„Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők
voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben
élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. De amikor megjelent a mi
üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz
cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító
fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi
Üdvözítőnk által” (Tit. 3:3-6 – új prot. ford.)
Képzeld el, hogy valaki lefényképez téged, amikor a
legrosszabbul nézel ki! Talán amikor reggel felkelsz, vagy egy baleset után,
amikor az arcod össze van törve és vérzik, vagy még ennél is rosszabb, amikor kegyetlen,
lekicsinylő és gúnyos megjegyzést teszel egy szerencsétlen családtagodra. A mai
történet egy ilyen képet alkot Jákób családjáról. Ez tényleg egy bajbajutott
családról készült kép, amelynek nagy szüksége van Isten gyógyító kegyelmére.
Ennek a történetnek nincsenek hősei.
Dina vágyik a környék pogány női közé - és nem azért, hogy mint
a föld sója elvegyüljön közöttük (Mt 5:13), hanem inkább úgy, mint egykor Lót
felesége, aki szerette Sodomát, és sóbálvánnyá lett (1Móz 19:26). Sekhem
meggondolatlan, követelőző és megerőszakolja azt a nőt, akihez vonzódik, mint
ahogyan Sámson is tesz évekkel később (1Móz 34:4; Bír 14:2). Épp úgy, mint
Dávid, akit megbénítottak a múltban elkövetett bűnei, nem volt képes megvédeni
Támár nevű lányát tragikus megbecstelenítése után (2Sám 13), úgy Jákób is
hallgat és passzív (5. vers), és később sem tesz többet, mint hevesen dorgálja
gyilkos fiait (30. vers). Khámor Lábánhoz hasonlóan a házassági egyezményt
használja fel kapzsi vágyainak elérésére (21-23 versek). Jákób fiai tovább
örökítik a csalás és ámítás családi hagyományait, amikor Kámornak és Sekhemnek
válaszolnak (13-17 versek). Ezen felül a Jézus idejében élő vallásos vezetőkhöz
hasonlóan meggyalázzák Isten szövetségének jelképeit (ami jelen esetben a körülmetélkedés),
hogy saját érdekeiket kövessék. Simeon és Lévi – Júdáshoz hasonlóan – a baráti
csókot használják fel árulásuk és gyilkosságuk leplezésére. Ebben a történetben
nincsenek hősök. Szomorú, hogy Isten még csak meg sem jelenik ebben a
történetben - vélhetően azért mert jelenléte nem kívánatos.
Simeon és Lévi bosszúállása igencsak természetes az emberi
természet számára, és nagyon idegen a bosszú mellőzése, amit megtapasztaltak
unokabátyjuk Ézsau részéről, évekkel később pedig testvérük, József részéről.
Annyira idegen Isten magatartásától, aki „nem
bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint”
(Zsolt 103.10).
Ez a hősök nélküli történet valóban sötét kép. Az olvasó elkezd
vágyni József felüdítő élete után, aki megtöri Izrael generációs bűneinek a
láncolatát; és Jézus után (akinek József az előképe), hiszen Ő szakítja meg az
emberiség sok generációs bűnének a sorozatát.
Douglas Tilstra
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése