2013. május 16., csütörtök

Mai szakasz: 2 Krónikák 28


A 28. fejezetben arról olvashatunk, hogy Akház húsz évesen foglalta el a trónt. Fiatal, friss volt, és egy életre szóló lehetőséget kapott. Úgy nőtt fel, hogy a lehető legjobb uralkodói példát látta, és a lehető legjobb oktatásban részesült. A királyság gazdag és erős volt, a vallási élet erősen megalapozott; ennek ellenére azonban már az első igeversekben láthatjuk, hogy Akház iszonyúan romlott volt. Lehetősége volt arra, hogy
történelmet írjon, és kitűnő példa lehessen a következő generációknak, de ehelyett egy bálványokkal teli ösvényen vezeti a nemzetet egyre lejjebb, és durván lezülleszti Isten népét. Elhagyta Isten templomát, áldozatokat mutatott be, és tömjént égetett a halmokon, mintha ez közelebb vitte volna a mennyhez. Sőt még bálványokat is készíttetett, és imádta azokat. A következő részt elég nehéz megérteni. Akház a saját
fiait égette meg, bálványáldozatként. Teljesen és maradéktalanul alárendelte magát a sötétség urának. Miután Akház elhagyta Istent és az Ő védelmét, Isten az ellenségeinek kezébe adta őt. Emiatt az emberek szenvedtek, a vérük hullott, családok mentek tönkre, és az ország fel lett perzselve. Isten kegyelméből segítség és feddés érkezett Odéd prófétától. Akház azonban folytatta a bálványimádást, továbbhaladt a bűn útján, ezért szégyenletes halállal, megátalkodott emberként távozott az élők sorából.

Miközben ezt a fejezetet olvastam, jó néhány tanulság jutott az eszembe: a kapott neveltetés nem garantálja a megváltást; egyetlen személy döntése, hogy hűtlen lesz Istenhez, több ezer ember vesztét okozhatja; továbbá, amikor valaki önként átadja magát az ördögnek, akkor önként kivonja magát Isten oltalma alól. Akház tragikus története komoly emlékeztető és tanulság mindenkinek arra nézve, hogy végeredményben Isten kegyelme tudja megmenteni az embert, nem a környezet, az oktatás, vagy a vallásos nevelés.

Grace Shim
A Fiatalok Jézusért szervezet egyik hálózati vezetője
Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 19

Isten itt nagyon konkrét utasításokat ad az izraelitáknak a tiszta és tisztátalan közötti különbségtételre vonatkozóan. Jézus a Márk evangéliuma 9:45-ben elmondta nekünk, hogyan kell ezt alkalmazni a modern életben: mindazt, ami hajlamos elválasztani minket Istentől, el kell távolítanunk az életünkből.

Annak a személynek, aki ceremoniálisan tisztátalanná vált, egy időre el kellett különülnie a közösségtől. Ez a gondolkodásra szánt szünet fontos, különösen a mai, igencsak zűrzavaros életünkben. Ha azt észleljük, hogy életünkben valami nem illeszkedik Isten kívánalmaihoz, itt az ideje, hogy visszavonuljunk, és felülvizsgáljuk a helyzetet. Talán el kell távolítanunk valamit, ami rossz az életünkben; vagy az is lehet, hogy vissza kell fordulnunk egy útról, ami távol vinne bennünket Istentől.

Szerencsére van segítség. A profi sportolóknak személyi edzőjük van, hogy egyénre szabott edzéstervvel hozzák ki belőlük a legjobb teljesítményt. A Szentlélek a legnagyszerűbb személyi edző. Ő pontosan tudja, mit kell legközelebb tennünk az Isten országa felé vezető úton. Mindössze annyit, hogy elfordítjuk tekintetünket a világról, Isten Igéjében keressük az útmutatást, és figyelünk.

A fejezet figyelmeztetéssel zárul: ha valaki nem tisztítja meg magát, ki kell zárni Izraelből. Ha mi nem fordulunk vissza Istenhez, hanem engedtük, hogy a világi hatások elválasszanak Tőle, annak biztosan katasztrófa lesz a következménye.

John Beckett
Professor of Computing
Southern Adventist University

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése