Mai szakasz: 2 Krónikák 30

Van egy régi angol ének, amit Charlotte Elliot írt a 19. században, és ez emlékeztet engem a mai fejezetre. Így szól az ének:

„Amint vagyok, sok bűn alatt,
De mert hallom hívó szavad,
S mert értem áldoztad magad,
Bárány Jézus, jövök.”

A 2Krónikák 30-ban található történet dicsőségtől ragyogó. Talán azért érzem ezt, mert én személy szerint szeretem a nagy összejöveteleket, szeretem feleleveníteni a régi hagyományokat, vagy csupán amiatt a tény miatt, hogy az emberek két hétig boldogan ünnepeltek; mindenesetre ez az egyik kedvenc történetem az Ószövetségben. Ezékiás király – megkockáztatva az esetleges zavargásokat a tömegben – összehívta az egész népet Júdából és Izraelből, hogy együtt ünnepeljék meg a Páska ünnepét, azt az ünnepet, amit már évek óta nem tartottak meg. Merészen összehívja a királyság alattvalóit, hogy hűek legyenek - és sikerrel jár. Az emberek „megalázák magokat, és eljövének Jeruzsálembe." Közben elpusztították a bálványokat az országban, ami szégyenteljes a papokra és lévitákra nézve (akiknek nyilvánvalóan már régóta meg kellett volna tenniük). Ne csak azt nézzük, hogy az emberek élvezték az közösségi eseményt, de az is csodálatos, hogy mindnyájan egyetértettek abban, hogy együtt maradnak további hét napig. Salamon király ideje óta nem volt ilyen öröm az egész országban. Ez a megtisztulás és megújulás drámai fordulópontja Izrael gyermekeinek életében.

Ám a király hűséges életében is van egy pont, ahol úgy tűnik, hogy Ezékiás megtöri a szabályokat: voltak néhányan, akik tisztátalanul érkeztek az ünnepségre, és mégis részt vettek a páska ünnepén. Ez ellentétes volt azzal, ami a Törvénykönyvben állt. Vajon arra törekedett Ezékiás - a szigorú engedelmesség szellemében –, hogy ezek a törvényszegők távozzanak? Eltüntette őket a bálványokkal együtt? Nem. Ezékiás imádkozott értük. „A kegyes Úr tisztítsa meg azt; Mindenkit, a ki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent." A Biblia így tudósít: „És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze." Ahogy Dávid mondta a Zsoltárok 51:18-19-ben: Isten nem az áldozatokban gyönyörködik, hanem „a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívben."

Isten egészen pontosan így dolgozik.  Ez nem azt jelenti, hogy ha megszegjük a szabályokat, az rendben van – hiszen bocsánatot kapunk. Nagy a különbség. Az egyik semmibe sem, a másik Isten fiának az életébe kerül. Bár amikor valaki komolyan keresi az Urat, Ő meg fog bocsátani, gyógyítani bármibe is kerül. Komolyan úgy gondolom, hogy mindezt jelenti a Páska ünnepe: előrevetíti a Bárány eljövetelét, aki megöletik a világ bűneiért. Ugyanez a Bárány, aki annyira sóvárog utánunk, hogy közel kerüljünk Hozzá, kér minket, hogy úgy jöjjünk, ahogy vagyunk, és Ő majd megbocsát, megtisztít és megszabadít minket a bűneinktől. Elfogadjuk a Páskabárány meghívását?

Olivia Knott

A Fiatalok Jézusért szervezet titkára

Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 21

A Kádes-beli csodálatos gondviselés és azok után, hogy legyőztek egy kisebb királyságot, amely megtámadta őket, Izrael népe nagyon hamar újra panaszkodni kezdett Isten ellen, amikor Edóm megkerülése során nem jutottak vízhez és élelemhez. Ezúttal Isten nem szüntette meg a problémát. Ahelyett, hogy azonnal gondoskodott volna szükségleteikről, megmutatta nekik: azáltal menekülhetnek meg, ha megváltására tekintenek. Ma ugyanez az üzenet: Nézz Jézusra és élj!

Mi a te válaszod az élet kihívásaira? Panaszkodsz azokra, akik segíteni próbálnak neked? Panaszkodsz Istenre, amiért nem vezet téged? Vagy a válaszod az élet kihívásaira olyan, mint a 46. Zsoltár 1-3 versei: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe, ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek” (új prot. ford.). Tudjuk, hogy Isten vezetett minket a múltban; s bár néha nem értjük, hogy a jelen nehézségei miért történnek, arra kérjük Őt, hogy vezessen bennünket győzelemre.

John Beckett
Southern Adventist University

Fordította: Kóczián Ágnes