Amikor a pazarló vezető hűtlensége kiderül,
valamit tennie kell a túlélése érdekében. Jézus története Lukács evangéliuma 16.
fejezetének 1-15. verseiben úgy hangzik, mint egy jelenet a mai filmek
egyikéből. Jézus nem tér ki rá, hogy a sáfár vajon többet vett el az őt illető
nyereségnél, vagy egyszerűen rosszul kezelte a rábízottakat. A részletek a
képzeletünkre vannak bízva, ami minden helyzetben alkalmazhatóvá teszi a
történetet.
Ami biztos, hogy elérkezett a számonkérésének
napja, és hamarosan állás nélkül marad. „Mit hallok felőled?” mondja az üzlet
tulajdonosa, „Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár”
(Lk 16:2). A vezető vagy sáfár elleni ítélet biztosan igaz volt, hiszen nem
tudta igazolni tettét. Ehelyett azt kérdezi magától: „Mit míveljek?” (Lk 16:3).
A sáfárnak nem volt túl sok lehetősége, hogy
eltartsa magát, mivel túl idős vagy gyenge volt ahhoz, hogy fizikai munkát
végezzen, koldulni pedig szégyellt (Lk 16:3). Mivel az erkölcsi becsületesség
küszöbét már átlépte ura vagyonának eltékozlásával, úgy dönt, hogy mestere
adósait a maga adósaivá teszi azáltal, hogy 20-50%-kal csökkenti adósságaik mértékét.
Az adósságok nagyon voltak: több mint 3 m3 olívaolaj és ugyanennyi
búza. Olyan eszesen cselekedett, hogy ura is csodálta korábbi beosztottja
önfenntartó képességeit. „És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen
cselekedett” (Lk 16:8).
Jézus más oldalról közelít. Miután megjegyzi:
„e
világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében” (Lk
16:8), Jézus a siker fontos alapelvét tárja elénk: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és
aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az” (Lk 16:10).
Az élet mindennapi részletei sokkal
fontosabbak a jellem fejlesztése szempontjából, mint a nagy életváltoztató
döntések. Valójában a kis választásaink meghatározzák a nagy döntéseinket. A
pénzköltési szokásaink, személyes becsületességünk és időbeosztásunk mind olyan
szokásrendszereket alakítanak ki, amelyek nem lesznek mások akkor sem, amikor
az Isten iránti hűség és a személyes előnyök között kell választanunk. Mert
választanunk muszáj lesz. Jézus így foglalja össze: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak…
Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak (pénznek)” (Lk 16:13).
A farizeusok, akik szerették a pénzt,
gúnyolódtak e szavakat hallva, de Jézusé volt az utolsó szó: „Ti vagytok,
akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket:
mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos” (Lk
16:15). Ahogy olvasod Lukács evangéliumának 16. fejezetét, fogadd el Jézus
hívását, hogy az életed legapróbb részleteiben is hűséges légy Istenhez!
Douglas Jacobs, D. Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és
Homiletika professzor
Southern Adventist University,
hittudományok kara
Fordította: Kóczián Ágnes