A második fejezet igen
szemléletesen ábrázolja a Salamon és kedvese közötti szerelmet. Sulamit a
természet világából vett példákkal írja körül a Salamon iránt táplált szerelmes
érzéseit (3. vers). Ellen White ezt az emberi intimitásra való vágyódást a Krisztussal
való bensőséges kapcsolat iránti vágyra alkalmazza:
„Szükségünk van Isten
állandó jelenlétére, a Krisztussal való személyes érintkezésre, hogy a Vele
való közösségben időzzünk! Otthonunk gyermekei és iskolánk tanulói boldogok
lesznek, ha a szülők és tanítók saját életükben tanulják meg azt a
tapasztalatot, amelyet az Énekek Éneke így fejez ki:
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én
szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni; és az ő
gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. Bevisz engem a borozó házba, és zászló
felettem a szerelme” (Előtted az élet.
Budapest. 1992, Advent Kiadó. 259. oldal).
Sulamit az illő
önmegtartóztatást is hangsúlyozza a kibontakozásban lévő szerelmi kapcsolatban,
még hajadonsorban levő társainak: „Ne
keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja [vagyis helyesebben
a megfelelő időig] (7. vers – lásd még 3:5-öt és 8:4-et). A fejezet óv a „kis rókáktól” is (a kapcsolat
potenciális akadályaitól - 15. vers) és
kihangsúlyozza a kölcsönösséget a férfi és
nő közötti kapcsolatban: „Az én
szerelmesem enyém, és én az övé” (6. vers). Ezeket az elveket alkalmaznunk
kell személyes életünkben.
„Atyám, segíts úgy kialakítani az értékrendemet, hogy
naponta bensőséges kapcsolatot ápoljak szeretett házastársammal, ugyanakkor
időt szánjak a szeretett Megváltómmal való szoros kapcsolatra is! Ámen.”
Richard M. Davidson
az ószövetségi írásmagyarázat professzora
Andrews University Theological Seminary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése