Mai szakasz: 2 Krónikák 21

Jórám király története, amit ebben a fejezetben olvashatunk olyan, mint a tragédiának nevezett ókori görög történetek. Azonban a görög történetek az összes gyásszal és balsorssal együtt sem voltak olyan tragikusak, mint ez a Jórámról szóló fejezet. Ez azért van így, mert a görög tragédiák kitalált történetek voltak, de ez a valós életről szól, és igazi hús-vér emberek szerepelnek benne, nem csak papír és tinta.

Bár több oldalról is megközelíthetjük ezt a szomorú történetet, számomra jelentős szempont, hogy a bűn által okozott rombolás nem korlátozódik csupán a bűn elkövetőjére. Ez a történet elég tragikus lenne akkor is, ha csak Jórám szánalmas végéről, fájdalmas haláláról – „a belei kizáródtak” - szólna. Ám a bűn hatása szinte soha nem a bűn elkövetőjével kezdődik és végződik. Ha a bűn, még a legalázatosabbunké is kiterjedhet és megbánthat másokat (gyakran a hozzánk közel állókat és sokszor éppen azokat, akiket a legjobban szeretünk), gondoljuk csak el, mennyivel ártalmasabb azoknak a bűne, akik hatalmi pozícióban vannak és azoké, akiknek széles körű befolyásuk van.

Ahogy ebben a fejezetben láthatjuk,  Jórám erőszakossága –  megölte összes fivérét – , valamint hitehagyása és bálványimádása, amivel az izraeli Aháb példáját követte, nemcsak a saját fejére hozott szenvedést, hanem közvetlen családjára és egész Júda népére is. Ez igazságtalanságnak tűnik, de soha senki nem mondta, hogy a bűn igazságos, ésszerű vagy megérthető. Ahogy Ellen White mondta: „A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését….A bűn ’betolakodó’, amelynek jelenlétét nem lehet megindokolni. A bűn titokzatos, érthetetlen; mentegetése egyenlő volna igazolásával” (Ellen G. White:  A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 438. oldal).

Nem tudjuk a bűnt megmagyarázni; amit tudunk – és amit Jórám tragikus története is elmond nekünk – , az az , hogy Isten erejét és áldását kell igényelnünk, aki „megőrizhet … a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben ujjongó örömmel” (Júd 24).

Justin McNeilus
A Fiatalok Jézusért szervezet elnöke

Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 12

Miriám elismert vezető volt Izraelben. Arról volt ismert, hogy ő az a testvér, aki megvédte a gyermek Mózest és ügyesen tárgyalt a gondozása érdekében, így biztosítva Izrael szabadítójának jövőjét. Tehetséges költő és zenész, aki Izrael asszonyait az éneklésben és táncban vezette a Vörös-tenger partján. A nép – Mózes és Áron után – leginkább őt tüntette ki ragaszkodásával és szeretetével.

Mivel Áront és Miriámot arra választotta ki Isten, hogy Mózes segítői legyenek, úgy gondolták, hogy egyenlők a vezetésben. Jetró javaslatát a segítők körének kibővítésére szükségtelennek tartották.

Miriámot és Áront elvakította az irigység és ezt mondták: „Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is?” (4Móz 12:2). Mindemellett Miriám kifogásolta azt is, hogy Mózes Cipporát, a midiánita asszonyt, Jetró lányát választotta feleségül és nem egy héber lányt, ami szerinte sérti a családjukat. Áron, ahelyett hogy kiállt volna az igazság mellett és rámutatott volna Miriám viselkedésének bűnös voltára, egyetértett vele és osztózott irigységében.

Az irigység az egyik legsátánibb tulajdonság, ami az ember szívében létezhet. Ha Miriám és Áron magatartása ellenőrizetlenül folytatódott volna tovább, nagyon rossz következménnyel járt volna, de ehelyett Isten alázatra vezette őket, és ők megvallották bűnüket. Egy ez figyelmeztetés volt Izrael számára, hogy tartsák ellenőrzésük alatt a kibontakozó elégedetlenség és fegyelemsértés lelkületét.

Isten ítélete azonban kegyelemmel párolsult. Áron és Miriám bocsánatot nyertek, és noha Miriám leprás lett, meggyógyult. A nép szomorkodott miatta, és várták visszatérését a táborba. Ez kell legyen a mi magatartásunk is azokkal szemben, akik elestek.

Nancy Costa 

It Is Written Television