A második fejezetben vezetők és követőik listái
szerepelnek, akik visszatértek Jeruzsálembe Babilonból, ahol fogságban voltak.
A hetven év, ami a fogságban kiszabatott számukra, lejárt, és itt volt az ideje
hazatérni. A Biblia a Jelenések 21:27-ben beszél azokról a, „akik be vannak
írva a Bárány életkönyvébe” (új prot. ford.). Kiváltság lesz, ha a nevünk
ott szerepel majd a Bárány életkönyvében azon a napon, mikor Jézus visszatér.
A Jeruzsálembe való visszatérésre irányuló felszólításnak
célja volt. Ez a cél Isten házának, a templomnak újjáépítése volt. Isten népe
körében a templom Isten köztük való jelenlétét jelképezte. Erre a nemes ügyre,
az Ezsdrás könyve 2. fejezet 68-69. verse szerint önkéntesen adakoztak az Isten
házáért, mindenki a maga képességei szerint. Isten mindig csak azt várja el,
hogy a képességeink szerint adjunk és nem kényszerből, mivel Isten a jókedvű
adakozót szereti.
A vezetők megemlítése a csoportban jelentőséggel bír.
Valahányszor Isten belekezd valaminek az elvégzésébe, egyeseket vezetőnek nevez
ki arra a szerepre, hogy másokat bátorítsanak az Ő céljának beteljesítésében.
„Atyánk, segíts, hogy azok között lehessünk, akik
örömmel és pozitívan válaszolnak a Te hívásodra!”
Pardon Mwansa
Fordította: Kóczián Károly
Ha ennek a fejezetnek az olvasása közben, megszámoljuk
az áldozatokat, ezt mondhatjuk magunkban: „Egy csomó mészárlás és áldozás
történik itt! Igen, ez tény, de mindennek célja van.
A reggeli és estéli szertartásokon kívül, mi volt a
célja ezen állatok feláldozásának? Egy haragos Isten kéri a részét a húsból,
lisztből és olajból? Mi volt a célja ezeknek a meghatározott rituáléknak és
különleges napoknak? Izrael népe figyelmét egy eseményre, egy egyetlen fontos
eseményre kellett irányítani – előre kellett látniuk a kereszten meghozott
áldozatot. Miért? Azért, mert a keresztet szemlélve, megváltoztak. A kereszt
mondta el nekik, hogy miért vannak ott, mi legyen az életük értelme, és mi fog
történni végül. Ez az üzenet azonos Isten népe számára minden generációban -
nézni a keresztet, és szemlélés által átalakulni. A szeretet válaszol a
kimutatott szeretetre.
Mivel Isten mai népe nem vesz részt naponkénti
állatáldozatokban, vajon mi vette át ennek szerepét? Mit teszel napi
rendszerességgel azért, hogy emlékeztesd magadat, családodat és hitközösségedet
a keresztre – Jézus Krisztus áldozatára és Isten átformáló kegyelmére? Az Úr
hírnöke megadja a receptet, amikor azt tanácsolja, hogy adjunk Istennek
mindennap legalább egy órát, amikor Jézus életén és halálán elmélkedünk (Lásd: Jézus Élete 83. oldal, angol kiadás).
Mózes negyedik könyvében körülírt és Istentől
megkövetelt áldozatoknak az volt a szerepe, hogy Isten választott népe ne
felejtse ki Istent a gondolataiból, beszélgetéseiből és magatartásából. És ez
így van ma is veled és velem. Isten arra vágyik, hogy úgy gondolkozzunk,
szóljunk és viselkedjünk, mint az Ő gyermekei, akik azt tervezik, hogy örökölni
fogják az örök életet, és örökké Vele fognak élni. „éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Ef 85:8 új prot.
ford.)... „mint Istennek szolgái”
(1Pt 2:16).
Fred Knopper
Adventist Media Center
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése