Jósáfát király „nem kereste a Baalokat, hanem atyja Istenét kereste és az Ő
parancsolatai szerint élt... Mivel az ÚR útjain járt, egyre bátrabb lett" (3, 6. vers – új prot. ford.). Milyen szép leírás arról, milyenek legyünk mi, keresztények!
Az Isten parancsai szerint való
járás cselekvő élet, sokkal többet jelent, mint puszta
hitvallomás. Az pedig, ha gyönyörködünk az Úr útjaiban, még
mélyebb tapasztalat! Ez bizonyítja a
Szentlélek bennünk végzett munkáját, aki szívünkbe írja
az Ő törvényét, amíg már igazi boldogságot jelent, ha együtt vagyunk Istennel, és mindent
akarata szerint cselekszünk.
„Ezért az Úr megerősítette kezében a királyi hatalmat.
Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak” (5.
vers). Isten örömmel megáldja gyermekeit. Az Isten iránti engedelmesség
gyakran hoz sikert, illetve jóindulatot az emberek
részéről. A Példabeszédek könyve
tele van hihetetlenül hasznos tanácsokkal a pénzügyekkel, a családdal,
az egészséggel, és a vezetéssel kapcsolatban.
Jósáfát még több bálványt semmisített meg, és uralkodásának harmadik évében vezetőket küldött egész Júdába, hogy tanítsanak a törvénykönyv Istenéről. A velük határos, ellenséges népek érezték az istenfélelmet, és nem támadtak. Néhányan közülük ajándékokat is hoztak! Ez is egy példa arra, miként vezethetjük nagyobb örömre mindazokat, akik az ismeretségi körünkben élnek, ha megosztjuk velük Isten tanácsait.
Ma is keressük meg a
módját,
hogyan legyünk olyanok, mint Jósáfát; szolgáljunk, tanítsunk és leljük örömünket Istenben!
Scott Griswold
lelkész
Mission Mobilizer
ASAP Ministries
Fordította: Baksa
Viktória
4 Mózes 8
Az a
folyamat, ahogyan Isten megszervezte Izrael népének életét, sokat elárul arról,
miként viszonyul Urunk az imádathoz és a munkához. Mózes negyedik könyve
csodálatos képet mutat be Istenről egy egészen szokatlan nézőpontból. Általában
úgy gondolunk Istenre, mint Megváltónkra és Urunkra, és természetesen ez így is
van rendjén, hiszen valóban Ő a mi Megváltónk és Urunk. Ám Izrael népe pusztai
vándorlásának történetében úgy is megismerhetjük Őt, mint Művészt,
Vezérigazgatót és a Humán Erőforrások Miniszterét.
Ezek a
szempontok még inkább segítenek abban, hogy nagyra értékeljük Őt. Isten tudja,
miként adjon útmutatást az embernek egy bonyolult tervezésű kovácsoltvas lámpás
elkészítéséhez, és ugyanígy a papokat is fel tudja készíteni a szent sátorban
végzendő szolgálatra. Tudja, hogyan óvja meg őket dicsőséges, tűzben izzó
jelenlététől, és miként késztessen munkára embereket anélkül, hogy agyonhajtaná
őket. Semmi kétség afelől, hogy Isten a SZERETET!
Megdöbbentő
az is, hogy az Úr olyan sok lévitát választott ki az aránylag kis sátor rendben
tartására és mozgatására, ami alapjában véve egyszerű feladat volt. A léviták
nem vették zokon a szolgálatot, mert nem volt okuk rá. Istennek még arra is
gondja volt, hogy a munka teljes terhét ne tegye 50 évesnél idősebb emberek
vállára. Miután ezt a kort elérték, már csak abban az esetben kellett
segíteniük, ha arra képesek voltak. Isten valóban azt akarja, hogy igája
gyönyörűséges legyen, terhe pedig könnyű.
Mark Sheffield
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése