Miután kérdéseket
tett fel Isten látszólagos tétlenségével kapcsolatosan és meghallgatta Isten
válaszát, Habakuk imával válaszol. Könyörgése a 2. versben található, amelyben
kifejezi Isten iránti csodálatát és megújulásért imádkozik. Ezek után egy
zsoltár-dicséretben kinyilvánítja Isten iránti hitét és bizalmát. Dicsőítését
Isten vezetésére való visszaemlékezés keretében adja elő, ahogyan a népét a
múltban vezette. Ez egy általános költői módszer, amelyet a bibliai próféták és
költők alkalmaztak.
A 7. versben például
Habakuk a környező népek reakciójára utal, amikor Izrael az egyiptomi rabságból
megszabadult (2Móz 15:14-16). A 11. versben szereplő egy helyben álló Nap és
Hold valószínűleg Józsué Gibeonnál aratott győzelmére utal (Józs 10:12-13). Ez
arra emlékezteti az olvasót, hogy amikor Isten cselekszik, úgy ahogy a 2.
fejezetben megígérte, a győzelem még nagyobb és teljesebb lesz.
A fejezet egy
csodálatos hitvallással fejeződik be. Miután feltette kérdéseit és meghallgatta
Isten válaszait, Habakuk megerősíti, hogy a körülményektől függetlenül kész
bízni Istenben. Időnkét szenvedésben lehet része, de Istenben, mint Megváltóban
való hite megingathatatlan.
Habakuk üzenete a mai
embernek is szól. Olyan kérdéseket vet fel, amelyeket sokan ma is felvetnek:
Miért nem cselekszik Isten? Hogyan engedhet meg az igaz Isten ilyen borzasztó
dolgokat? Isten biztos ígérete, hogy minden a hatalmában van, ma is éppoly
igaz, mint Habakuk idejében volt.
A gonoszság minden
oldalról körülvesz bennünket és szomorúan tesszük fel a kérdést: „Meddig még?”
De legyen az ő imája a mi imánk is! Amikor arra emlékezünk, hogy Isten hogyan
vezette az Ő népét és bennünket is személyesen, erőt kapunk arra, hogy bízzunk
benne a nehéz időkben is. Habakukhoz hasonlóan mi is dicsőítő imában
válaszolunk, és megvalljuk hitünket abba az Istenben, aki sohasem vall
kudarcot.
Audrey Andersson
a Transz-Európai
Divízió titkára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése