2014. február 28., péntek

Mai szakasz: Ézsaiás 4

Ézsaiás 4:1 (Károli fordításban 3:28) a 3. fejezetben elkezdett téma befejezése. Júda tragédiája, hogy nem bízott Istenben, háborúba torkollott. A férjeiket a háborúban elvesztett, csak önmagukkal foglalkozó jeruzsálemi nők (nem a Példabeszédek 31:10-31-ben leírt derék asszonyok) egymással versengtek azért, hogy a túlélő férfiakkal összeházasodjanak. Babonásan hittek abban, hogy a gyermektelenség isteni átok. Ahelyett, hogy megbíztak volna Istenben, és türelmesen vártak volna akaratára és időzítésére, inkább saját maguk döntöttek, és érzelmi szinten, emberi megoldást választottak.

Az ítéletről szóló üzenet közepén Ézsaiás felemeli nyugtalan szívét, hogy lássa a jövőben azt a maroknyi túlélőt, akiket "szentnek" nevezhet (2. vers). Napjainkban, ahogy a hitehagyott világ egyre inkább az önpusztításba süllyed, azok akik Jézust "az Úr csemetéjének" (1. vers) látják, és elfogadják őt mint személyes Megváltót, meg fogják tapasztalni a Messiás ígéretének beteljesedését. A Jelenések könyve 14:6-ban szereplő örökkévaló evangélium nem ismer országhatárokat.

Kincsként őrizzük annak az úrvacsorának az emlékét, amit Rusangu misszióban, Zambiában, Monze mellett tartottunk. Lábmosási szertartásunk volt kint a tűző napon. Az úrvacsorai poharak és a tálca kézzel készültek, fából. Alázattal töltött el minket, hogy ilyen elkötelezett adventista lelkészekkel lehettünk együtt, tudva, hogy legtöbbjük számára az egyetlen közlekedési mód a gyaloglás. A tehetősebbeknek kerékpárjuk volt, vagy tömegközlekedési eszközt vehettek igénybe. A Jézusba vetett remény az a kötelék, amely összefűzi szívünket.

Jézus a mennyei szentélyben végzett végidei szolgálata által lemossa szennyünket és megtisztít bűneinkből (4. vers, Károliban 3. vers). Egy napon majd, megszabadulva a bűn fogságából, a megígért biztos sátorozó helyeken lakhatunk (6. vers, Károliban 5. vers), vagy, ahogy János 14:1-3 mondja, "lakóhelyen." Ahogy utazunk a mennyei Kánaán felé, Jézus lesz az "oltalom" minden "szélvészben" (6. vers), pontosan úgy, ahogy a 91. és 46. zsoltárban meg van írva. Milyen áldott remény!

Ima: "Köszönjük Urunk, hogy gazdagon és ingyen adtad számunkra a csodálatos megváltást.  Bármit hozzon a jövő, kegyelmedből tégy alkalmassá arra, hogy mindig hűségesek maradjunk Hozzád. Ámen.

Lloyd and Sheila Schomburg
lelkészházaspár
Kentucky-Tennessee Egyházterület
Fordította: Rajki Dávid


2014. február 27., csütörtök

Mai szakasz: Ézsaiás 3

Ézsaiásnak megmutatta Isten, milyen következményekkel jár az, hogy Júda nem bízik benne. A pogány népekkel kötött szövetségek nem csökkentették a betöréseket Izrael földjére, amelyekben fogságba ejtették vagy megölték a vezetőket és a hercegeket (2-5. vers). Olyan fegyelmezetlen fiatalok uralták a nemzetet, akik sportot űztek a szegények elnyomásából (5-6. vers). A bírói tárgyaláson az Úr ítéletében felemeli szavát nem csak a nyíltan törvényt szegők ellen (10. vers), de romlott feleségeik, "Sion leányai" (17. vers) ellen is, akik büszkék, kihívóan öltözködnek, és magasan hordják az orrukat.

Istennek hála, hogy Ézsaiás bemutatja az "igazakat" (11. vers) is, akik Istenben bíznak, és akik áldottak lesznek, mert "cselekedeteik gyümölcsével élnek." Máté 5:16-ban Jézus ezt mondja, "úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

Mennyire fontos a fegyelem a keresztény oktatásban és szellemi fejlődésben? Isten szolgája a végidei embereknek ezt üzeni: "Azt az igazságot nagyon világosan tanítja a Biblia, hogy cselekedeteink azonosak önmagunkkal. Életünk tapasztalatai nagymértékben saját gondolataink és cselekedeteink megvalósulásai" (Előtted az élet, 145. oldal).

Mi hálásak vagyunk Istennek az olyan szervezetekért, mint a NAPS (The National Association for the Prevention of Starvation – Nemzeti Összefogás az Éhezés Megelőzésére), a GYC (Generation of Youth for Christ – Fiatalok Jézusért), a diákmisszionáriusokért, könyvevangélistákért és az ifjúsági táborokért. Hálásak vagyunk Istennek, hogy vannak hetednapi adventista iskolák egészen az általános szinttől a főiskolákig, hálásak vagyunk továbbá a keresztény barátokért, akiket megismerhettünk, a tantervért, a zenéért, a szórakozásért és a misszióért, melyet élvezhetünk. Köszönjük Istennek a segítséget melyet a tanároknak nyújt, akik bemutatják nekünk Jézust. És legfőképp hálásak vagyunk a 37 éve tartó boldog házasságunkért.

Ézsaiás talán megkérdezné a ma élő férfiaktól és nőktől, hogy vannak-e még olyan területek az életükben, amelyek eltéríthetik őket a jellem egyszerű szépségétől, amelyben Isten nevelni szeretné őket? (1Pt 3:3-4). Bízol-e Istenben teljes szívedből?

Csatlakozzatok hozzánk imában, "Jézus Urunk, a Te Lelked vezessen abban, amit nézek, hallgatok, eszek, viselek és mindenben amit csinálok, hogy mások is lássák meg Jézust bennem! Ámen."

Lloyd and Sheila Schomburg
lelkészházaspár
Kentucky-Tennessee Egyházterület
Fordította: Rajki Dávid


2014. február 26., szerda

Mai szakasz: Ézsaiás 2

Sheila: Érdekes, hogy Ézsaiás 2:2-4 részlete mennyire hasonlít Mikeás 4:1-4-re. De azon is meglepődtem, ahogyan egyesek értelmezik ezeket a verseket, miszerint a zsidók visszatérnek Izrael földjére, és visszaveszik korábbi szerepüket mint Isten „kiválasztott népe”.

Lloyd: Kereshették volna Istent, viszont nem bontotta fel Júda a szövetségét Istennel? Rengeteg ember szerette volna megismerni Isten „útjait” és kiismerni az „Ő ösvényeit” (3. vers). Isten azt szerette volna, ha az emberek felkészülnek Krisztus első eljövetelére, tehát ahelyett, hogy keresztre feszítik, inkább örömmel elfogadták volna Őt mint Megváltót.

Ézsaiás felsorolja, hogy mi minden rontotta meg az Istennel való szövetséget. Például a spiritizmus (6. vers), a földi kincsek állandó gyűjtögetése (7. vers), bálványimádás (8. vers), és büszkeség (11. vers), ez vonta Isten ítéletét a népre (vö.: 12-18. vers). Utána Ézsaiás arról a napról beszél, mikor a bűnösök elbújnak „a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba”, hogy elrejtőzzenek „az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt” (19. vers). Ez hasonlít a Jelenések könyvének 6:15-17 üzenetéhez, és egyértelműen Jézus második eljövetelére utal.

Sheila: Tehát a feltételes ígéret a 2-4. versekben szó szerint sohasem fog beteljesedni Izraelben, de betöltetik a lelki Izraelen, amikor Jézus másodjára visszajön. Ahelyett, hogy bűnösségünk tudatában és félelmünkben elbújnánk (19-21. vers), meglesz az a kiváltságunk, hogy újra találkozhatunk szeretteinkkel, akik mély álomban aludtak a halálban. Utána, örömkönnyeket sírva, de mosolyogva csatlakozunk a megváltottakhoz és ezt mondjuk: „Ímé Istenünk, akit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában” (Ézsaiás 25:9).

Lloyd: Igen, és készüljünk úgy Jézus második eljövetelére ahogyan a mi kedves professzorunk gyakran mondogatta: „Csak egy rövid pillantást vessünk magunkra, de tekintsünk hosszan, hosszan, hosszan Jézusra.” Ne a földi királyságokra koncentráljunk, hanem a mennyei és magasabb hívásra figyeljünk (Fil 3:14).

Szerető Istenünk, ahogy egyre jobban megismerjük a Te szavaidat, taníts minket Jézus egyedülálló szeretetére. Használj és készíts fel minket a Te eljöveteledre!

Lloyd and Sheila Schomburg
lelkészházaspár
Kentucky-Tennessee Egyházterület

Fordította: Rajki Dávid

2014. február 25., kedd

Mai szakasz: Ézsaiás 1

Ézsaiás 1-ben a próféta úgy mutatja be Istent, mint Aki a népéhez beszél, amely megtörte a Vele kötött szövetségi ígéretet. Ez olyan, mint egy bírósági jelenet: Isten a Bíró, a menny és a föld pedig a tanúk (2. vers). A nép gonoszságait sorolja fel a fejezet, mint a borzalmas ítélet okait. De mielőtt teljesen lemondanánk a népről, a próféta arra emlékeztet, hogy van egy kis maradék, amely még mindig hűséges Istenhez.

A jelenet változik, és azt látjuk, hogy az a nép, amelyet a fejezet úgy ír le, hogy nincs benne semmi, ami egészséges lenne, amely tele van kék foltokkal és gennyes sebekkel (6. vers), vakon hajt végre külsőséges istentiszteleti cselekményeket és imádkozik (13-15. vers) anélkül, hogy érezné, hogy Megváltóra van szüksége.

Miközben készen vagyunk azt kiáltani, hogy az akkori Izrael helyzete reménytelen, és ítéletük a pusztulás, gondolatban forduljunk önmagunk felé és a mi időnkhöz. Ó nem!! Uram, megtörjük a Veled való szövetséget, hogy egyedül a te gyermekeid legyünk? Vagy a mi időnk "istenei" után futkosunk? Az istentiszteletünk csak formaság, és nincs személyes kapcsolatunk azzal az Istennel, Akivel szövetséget kötöttünk?

Szívünk megtörik, amikor Isten közbelép a szeretet és az irgalom üzenetével. Elménket köd homályosítja el, amikor a 16-20. verseket olvassuk. Vajon ez az üzenet a Kr. e. 8. század (700-as évek) emberének szól vagy pedig nekünk? Hála Istennek, hogy minden kor emberének szól!

Igen uram, tisztíts meg bennünket! Kérünk, takard be bűneinket, mint ahogy a kopár földet a frissen hullott hó beborítja (18. vers). A teljes szívünket neked akarjuk adni. Segíts, hogy megoszthassuk szeretetedet a körülöttünk élőkkel – hogy keressük az igazságot és védelmezzük a gyámoltalanokat (17. vers, ellentétben a 23. verssel)! Tégy készséges és engedelmes gyermekeiddé (19. vers), hogy mi is a megváltottak között lehessünk (27. vers), és ne azok között, akik megítéltetnek (31. vers)!

A menny válasza: "Ha közeledsz hozzá, ha bevallod neki bűneidet, ha azokat megbánod és elhagyod, akkor ő is közeledik hozzád isteni szeretetével és bocsánatával" (Ellen White: Jézushoz vezető út. Budapest, Advent Kiadó, 1999. 43. oldal).

Lloyd and Sheila Schomburg
lelkészházaspár
Kentucky-Tennessee Egyházterület
Fordította: Baksa Viktória


2014. február 24., hétfő

Mai szakasz: Énekek éneke 8


Az Énekek Éneke arról a csodálatos házassági kapcsolatról ad nekünk egy szemléletes és erőteljes leírást, amelyről Isten azt szeretné, hogy minden házaspár megtapasztalja; ez maga a visszatérés az Édenkertbe!

Egy ilyen szeretetkapcsolat lehetetlennek tűnhet a bűneink terhe miatt. De valóban csak álom-e egy ilyen házasság, ami az Énekben le van írva? Az Ének csúcspontja, a 6. vers, megadja a választ. Sulamit az ihletett írás szerint kijelenti, hogy az ott ábrázolt szeretet nem kevesebb mint „az Úrnak lángja” (6.vers). A burkolt ígéret tehát az, hogy az ilyen szeretet egy magától, Istentől származó láng. A szent láng egy szikrája! A férfi és nő közti szerelem egy, maga Jahve által gyújtott, szent szerelem! Mi dönthetünk úgy később, hogy elutasítjuk ezt a szeretetet, ahogyan Salamon is tette idős korában. De ha akarjuk, Ő újra és újra megtölti a szívünket és az otthonunkat olyan szeretettel, melyet „sok vizek el nem olthatnának” (7. vers)! Mi több, ha az emberi szeretet Jahve lángja, akkor ez a maga teljességében – ahogy az Énekben is olvassuk – önmagán túl, a szeretet Urára mutat. A szent emberi szeretet az istenit mintázza. A férj és feleség közötti házastársi kapcsolat az Énekben ily módon az Isten és az Ő népe közötti szeretetkapcsolatot ábrázolja. Ezért az Énekek Énekét olvasva nem csak Salamon és a Sulamit kapcsolatának portréját láthatjuk, hanem Jézus Krisztus, a legnagyobb Salamon, és az ő mennyasszonya, az egyház kapcsolatáét is. Az Énekben lévő kizárólagos, állandó, bensőséges szeretetkapcsolatot szemlélve, egy pillantást vethetünk arra az isteni szent szeretetre, amit Ő meg szeretne velünk osztani. Miközben pedig mi magunk is megtapasztaljuk ezt a házasságot Krisztussal, hirdethetjük a világnak Isten csodálatos szeretetét!

Az Énekek Éneke a legfőbb bibliai kijelentés a szerelem és a házasság teológiájáról. Valóban elértük a Szentek Szentjét, Jahve lángjában égve!

„Drága Uram, add, hogy a szívem és az otthonom mind fényesebben világítson a Te szeretetedben! Ámen.”

Richard M. Davidson
az ószövetségi írásmagyarázat professzora
Andrews Egyetem Teológiai Szeminárium
Fordította: Kóczián Károly

2014. február 23., vasárnap

Mai szakasz: Énekek éneke 7

Ez a negyedik és egyben utolsó Salamon Sulamitot dicsőítő költeményei közül. Az alakjának csodálásával kezdi, és felfelé halad egészen a fejéig, míg az első ilyen dalban (4. fejezet) a leírás  a mennyasszonya fejénél indul, és onnan halad lefelé, dicsérve kedvességét. Ez a kontraszt is példája az ének elegáns, szimmetrikus felépítésének.

Több kifejezést is használ kétszeresen ebben a fejezetben. Itt és máshol is az ének második felében az ihletett Salamon tapintatosan és ízlésesen beszél a feleségével való szerelme bensőséges voltáról (pl. 7:7-8, 12-13, 5:2-5, 8:2, 14). A dal erőteljesen mutatja be az Édenből eredő házasság teljes szépségét és örömét. A 10. vers utal a férfi vágyára a nő után, aminek a nő tudatában van. Még az elbukott világban is vannak házasságok, amelyek az Édenbe visznek vissza.

Ahogy a Jahve lángja: szexualitás az Ótestamentumban című könyvben kifejtem, a pár dalban megjelenő paradicsomi szerelme: 1. kifejezetten gyönyörű (1:15-16); 2. csodálatosan átélt 3. szertelen ünneplés (5:1) 4.  hátborzongató kaland (1:4, 2:8) 5. tökéletes élvezet (2:3-4) 6. beteljesedés (lásd a felsorolt verseket, és még sok másikat, akár kettősen alkalmazva). 7. szégyenérzet nélküli és szabad (4:1-5, 5:9-7:10); 8. visszafogott és ízléses (2:7, 3:5, 8:4 a szerelmi aktus nem kellemetlenül leírva); 9. könnyed játék (1:7-8, 7:9) 10. romantikus szerelmi kaland (7:11-12); 11. erőteljesen szenvedélyes (2:5, 4:9, 5:4, 7:4) és 12. lenyűgöző misztérium (6:4, 10, 8:6). A házasság ezen jellemzőit szánja Isten minden házaspárnak, hogy örömük legyen bennük, félelem és szégyenérzet nélkül, harmóniában az Ő szeretetteljes szándékával.

„Uram, Istenem, hálát adok a szerelem és házasság sokszínű ajándékáért, amit számunkra teremtettél, hogy örömöt lejünk benne. Segíts értékelnünk és megóvnunk ezt az ajándékot! Ámen”

Richard M. Davidson
Az ószövetségi írásmagyarázat professzora
Andrews Egyetem Teológiai szeminárium
Fordította: Kóczián Ágnes


2014. február 22., szombat

Mai szakasz: Énekek éneke 6

A hatodik fejezetben található az Énekek énekének három refrénje közül a második, amely a házastársak egyenlőségét, kölcsönösségét, egységét és kölcsönös megbecsülését fejezi ki.  Sulamit ezt mondja férjéről: „Az én szerelmesem az enyém, és én az övé” (2:16, angol ford.: 6:3).

Ez a fejezet tartalmazza Salamon négy dicséretéből a harmadikat is, amellyel leírja szerelme szépségét (a másik hármat ld: 3:6-11; 4:8-15; 6:13-7:9). Az ötödik versben szereplő  „hatvan királynő és nyolcvan ágyas” kifejezésre utalva egyesek úgy vélik, az Énekek éneke azután íródott, hogy Salamon már többnejűségben élt. Salamon azonban uralkodásának legalább első húsz esztendejében egyetlen feleséggel élt (lásd: 1Kir 3:1; 6:38; 7:1; 8; 9:10; 24) és az Énekek éneke kizárólagos viszonyt feltételez Salamon és Sulamit között (lásd 1:7; 2:2-3, 7, 16; 5:1, 10; 6:3; 7:10; 8:6-7). Ebben a versben Salamon nem azt mondja, hogy ő birtokolja ezeket (királynők, ágyasok, szüzek), hanem inkább azt, hogy vannak, akiknek sok van belőlük, de neki az ő szerelme az egyetlen. Salamon azt állítja, hogy bár sok más nő lehet bármilyen státuszban, az ő szerelmese neki az egyetlen. Isten arra vágyik, hogy őrizzük házasságunk kizárólagosságát.

Salamon ragyogó szavakkal jellemzi feleségét: „szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor”(7. vers). Ellen White az egyház győzelmi diadalának leírására alkalmazza e hasonlatokat: „Amíg egységben maradnak, az egyház előrehalad és szép lesz, mint a hold, tiszta, mint a nap és rettenetes, mint a zászlós tábor” (Énekek éneke 6:7). Semmi sem állhatja útját a fejlődésnek. Az egyház győzelemről győzelemre halad betöltve isteni küldetését, hogy hirdesse az evangéliumot a világnak.” (Az apostolok története)

„Ó, Uram, hadd legyen ez egyházad tapasztalata ezekben az utolsó napokban! Ámen.”

Richard M. Davidson
Az ószövetségi írásmagyarázat professzora
Andrews Egyetem Teológiai szeminárium
Fordította: Csala Beáta


2014. február 21., péntek

Mai szakasz: Énekek éneke 5

Sulamit éneke a 3. fejezet 1-6. verseiben bemutatja a hiányzó szerelmest, majd a jelen lévőt. Az ennek megfelelő 5:2-6 versekben azonban a szerelmes először jelen van, majd hiányzik.  Az asszony a férje közeledéséről álmodik számtalan kétértelmű szó és kifejezés használatával, amelyek a szerelmespár intim kapcsolatára utalnak. Ez az álom talán a házasságukban korán megjelent problémákra utal (Salamon késő éjszakai közeledése, és az asszony érdeklődésének hiánya), és az 5:9-6:13-ig terjedő szakasz a hozzáállás és a cselekvés megváltoztatásának kidolgozását is jelenheti a problémák megoldására. Házasságunkban párkapcsolati kihívásokra számíthatunk, de Isten kegyelméből megtalálhatjuk a megoldást, ami még erősebbé és boldogabbá teheti szövetségünket.

Sulamit ékesszólóan írja le férje kiváló tulajdonságait (10-16. vers) . Úgy ábrázolja Salamont, Dávid fiát, mint aki „tízezer közül is kitetszik”, „és ő mindenestől fogva kívánatos” (10. és 16. vers). Ezek a kifejezések különösen alkalmasak Jézus, a Messiás, Dávid utolsó fiának jellemzésére is. Hasonló kifejezésmódú leírását láthatjuk a Messiásnak a 45. zsoltár 2. versében és sok Ellen White utalásban, ahol Krisztusra alkalmazza azokat (lásd: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 182. oldal; Krisztus példázatai. Budapest, 1999. Advent Kiadó. 233. oldal).

Ebben a fejezetben a férj és a feleség számtalan becenévvel illeti egymást. A férj „szerelmesemnek, galambomnak, én tökéletesemnek” nevezi feleségét (2. vers), a feleség pedig „szerelmesemnek, barátomnak” hívja férjét (16. vers). Az egész Énekek énekében a szerelmesek legalább tizennégyféle becenévvel kedveskednek egymásnak!  Az Énekek éneke arra ösztönöz bennünket, hogy szavakkal is ötletes módon fejezzük ki egymás iránti szeretetünket. Hogyan becézed legszívesebben a házastársadat? Én „Schatzie”-nak hívom a feleségemet, a német „kincs” szó jelentése alapján.

„Uram, köszönöm neked drága feleségemet, és köszönöm Jézust, az Egyetlent, aki „tízezer közül is kitetszik”, az Egyetlent, aki mindenben szeretetre méltó. Bárcsak mindnyájan egyfolytában az Ő páratlan szépségére néznénk, hogy ezáltal egyre inkább átváltozhassunk az Ő hasonlatosságára! Ámen.”

Richard M. Davidson
az ószövetségi írásmagyarázat professzora
Andrews Egyetem Teológiai szeminárium
Fordította: Csala Beáta


2014. február 20., csütörtök

Mai szakasz: Énekek éneke 4

A 4. fejezet (és az 5. fejezet első verse) Salamonnak és menyasszonyának esküvői szertartását mutatja be. Csak ebben a fejezetben nevezi Salamon a lányt jegyesének. (4:8-12 és 5:1). Mind a menyasszony, mind a vőlegény túláradó dicsérettel írja le szerelmese szépségét, itt is és később az Énekek énekében is (4:1-7; 8-15; 5:10-16; 6:4-10; 7:1-9), ami hasonlít  a modern szíriai, vidéki esküvők dicsérő énekeire. A szeretett lény szépségének kölcsönös leírása nemcsak a külső, fizikai szépségről szól, hanem a szerelmesek elismerésre méltó jellemvonásait is méltatja. Salamon menyasszonyáról szóló leírására: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!” (7. vers) utal Pál apostol Krisztus menyasszonyának, az egyháznak jellemzésekor (Ef 5:27).

A 12. versben használt kép, a „bezárt kert” a szüzességre utal. Azt jelzi, hogy az esküvő idején a menyasszony még szűz. Az Énekek énekében a szerelmesek között csak a házasság szent szövetségében jön létre szexuális kapcsolat. Ez a vers a házasság előtti szexuális önmegtartóztatás megerősítése.

A 4. fejezet 16. és az 5. fejezet 1. verse az egész Ének énekének középpontja és csúcspontja, azonos számú verssorokkal.  A menyasszony meghívja itt a vőlegényét (Salamont), hogy részesüljön kertjének (amely már az övé is) gyümölcseiből (16. vers), és a vőlegény elfogadja a meghívást (5:1). Ez a megfelelője a nyilvános szövetségkötési szertartásnak, a házassági fogadalmaknak, és a menyasszony meghívásának, amit a vőlegény elfogad, hogy szívesen teljesítsék ki házassági fogadalmukat a szexuális egységgel is. Az 5:1 befejező versében határozott hangon maga Isten adja áldását a házassági szövetségre, ahogyan jelenlétével megáldotta és szentesítette az első esküvőt is az Édenkertben (1Móz 2:22-24).

„Drága Urunk, fiataljainkért imádkozunk, hogy tiszták maradjanak és őrizzék meg magukat leendő házastársuknak. Köszönjük Istenünk, hogy jóváhagyod a házasságon belüli szexuális élet szépségét. Ámen.”

Richard M. Davidson
az ószövetségi írásmagyarázat professzora
Andrews Egyetem Teológiai szeminárium
Fordította: Csala Beáta


2014. február 19., szerda

Mai szakasz: Énekek éneke 3

Ebben a fejezetben találjuk Sulamit két álma közül az elsőt, amelyet az esküvője napja előtt álmodott. Az esküvője utáni álmát az 5:2-8 verseiben olvashatjuk. Itt azt álmodja, hogy izgatott aggodalommal keresi szerelmét, és végül megtalálja őt. Így domborodik ki a „távollét-jelenlét” témája az Énekek Énekében. Csak úgy, mint az első emberpár esetében is, a szerelmeseknek szükségük van egymásra, hogy egésszé és teljessé legyenek! Itt és az Énekek Éneke más részeiben is bizonyítékot találhatunk arra, hogy az asszony éppúgy aktív és kezdeményező a kapcsolat építésében, mint a férfi.

Ezeknek a verseknek a lelki oldalát nézve felismerhetjük azt a mennyei szándékot, miszerint Isten olyan égő szerelmet plántál az asszony szívébe, amely nem engedi el a férfit, akit igazán szeret.

A 6-11. versek leírják Salamon és menyasszonya menyegzőjének azon eseményeit, amikor a pusztából Jeruzsálembe tartanak. A 11. versben arról olvashatunk, hogyan hordozza elfüggönyözött királyi hintaja Salamont és valószínűleg menyasszonyát is.

A 11. vers határozott utalás az esküvő napjára, amely döntő jelentőségű időbéli jelzés az egész könyv folyamatában, amely összeköti az udvarlás idejét (1:2-3:6) a 4. fejezetben leírt menyegzővel és az azt követő 5-8 fejezetekkel, amelyek arról beszélnek, hogyan erősödött intim szerelmi kapcsolatuk a házasság ideje alatt.

Az Énekek Éneke valójában nem más, mint „A házasság bibliai kézikönyve”, amely gyakorlati elveket vázol fel előttünk a szerelemi kapcsolat minden részére vonatkozóan. Különleges hangsúly kerül a házastársak közötti intim kapcsolat ajándékaira, amely azt mutatja, hogy Isten arra vágyik, hogy ezeket megtapasztaljuk házasságunkban. Ezek magukba foglalják a fizikai, érzelmi, szellemi (intellektuális) kapcsolatot, a szépség dicséretét, az alkotókészséget, a szabadidő eltöltését, a munkát, a válsághelyzeteket, az összetűzéseket, az elkötelezettséget, a lelkiséget, és hogy hogyan értsük meg egymást. Az Énekek Éneke példával szolgál Salamon és Sulamit bensőséges szerelmi kapcsolatának minden egyes fentebb említett részletére vonatkozóan.

„Uram, kérlek, vezess, hogy a házastársamhoz fűződő legbensőségesebb kapcsolatom akaratod szerint kiteljesedjen, és hogy mindig Veled járjam életutam, szoros kapcsolatban Teveled! Ámen.”

Richard M. Davidson
az ószövetségi írásmagyarázat professzora
Andrews Egyetem
Teológiai Szeminárium
Fordította: Liebhardt László


2014. február 18., kedd

Mai szakasz: Énekek éneke 2

A második fejezet igen szemléletesen ábrázolja a Salamon és kedvese közötti szerelmet. Sulamit a természet világából vett példákkal írja körül a Salamon iránt táplált szerelmes érzéseit (3. vers). Ellen White ezt az emberi intimitásra való vágyódást a Krisztussal való bensőséges kapcsolat iránti vágyra alkalmazza:

„Szükségünk van Isten állandó jelenlétére, a Krisztussal való személyes érintkezésre, hogy a Vele való közösségben időzzünk! Otthonunk gyermekei és iskolánk tanulói boldogok lesznek, ha a szülők és tanítók saját életükben tanulják meg azt a tapasztalatot, amelyet az Énekek Éneke így fejez ki:

Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme” (Előtted az élet. Budapest. 1992, Advent Kiadó. 259. oldal).

Sulamit az illő önmegtartóztatást is hangsúlyozza a kibontakozásban lévő szerelmi kapcsolatban, még hajadonsorban levő társainak: „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja [vagyis helyesebben a megfelelő időig] (7. vers – lásd még 3:5-öt és 8:4-et). A fejezet óv a „kis rókáktól” is (a kapcsolat potenciális akadályaitól - 15. vers) és kihangsúlyozza a kölcsönösséget a férfi és nő közötti kapcsolatban: „Az én szerelmesem enyém, és én az övé” (6. vers). Ezeket az elveket alkalmaznunk kell személyes életünkben.

„Atyám, segíts úgy kialakítani az értékrendemet, hogy naponta bensőséges kapcsolatot ápoljak szeretett házastársammal, ugyanakkor időt szánjak a szeretett Megváltómmal való szoros kapcsolatra is! Ámen.”

Richard M. Davidson
az ószövetségi írásmagyarázat professzora
Andrews University Theological Seminary 


2014. február 17., hétfő

Mai szakasz: Énekek éneke 1

A híres Akiba Rabbi azt mondta: „Nincs még egy olyan nap a földön, ami felérhetett volna azzal a nappal, amikor Salamon Izraelnek adta az Énekek Énekét, mert minden könyv szent az Írásokban, de az énekek éneke a legszentebb.” Salamon 1005 éneke (Énekek éneke 1:1; 1 Kir. 4:32) közül a legfenségesebb az Énekek Éneke (melyet Salamon énekeinek is hívnak) és valószínűleg Salamon uralkodásának első felében íródhattak, amikor a király még hűséges volt Istenhez.

Az ének a belsőséges kapcsolatot ábrázolja Salamon és a Sulamit között („Salamonné”, valószínűleg a fáraó leánya, aki istenhívő lett: Énekek Éneke 6:10; 1 Királyok 3:1; 7:8). A párbeszédek a szokott útvonalat követik: (1) udvarlás (1:2-3:4), menyegzői felvonulás és esküvő (3:6-5:1) és (3) az élet és szerelem a házasságkötés után (5:2-8:14).

A történelem folyamán sok szövegmagyarázó jött zavarba az intim kapcsolat kendőzetlen ábrázolásától az Énekek Énekében, ezért elutasították a szó szerinti jelentést, és csak úgy tekintettek a könyvre, mint egy szimbolikus lelki szerelmi kapcsolat ábrázolására Isten és a népe között. Miközben vannak lelki tanulságok, amelyeket érdemes megfogadni, nincsen arra célzás, hogy a szó szerinti szöveget átvitt értelemben kellene értelmezni. Sőt, inkább az nyilvánvaló, hogy Isten arra szentelt egy egész ihletett könyvet a Bibliában, hogy megünnepelje az egészséges szerelmi kapcsolat szépségét és örömét egy férfi és egy nő között. A fenséges ének az édeni állapotba való visszatérést ábrázolja, olyan, mint egy Teremtés könyve 1-3 ihlette kommentár, egy valódi iránytű az udvarláshoz és házassághoz.

Az első fejezetben a nő magasztalja szerelmese erényeit a barátnői jelenlétében („Jeruzsálem leányai előtt”), és Salamon dicsőítéssel válaszol Sulamit szépségére. Talán nekünk is gyakrabban ki kellene fejeznünk mennyire szeretjük szeretteinket.

„Szerető Istenünk, köszönjük az emberi szerelem ajándékát, melyet a mi boldogságunkra teremtettél! Ámen.”

Richard M. Davidson
az ószövetségi írásmagyarázat professzora
Andrews University
Fordította: Rajki Dávid

2014. február 16., vasárnap

Mai szakasz: Prédikátor könyve 12

A 12. fejezet tele van olyan versekkel, amelyek életünk elkerülhetetlen eseményeiről beszélnek. Ilyen például az öregedés, ami mindnyájunkat elér a fiatalkor után, és csak ekkor értjük meg igazán, hogy a fiatalság éveiben vagyunk a legerősebbek, és ekkor van a legtöbb életerőnk és kalandunk is.

Ebben az utolsó fejezetben található meg az a figyelmeztetés, amely minden lelkileg és testileg fiatal embernek szól: készüljenek fel az elkerülhetetlen jövőre, az öregedésre. És ez a felkészülés az öregedésre egy bölcs folyamatnak kellene lennie, tehát úgy nézzen ki, mint egy „elegáns visszavonulás.” Csak a balga gondol haraggal az élete végéhez vezető, elkerülhetetlen folyamatra.

Isten az életünk hatalmas tanácsadója és mentora. Lelki értelemben minden nap átölel bennünket, egészen életünk végéig. Emlékezzünk meg a Teremtőről mielőtt azok a napok elérkeznek, és ily módon felkészülhetünk a szükségleteinkre amelyek az utunk vége felé adódnak majd.

És amikor már mindennek vége van, Salamon azt mondja, hogy bár a por visszaszáll a földre, az élet „szikrája” vagy lehelete visszaszáll Istenhez aki teremtette (9. vers). Isten nélkül minden „Hiábavalóság! Hiábavalóság!” (10. vers) de Istenben tartalmas életet találhatunk.

Ezt a fejezetet így tudnánk leginkább összefoglalni: A bölcsesség számunkra azért van, hogy szerethessük Jézust, és megbízzunk az örök élet ígéretében, melyet az Atya ad majd nekünk, aki tárt karokkal vár minket.

A Prédikátor könyvének utolsó versei (11-16.) olyanok, mintha Salamon kézjegyei lennének, és arra hívnak minket, hogy kövessük az isteni ihletésű szavait (12-13. vers) és figyelmeztetnek, hogy ez Isten utolsó felhívása (13, 14. vers).

Aszerint, hogy mit látunk a mindennapokban, találkozhatunk régebbi és újabb tanácsokkal, de értelmetlen próbálkozás összességében leleplezni az élet titkait (12. vers). Az egyetlen dolog, ami igazán számít, hogy aszerint a tanácsok szerint éljünk, amelyeket kaptunk, és kövessük Istent életünk minden napján.

„Szerető Istenünk, segíts, hogy követni tudjuk a tanácsaidat, amelyeket adtál és szeretnénk bízni az ígéreteidben, hogy egy nap majd eljössz értünk, és hazaviszel minket! Ámen.”


Leonidas Verneque Guedes
a Délkelet Brazil Unió titkára
Fordította: Rajki Dávid

2014. február 15., szombat

Mai szakasz: Prédikátor könyve 11

Salamon, a Prédikátor könyvének szerzője miután annyi örömön és bánaton ment keresztül, idős korában megkérdezi: mi jót kapunk az élettől? Ugyanazt tükrözi az ő élete is, amit a többi emberé is, akik kétségbeesetten keresik a magyarázatokat, próbálják megérteni a valóságot.

 A 11. fejezetben az 5. versen van a hangsúly, ahol azt olvassuk, hogy „azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik.” A hatodik versben Salamon ezt mondja: „mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind.” A 8. versben hozzáteszi: „Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság.”

Az angol fordításban a 12. fejezet első két verse is még a 11. fejezethez tartozik. Ezért tárgyaljuk a jelen olvasmányban ezt a két igeverset is. A 12. fejezet első versében Salamon felszólít minden fiatalt, hogy legyenek boldogok, és örüljenek a szívükben amíg fiatalok. Ha a szívüket követik az nem baj önmagában, de mindvégig tudatában kell lenniük, hogy bármit is tesznek, végül Isten fogja megítélni őket.

Az üzenet a mai nap számára, hogy használjuk az Istentől kapott ajándékokat. Kamatoztassuk őket amennyire lehet, szolgáljunk velük és osszuk meg másokkal. Emberi hiba, hogy mindig csak azt az eredményt várjuk, amire vágyunk. Isten felhívja erre a figyelmünket: „Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik.”

Isten arra kér minket, alázzuk meg magunkat az Ő hatalmának műve láttán. Ne nézzük a bajokat és a látszólagos akadályokat, miközben lehetőségünk van arra, hogy az Ő munkáját végezzük. Úgy kell a problémákra tekinteni, mint lehetőségekre, melyekkel a hitünket tudjuk erősíteni.

Végezetül Salamon a fiatalokhoz intézi szavait: „Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.” Az egyetlen mód, hogy felülkerekedjünk a haragunkon, ha átadjuk az életünket Jézusnak. Ha a kereszten függő Jézusra gondolunk, akkor az a szeretet minket is betölt, így szerethetjük azokat, akik bántanak minket.

Tudnunk kell, hogy Isten keze irányít mindent. Ezért hittel járjunk és ne kérdőjelezzük meg Isten bölcsességét és jóságát. Az Ő karjában biztonságra lelhetünk.

„Szerető Istenünk, segíts, hogy hitben járhassunk, és mindent megtegyünk, amit megtehetünk, miközben bízunk a szeretetedben és erődben! Ámen.”

Luis Martínez
a paraguay-i gyülekezetek uniójának titkára
Dél-amerikai Divízió
Fordította: Rajki Dávid


2014. február 14., péntek

Mai szakasz: Prédikátor könyve 10

Salamon egy összehasonlítással kezdi a fejezetet, az illatszerkészítés kényes folyamatát hasonlítja össze a hívő ember életének még kényesebb folyamatával, aminek folyamán szeretne tökéletes bizonyságtevővé válni, különösképpen abban az esetben, ha bölcs és tiszteletre méltó ember hírében áll.

A régi időkben egy döglött légy – akármilyen kicsiny, jelentéktelen és ártalmatlan – fel tudta borítani az eszenciák és olajok egyensúlyát az illatszerekben. Az ily módon elrontott illatszereket kidobták. Ez történik egy kis harag, egy rossz szó, egy jellemhiba vagy rossz szokás esetében is. Ezek közül mindegyik hatástalanítja az ember jó befolyását. 

Salamon különböző ábrázolások segítségével bátorít bennünket arra, hogy bölcsek legyünk, és mindig Isten akaratával összhangban döntsünk. Nem számít, hogy milyen idősek vagyunk, vagy milyen felelős pozíciót töltünk be, mindannyian tehetünk ostoba dolgokat.

Mit jelent bolondnak lenni, vagy bolond módjára cselekedni? Azt jelenti, hogy ügyetlenek vagyunk, logika és értelem nélkül teszünk dolgokat. Ez oda vezet, hogy nem bölcs módon cselekszünk, ami makaccsá tesz, és akár még az őrületbe is kergethet. Egy ostoba személy nem csak önmagának árt, hanem a környezetében élőknek is.

Ezzel szemben Salamon azt mondja nekünk, hogy legyünk gazdagok a bölcsességben (5. vers), nem keresve földi elismerést. A bölcsesség hatékony segítség a különböző feladataink és kötelességeink teljesítésében. Azzal a tanáccsal zárja a fejezetet, hogy vigyázzunk a kiejtett szavainkra. A bölcs ember keveset beszél, tudja, hogy mit mond, és elkerüli, hogy félreértsék szavait.

Imádkozhatunk így:
„Uram! Adj nekem bölcs és értelmes szívet, hogy helyesen értsek és beszéljek, és méltóképpen tudjalak téged bemutatni másoknak. Ámen.”


Roberto O. Gullón
az Argentin Unió titkára
Dél-amerikai Divízió


2014. február 13., csütörtök

Mai szakasz: Prédikátor könyve 9

Életünk távlati értelme: minden erőnkkel Istennek élni és a valódi bölcsességet alkalmazni, amit Salamon itt drámai módon mutat be.

Itt a Földön mindnyájunknak ugyanaz a sorsunk. Az emberek szíve gonoszsággal és bolondsággal van tele életük során, és amikor meghalnak, csatlakoznak a holtakhoz (5. vers).

A gondolat, hogy a halál mindenkit utolér, nem elkeserítő dolog Isten fiai és leányi számára, mert a halál az ellenségtől származik és legyőzetik (1Kor 15:26). „Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége” (6. vers). Ezért minden napon tudatosan Istenért kell élnünk. Az életet nem valamilyen örömteli elképzelésként kapjuk ajándékba, de békességben és örömben kell élnünk Isten jövetelére várva. Példa erre a házastársi kapcsolat: „Éld életedet a te feleségeddel, akit szeretsz, a te hiábavaló életednek mindennapjaiban” (11. vers). Ha Isten szeretetében élsz, otthonod, munkád, tanulmányaid és napi cselekedeteid a Menny egy kis darabját hozzák a Földre.

A megértéshez és mérlegeléshez bölcsességre van szükség (19. vers).  A bölcsesség azonban nem csak értelmi képességeket, tudást jelen, hanem erkölcsi nagyságot is. „Az igazi vezető…  értelmes szívért imádkozik, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között” (E. G.  White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 21. oldal).

„Uram, kérlek segíts, hogy különleges módon érted élhessek, a mennyei bölcsességet keresve, és add, hogy napjaim percei egy kis bepillantást engedjenek a Mennybe! Ámen.”

Emmanuel Oliveira Guimarães
a Közép-brazíliai Unió titkára
Dél-amerikai Divízió
Fordította: Csala Beáta


2014. február 12., szerda

Mai szakasz: Prédikátor könyve 8

Miután Salamon bemutatta az élet igazságtalanságát és kuszaságait, egy olyan alapelvet állít fel, amelynek segítségével megtanuljuk, hogyan álljunk meg biztosan a nehéz időkben.

Azzal a kijelentéssel kezdi, hogy a bölcsesség fölötte áll minden másnak, amivel rendelkezhetünk. A bölcs ember értelmezni tudja az élet tapasztalatait, különbséget tud tenni a nehézség és a jóságosság, a jelenlegi kultúra és a jó keresztény erény között. Ezért tanácsolja, hogy „a király parancsát meg kell tartani”. A szolgának igaza lehet, de nem bölcs lépés szembeszegülni a királlyal, ha nem feltétlenül szükséges. Ha békességben és biztonságban szeretnénk élni, akkor fontos engedelmeskednünk Isten törvényeinek, de az ország törvényeinek is.

A bölcs ember tudja, mikor beszéljen és mikor hallgasson. Ismeri a helyes módszereket és eljárásokat, és alkalmazza is azokat. Felismeri a lehetőségeket, és él azokkal, amikor észreveszi azokat. Mindennek van helye és ideje.  Emberi természetünkben azonban van egy olyan korlát, hogy nem tudjuk megjósolni, minek következtében mi fog történni, és ez bizony nyugtalanságot okoz.

A 8. vers azt mondja, hogy élet véget érhet bármely pillanatban, mert: 1) senki sem tudja a másik embert életben tartani, 2) a halál Isten ellenőrzése alatt áll, 3) amikor a nagy küzdelemről van szó, egyetlen földi hatalom sem tud rajtunk segíteni, csak Isten.

Salamon a saját tapasztalatából merít: aki rosszat tesz embertársának, önmagát teszi tönkre. Én is láttam rossz embereket, akik távol álltak Istentől, de mégis dicsőítették őket, amikor meghaltak, azonban idővel elfelejtették őket.

Napi tevékenységeinknek van egy célja, jellemünk épülését és formálását szolgálja. Ezért az ember ne legyen bölcs a maga szemében, és ne higgye, hogy képes megérteni Isten tetteit. A helyes magatartásunk Isten előtt ez legyen: „Fogadjuk el az ajándékokat, amelyeket Ő ad, és használjuk fel azokat az Ő szolgálatára.”

„És énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid” (Jel 15:3-4).

„Drága Istenünk! Te hatalmas vagy és a Te Fiadban való ajándékod által fiaiddá és lányaiddá tettél bennünket. Uram, minden nap szükségem van a Te jelenlétedre. Vezess engem, hogy a jót cselekedjem, és ne önmagamra támaszkodjak! Kérlek, maradj közel hozzám! Ámen.”

Hugo Valda
a Bolíviai Unió titkára
Dél-amerikai Divízió


2014. február 11., kedd

Mai szakasz: Prédikátor könyve 7

Isten bölcs életvitelre tanította fiait és leányait, hogy éljenek az élet adta lehetőségekkel.

Sokan a hírnévben és gazdagságban keresik az élet értelmét, azt hiszik, az örökre megtartja őket; és elfeledkeznek arról, hogy a dolgok nem örökéletűek, csak egy pillanatig tartanak, akár a parfüm illata, mely a használat után nagyon hamar elillan (1. vers).

Aki valóban tudja, hogyan kell az Istentől kapott bölcsességgel élni, megpróbálja visszatükrözni, fájdalmak és könnyek között is (4. vers) az élet értelmét. A csapások emlékeztetnek arra, hogy az élet rövid, és bölcsen kell élnünk, hogy jellemünk fejlődjön. Nehéz időkben többet megtudunk Istenről, mint a boldog időkben.

A bölcsesség képes befejezni, amit mi elkezdtünk (8. vers), ehhez munkára, türelemre és önfegyelemre van szükség. Isten műve a férfiak és nők teljes helyreállításával végződik majd, amikor az Úr Jézus visszatér.

Óvakodnunk kell, nehogy azt gondoljuk, hogy már minden tudunk, amit tudnunk kell (Jel 3:17). Ahogy a bölcs ember mondta: „Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, éntőlem a bölcsesség távol vala.” (23. vers). Ha bölcsességre törekszünk, a mennyei bölcsességet is keresnünk kell.

A bölcs szerint van, ami rosszabb a halálnál; mégpedig a csalfa feleség (26. vers).  Aki azonban igyekszik jó lenni és hallgat az Úrra, az nem esik el és megmenekül.

Isten tanácsol minket igéjében, hogy kiegyensúlyozottabb és jobb életet élhessünk (16. vers).

Ha követjük ezeket a szavakat, és tiszteljük Istent (18. vers), akkor felkészülhetünk, hogy az Ő jelenlétében éljünk az örökkévalóságon át.

Atyám, szeretnék jó lenni, és kiegyensúlyozottabb, jobb életet élni, de ehhez nagy szükségem van a Te segítségedre. Kérlek segíts nekem! Ámen.”

Eliezer Junior 
az Észak-Kelet Brazil Unió titkára
Fordította:Csala Beáta


2014. február 10., hétfő

Mai szakasz: Prédikátor könyve 6

Ebben a fejezetben megérthetjük, amire Salamon itt ismét emlékeztet minket, és amit a Prédikátor könyvében végig hangsúlyoz.  Minden hiábavalóság.

Isten az Ő kegyelméből teljesíti az emberek minden vágyát, alkotóképességet ad nekik, tehetséget a fejlődésre és a boldogulásra, ám ők mindeme törődés birtokában sem lesznek soha képesek teljesen élvezni, amit kaptak.

Sőt, ha az emberek elutasítják Istent, e földi életük csupán az anyagi javak, mulandó dolgok megszerzésére irányuló kimerítő hajsza lesz. S ha elérték céljukat, valami újabbat akarnak megszerezni, és ez így folytatódik újra meg újra. Nem veszik észre, hogy ez egy  rövid és nagyon is véges élet.

Mint Isten fiainak és leányainak óvatosnak kell lennünk, hogy mit fogadunk el, akár a családban ajándékot, lehetőségeket, anyagi javakat, vagy pénzösszegeket, akár céllal adják, akár nem, ezekbe vethetjük bizalmunkat. Végül könnyen elfeledkezhetünk arról az Egyetlenről, akitől, valójában kaptuk mindezt.

Ezért arra hívlak most benneteket, hogy örömmel és hálaadással éljünk mindazzal, amit Istentől kaptunk. Bármit teszünk, vagy mondunk, mindenen legyen látható szép életünk alkotójának, tervezőjének, Istennek a kézjegye!

„Drága Uram, azt akarom, hogy mindem cselekedetem középpontjában Te légy. Minden a Te akaratod szerint legyen, és ne az enyém szerint! Valóban így gondolom Uram. Ámen.”

Gilberto Urcia Alberca
a Dél-perui Unió titkára
Dél-amerikai Divízió
Fordította: Csala Beáta


2014. február 9., vasárnap

Mai szakasz: Prédikátor könyve 5

A mai fejezet az anyagi javak kezelésével kapcsolatos rossz magatartásformákról beszél, és annak veszélyeiről, amiket a pénz istenének imádata rejt magában. Akik növekedni akarnak az Istennel és az embertársaikkal való kapcsolatukban, valamint abban, hogy miként tekintenek önmagukra, azok jól teszik, ha odafigyelnek ezekre a figyelmeztetésekre.

Az első tanács így hangzik: „Őrizd meg lábaidat!” Ez a rész a gyülekezetben zajló istentiszteletről beszél. Más szóval, legyünk óvatosak és vigyázzunk, hogyan viselkedünk, amikor Isten színe előtt vagyunk. Salamon idejében nagyon sok ember járt a templomba, abba az impozáns, hatalmas épületbe, ami Isten imádatára emeltetett. Voltak közöttük olyanok, akik meghajtották ugyan magukat, és elvitték áldozataikat a szövetség törvénye szerint, de valójában nem imádták szívből Istent. Amikor ez történik, az imádat felületes, képmutató, és csupán embereknek szól. A hűtlen kézzel és engedetlen szívvel bemutatott áldozat: az ostobák adománya.

A második figyelmeztetés a szegényekről való gondoskodásra vonatkozik. Az Ige szerint a szegényeket elnyomták azok, akiknek az lett volna a feladata, hogy támogassák őket. Ha ilyen elkeserítő jelenséget látsz, azt mondja Salamon: „ne csodálkozz el a dolgon!” (8. vers – új prot. ford.). Tudjuk, hogy a korrupció sajnos mélyen gyökerezik az emberi szívben. Ahogy Salamon napjaiban történt, ugyanúgy ma is sokan kiáltanak hangosan szociális igazságosságért és egyenlő bánásmódért.

A harmadik figyelmeztetés az anyagi javakkal kapcsolatos mítoszokról és azok hiábavalóságáról szól. Sokan gondolják úgy, hogy a pénz az isten: azzal lehet megoldani bármilyen problémát, és az ad békességet a léleknek. A pénz azonban nem ad teljes örömöt, mert az ember szívét úgy teremtette meg a Mindenható, hogy annak teljes megelégedést csak a Vele való kapcsolat adhat (3:11). Salamon tanácsa szerint csak kétféle hozzáállás jöhet szóba, ami a törvényes eszközökkel megszerzett anyagi javakat illeti: 1) Ismerjük el, hogy az Isten ajándéka (19. vers); és élvezzük a javakat úgy, mint mennyei Atyánk ajándékát. 

„Drága Uram! Add, hogy soha ne feledkezzek meg arról, hogy minden jó adomány Tőled származik, és segíts abban is, hogy ne mulasszak el mindenért naponta hálát adni Neked! Ámen.”

Cicero Ferreira Gama
a Kelet-brazíliai Unió titkára
Fordította: Baksa Viktória


2014. február 8., szombat

Mai szakasz: Prédikátor könyve 4

A Prédikátor könyvének 4. fejezetében Salamon király tanácsaival folytatjuk. A fejezet három részre tagolódik:

Elnyomók és elnyomottak
Salamon kifejezi szívének fájdalmát, amikor elnyomók miatt szenvedő elnyomottak állapotát látja. A szenvedők bánkódtak a saját állapotuk felett, és nem volt vigasztalásuk, majd irigység ébredt bennük azok iránt, akik sikeresek voltak.

Az egység fontossága
A király egy másik ostoba dolgot is látott, mégpedig azt, ahogy egy ember egymaga próbált meg több forrásra szert tenni. Ezután hangsúlyozza az egység értékét a több és jobb eredmény elérése érdekében. Ha az egyik elesett, a másik felsegíthette, az egységük erősebbé tette őket.

Ifjúság és bölcsesség
A király annak leírásával zárja a fejezetet, hogy egy ifjú mennyivel értékesebb a bölcsességéért, mint egy király, aki nem fogad el semmilyen tanácsot. Az emberek természetes módon az ifjút követnék az éleslátása és bölcsessége miatt.

„Uram, segíts, hogy ne legyek irigy a sikeres emberekre, és ne hagyd, hogy mindent egyedül próbáljak meg elérni! Végül, de nem utolsó sorban, segíts felismernem és követnem a valódi bölcsességet! Ámen.”

Bolivar Alaña
a Chilei Unió titkára
Dél-amerikaiDivizíó
Fordította: Kóczián Károly

2014. február 7., péntek

Mai szakasz: Prédikátor könyve 3

Az örökkévalósággal a szívünkben, úgy tűnik, soha nem örülünk az idő gyors múlásának. Amikor olyasmit csinálunk, amit élvezünk, vagy a szeretteinkkel vagyunk, az idő mindig kevésnek tűnik.

Ám amikor betegek vagyunk, vagy szeretteink nincsenek velünk, az idő megállni látszik, és nem múlik elég gyorsan. Mai modern életünk, mely mindennel és mindenkivel folyamatosan összeköttetésben tart, azt a benyomást kelti, mintha soha nem lenne elegendő időnk a teendőinkre.

Tény azonban, amint a szent szöveg is mondja: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” (1. vers).  Bölcs az, aki megtanul úgy gazdálkodni az idejével, hogy élvezni is tudja erőfeszítéseinek gyümölcsét. Ha ez a bölcsesség nem fejlődött ki bennünk, az idő elszalad, és csak a keserű tapasztalat marad számunkra, hogy „Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt” (15. vers).

