Ebben a fejezetben megérthetjük, amire
Salamon itt ismét emlékeztet minket, és amit a Prédikátor könyvében végig
hangsúlyoz. Minden hiábavalóság.
Isten az Ő kegyelméből teljesíti az emberek
minden vágyát, alkotóképességet ad nekik, tehetséget a fejlődésre és a
boldogulásra, ám ők mindeme törődés birtokában sem lesznek soha képesek
teljesen élvezni, amit kaptak.
Sőt, ha az emberek elutasítják Istent, e
földi életük csupán az anyagi javak, mulandó dolgok megszerzésére irányuló
kimerítő hajsza lesz. S ha elérték céljukat, valami újabbat akarnak
megszerezni, és ez így folytatódik újra meg újra. Nem veszik észre, hogy ez
egy rövid és nagyon is véges élet.
Mint Isten fiainak és leányainak óvatosnak
kell lennünk, hogy mit fogadunk el, akár a családban ajándékot, lehetőségeket,
anyagi javakat, vagy pénzösszegeket, akár céllal adják, akár nem, ezekbe
vethetjük bizalmunkat. Végül könnyen elfeledkezhetünk arról az Egyetlenről,
akitől, valójában kaptuk mindezt.
Ezért arra hívlak most benneteket, hogy
örömmel és hálaadással éljünk mindazzal, amit Istentől kaptunk. Bármit teszünk,
vagy mondunk, mindenen legyen látható szép életünk alkotójának, tervezőjének,
Istennek a kézjegye!
„Drága
Uram, azt akarom, hogy mindem cselekedetem középpontjában Te légy. Minden a Te
akaratod szerint legyen, és ne az enyém szerint! Valóban így gondolom Uram. Ámen.”
Gilberto Urcia Alberca
a Dél-perui Unió titkára
Dél-amerikai Divízió
a Dél-perui Unió titkára
Dél-amerikai Divízió
Fordította: Csala Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése