Mai szakasz: Ezsdrás 7

Isten munkája soha nem ér véget az épületekkel. Míg a 6. fejezetben annak leírásával találkoztunk, hogy fejeződött be a templom építése, a 7. fejezet Isten gyermekeinek hit általi útjáról beszél, akik visszatértek Jeruzsálembe. A megújulás és reformáció útja ez.

Ezsdrás volt az az ember, akit Isten választott ki vezetőül ebben a munkában. A tanúság szerint „Ezsdrás írástudó volt, jártas Mózes törvényében”. Továbbá ezt írja róla a Biblia: „Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket”. A törvény ismerete csak egy dolog; az egy másik, hogy törekszünk is betartani azt, amit mond a törvény.

Isten kész arra, hogy céljai elérése érdekében mindenki szívében munkálkodjon: pogányokéban és mindazokéban, akik már az Ő nyájában vannak. Artaxerxész, a király válaszolt az Úr kegyelmére, és felajánlotta az állam pénzének felhasználását az Isten házának szépítésére Jeruzsálemben (27. vers). Amikor az emberek reagálnak Isten felhívására, az Úr biztosítja a szükséges eszközöket, hogy véghezvihessék az Ő akaratát.

„Ábrahám Istene, készíts elő nőket és férfiakat még ma, akik Ezsdráshoz hasonlóan válaszolnak a Te kegyelmedre!”

Pardon Mwansa
alelnök
Generál Konferencia

Fordította: Baksa Viktória

4 Mózes 33

Isten utasítása választott népe számára az volt, hogy irtsanak ki MINDEN népet és MINDENFÉLE bálványimádást az Ígéret földjén. Nem azt mondta, hogy űzzetek ki néhány lakost, és romboljatok le néhány bálványt. Az utasításai pontosak és egyértelműek voltak. Szabaduljatok meg mindentől!

Isten utasításának figyelmen kívül hagyása eljövendő bajt okoz. Jó előre megmondta ezt nekik. „De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait és megengeditek, hogy néhányan veletek éljenek, akkor folyton bajt okoznak majd nektek, és elfordítják a szíveteket tőlem. Olyan irritálóak lesznek számotokra, mint egy tüske a szemetekben és tövis az oldalatokban” (lásd: 4Móz 33:55).

Isten soha nem elégszik meg egy félig átadott szívvel és laodíceai hozzáállással. A bűn iránti toleranciája egyenlő a nullával. A bűn vagy bűn, vagy nem az, nincs köztes állapot. Vagy azt választjuk, hogy cselekedjük a bűnt, vagy azt, hogy nem. „Nem lehetünk félig az Úréi és félig a világéi. Nem vagyunk Isten gyermekei, ha nem vagyunk 100 százalékig azok.” Végül, mikor Isten eltörli a bűnt, ugyanezzel a hozzáállással teszi majd, amit itt 4Móz 33-ban kifejez. A megtisztítás folyamata teljes lesz, a legkisebb nyoma sem maradhat a bűnnek. „A bűnnel szemben, bárhol van is, ’a mi Istenünk megemésztő tűz’ (Zsid12:29). Mindazokban, akik alávetik magukat hatalmának, Isten Lelke megemészti a bűnt. De ha az ember ragaszkodik a bűnhöz, azonosul is vele. Azután pedig Isten dicsősége, amely elpusztítja a bűnt, el kell, hogy pusztítsa a bűnöst is” (Ellen White: Jézus élete. Budapest, 1989. Advent Kiadó. 79. oldal). Ezek a szavak ugyanazt fejezik ki számunkra, amit Isten kifejezett választott népe számára Mózes 4. könyve 33. fejezetében. A fejezet szavait nem lehet félreérteni vagy félremagyarázni. Ugyanakkor akárhányszor Isten utasítást ad, mindig van választási lehetőség. Vajon akik hallják az utasítást, Isten útját választják, vagy a saját fejük után mennek? „ A bűn, bármilyen kicsinek is látszik, ha tápláljuk, az örök veszteség veszélyét rejti magában. Amit nem győzünk le, az minket győz le, és a rombolásunkra szolgál.”

Ahogy Izrael fiai átkeltek a Jordánon, és elkezdték megtisztítani a földet, nem követték Isten kifejezett utasításait. Megtettek valamennyit, de nem MINDENT. „magasztos küldetésükkel mit sem törődve a kényelem útját és saját vágyuk kielégítését választották, és elszalasztották a föld elfoglalására adott alkalmat. Sok nemzedéket kínzott a bálványimádó népek maradéka, mely a prófétai jövendölés szerint ’szálka’ volt a szemükben és ’tövis’ az oldalukban”(Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 508. oldal).

Fred Knopper

Adventist Media Center

Fordította Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Ezsdrás 6

Amikor Isten gyermekei bízni akarnak Őbenne még az ellenállás közepette is, Isten megáldja őket és még többet fog adni nekik, mint amennyit kérnek. A történelmi feljegyzések kivizsgálása után Dáriusz nemcsak engedélyező rendeletet adott ki arról, hogy Isten népe folytathatja az építkezést, hanem még azt is utasításba adta, hogy az eszközök, az anyagi források az államtól származzanak! Ilyen sokat tud tenni a mi Istenünk azokért, akik Őbenne bíznak!

A segítség Dáriusztól, egy Istent nem tisztelő királytól jött. Isten eszközei, amelyeket akaratának véghezvitelére felhasználhat, korlátlanok.

Hit által elkészült Isten temploma (15. vers) és Isten népe megünnepelte Isten cselekedetét. A templom elkészültével megkezdhették az áldozatok és felajánlások bemutatását Istennek. Úgy, mint a bűnért való áldozatok, és amelyek a húsvéthoz voltak szükségesek.

Isten népének mindig törekednie kell Isten házának felépítésére, hogy legyen egy hely, ahol Őt imádhatják. Mivel mi vagyunk Isten temploma, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy testünkben dicsőíthessük Istent, olyan fizikai templomot kell felállítanunk, amelyben képesek leszünk Istennel találkozni és imádni Őt.

„Urunk, kérünk, mutasd meg nekünk dicsőségedet!”

Pardon Mwansa
alelnök
Generál Konferencia

Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 32

Amikor Rúben és Gád törzse megkérdezte Mózest arról, hogy a Jordán keleti oldalán maradnának, és ott telepednének le, ő azt gondolta, hogy nem is akarnak tovább harcolni, és rögtön nekiktámadt, mondván: „Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?! Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet az ÚR adott nekik?” (6-7. vers)

A két törzs becsületére legyen mondva, hogy ez a feltételezés nem bizonyult igaznak a valódi szándékukkal kapcsolatban. A válaszukból (a 16. verstől kezdődően) az derül ki, hogy hajlandóak voltak harcolni a többi törzzsel együtt, hogy elfoglalják az Ígéret Földjének egészét, de még mielőtt szólhatnának saját védelmükre, Mózes felidézi számukra az előző generáció lázadását, és hozzáteszi, hogy ő Rúben és Gád kérése mögött ugyanezt a lelkületet látja, őket pedig „vétkes emberek fajzatának” nevezi (14. vers). Mózes ezután azt a következtetést is levonja, hogy ez a hozzáállás akár újabb 40 évnyi pusztai vándorlást is eredményezhet. Reakciójából tisztán látható, hogy Mózes kimerült – talán egy kicsit kedveszegett is – a nép, Mózes negyedik könyvének egészében megfigyelhető, állandó lázongó hozzáállása miatt. Ő töltötte be számukra az apaképet, és valószínűleg úgy is tekintett erre a nemzetre, mint önfejű és dacos gyermekekre, de ebben a pillanatban Mózes túl hamar vont le következtetéseket – ez emberi természetünkhöz tartozik.

Ugye milyen gyakran feltételezzük a legjobb helyett a legrosszabbat valakiben és a szándékaiban? Pál apostol arra figyelmeztet bennünket, hogy a szeretethez hozzátartozik az is, hogy valakiről a legjobbat feltételezzük, és nem a legorsszabbat, valamint, hogy nem rójuk fel neki a hibáit. A szeretet „nem vezet feljegyzést a gonoszságokról, a szeretet a legjobbat feltételezi” (1Kor 13:5 ‑ Clear Word Biblia)

Amikor legközelebb valaki megjegyzést, kérdést vagy kérést intéz feléd, emlékezz erre a mózesi történetre és arra, hogy a válaszod elkedvetlenítheti vagy felvidíthatja a másikat. Phillip Keller a Feszültség megszelídítése című könyvében azt írja: „Komoly dolog rájönni arra, hogy mások boldogságát tartjuk a kezünkben. Mit tettem ma? Miket mondtam ma? Miket írtam? Hol voltam? Mit adott hozzá a hozzáállásom az elmúlt huszonnégy órában mások boldogságához?”

Talán fel sem fogjuk a saját befolyásunk hatalmát. „Minden embert a reá jellemző légkör vesz körül. Ezt a légkört megtöltheti a hit és a bátorság éltető ereje, és balzsamossá teheti a szeretet jó illata. De lehet terhes és fagyos is az elégedetlenség és önzés mélabújától, és mérgezett valamilyen halálos bűn szennyétől. A bennünket körülvevő légkör – tudatosan vagy öntudatlanul – kihat minden emberre, akivel érintkezünk” (Krisztus Példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 234. oldal). Isten segítsen minket, hogy az életünk folyamatosan be tudja mutatni az Ő átformáló kegyelmét, hogy a másokra gyakorolt befolyásunk és a másoknak adott válaszunk a szeretet jó illatával lehessen tele!  

Fred Knopper

Adventist Media Center

Fordította Kóczián Károly

Mai szakasz: Ezsdrás 5

A negyedik fejezetben Perzsia királya megparancsolta Isten népének, hogy hagyják abba a templom újjáépítését. Ebben a fejezetben Isten prófétái Haggeus és Zakariás sürgették Isten népét, hogy folytassák a felújítási munkálatokat, kérvén őket, hogy bízzanak Istenben. Zerubbábel és Jésúa bátran mozgósították a népet, akik megerősödtek és a király tiltó levele ellenére folytatták a templom építését. „De a zsidók vénein rajta volt istenük szeme, így nem akadályozták meg őket az építésben, míg az ügy Dárius elé nem jutott …” (5.vers – új prot. ford.), aki Perzsia új uralkodója volt.

Isten szeme mindig ott van azokon, akik az Ő akaratát teljesítik, de szüksége van férfiakra, és nőkre, akik tájékozottak, és képesek ügyüket a hatóságok előtt tényekkel képviselni. Amikor Tattenaj, a perzsa helytartó felelősségre vonó levelet írt Zerubbábelnek utasítva őt, hogy hagyják abba a munkát, Isten emberei válaszlevelet írtak, amelyben kiegészítő információkat közöltek; és az eset történetének kivizsgálását követelték. Isten népe nem elégedhet meg azzal, hogy csak egy keveset tud. Isten azt akarja, hogy ne maradjunk le, még az ismeretekben sem.

„Istenünk, kérünk, naponta növeld hitünket, hogy az ellenállás dacára is Benned bízzunk, és folytassuk, amit ránk bíztál.”

Pardon Mwansa
alelnök
Generál Konferencia

Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 31

A midiániták Ábrahám leszármazottai voltak, akik megvásárolták Józsefet a testvéreitől és eladták az egyiptomiaknak (lásd: 1Móz 37:28). Mózes felesége Cippóra midiánita volt (lásd: 2Móz 2:21 és 3:1). Bizonyára emlékeznek arra, hogy egy néhány fejezettel korábban Bálám utasítására midiánita asszonyokat küldtek az izraeliek táborába, hogy bűnre csábítsák Isten népét. Egy midiánita nő volt az, akit kihívóan a táborba hozott Zimri, aminek az lett a következménye, hogy Fineás, Áron unokája dárdájával hirtelen mindkettejükkel végezett – amely tett után azonnal megszűnt a csapás (lásd: 4Móz 25).    

Elérkezett az isteni közbelépés ideje. „Isten ítéletet mondott Izrael felett, mert engedett a midiániták csábításának, de a csábítók sem menekülhettek meg az isteni igazság haragjától... a bűnre vezető midiánitáknak, mint veszedelmesebb ellenségnek, azonnal érezniük kellett Isten ítéletét” (Pátriárkák és Próféták 426. oldal). Isten utasítására Mózes megparancsolta az izraeli hadseregnek, hogy semmisítsék meg Midiánt. A harcban megölték Midián öt királyát és megsemmisítették a midiáni hadsereget, felgyújtva minden városukat és táboraikat. Bálám is az áldozatok között volt. Mózes döbbenten vette észre, hogy mit nem hajtottak végre. Minden midiánita katonát megöltek, de a nőket és a gyermekeket megkímélték.

Vajon miért próbálnak meg az emberek túljárni Isten eszén? Vajon mi is vétkesek vagyunk hasonló dolgokban ma? Követjük-e Isten utasításait, vagy Izrael hadvezéreihez hasonlóan olyan döntéseket hozunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy jobbak annál, amit Isten parancsolt? Mózesnek meg kellett parancsolnia, hogy a fiatal férfiakat és az asszonyokat, akik nem voltak szüzek, megöljék (az erkölcstelenségnek megvan az a tulajdonsága, hogy megkörnyékezi azokat, akik elkötelezték magukat Isten követésére, és pontosan ezek a nők voltak azok, akik beszivárogtak a táborba, hogy Izraelt bűnbe vigyék). Ez a történet emlékeztet bennünket Saul királyra, akit Sámuel arra utasított, hogy teljesen semmisítse meg az amálekitákat, de úgy jött vissza a harcból, hogy nem teljesítette Isten pontos útmutatását (lásd: 1Sám 15). Vajon Saul nem ismerte Mózes negyedik könyvének ezt a történetét? Hogyan érzett Isten, amikor el kellett veszítenie azokat, akik ismételten elutasították szavát? Vajon boldog-e akkor, amikor ki kell irtania a bűnösöket a föld színéről? Vagy könnyet ejt azokért, akik visszautasítják az ingyen felkínált örök életet? Vajon Isten arra vár, hogy megbüntesse a megátalkodott bűnösöket? Vagy ezt mondja: „Hogyan adnálak oda, … hogyan szolgáltatnálak ki…? … Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom.” (lásd: Hóseás 11:8).

Fred Knopper

Adventist Media Center

Mai szakasz: Ezsdrás 4

Minden alkalommal, ha Isten megújulást kezdeményez népe között, az ellenség szembeszáll Isten munkájával. Így történik egyéni életünkben és Isten lelki mozgalmában is. Amint Zerubbábel és Isten emberei elmentek, hogy részt vegyenek Isten templomának újjáépítésében, Rehúm, a perzsák helytartója és Simsaj a perzsa írnok azonnal a nép ellen kezdtek dolgozni azzal, hogy levelet írtak Artaxerxes királynak a zsidókat feljelentve.

Isten azonban megígérte jelenlétét, valahányszor a jót cselekedve ellenállással találjuk szembe magunkat. „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20 – új prot. ford.).

Időnként úgy tűnhet, hogy az ellenállás győzedelmeskedik, és úgy látszik, hogy leigázza az Isten oldalán állókat. Még ha látszatra Isten népe veszít is, Isten az, aki az utolsó fejezetet írja, és az a fejezet Isten szolgáinak és az Ő ügyének győzelméről szól.

Isten győzelmet adott a három héber ifjúnak és Dánielnek is, ahogy Dániel könyvének 3. és 6. fejezetében olvashatjuk. Semmit sem kell aggódnunk a jövő felől, kivéve akkor, hogy elfelejtjük, hogyan vezetett minket Isten a múltban.

„Mennyei Atyánk, kérünk, segíts  bíznunk  abban, hogy ha Te a mi oldalunkon állsz, le fogjuk győzni az ellenséget.”

Pardon Mwansa
alelnök
Generál Konferencia

Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 30

Mit jelent fogadalmat tenni? Ez a fejezet elsősorban egy megerősített fogadalom ünnepélyességére és változatlanságára összpontosít, legyen az házassági vagy az üzleti élet területén. Amit mondunk, annak igaznak kell lennie, de csak a szavakban elhangzó fogadalmakat követő tettek tudják bizonyítani, hogy az illető személy bizalomra méltó vagy sem. Jellemét ezek a tettek határozzák meg. Az ember csak annyira jó, amennyit adott szava ér. John C. Maxwell A vezető 21 nélkülözhetetlen tulajdonsága című könyvében a jellemet az első helyre teszi a sorban. „Bárki állíthatja, hogy becsületes, de a jellem igazi ismertetői a tettek... Ha egy vezető tettei és indítékai folyamatosan egymás ellen dolgoznak, akkor figyeld meg a jellemét, hogy vajon miért!” (Maxwell 13).   

Amikor szakadék van aközött, amit egy ember mond és amit tesz, előbb vagy utóbb bekövetkezik egy válsághelyzet, amely megmutatja az egyén igazi jellemét. Jellemünk az egyetlen igazi mércéje annak, hogy kik vagyunk, és az egyetlen dolog, amit magunkkal viszünk a mennybe. „A Krisztus képmására átalakult jellem az egyetlen kincs, amelyet ebből a világból elvihetünk a következendőbe. Azok, akik ezen a földön Krisztus iskolájába járnak, magukkal viszik a mennybe mindazt, amit tőle tanultak. A mennyben is állandóan fejlődni fogunk. Milyen fontos tehát, hogy ebben az életben miként alakul jellemünk!" (Ellen White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 228. oldal).

Amikor keresztényekké leszünk, egy fogadalmat (szövetséget) teszünk Istennek, hogy követni és képviselni fogjuk Őt. Mint keresztények élnünk kell azt, amit mondunk, ha azt akarjuk, hogy igaznak ítéltessünk. Az egész nagy küzdelem akörül forog, hogy ki mond igazat – Isten vagy Lucifer. A régmúltban az angyalok seregének egyharmada Lucifer mellé állt és őt követte. Valamivel később Ádám és Éva a kígyó szavának hittek és nem Istennek. Az igazság ismerete lényeges akkor, amikor egy döntést meghozunk. Ezért hangsúlyozza annyira Isten ebben a fejezetben a fogadalom fontosságát és ünnepélyességét. Légy hűséges ahhoz, amit mondasz! Szavaidat kövessék megfelelő cselekedetek. Minden ígéreted egy lehetőség legyen arra, hogy egy kegyelem által átalakított jellemet bemutass. Ez a legjobb módja annak, hogy te és én Istent képviseljük azok előtt, akik ezen a földön figyelnek bennünket és azok előtt is, akik más bolygókról követik szemmel életünket. Ez a világ egy színpad, és mi vagyunk a szereplők. A mi részünk egyszerű: az, hogy bemutassuk az igazságot szavakkal és tettekkel. „A keresztények hivatása, hogy a Menny felé vezető úton a világosság hordozói legyenek, és a Krisztusról rájuk sugárzó fényt szétárasszák az egész világra. Legyen életük és jellemük olyan, hogy általa az emberek helyes fogalmat alkothassanak Krisztusról és szolgálatáról” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. 85. oldal)

Fred Knopper

Adventist Media Center

Mai szakasz: Ezsdrás 3

Az első dolog, amit a Jeruzsálembe visszaérkezők tettek mielőtt nekifogtak újjáépíteni Isten házát, az egy oltár építése volt, amin égőáldozatokat mutathattak be Istennek. Miután kész lett az oltár, reggel és este áldoztak Istennek (3. vers). Az első dolog, ami kiemelkedően fontos Isten gyermekei számára, bárhol is legyenek, hogy rendszeres imaéletet alakítsanak ki. Az ima az az eszköz, amin keresztül Isten gyermekei kapcsolatban maradnak Vele.

Amikor az alapokat lerakták, és az emberek összegyűltek, hogy hálát adjanak ezért Istennek, vegyesek voltak a reakcióik. Akik látták Salamon templomát, sírtak, míg akik nem voltak ott korábban, kiáltoztak az alapok lerakása felett érzett örömükben. Különböző generációk talán másképp látják a dolgokat különböző tapasztalataik és hátterük miatt. Isten ott találkozik velünk, ahol vagyunk. Láttam, hogy más-más korosztályok milyen eltérően reagálnak ugyanazokra a dolgokra ma is.

Jó megállni, és hálát adni, dicsőíteni Istent mindenért, amit az Ő segítségével érünk el. Az alapozás befejeztével dicsőítették Istent. Nem kell megvárnunk, hogy minden kész legyen, ahhoz, hogy dicsőíthessük Őt.

„Mennyei Atyánk, segíts hogy találkozhassunk Veled az ima oltáránál minden reggel, minden este, és minden időben!”

Pardon Mwansa
Alelnök
Generál Konferencia

Fordította: Kóczián Ágnes

4 Mózes 29

Ha ennek a fejezetnek az olvasása közben, megszámoljuk az áldozatokat, ezt mondhatjuk magunkban: „Egy csomó mészárlás és áldozás történik itt! Igen, ez tény, de mindennek célja van.

A reggeli és estéli szertartásokon kívül, mi volt a célja ezen állatok feláldozásának? Egy haragos Isten kéri a részét a húsból, lisztből és olajból? Mi volt a célja ezeknek a meghatározott rituáléknak és különleges napoknak? Izrael népe figyelmét egy eseményre, egy egyetlen fontos eseményre kellett irányítani – előre kellett látniuk a kereszten meghozott áldozatot. Miért? Azért, mert a keresztet szemlélve, megváltoztak. A kereszt mondta el nekik, hogy miért vannak ott, mi legyen az életük értelme, és mi fog történni végül. Ez az üzenet azonos Isten népe számára minden generációban - nézni a keresztet, és szemlélés által átalakulni. A szeretet válaszol a kimutatott szeretetre.

Mivel Isten mai népe nem vesz részt naponkénti állatáldozatokban, vajon mi vette át ennek szerepét? Mit teszel napi rendszerességgel azért, hogy emlékeztesd magadat, családodat és hitközösségedet a keresztre – Jézus Krisztus áldozatára és Isten átformáló kegyelmére? Az Úr hírnöke megadja a receptet, amikor azt tanácsolja, hogy adjunk Istennek mindennap legalább egy órát, amikor Jézus életén és halálán elmélkedünk (Lásd: Jézus Élete 83. oldal, angol kiadás).

Mózes negyedik könyvében körülírt és Istentől megkövetelt áldozatoknak az volt a szerepe, hogy Isten választott népe ne felejtse ki Istent a gondolataiból, beszélgetéseiből és magatartásából. És ez így van ma is veled és velem. Isten arra vágyik, hogy úgy gondolkozzunk, szóljunk és viselkedjünk, mint az Ő gyermekei, akik azt tervezik, hogy örökölni fogják az örök életet, és örökké Vele fognak élni. „éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Ef 85:8 új prot. ford.)... „mint Istennek szolgái” (1Pt 2:16).

Fred Knopper

Adventist Media Center

Mai szakasz: Ezsdrás 2

A második fejezetben vezetők és követőik listái szerepelnek, akik visszatértek Jeruzsálembe Babilonból, ahol fogságban voltak. A hetven év, ami a fogságban kiszabatott számukra, lejárt, és itt volt az ideje hazatérni. A Biblia a Jelenések 21:27-ben beszél azokról a, „akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe” (új prot. ford.). Kiváltság lesz, ha a nevünk ott szerepel majd a Bárány életkönyvében azon a napon, mikor Jézus visszatér.

A Jeruzsálembe való visszatérésre irányuló felszólításnak célja volt. Ez a cél Isten házának, a templomnak újjáépítése volt. Isten népe körében a templom Isten köztük való jelenlétét jelképezte. Erre a nemes ügyre, az Ezsdrás könyve 2. fejezet 68-69. verse szerint önkéntesen adakoztak az Isten házáért, mindenki a maga képességei szerint. Isten mindig csak azt várja el, hogy a képességeink szerint adjunk és nem kényszerből, mivel Isten a jókedvű adakozót szereti.

A vezetők megemlítése a csoportban jelentőséggel bír. Valahányszor Isten belekezd valaminek az elvégzésébe, egyeseket vezetőnek nevez ki arra a szerepre, hogy másokat bátorítsanak az Ő céljának beteljesítésében.

„Atyánk, segíts, hogy azok között lehessünk, akik örömmel és pozitívan válaszolnak a Te hívásodra!”

Pardon Mwansa

A Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Kóczián Károly

Ha ennek a fejezetnek az olvasása közben, megszámoljuk az áldozatokat, ezt mondhatjuk magunkban: „Egy csomó mészárlás és áldozás történik itt! Igen, ez tény, de mindennek célja van.

A reggeli és estéli szertartásokon kívül, mi volt a célja ezen állatok feláldozásának? Egy haragos Isten kéri a részét a húsból, lisztből és olajból? Mi volt a célja ezeknek a meghatározott rituáléknak és különleges napoknak? Izrael népe figyelmét egy eseményre, egy egyetlen fontos eseményre kellett irányítani – előre kellett látniuk a kereszten meghozott áldozatot. Miért? Azért, mert a keresztet szemlélve, megváltoztak. A kereszt mondta el nekik, hogy miért vannak ott, mi legyen az életük értelme, és mi fog történni végül. Ez az üzenet azonos Isten népe számára minden generációban - nézni a keresztet, és szemlélés által átalakulni. A szeretet válaszol a kimutatott szeretetre.

Mivel Isten mai népe nem vesz részt naponkénti állatáldozatokban, vajon mi vette át ennek szerepét? Mit teszel napi rendszerességgel azért, hogy emlékeztesd magadat, családodat és hitközösségedet a keresztre – Jézus Krisztus áldozatára és Isten átformáló kegyelmére? Az Úr hírnöke megadja a receptet, amikor azt tanácsolja, hogy adjunk Istennek mindennap legalább egy órát, amikor Jézus életén és halálán elmélkedünk (Lásd: Jézus Élete 83. oldal, angol kiadás).

Mózes negyedik könyvében körülírt és Istentől megkövetelt áldozatoknak az volt a szerepe, hogy Isten választott népe ne felejtse ki Istent a gondolataiból, beszélgetéseiből és magatartásából. És ez így van ma is veled és velem. Isten arra vágyik, hogy úgy gondolkozzunk, szóljunk és viselkedjünk, mint az Ő gyermekei, akik azt tervezik, hogy örökölni fogják az örök életet, és örökké Vele fognak élni. „éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Ef 85:8 új prot. ford.)... „mint Istennek szolgái” (1Pt 2:16).

Fred Knopper

Adventist Media Center

Mai szakasz: Ezsdrás 1

Miközben Ezsdrás könyvét tanulmányozzuk, ami Krisztus előtt 400 körül íródott, fontos hogy észben tartsuk, hogy ez a könyv, és Nehémiás könyve egy folytonos egységet alkot a Krónikák könyveivel. Később választották szét különálló könyvekké őket, ahogyan most olvashatjuk. Ezsdrás, a lelki vezető az Ezsdrás könyvének szerzője; Nehémiás pedig a róla elnevezett könyvet írta.

Ezeknek a könyveknek a célja, hogy bemutassák: Isten hűségesen betartja adott szavát, hogy helyreállítja az Ő népét. Segített nekik újra felépíteni a templomot és lelkileg megújította őket. Sokakat felhasznált, hogy az ébredést megvalósítsa, de Ezsdrásnak és Nehémiásnak egészen különleges szerepet szánt.

Isten el tudja érni céljait bármilyen eszközzel, ha úgy dönt. Czírus nem ismerte az Urat, de Isten ismerte őt még mielőtt megszületett volna és úgy döntött, hogy rajta keresztül fogja beváltani ígéretét (Ézs 45:4). Amikor a 70 év letelt – úgy, ahogy egykor az izraelitákat megszabadította Egyiptomból, most is beteljesítette a szavát úgy, hogy megindította egy pogány király szívét, hogy hirdesse Isten akaratát (Jer 25:12; 29:10). Semmi sem állíthatja meg a mi Istenünket, hogy teljesítse akaratát.

"Ó Istenünk, késztesd szívünket, hogy a Te utaidat járjuk, a Te akaratod szerint cselekedjünk, és a Te céljaidat teljesítsük még ma!"

Pardon Mwansa
A Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 28 

A természet igazi áldása számunkra a hűsítő szellő, amely legtöbbször délután érkezik hozzánk, enyhítve az egész napi forróságot. Ilyenkor kinyitok minden ajtót és ablakot, hogy a hűs szellő felfrissítse a házunkat. Sajnos a szomszédom néha húst süt – szabad tűzön. Ilyenkor sietősen becsukok minden ajtót és ablakot, amíg a hús elkészül a szomszéd kertjében.

A 28. fejezet elején azt mondja Isten, hogy kedves illatra vágyakozik. Nem lehetséges kedves illatot létrehozni halott álatok - bárányok, kosok, kecskék, bikák -  elégetésével. Elképzelni sem könnyű a rengeteg állat naponkénti feláldozásából származó, átható bűzt, ami az izraeliták egész táborát átjárta.

Gondoljuk csak végig, hány bárányt, kost, kecskét, és bikát öltek le egy évben az áldozatok során! Ha összeszámoljuk a következő fejezetben felsorolt összes áldozati állatot, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a tábor leginkább egy hatalmas vágóhídra hasonlított. Ha magunk elé képzeljük azt a több mint egymillió embert – valószínűleg hasonló számú állattal együtt –, akik a pusztában táboroztak, megértjük, hogy miért kellett Istennek ehhez az életformához szabott, különleges szervezeti, tisztasági és rendszabályokat hoznia. Milyen óriási hatást próbált Isten gyakorolni a népre ennek a sok jószágnak a leölésével? Nem lettek volna a reggeli és az esti áldozatok éppen elegendőek ahhoz, hogy Isten ráébressze népét arra a tényre, hogy a bűn halált nemz? Mi végre rendeltetett hát a többi áldozat egész éven át? Isten szereti az állatokat, mégis inkább odaáldozta volna az összes számára kedves állatot, mintsem hogy egyetlen gyermekét is engedje a bűn következtében szenvedni, vagy éppen félreértelmezni önzetlenül szerető jellemét.

Minden egyes állatáldozat arra a mindenek felett való áldozatra mutatott előre, amit Isten hozott, odaadva Jézus Krisztust, Egyetlenegyét, a legbecsesebb életet és a legdrágább áldozatot, amit Isten meghozhatott. Mi többet tudott volna tenni Isten annak érdekében, hogy meggyőzze teremtményét, az embert arról, hogy méltó a bizalmára, és hogy az igaz Isten nem kívánhat semmivel sem kevesebbet, mint amit csak Ő maga, a Mindenható képes és kész megadni? Mi lehet a legjobb módja annak, hogy Isten elvezesse népét arra a pontra, ahol már inkább a halált választanák, mintsem, hogy vétkezzenek? Ma mit kell Istennek tennie annak érdekében, hogy meggyőzze azokat, akik magukat az Ő követőinek vallják, hogy a bűn rombol és halált okoz, és hogy egyedül az önfeláldozás útján lehet a világmindenség harmóniáját helyreállítani? „És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe” (1Jn 3:5­-6). 

Fred Knopper

Adventist Media Center

Fordította Liebhardt László

Mai szakasz: 2 Krónikák 36

Ebben a lehangoló történetben számomra a következő szavak tűntek ki a legjobban – szavak, amelyek oly’ nagyon jellemzik a szent történelmet: „És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájuk követeit jó idején, mert kedvez vala az ő népének és az ő lakhelyének" (15. vers). Vagyis, az állandó hitehagyás, eretnekség, bálványimádás és bűn közepette Isten még mindig szerette azokat, akiknek hitük és ismereteik alapján nemesebben kellett volna élniük; és mindent meg akart tenni megmentésükért, amit csak tudott.

Sajnos azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül az utána következő verset sem, mert az szintén nagyon jellemző a szent történelemre. „De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala segítség" (18. vers).

Figyelemreméltó, hogy az a szó, amit „segítségként", „mentségként” fordítanak a magyar bibliafordítások, abból a héber gyökből ered, ami „gyógyítást" jelent. A bűn, és az azt kísérő bűnös cselekedetek sokasága egyfajta betegség, erkölcsi zavar, amit születésünktől fogva magunkban hordunk. Nem csoda, hogy Jézus kijelentette: „Újonnan kell születnetek." Miközben panaszkodunk a bűnre magunk körül, és csodálkozunk, hogy Isten népe közül is többen elutasítják szavait és „kigúnyolják" a prófétákat, önmagunkat is meg kellene vizsgálnunk, ahogy Pál mondta, hogy vajon hitben vagyunk-e még. A genetikailag öröklődő bűn mindnyájunkat sújt. De van egy segítség, aki a gyógyulást hozza: Jézus! Nekünk csak át kell adnunk magunkat Neki hitben és engedelmességben, miközben bízunk szeretetében, és igényeljük kegyelmét önmagunk számára. Ez az egyetlen segítség.

Justin McNeilus
A Fiatalok Jézusért szervezet elnöke

Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 27

A 27. fejezet az örökösödési kérdéssel kezdődik, amit Mózes 4. könyvének 36. fejezete bővebben tárgyal. Most azonban összpontosítsunk a fejezet egyéb részleteire! Mózes nagyon emberi módon, emberi érzésekkel reagál a tömeg zúgolódására. Ebben a folyamatban olyan pozícióba helyezte magát, ami egyedül Istennek van fenntartva, amikor ezt mondta: „Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet?” (4Móz 20:10). Aztán kétszer a sziklára csapott, ahelyett, hogy szólt volna hozzá, ahogyan Isten őt erre utasította. Ezzel a cselekedetével Mózes hamisan mutatta be Istent (lásd 4Móz 27:14). Isten csodát tett azzal, hogy vízről gondoskodott, de nem hagyhatta szó nélkül az emberi harag és a nyilvánvaló engedetlenség tettét szeretett szolgája életében. Az embereknek meg kell érteni, hogy ami jó az jó, és ami rossz az rossz, és azt, hogy minden tettnek következménye van – különösen a szándékos engedetlenségnek.       

E miatt a bűn miatt Mózes nem mehetett be az ígéret földjére; más vezetőt kellett választani. Mózes arra kérte Istent, hogy jelöljön ki egy embert utódául (lásd: 4Móz 27:16). Ő már négy évtizede vezette a népet. Izrael egy lázadó és panaszkodó nemzet volt, de annak ellenére, hogy komolyan próbára tették türelmét, Mózes még mindig törődött velük, és aggódott jövőjük miatt. „Ki képviselné jólétük érdekeit úgy, mint ő?” (Pátriárkák és Próféták 432. oldal).

Ekkor Mózes 120 éves volt (lásd: 5Móz 31:2), majdnem kétszer olyan idős, mint bármely más férfiú a táborban. Rajta kívül csak két életben lévő felnőtt volt, akik kivonultak Egyiptomból, Józsué és Káleb, a két hűséges kém. A tíz hűtlen kém meghalt a pusztában az előző negyven évben, mindazokkal a felnőtt férfiakkal – és nagy valószínűséggel asszonyokkal együtt –, akik részt vettek az egyiptomi kivonulásban. Vajon értelmes dolog lenne e közül a két ember közül választani vezetőt, akik végigjárták az egész utat, miközben következetesen hűséget tanúsítottak? Ezt azt jelentette, hogy vagy Káleb, vagy Józsué. Így is történt. Isten arra utasította Mózest, hogy Józsuét válassza ki vezetésben való utódjául. Így Józsué lesz az, aki bevezeti Isten népét az ígéret földjére.

Fred Knopper

Adventist Media Center

Mai szakasz: 2 Krónikák 35

Míg az ébredések során az emberek vágyni kezdenek a megújult szív után, a reformáció során ez a gyakorlatban is megvalósul. Egy döntés és annak végrehajtása két külön dolog, de végül mindkettő a másiktól függ és együtt eredményezik az ébredést és a reformációt. Az előző fejezetben nyomon kísérhettük, hogyan haladt végig Jósiás a biblikus megújulás lépcsőin, e mostani fejezet alapján pedig a bibliai reformáció három fontos összetevőjét ismerhetjük meg.

Az első a páska ünnepének visszaállítása. Ez egyike azon ünnepeknek, amelyek legtisztábban kifejezik Jézus Krisztus áldozatát. A páska ünnepének eredete egészen addig vezethető vissza, amikor Izrael megszabadult Egyiptomból. Ez annak jelképe, hogy Krisztus vére megszabadít a bűnből, a világi dolgok rabságából, és a Kánaán felé vezető útra állítja lábunkat. Jósiás reformja idején komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy visszaállítsák a Krisztusra mutató előképek rendszerét, az áldozatok bemutatását, a szolgálattévő papok munkáját egészen a legapróbb részletekig. „Ehhez hasonló páskát nem tartottak Izráelben Sámuel próféta ideje óta. Izráel királyai közül senki sem tartott olyan páskát, amilyent Jósiás tartott a papokkal, lévitákkal, az egész Júdával, az ott levő izráeliekkel meg Jeruzsálem lakóival” (2Krón 35:18 – új prot. ford.).

A reformáció másik lényeges eleme a korábbi írásokhoz való, következetes hűség. Jósiás ragaszkodott hozzá, hogy a reformáció Dávid (4, 15. vers), Salamon (4. vers), és Mózes írásai (6, 12. vers) szerint legyen. A király összekapcsolta a reformációt a régebbi írásokkal. Ez nem egy már kihalt hagyomány volt, hanem a jelenvaló igazság kinyilatkoztatása is, és ez jól látható Jósiás király parancsaiban (10, 16., vers). Ez a fajta reformáció nem csak a múltból nyerhető inspirációra épít, hanem a jelenbeli meggyőződésre is.

A harmadik fontos tényező, amit meg kell említenünk az, hogy a reformáció az egész népre vonatkozott. A páskabárány kiontott vére nem csak azt eredményezte, hogy a nép egységre jutott, hanem azt is, hogy az emberek feladták genetikai, lelki és személyes identitásukat azért, hogy Isten népe lehessenek. A korábban különálló törzsek közötti határok eltűnnek, az idegenek sem idegenek már többé, hanem mindnyájan új teremtések Krisztusban. Mindennek központja Isten: az időnek, az étrendnek, az önazonosságnak, az értékeknek, a pénzgazdálkodásnak, az érzelmeknek. A reformáció harmadik tényezője tehát a „MINDEN”. Minden ember, minden dologban Krisztust tartja elsőnek.

A reformáció nem egy új parancs volt, hanem az eredeti rend visszaállítása. Habár a későbbi reformációs folyamatok a részletekben különböznek attól, ami Jósiás idejében történt, az alapvető jellegzetességek mégis megmaradnak: Krisztus kereszthalálának központi szerepe, a hitelvek biblikus alapjai, és Isten személyének abszolút előtérbe helyezése életünk minden területén.

Justin Kim
A Fiatalok Jézusért szervezet egyik alapítója és bizottsági tagja

Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 26

Most, hogy a 40 éves pusztai száműzetés véget ért, és a 20 évesnél idősebbek között már nem maradt senki, aki részt vett a lázadásban – kivéve Káleb és Józsué – Isten újra népszámlálást rendelt el Izrael népe számára.  Áron ekkorra már meghalt, és fia, Eleázár osztozott Mózessel a vezetői feladatokon. Izrael fiai még mindig Moáb pusztájában tartózkodtak, és a népszámlálás volt arra hivatott, hogy az Ígéret Földjének felosztásához alapul szolgáljon (53.vers).

A számlálás részletes leírása legtöbbünk számára unalmasnak tűnik, ugyanakkor rendkívül érdekes a történészek számára.  Nemcsak a zsidó örökségnek fontos feljegyzése, hanem az emberi történelem szempontjából is; továbbá a Biblia eseményeit összefüggésbe helyezi, megmutatja a családi kapcsolatokat, így bizonyítva a Biblia hitelességét. De ami a legfontosabb, olyan, mint egy aranyfonál a történelemben, amely Krisztus születése felé vezet. Íme néhány adat, ami ebből a népszámlálásból derül ki:

1. Rúben törzsében majdnem 3000-rel kevesebben voltak, mint 38 évvel azelőtt. Ebben szerepet játszhatott Dátán és Abirám lázadása, akik rubeniták voltak.

2. Kóré nemzetsége nem halt ki, mivel feltehetően családjának egy része nem vett részt a lázadásban. Leszármazottainak a későbbiekben is jó híre volt, még Dávid idejében is (Zsolt42,44-49).

3. Manassé törzse 20 000 fővel gyarapodott, beteljesítve Jákob próféciáját József gyermekeinek termékenységéről (1Móz 49:22).

4. A léviták megszámlálása külön történt, úgy mint az első alkalommal, mert rájuk nem várt örökség, szétszóródva éltek a városokban.

A birtokba vehető földterület nagysága minden törzsben annak taglétszámától függött, és a földet sorsvetéssel osztották fel. Hitték, hogy a sorsvetést Isten irányítja (Péld 16:33); ugyanezt a módszert alkalmazták a korai egyházban is (ApCsel 1:23-26).

A fejezet vége emlékeztet bennünket arra, hogy Isten megtartotta az ígéretét, és életben tartotta Kálebet és Józsuét, hogy bemehessenek az Ígéret Földjére, bátor jelentésük miatt.

Az Úr ismeri az övéit. Számon tartja embereit és feljegyzi lelki Izraelének tagjait az Élet Könyvébe. Ha hűségesek vagyunk, nem feledkezik meg ígéretéről, hogy örökséget ad nekünk az Ígéret Földjén.

Nancy Costa

It Is Written Television

Fordította: Kóczián Ágnes

Mai szakasz: 2 Krónikák 34

Jósiás király teljes egészében elkötelezte magát Istennek. Ez az odaadás arra késztette, hogy lerombolja a magaslatokat, a Baálok oltárait, a bálványokat, az öntött képeket, és mindent Izraelben, ami nem volt Isten tetszésére való. Bizonyára voltak, akik megharagudtak rá, sőt talán ellenállást is tanúsítottak, hogy meghiúsítsák a reformot. A király azonban megingathatatlan volt elhatározásában: „nem hajolt el sem jobbra, sem balra” (2. vers, Károli Gáspár fordítása). Olyannyira sikeres reformot hajtott végre, hogy azt követően - ahogyan a Szentírás feljegyzi – „amíg ő élt, a nép valóban az Örökkévalót, őseik Istenét követte, és nem tért el tőle” (33. vers - ERV-HU fordítás).

Egy egész nemzet Istennel való kapcsolata állt helyre egyszerűen csak azért, mert egyetlen vezető - fiatalsága és tapasztalatlansága ellenére - eltökélte a szívében, hogy bármi áron is, de Istennek fog engedelmeskedni. Az emberi történelem egyetlen időszakában sem volt nagyobb szükség erre a minden félelemtől mentes jósiási bátorságra, mint ma, amikor hamis istentiszteleti rendszerek jelentenek állandó veszélyt Isten népe számára. Éppúgy, ahogyan az Úr Jósiáson keresztül munkálkodott, Isten ma is munkálkodik fiatalokon és időseken, férfiakon és nőkön keresztül, akik eltökélték magukban, hogy a legkisebb kompromisszum nélkül csakis Istennek engedelmeskednek.

Thando Malambo
A Fiatalok Jézusért szervezet misszióért felelős alelnöke

Fordította: Liebhardt László

4 Mózes 25

Bár Bálám tervei meghiúsultak (ahogy a tegnapi fejezetben láttuk), új erőre kapott és újakat szőtt. „Kapzsisága, amelyet eddig féken tartott, ismét felülkerekedett benne. Kész volt igénybe venni minden eszközt annak érdekében, hogy a Bálák által ígért jutalmat elnyerje." (E.G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 421. oldal.) Tudta, hogy Izrael jóléte az Istennek való engedelmességükön múlik, ezért Bálákhoz azzal a tervvel tért vissza, hogy Izraelt bálványimádásba csábítsa azzal, hogy bevonja őket Baál imádatának buja szertartásaiba. Ehhez a pogány imádathoz erkölcstelen szexuális aktusok is kapcsolódtak, és az ember alapvető, testi természetére épített. Kéjnőket küldtek, hogy beszivárogjanak a táborba, akik ezt igen sikeresen meg is tették. A bűnbe való elmerülésük elérte azt Izraelnél, amit Bálám mágiája nem tudott – elválasztotta őket Istentől. Ennek következtében szörnyű dögvész tört ki a táborban, és ezrek haltak meg a járványban. Isten eme gyors ítélete ráébresztette a népet a bűnük nagyságára. Isten azt parancsolta, hogy a lázadás vezetőit öljék meg. Ezt végrehajtották, és amint a nép Isten előtt sírt a kijelentés sátrának bejárata előtt, Zimri, Izrael egyik vezető embere, arcátlanul egy kéjnővel együtt tért vissza a táborba, és ment be a sátrába. Ez a cselekedet nyílt ellenszegülés volt. Gonosztettét bárhol máshol véghezvihette volna, de úgy döntött, hogy a táborban, mindenki szeme láttára szegül ellen Istennek. Csak Fineás gyors közbelépése állította meg a csapást, és mentette meg a népet a további pusztulástól.

A történelem során Isten sok nagy embere (férfiak és nők egyaránt) bukott el az érzéki vágy bűnében, néhányuk esetében ez az életüket megváltoztató következményekkel járt: Sámson, Dávid, Salamon, és a lista ma is folytatódik. Az ószövetségi Izraelhez hasonlóan, ők sincsenek minden esetben tisztában bűnük nagyságával, és gyakran mentségeket keresnek rá.

A moábiták leverése nem félrevezetett szemlélők elpusztítása volt, hiszen ők igencsak aktívan részt vettek a tervben, melynek célja az izraeliták Istennel való kapcsolatának aláásása volt. Bálám, aki végignézte az ördögi tervének sikerét, szintén nem kerülhette el az isteni igazságszolgáltatást. Bizonyára felismerte saját közelgő vesztét, amikor így szólt: „Bár úgy halnék meg, mint ez igazak, s lenne végem olyan, mint az övék!” (4Móz 23:10) – de nem így történt. Nem az igaz ember útját választotta, és Bálám Izrael a midjianiták ellen folytatott háborújában esett el (4Móz 31:8). Őrizzük meg szívünket a vágy és a kapzsiság bűnétől minden nap azáltal, hogy közel maradunk Jézushoz!

Nancy Costa

It Is Written Television

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: 2 Krónikák 33

A Krónikák 1. és 2. könyve nagyban hasonlít a Bírák könyvére: mindháromban felfedezhetjük az istentagadás, bajba kerülés, ismét Istenre figyelés, amit megújulás követ -- ismétlődő mintát. A kamaszoknak van egy szavuk erre. Minden évben, amikor a Bibliai osztályomban megkérem őket, hogy jellemezzék Istennel való kapcsolatukat, legalább egy diák így szól: „hullámvasút”, ami azt jelenti, hogy „egyszer fent, egyszer lent”, és több mint az osztály fele egyetért ezzel. Hogyan szakítsuk meg ezt a kört?

Manassé tankönyvi példáját adja ennek a „hullámvasút” tapasztalatnak.  Odáig ment az istentagadásban, hogy feláldozta a saját gyermekeit, és boszorkányságot gyakorolt. Komoly bajba került, amikor az asszírok elfogták, majd szégyenszemre, megalázva rabságba vitték Babilonba. Végül észhez tért, és helyreállíttatott.  „Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, az URat, és igen megalázta magát ősei Istene előtt. És miután imádkozott hozzá, megkönyörült rajta, meghallgatta könyörgését, és visszavitte országába, Jeruzsálembe” (12.-13. vers új prot. ford.).

Hogyan törjük meg az „egyszer fent, egyszer lent” körét? Manassé nem tette ezt, de története ad némi segítséget a megoldáshoz. Ezt olvassuk. „Eltávolította az Úr házából az idegen isteneket és a bálványokat” (15. vers) De később Ámon, a fia „áldozott mindazoknak a bálványszobroknak, amelyeket apja, Manassé készíttetett” (22.v). Mi lett volna, ha Manassé elpusztította volna a bálványokat? Mi lett volna, ha azt helyezi előtérbe, hogy kompromisszumok nélküli apai példát mutat Ámonnak? A köztünk élő fiataloknak hűséges, példamutató apai, sőt, szülői mintára van szükségük, hogy az kivezesse őket a „hullámvasút” tapasztalat elkerülhetetlen zuhanásaiból.

Jeffrey Marshall

A Fiatalok Jézusért szervezet evangelizációért felelős alelnöke

Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 24

Istennek nem volt arra szüksége, hogy Bálám megáldja népét. Még ha Isten nem is avatkozott volna közbe, hogy megállítsa őt, hanem engedte volna, hogy  Bálám szabadon kimondja az átkot Izraelre, az akkor is hatástalan lett volna Isten népével szemben.

Isten azonban úgy döntött, hogy munkálkodni fog Bálámon keresztül, nem csak azért, hogy megáldja Izraelt, hanem azért is, hogy – ha lehetséges – megmentse őt, és ez bizonyságként szolgáljon a pogány Bálák király és népe számára. Micsoda szeretet és micsoda kegyelem!

Isten jóindulata, amelyet Izrael iránt tanúsított, korszakokon át bizonyította oltalmazó gondoskodását engedelmes és hűséges gyermekei felé.

Bármikor, amikor sátán rávette a gonosz embereket arra, hogy összeesküdjenek Isten népe ellen, ők felidézhették ezt az eseményt, és megerősödhettek lélekben, és Istenbe vetett hitükben.

Bálám azt prófétálta, hogy Izrael királya nagyobbá lesz az amálekiták minden királyánál, akik ebben az időben nagyon erős nemzetet alkottak. A legszebb költői nyelvet használta Isten népe jövőjének leírásához. Mielőtt leállíthatták volna, Bálám egy csodálatos próféciát mondott el a Messiásról, és Moáb végső megsemmisüléséről.

Bálák tele volt félelemmel és haraggal, felháborodott amiatt, ahogyan a dolgok alakultak. Bálám pedig azzal a tudattal tért haza otthonába, hogy a jóléttel és hírnévvel kapcsolatos, oly sokáig dédelgetett tervei szertefoszlottak; elvesztette a király kegyét; és magára vonta Isten nemtetszését. Isten Lelke végül elhagyta őt a kapzsisága miatt.

Ha nem állunk ki hitünk mellett, el fogunk bukni, bármilyen kísértés jön is az utunkba. Nem szolgálhatunk két úrnak úgy, hogy közben azt reméljük, sikeresek lehetünk ebben az életben, sőt az örökkévalóságra is alkalmassá válhatunk.

Nancy Costa

It Is Written Television

Fordította: Bakk Zalán Levente

Mai szakasz: 2 Krónikák 32

Közvetlenül Ezékiás Júdabeli reformjai és újjáépítési intézkedései után, amikről az előző fejezet és 2Kir 18. fejezete számolt be, az asszír király Szanhérib hadjáratot indított az ország ellen. Amint Ezékiás megtudja, hogy Asszíria királya háborút akar viselni Jeruzsálem ellen, azonnal összehívja a népet, és buzdítja őket, hogy ne féljenek: „Ővele testi erő van, velünk pedig az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket, és értünk harcoljon” (8. vers). Nem kell egyedül vívnunk harcainkat, pusztán a testi erőnkkel, hanem egyesíthetjük az emberi erőt Isten emberfeletti erejével.

Amíg Ezékiás reformjai ledöntötték a hamis vallás ereklyéit, Szanhérib fenyegetései nem tesznek különbséget az igaz és a hamis között. Istent bármely más istenhez hasonlítja. -  „Most azért ne ámítson el és ne csaljon meg titeket Ezékiás ily módon. Ne higgyetek neki, mert ha egyetlen népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg a népét az én kezemből és atyáim kezéből, mennyivel kevésbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből?” (15. vers)

Szanhérib múltbéli tapasztalataira – más népek felett aratott diadalára – utalva próbálja elbátortalanítani a népet, hogy az ő Istenük is legyőzetik. Ám amit az evilági tapasztalat mutat, az nem mindig igaz. Amint az Írás jellemzi Őt, Isten a mi egyetlen, változhatatlan vezetőnk. Ragaszkodj szilárdan ahhoz, ami igaz, mindegy mit mond neked a világ!

Meggyőződésünk, arról hogy mi a tisztán jó és mi a rossz gyakran támadások kereszttüzébe kerül. Ma és minden nap kérjük az Urat, hogy erősítsen meg bennünket, hogy meg tudjuk ítélni mi a jó és mi a rossz.

Michel Lee
Generation. Youth. Christ

Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 23

Az izraelitáknak fogalmuk sem volt arról, hogy mi történik a közelükben. A moábita felső vezetés szövetkezett Bálámmal a mágussal, hogy átkozza meg őket. Milyen keveset értett meg a nép Isten irántuk való folyamatos gondviseléséről! Isten hatalmas szeretete és irgalma állandóan érvényesül irányunkban, és szívünk megtelik szeretettel és hálaérzettel, amikor erről tudomást szerzünk.

Azok, akik Isten oltalma alatt vannak, védettek a mágiával és a varázslással szemben. A keresztény ember szívében nincs helye a babonának, és az átok hatástalan, amikor Isten gyermeke ellen irányítják. Bálám tudta ezt, de volt valamennyi ismerete a héber áldozatokról is, és azt remélte, hogy ha ezt túlszárnyalja drága ajándékokkal, megnyerheti Isten jóindulatát, és sikeres lehet bűnös tervében.

Isten az Ő kegyelméből újra leereszkedik Bálámhoz, hogy prófétai látásban megmutassa neki nemcsak Izrael jövőjét, hanem mindazok végső jutalmát, akik a korszakokon át Őt követik. Micsoda előjog, és micsoda kegyelem! Ha Bálám elfogadta volna azt a világosságot, amit Isten neki adott, megszakított volna minden kapcsolatot Moábbal, és bűnbánattal tért volna haza. De vágyott a felkínált gazdagságra, és eltökélte, hogy megszerzi azt.

Ez egy figyelmeztetés ma számunkra. Lehet, hogy Istent szolgáljuk, de ha van egy bűn, vagy ártó szokás, amelyet magunkban dédelgetünk, és nem akarunk feladni, akkor sátán utat talál szívünkhöz.

Nancy Costa

It Is Written Television