Egyetlen emlékünk csak az lesz, hogy nem ismertük fel: Isten egyedülálló és örökkévaló (14. vers). Ezt a halandó árnyékot csak az Örökkévalótól származó remény világosíthatja meg, az ember szívébe ültetett örökkévaló reménységgel (11. vers). Minden dicsőség Istené kegyelméért, amellyel hitet ad nekünk az örök életben.

Az élet vágyát olyan életvitelnek kell kísérnie, ami a legfontosabbat helyezi előtérbe, és élvezni tudja az életét úgy, ahogy van. Ideje napirendünket úgy alakítani, hogy Istent, a családot és a szomszédokat helyezzük előtérbe, hiszen tudjuk, ahogy mindennel, az időnkkel is el kell számolnunk.

„Uram, tudom, hogy fontossági sorrendet kell felállítanom életemben. Ehhez valóban nagy szükségem van a segítségedre, vezetésedre és irányításodra. Ámen”

Alijofran Brandao
a Brazil Közép-nyugati Unió titkára
Dél-amerikai Divízió
Fordította: Csala Beáta


2014. február 6., csütörtök

Mai szakasz: Prédikátor könyve 2

A Prédikátor könyvének 2. fejezetében Salamon összegzi az életét. Változatos és széleskörű tapasztalatokban volt része. A szellemi fejlődésen, uralkodáson, gazdagságon keresztül az erkölcstelenségig, ami mindenben kielégítette képzelt és valós kívánságait.

Nagyszerű dolgokat épített; fákat, szőlőlugasokat és kerteket ültetett; öntözőrendszereket hozott létre, a háza tele volt szolgákkal, a mezője pedig tehenekkel és juhokkal. Senki sem vehette fel vele a versenyt. Aranyat, ezüstöt és mindenféle értékes dolgokat halmozott fel. Az estélyein a legjobb zenészek a legjobb hangszereken játszottak, és ha még ez sem lett volna elég, anélkül tudta élvezni munkáját, hogy bármi is korlátozta volna vágyait és óhajait.

Mindene megvolt, lelkében mégis ürességet érzett. Salamon azt mondja, hogy minden hiábavalóság. Ez volt a király összegzése, miután mindent megtapasztalt, és isteni sugallatra megírta, hogy hasznos tanulság legyen számunkra.

Aki csak a mának él, annak nem lesz holnapja. Aki csak az mulandó dolgokkal törődik, velük hal meg, és akik csak a mulandó dolgoknak él, nem lesz örök élete. És most rajtunk a sor: okosak vagy ostobák leszünk?

Salamon arra szólít fel minket, hogy helyes értékrendet állítsunk fel és közeledjünk a Bölcsesség Forrásához. Jézus is ezt mondta: „Keressétek először Istennek országát.”

Uram, segíts, hogy a te mennyei királyságodat tegyem az első helyre az életemben! Ámen.

Alfredo Hengen,
az Uruguayi Gyülekezetek Uniójának titkára
Fordította: Rajki Dávid


2014. február 5., szerda

Mai szakasz: Prédikátor könyve 1

Bölcs Salamon kérdésekkel és szomorú megjegyzésekkel indítja ezt a fejezetet, ám a végén olyan igazságokat tár elénk, amiken egy kicsit eltöprenghetünk.

Az első ilyen igazság: a mindennapi életnek megvan a maga rutinja. A nap felkel és lenyugszik, új generációk nőnek fel és tűnnek el. De a rutinnak veszélyei is vannak, mivel elveszíthetjük érdeklődésünket a szent és örökkévaló dolgok iránt. Naponta kellene keresnünk az Urat, úgy, mintha a mai napunk lenne létezésünk egyetlen napja.

Második igazság: nem kell mindenről tudnunk a világon, mert nem fontos, vagy nem örökké tartó. A lelki életünk szempontjából a legfontosabb az örökkévaló dolgok tanulmányozása.

Harmadik igazság: a világi tudás nem mindig tud megoldást nyújtani a lelki problémákra. Csak a mennyei bölcsesség, ami Istennel való közeli kapcsolatunkból származik, tud békét hozni az emberi szívbe.

Végezetül „Isten azoknak ígéri meg bölcsességét, akik érzik annak szükségességét és kérik is tőle. A Mindenható el tudja vezetni az embereket oda, ahol megismerhetik az igazságot” (Testimonies for the Church [Bizonyságételek a gyülekezetek számára]. 9. kötet, 181. oldal).

Tehát imádkozzunk az Úrhoz, és engedjük a Szentlelket, hogy adjon bölcsességet a Mennyből, így békében maradhatunk Istennel. Ámen.

André Dantas
az Észak-brazíliai Unió titkára
Dél-amerikai Divízió
Fordította: Rajki Dávid


2014. február 4., kedd

Mai szakasz: Példabeszédek 31

A Példabeszédek könyvének ezen fejezete Lemuel király, Massa uralkodójának tollából származik, aki azt mondja, el, hogy mit tanított neki az édesanyja a jó fiakról és erkölcsös férjekről. Az erkölcsös szó annyit jelent: „erkölcsileg kiváló.” Érdekes, mert én ugyanígy tudom a feleségemet is jellemezni. Mikor iskolába jártunk, akkor tagja volt egy iskolán kívüli munkacsoportnak, ahogy én is, és ott időt szántak Krisztusra, a szolgálatra, az egység és egyenlőség megteremtésére. A munkacsoportot „Erkölcs”-nek nevezte el és az elveket élete is tükrözte.

Az első főiskolai éveim alatt meg rettegtem a házasságnak még a gondolatától is. Néhányan a házasságot az „életfogytiglani börtönbüntetésnek” hívták. Édesanyám beszélt nekem a házasságról, és azt szerette volna, hogy egy erkölcsös lányt vegyek feleségül. Annak ellenére, hogy egyetértettem vele, a házasság gondolata mégis ijesztő volt. Hogyan tudna egy olyan tökéletlen személy mint én, feleségül venni egy tökéletest? A házasság gondolata túlságosan bonyolult volt nekem, nem is értettem, ezért sok ingatag kapcsolatba ugrottam bele.

Egy erkölcsös hölgy egyszerre tudott lenyűgözni és megrémíteni, mivel úgy gondoltam, hogy az ő erkölcsössége kihívás lenne a férfias moralitásomnak. De az a hölgy, aki hét hete a feleségem (igen, friss házasok vagyunk!), három szempontból is megváltoztatta az elképzelésemet.

Megmutatta nekem az értékeit. A gyémántok például a legjobban keresett ékkövek és már egy néhány karátos is egy vagyont érhet. Az ő ékköve, az a képesség, hogy erősen kitart amellett, ami helyes. Ezzel megmutatta nekem az értékét mint barátnő, mint feleség, és mint lehetséges édesanya.

Mindig az igazi arcát mutatta. Ha nem érdekeltem, akkor kimutatta. Nem válaszolt a hívásaimra, üzeneteimre, e-mailjeimre, semmire sem. Mikor elkezdett érdeklődni irántam, akkor láttam rajta. Késő esti séták, e-mail üzenetek, látogatások a főiskolai kávézóba, ahol dolgoztam.

Vágyott Isten kegyelmére. Mindig nagyon kitartó volt az imádságban – és most is igen hűséges. Szereti Istent és ezt látom a mosolyán, járásán, és az elkötelezettségén a keresztény istentiszteleteken. Emiatt lettem szerelmes belé és Isten tervébe, miszerint az asszonyt a férfi társának teremtette.

 „Uram, köszönöm neked az erkölcsös feleségemet. Milyen tökéletes példa, és emiatt milyen befolyása van a férjére, családjára és más hívőkre is! Áldj meg minden ilyen hölgyet, és tartsd magadhoz közel őket! Ámen”

Elroy Byam
rendezői asszisztens
Hope Channel
Fordította: Rajki Dávid