Mózes első könyvének 41. fejezete bizonyos értelemben a
40. fejezet témáját folytatja. József – részben a főpohárnok feledékenysége
miatt –
további két évet tölt börtönben, majd egy olyan történet
következik, amely Nabukodonozor álmára emlékeztet. Mindkét hivatalnok álmot látott,
amelyeket a bölcsek és mágusok nem tudnak megfejteni, de egy zsidó rab megfejti.
Gyanítom, hogy amikor a főpohárnok megemlékezett Józsefről, beszélt József
jelleméről és képességeiről is a fáraónak. Logikusnak tűnik, hogy mielőtt
Józsefet hívatta volna és a főpohárnok elbeszélésére alapozott volna, bizonyára
leellenőriztette az információkat a börtönőrökkel. Ettől kezdve a király
tisztában lett volna József jellemével és képességeivel.
Ezen kívül, a börtönőrök József iránti jóindulata miatt
nem lett volna meglepő, ha biztatták volna őt azzal, hogy szóltak egy-két jó
szót a királynál érdekében. Mennyire csábító lehetett két év rabság után, amit
egy el nem követett vétekért kapott, hogy megpróbáljon kegyért udvarolni az
által, hogy elcsavarja, és úgy igazítja az üzenetet, hogy elfogadhatóbb és meghatóbb
legyen a király számára! Talán beszélhetett volna csak a hét bő esztendőről, és
kihagyhatta volna az éhséget, vagy az éhség hét esztendejét értelmezhette volna
valaki másra, és így tovább. De József nem alakította úgy az üzenetet, hogy
azzal a király kegyeiért udvaroljon. Tisztán, teljesen, természetesen hirdette
teljes tapintattal és tisztelettel. Itt újra azt látjuk, hogy József felülmúlja
Júda önző törekvését, hogy politikailag kedvezőbb képet mutasson. Ezt a tényt
tovább erősíti József azonnali válasza a fáraónak, hogy ő nem tud álmokat
fejteni, hanem Isten ajándéka tette őt alkalmassá erre. József alázatossága,
becsületessége és jelleme túlragyogja Júda kaméleonszerű személyiségét.
József
először hatalomra emeltetik, olyanra, mint a Potifáré, később
pedig egyenlővé tétetik a fáraóval, kivéve persze a közvetlen uralkodói
teendőket. Mindebben nem látjuk jelét a keserűségnek vagy rosszindulatnak.
Józsefet majdnem megölik a testvérei, elrabolják és rabszolgának eladják, nemi
erőszak hamis vádjával illetik, emiatt bebörtönzik, később mégis mindent Isten
gondviselő vezetésének tulajdonít, hogy szabadulást biztosítson családjának az
éhségtől. Úgy tűnik, hogy Józsefnek egyszerű, de megingathatatlan hite volt
Istenben, hogy valahogy igazságot fog tenni a maga idejében. Az ilyen hit
alkalmassá teszi az embert arra, hogy jóindulatú maradjon az igazságtalanság és
rossz bánásmód közepette is.
Stephen
Bauer, Ph.D.
Southern
Adventist University
Collegedale, TN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése