A 11. fejezet változást
jelent úgy gondolati síkon, mint az események irányában, hiszen ez volt az
emberiség történelmének fordulópontja. Az egész menny feszülten figyelte Jézus
életének utolsó hetét, amely a Kálvária keresztjén ért véget. Az idő az Amazonas
folyóhoz hasonlóan hömpölygött a jó és gonosz végzetes összecsapása felé.
Krisztus félretette
királyi ruháját, és az emberek szolgájává lett (Filippi 2). Isten Fia az
emberek között járt, gyógyította és felszabadította őket a gonosz kötelei alól,
Vele való kapcsolatra hívott, könnyeket törölt, a szeretet és együttérzés
kötelékével vonzotta őket magához. Most pedig elérkezett az áldozatra való
figyelés ideje – a szeretet végső és örök ajándéka.
A világmindenség
Teremtője kölcsönhajóval szelte át a vizeket, vendégségben fogyasztotta el a
páskavacsorát, kölcsönzött sírba fog helyeztetni, és most egy kölcsönkért szamáron
vonul be Jeruzsálembe. Korábban szolgálata során – amennyire tudni lehet – soha
nem utazott állaton, most azonban egy fiatal szamáron vonul be a városba –
micsoda királyi jelvény! Az állatot egy olyan helyről kellett elhozni, ahol két
út találkozott. Érdekes gondolat! Te és én két út közül választhatunk. Az egyik
széles és sok kellemes dologgal van kikövezve, a másik keskeny és nehézségeket
tartogat, de mindig bízhatunk az Úrban, hogy az élet ösvényén vezet.
Az emberek kiáltozva
királlyá akarták koronázni Őt. Szemük vak volt igazi küldetésének meglátására.
Az Ördög azt akarta, hogy Krisztus a koronára nézzen – de az csak a kereszt
után következhetett! Krisztus szeretete az elbukott emberiség iránt olyan
hatalmas volt, hogy semmi sem tántoríthatta volna el öröktől fogva elrendelt
küldetésétől. „Mint ahogy nem volt idő,
amikor Isten ne létezett volna, olyan biztosan nem volt egy olyan pillanat sem,
amikor a végtelem elme ne lelte volna kedvét abban, hogy kinyilatkoztassa
kegyelmét az emberiségnek.” (Signs of
the Times, 1901. június 12.)
Az ünneplő menet egy
magas helyen állt meg, ahonnan Krisztus a Kidrón völgyén át Jeruzsálem szikrázó
márványtemploma felé tekintett, és megállíthatatlanul sírni kezdett. Bár készek
voltak Őt megkoronázni földi uralkodójukká, nem voltak hajlandók szívük
királyává tenni Őt. Házuk elhagyatott lesz.
Azért imádkozom, hogy
a napi döntéseid és tetteid a keskeny útra figyeljenek – a mennyei útra – az
egyetlen útra, amely Krisztushoz, a koronához és a trónushoz vezet (Jel 3:21).
Jim Ayer
az Adventista Világrádió alelnöke
Generál Konferencia
az Adventista Világrádió alelnöke
Generál Konferencia
Fordította: Kóczián Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése