Mai szakasz: Ezsdrás 5

A negyedik fejezetben Perzsia királya megparancsolta Isten népének, hogy hagyják abba a templom újjáépítését. Ebben a fejezetben Isten prófétái Haggeus és Zakariás sürgették Isten népét, hogy folytassák a felújítási munkálatokat, kérvén őket, hogy bízzanak Istenben. Zerubbábel és Jésúa bátran mozgósították a népet, akik megerősödtek és a király tiltó levele ellenére folytatták a templom építését. „De a zsidók vénein rajta volt istenük szeme, így nem akadályozták meg őket az építésben, míg az ügy Dárius elé nem jutott …” (5.vers – új prot. ford.), aki Perzsia új uralkodója volt.

Isten szeme mindig ott van azokon, akik az Ő akaratát teljesítik, de szüksége van férfiakra, és nőkre, akik tájékozottak, és képesek ügyüket a hatóságok előtt tényekkel képviselni. Amikor Tattenaj, a perzsa helytartó felelősségre vonó levelet írt Zerubbábelnek utasítva őt, hogy hagyják abba a munkát, Isten emberei válaszlevelet írtak, amelyben kiegészítő információkat közöltek; és az eset történetének kivizsgálását követelték. Isten népe nem elégedhet meg azzal, hogy csak egy keveset tud. Isten azt akarja, hogy ne maradjunk le, még az ismeretekben sem.

„Istenünk, kérünk, naponta növeld hitünket, hogy az ellenállás dacára is Benned bízzunk, és folytassuk, amit ránk bíztál.”

Pardon Mwansa
alelnök
Generál Konferencia

Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 31

A midiániták Ábrahám leszármazottai voltak, akik megvásárolták Józsefet a testvéreitől és eladták az egyiptomiaknak (lásd: 1Móz 37:28). Mózes felesége Cippóra midiánita volt (lásd: 2Móz 2:21 és 3:1). Bizonyára emlékeznek arra, hogy egy néhány fejezettel korábban Bálám utasítására midiánita asszonyokat küldtek az izraeliek táborába, hogy bűnre csábítsák Isten népét. Egy midiánita nő volt az, akit kihívóan a táborba hozott Zimri, aminek az lett a következménye, hogy Fineás, Áron unokája dárdájával hirtelen mindkettejükkel végezett – amely tett után azonnal megszűnt a csapás (lásd: 4Móz 25).    

Elérkezett az isteni közbelépés ideje. „Isten ítéletet mondott Izrael felett, mert engedett a midiániták csábításának, de a csábítók sem menekülhettek meg az isteni igazság haragjától... a bűnre vezető midiánitáknak, mint veszedelmesebb ellenségnek, azonnal érezniük kellett Isten ítéletét” (Pátriárkák és Próféták 426. oldal). Isten utasítására Mózes megparancsolta az izraeli hadseregnek, hogy semmisítsék meg Midiánt. A harcban megölték Midián öt királyát és megsemmisítették a midiáni hadsereget, felgyújtva minden városukat és táboraikat. Bálám is az áldozatok között volt. Mózes döbbenten vette észre, hogy mit nem hajtottak végre. Minden midiánita katonát megöltek, de a nőket és a gyermekeket megkímélték.

Vajon miért próbálnak meg az emberek túljárni Isten eszén? Vajon mi is vétkesek vagyunk hasonló dolgokban ma? Követjük-e Isten utasításait, vagy Izrael hadvezéreihez hasonlóan olyan döntéseket hozunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy jobbak annál, amit Isten parancsolt? Mózesnek meg kellett parancsolnia, hogy a fiatal férfiakat és az asszonyokat, akik nem voltak szüzek, megöljék (az erkölcstelenségnek megvan az a tulajdonsága, hogy megkörnyékezi azokat, akik elkötelezték magukat Isten követésére, és pontosan ezek a nők voltak azok, akik beszivárogtak a táborba, hogy Izraelt bűnbe vigyék). Ez a történet emlékeztet bennünket Saul királyra, akit Sámuel arra utasított, hogy teljesen semmisítse meg az amálekitákat, de úgy jött vissza a harcból, hogy nem teljesítette Isten pontos útmutatását (lásd: 1Sám 15). Vajon Saul nem ismerte Mózes negyedik könyvének ezt a történetét? Hogyan érzett Isten, amikor el kellett veszítenie azokat, akik ismételten elutasították szavát? Vajon boldog-e akkor, amikor ki kell irtania a bűnösöket a föld színéről? Vagy könnyet ejt azokért, akik visszautasítják az ingyen felkínált örök életet? Vajon Isten arra vár, hogy megbüntesse a megátalkodott bűnösöket? Vagy ezt mondja: „Hogyan adnálak oda, … hogyan szolgáltatnálak ki…? … Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom.” (lásd: Hóseás 11:8).

Fred Knopper

Adventist Media Center