Ha mind Jézus mind pedig János tanította a
tanítványokat, hogy hogyan kell imádkozni, akkor nekünk is ugyanezt a kérést kell
feltenni, amit Jézus tanítványa kérdez Lukács 11:1-ben: ”Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő
tanítványait.” Válaszképpen, Jézus egy mintaimát mondott, amit
használhatunk. A “Miatyánk” nem egy olyan ima, amit folyamatosan ismételni
kell. Ez egyértelműnek tűnik abból a történetből, amelyet Jézus mondott arról
az emberről, aki megkérte a barátját, hogy adjon kenyeret egy váratlan
vendégnek. Mindannyian mentünk már úgy barátunkhoz, hogy valamilyen segítséget
kértünk. Jézus imája azt mutatja be, hogy mit kérhetünk az Úrtól imáinkban.
Jézus ezzel indítja az imádságát: ”Miatyánk, ki vagy a mennyekben” (Lukács
11:2). Az, akihez intézzük az imádságunkat, mindenki felett van – Ő a mennyben
van, ugyanakkor személyes Isten, a mi Atyánk. Amikor így imádkozunk,
“Szenteltessék meg a te neved” (Lk
11:2) rájövünk Isten szentségére és a mi bűnösségünkre. Kérjük “Atyánkat”, hogy
adja nekünk szent jellemét.
A következőkben Jézus így tanít bennünket
imádkozni: “Jöjjön el a te országod. Legyen
meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen a földön is" (Lk
11:2). Ez a világ még nincsen teljesen Jézus uralma alatt. Így imádkoznunk kell
azért az időért, amikor a bűn eltöröltetik, és Jézus ismét uralma alá veszi a
Földet. Továbbá imádkozzunk azért, hogy az Úr akarata beteljesüljön mindennapi
életünkben itt a Földön, amint a mennyben is. Minden nap különféle dolgok
történnek, melyekben Isten akaratának rendeljük alá magunkat.
Szintén naponta szükségünk van a mindennapi
kenyerünkre (Lk 11:3) és egyéb fizikai szükségletekre. Minden nap szükségünk
van az elkövetett bűnök megbocsátására, és minden nap ki kell terjesztenünk a
megbocsátást azok felé, akik megbántottak bennünket. Talán Jézus azért vette a
kenyér és a megbocsátás igényét egy csoportba, mert az étel az egyik
legalapvetőbb fizikai, a megbocsátás pedig a legalapvetőbb lelki szükségletünk.
Lukács evangéliumában Jézus imájának utolsó
kérése az, hogy szabadítsa meg a kísértéstől és magától a Sátántól: “És ne vígy minket a kísértésbe; de
szabadíts meg minket a gonosztól” ( Lk 11:4). Mindkét gondolat ugyanazt az
üzenetet hordozza: “Ne engedj bennünket olyan helyzetekbe, melyekben a sátán
megkísérthet”.
Annak érdekében, hogy imaéleted aktívabb legyen, használd a Miatyánk gondolatait és tedd hozzá saját gondolataidat! Kérd, hogy királysága mihamarabb jöjjön el, és akarata érvényesüljön az életedben! Hozd elé saját fizikai szükségleteidet, és kérésed a megbocsátásra, valamint kérd, hogy Sátántól szabadítson meg!
Douglas Jacobs, D. Min.
Gyülekezeti
Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist
University, hittudományok kara
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése