sajátodat!

Douglas Tilstra
Southern Adventist University

2012. május 10., csütörtök

Mai szakasz: 1 Mózes 24


Ha már valaha álltál nehéz döntés előtt, vagy volt szükséged Isten akaratának megismerésére, akkor ez a fejezet számodra különösen fontos. Miközben Eliézer történetét olvasod, figyeld meg az ő radikális függését Istentől valamint az Isten vezetésének meglátására vonatkozó, alábbi elveket!

Tarts ki Isten már kinyilatkoztatott akarata mellett! Amikor Ábrahám megkéri Eliézert, hogy találjon feleséget Izsáknak, azt kéri tőle, hogy ne a kánaáni lányok között keressen (3. vers). Ahhoz, hogy Isten Ábrahámnak tett ígérete teljesedni tudjon, Izsáknak szüksége volt egy feleségre. Azonban ahelyett, hogy maga próbálná meg megoldani a dolgot, Ábrahám kész megbízni Istenben (8. vers).

Itasd át a kérésedet imádsággal! Figyeld meg, hogy támaszkodik Eliézer folyamatosan Istenre, az Ő vezetését kérve (12., 26., 42., 48. és 52. vers), és hogy Izsák hogyan töltötte ezt a várakozási időszakot (63. vers)!

Keresd Isten gondviselésének jeleit! Eliézer egy olyan jelért imádkozott, amely megmutatja neki Isten akaratát (14. vers). Mégis észre kell vennünk, hogy ez nem egy körülményekben megmutatkozó, hanem jellembeli jel volt. Nem azt kérte, hogy ilyen vagy olyan színű ruha legyen rajta (körülmény), hanem hogy legyen kész vendégszeretetet tanúsítani (jellem). Tíz teve megitatása nem kis tett volt akkoriban! Figyeld meg, ahogy Eliézer gondosan figyeli őt (21. vers), majd ahogy ravasz kérdéseket tesz fel neki (23. vers), mielőtt a lány vendégszeretetének utolsó megnyilvánulása meggyőzi őt Isten vezetéséről (25. vers). Mind Izsák, mind Rebeka hajlandó volt hallgatni szüleik és lelki vezetőik tanácsára (28. és 58. vers), viszont bármennyire is nehezünkre esik ‑ mikor mi magunk már meggyőződtünk Isten akaratáról ‑, nem kényszeríthetjük rá Isten vezetését valaki másra, és néha meg kell engednünk, hogy Isten egy más módon vezessen (8., 41. és 57. vers). Ha Isten akarata egyértelmű, ne késlekedj! Isten vezetésének milyen módjait figyelted meg az életedben – különösen, amikor döntéseket kellett hoznod? Milyen tapasztalatod van ezzel kapcsolatban?
Alan Parker
Southern Adventist University professzora
Fordította: Kóczián Károly

2012. május 9., szerda

Mai szakasz: 1 Mózes 23


Figyeljük meg ebben a fejezetben, hogy Ábrahám milyen udvarias és milyen nagylelkű Khéth fiaival, a Khitteusokkal (hettitákkal), és milyen tisztelettudóan beszél velük. Viszont azt is megfigyelhetjük, hogy milyen tisztelettudóak voltak ők is Ábrahám irányában, és milyen kedvesen beszéltek vele. Milyen tanulságot vonhatunk le a fejezet első feléből? Ábrahámhoz hasonlóan nekünk is udvariasnak és tisztelettudóknak kell lennünk mindenki irányába, származástól és kultúrától függetlenül. Isten mindenkit szeret, s ha egy másik országban vagyunk misszionáriusok és ott élünk, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mi is mint Ábrahám, látogatók és vendégek vagyunk az ott lakók között.  

Azt is megfigyelhetjük, ahogyan Ábrahám meghajol az emberek előtt és kéri őket, hogy továbbítsák kérését Efron felé – akinek a tulajdonában volt a föld és Makpelá barlangja –, hogy adja el neki tulajdonát, s ő eltemethesse oda feleségét, Sárát. Efron ott ülhetett a Khitteus vezetők között, mivel azonnal felszólalt, és ezt mondta Ábrahámnak: „Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezőt néked adom, s a barlangot.” Ábrahám meghajolt, megköszönte Efron kedvességét, és így válaszolt: „Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezőnek árát, fogadd el tőlem.” Efron elmondta, hogy mennyi a birtok értéke, amit Ábrahám tétovázás nélkül kifizetett.

A harmadik tanulság, amit ebből a fejezetből levonhatunk, hogy Ábrahám mennyire szerette Sárát, hiszen semmi sem volt túl drága azért, hogy illő módon eltemesse. Ésaiás úgy beszél róla, mint Izrael nemzetének édesanyjáról (Ésa 51:2). Pál Isten megígért gyermeke anyjának nevezi őt (Róm 4:19; 9:9); Péter a jó feleség példájaként emeli őt magasra (1Pt 3:6); a Zsidókhoz írott levél pedig a hitét dicséri (Zsid 11:11)

Jack J. Blanco
a Southern Adventist University nyugalmazott professzora

2012. május 8., kedd

Mai szakasz: 1 Mózes 22


Isten örököst ígért Ábrahámnak és annyi leszármazottat, mint az ég csillaga (1 Móz 15:4-5), de 1 Mózes 22-ben azt olvassuk, hogy amikor Ábrahám örököse, Izsák, már majdnem felnőtt férfi, Isten megparancsolja Ábrahámnak, hogy áldozza fel Neki égő áldozatként.

Hogyan reagálna arra valaki, amikor Isten parancsa ellentétesnek tűnne az ígéretével? A múltban úgy próbálta meg Ábrahám megmenteni a családját, hogy a feleségét, mint testvérét másnak odaadta, és úgy próbálta meg teljesíteni Isten ígéretét, hogy fiút ad neki, hogy lefeküdt felesége szolgálójával.

De most végül Ábrahám kész aszerint élni, amit Isten Izsák születése lőtt kérdezett tőle: „Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?” (1Móz 18:14). Amikor Izsák azt kérdezte: „Hol van a bárány?” Ábrahám így válaszolt: „Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam” (1 Móz. 22:8). És azon a helyen, ahol majd templomi áldozatokat mutatnak be, és ahol Jézus meg fog halni azért, hogy megmentsen bennünket a haláltól, Isten gondoskodik egy kosról Izsák helyett.

Két fontos személyes alkalmazás is található ebben a fejezetben: „Hol van a bárány?” - hol van a Bárány a te életedben?; és: „az Úr gondoskodik”. Amikor Isten törvényének való engedelmesség lehetetlennek tűnik, kész vagy-e elhinni Isten ígéretét? A Jó Hír, mely szerint Jézus meghalt azért, hogy neked örök életed legyen, ad-e elég hitet neked ahhoz, hogy engedelmeskedj Isten minden parancsának?


Douglas Jacobs
Professor, Southern Adventist University