Mai szakasz: Márk 15

Pilátus alig hitt a fülének: az emberek Barabás szabadításáért kiáltottak, aki a legalacsonyabb rendből származó bűnös volt. Ahogyan szemléljük ezt az eseményt és ennek a lázadó nevének jelentését, rájövünk, hogy abban az időben ez egy prófétai pillanat volt. A neve azt jelenti, hogy az „atya fia”. És Jézus volt az „Atya Fia”. Csaknem gondviselésszerű, hogy Jézust és ezt a férfit is Pilátusnak kellene elítélni. Jézus alárendelte akaratát az Atyának a Gecsemáné kertjében, így minden apa összes fia és lánya, akik a bűn átka alatt állnak, megszabadulhatnak. Ez azt jelenti, hogy te és én bűnösök vagyunk, de az isteni gondviselésnek köszönhetően teljesen szabadok lehetünk.

János kibővíti Márk fejezetét és azt a pillanatot, amikor Jézus ott áll a kiabáló tömeg előtt, miközben Pilátus beszél: „Ímhol az ember” (Jn 19:5) Olyan volt ez, mint egy trombitahang az őket figyelő univerzumban. Nézd meg Istent, amint a teremtménye előtt áll, elhagyatva és védtelenül. Júdás nem értette, hogy Isten fia miért hagyta magát elvitetni a tömeggel – a Gonosz nem fáradt ki a mai napig sem, az angyalok csendben állnak amint Isten népe sír Jézus halála fölött.

Amint a rómaiak elhelyezték áldozataikat a három kereszten, közülük csupán egy nem harcolt vagy szitkozódott azokra, akik a szöget a húsába kalapálták. Csak egynek volt az a célja, hogy megmentse a Föld lakosait. Ha Jézus követte volna az Ördög tanácsát, hogy jöjjön le a keresztről, most elveszettek lennénk, nem lenne reménye az apák fiainak és lányainak.

Röviddel azelőtt, hogy Pilátus ítélőszéke előtt állt, Jézus ezt mondta: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12:32). Sok ember állt a kereszt lábánál aznap, ketten pedig felakasztva voltak mellette a saját keresztjükön. Az egyik lator szíve teljesen megváltozott, amint Jézust szemlélte – ő hívő lett.

Márk beszél egy másik férfiról is, aki felismerte Jézust aznap. Ő egy római százados volt, akinek az volt a feladata, hogy rendet tartson, és Pilátus parancsait végrehajtsa. Amikor Krisztus az utolsót lélegezte, ez a háborúkban megkeményedett katona a kereszt lábánál lágyan így szólt: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” (Márk  15:39, ÚRK).

Azok az emberek, akik felismerték Jézust aznap, meghozták döntésüket. Ez ugyanaz a döntés volt, amit neked és nekem meg kell hoznunk. Ha egyszer megismered Jézust, felvetődik a kérdés: „Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?” (Mt 27:22)

Jim Ayer
az Adventista Világrádió alelnöke
Generál Konferencia

Fordította: Rajki Dávid