2014. február 9., vasárnap

Mai szakasz: Prédikátor könyve 5

A mai fejezet az anyagi javak kezelésével kapcsolatos rossz magatartásformákról beszél, és annak veszélyeiről, amiket a pénz istenének imádata rejt magában. Akik növekedni akarnak az Istennel és az embertársaikkal való kapcsolatukban, valamint abban, hogy miként tekintenek önmagukra, azok jól teszik, ha odafigyelnek ezekre a figyelmeztetésekre.

Az első tanács így hangzik: „Őrizd meg lábaidat!” Ez a rész a gyülekezetben zajló istentiszteletről beszél. Más szóval, legyünk óvatosak és vigyázzunk, hogyan viselkedünk, amikor Isten színe előtt vagyunk. Salamon idejében nagyon sok ember járt a templomba, abba az impozáns, hatalmas épületbe, ami Isten imádatára emeltetett. Voltak közöttük olyanok, akik meghajtották ugyan magukat, és elvitték áldozataikat a szövetség törvénye szerint, de valójában nem imádták szívből Istent. Amikor ez történik, az imádat felületes, képmutató, és csupán embereknek szól. A hűtlen kézzel és engedetlen szívvel bemutatott áldozat: az ostobák adománya.

A második figyelmeztetés a szegényekről való gondoskodásra vonatkozik. Az Ige szerint a szegényeket elnyomták azok, akiknek az lett volna a feladata, hogy támogassák őket. Ha ilyen elkeserítő jelenséget látsz, azt mondja Salamon: „ne csodálkozz el a dolgon!” (8. vers – új prot. ford.). Tudjuk, hogy a korrupció sajnos mélyen gyökerezik az emberi szívben. Ahogy Salamon napjaiban történt, ugyanúgy ma is sokan kiáltanak hangosan szociális igazságosságért és egyenlő bánásmódért.

A harmadik figyelmeztetés az anyagi javakkal kapcsolatos mítoszokról és azok hiábavalóságáról szól. Sokan gondolják úgy, hogy a pénz az isten: azzal lehet megoldani bármilyen problémát, és az ad békességet a léleknek. A pénz azonban nem ad teljes örömöt, mert az ember szívét úgy teremtette meg a Mindenható, hogy annak teljes megelégedést csak a Vele való kapcsolat adhat (3:11). Salamon tanácsa szerint csak kétféle hozzáállás jöhet szóba, ami a törvényes eszközökkel megszerzett anyagi javakat illeti: 1) Ismerjük el, hogy az Isten ajándéka (19. vers); és élvezzük a javakat úgy, mint mennyei Atyánk ajándékát. 

„Drága Uram! Add, hogy soha ne feledkezzek meg arról, hogy minden jó adomány Tőled származik, és segíts abban is, hogy ne mulasszak el mindenért naponta hálát adni Neked! Ámen.”

Cicero Ferreira Gama
a Kelet-brazíliai Unió titkára
Fordította: Baksa Viktória


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése