Mai szakasz: Énekek éneke 6

A hatodik fejezetben található az Énekek énekének három refrénje közül a második, amely a házastársak egyenlőségét, kölcsönösségét, egységét és kölcsönös megbecsülését fejezi ki.  Sulamit ezt mondja férjéről: „Az én szerelmesem az enyém, és én az övé” (2:16, angol ford.: 6:3).

Ez a fejezet tartalmazza Salamon négy dicséretéből a harmadikat is, amellyel leírja szerelme szépségét (a másik hármat ld: 3:6-11; 4:8-15; 6:13-7:9). Az ötödik versben szereplő  „hatvan királynő és nyolcvan ágyas” kifejezésre utalva egyesek úgy vélik, az Énekek éneke azután íródott, hogy Salamon már többnejűségben élt. Salamon azonban uralkodásának legalább első húsz esztendejében egyetlen feleséggel élt (lásd: 1Kir 3:1; 6:38; 7:1; 8; 9:10; 24) és az Énekek éneke kizárólagos viszonyt feltételez Salamon és Sulamit között (lásd 1:7; 2:2-3, 7, 16; 5:1, 10; 6:3; 7:10; 8:6-7). Ebben a versben Salamon nem azt mondja, hogy ő birtokolja ezeket (királynők, ágyasok, szüzek), hanem inkább azt, hogy vannak, akiknek sok van belőlük, de neki az ő szerelme az egyetlen. Salamon azt állítja, hogy bár sok más nő lehet bármilyen státuszban, az ő szerelmese neki az egyetlen. Isten arra vágyik, hogy őrizzük házasságunk kizárólagosságát.

Salamon ragyogó szavakkal jellemzi feleségét: „szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor”(7. vers). Ellen White az egyház győzelmi diadalának leírására alkalmazza e hasonlatokat: „Amíg egységben maradnak, az egyház előrehalad és szép lesz, mint a hold, tiszta, mint a nap és rettenetes, mint a zászlós tábor” (Énekek éneke 6:7). Semmi sem állhatja útját a fejlődésnek. Az egyház győzelemről győzelemre halad betöltve isteni küldetését, hogy hirdesse az evangéliumot a világnak.” (Az apostolok története)

„Ó, Uram, hadd legyen ez egyházad tapasztalata ezekben az utolsó napokban! Ámen.”

Richard M. Davidson

Az ószövetségi írásmagyarázat professzora

Andrews Egyetem Teológiai szeminárium

Fordította: Csala Beáta