Mai szakasz: Prédikátor könyve 3

Az örökkévalósággal a szívünkben, úgy tűnik, soha nem örülünk az idő gyors múlásának. Amikor olyasmit csinálunk, amit élvezünk, vagy a szeretteinkkel vagyunk, az idő mindig kevésnek tűnik.

Ám amikor betegek vagyunk, vagy szeretteink nincsenek velünk, az idő megállni látszik, és nem múlik elég gyorsan. Mai modern életünk, mely mindennel és mindenkivel folyamatosan összeköttetésben tart, azt a benyomást kelti, mintha soha nem lenne elegendő időnk a teendőinkre.

Tény azonban, amint a szent szöveg is mondja: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” (1. vers).  Bölcs az, aki megtanul úgy gazdálkodni az idejével, hogy élvezni is tudja erőfeszítéseinek gyümölcsét. Ha ez a bölcsesség nem fejlődött ki bennünk, az idő elszalad, és csak a keserű tapasztalat marad számunkra, hogy „Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt” (15. vers).

Egyetlen emlékünk csak az lesz, hogy nem ismertük fel: Isten egyedülálló és örökkévaló (14. vers). Ezt a halandó árnyékot csak az Örökkévalótól származó remény világosíthatja meg, az ember szívébe ültetett örökkévaló reménységgel (11. vers). Minden dicsőség Istené kegyelméért, amellyel hitet ad nekünk az örök életben.

Az élet vágyát olyan életvitelnek kell kísérnie, ami a legfontosabbat helyezi előtérbe, és élvezni tudja az életét úgy, ahogy van. Ideje napirendünket úgy alakítani, hogy Istent, a családot és a szomszédokat helyezzük előtérbe, hiszen tudjuk, ahogy mindennel, az időnkkel is el kell számolnunk.

„Uram, tudom, hogy fontossági sorrendet kell felállítanom életemben. Ehhez valóban nagy szükségem van a segítségedre, vezetésedre és irányításodra. Ámen”

Alijofran Brandao
a Brazil Közép-nyugati Unió titkára

Dél-amerikai Divízió

Fordította: Csala Beáta