Mai szakasz: Eszter 2

A király szolgái egy tervvel álltak elő az új királyné kiválasztására: egy szépségversennyel! A birodalom minden szegletéből szebbnél szebb fiatal nőket hoztak – nem tudjuk meg, hogy szívesen jöttek, vagy kényszerítették őket, hogy a palotába menjenek.

Megismerjük  Márdokeust és egy, a Perzsa Birodalomban csendesen élő embercsoportot – Isten népét.  Eszter könyvének eseményei az i. e. V. században játszódnak, amikor a zsidók többsége Círus rendelete következtében már hazatért a fogságból.  Csak néhány zsidó maradt továbbra is Perzsiában.

Márdokeust benjaminitaként ismerjük meg. Származása korántsem érdektelen, ahogy majd később látni fogjuk ebben a könyvben. A király parancsára Haddasát – Esztert – is a palotába vitték. Márdokeus nevelte fel az árva leányt és saját gyermekeként szerette. Márdokeus eleget tudott a Susán-béli politikai helyzetről ahhoz, hogy figyelmeztesse Esztert: tartsa titokban származását, ne azonosítsa magát népével.

Eszter azonnal megnyerte a palotabeli főemberek tetszését. Külső szépsége nyilvánvaló volt, de gyengéd szíve és szikrázó értelme, fizikai adottságaival együtt Esztert valóban szeretetre méltóvá tehették. A királyt is megragadta szépsége és kegyessége, ezért királynévá tette őt.

Márdokeus a palota területén tartózkodott, hogy Eszteren tarthassa a szemét. Elképzelhetjük, mennyire aggódott, amikor a király újabb nagy ünnepet hirdetett-Eszter fesztiválját-az ő jóléte fontosabb volt neki a saját büszkeségénél. A 20. versben ismét megtudhatjuk, hogy Eszter engedelmes volt és nem tárta fel, hogy köze lenne Márdokeushoz, és hogy a zsidó nép tagja.

Mikor Márdokeus a király kapujában kijelölt helyén ült, meghallotta egy a király meggyilkolására szőtt összeesküvés baljós terveit. Elmondta Eszternek, aki az ő nevében informálta a királyt, és az összeesküvőket felakasztották. Ez az eset nem lényegtelen, és később döntő fontosságú lesz.

Egy fiatal zsidó szépség életében jelentős változás állt be: árva leányból a Perzsa Birodalom királynéja lett. Isten szereti a társadalom legkisebbjeit használni, ha ők is akarják. Lázadó kamaszokat türelmes tanárokká tesz, drogfüggőket diakónusokká, prostituáltakat az ima élharcosaivá, és egy három osztályt végzett fiatal nőt prófétává. Isten az Ő könyörületességében a visszafordítás Istene.

Jean Boonstra
Voice of Prophecy

Fordította: Csala Beáta

5 Mózes 15

Az ókori Közel-Keleten a rabszolgatartás leggyakoribb oka az eladósodás volt.  Kölcsön felvételekor a szegény emberek nem tudtak mást felajánlani biztosítékként, mint saját magukat vagy családtagjukat. Abban az esetben, ha nem tudták visszafizetni a kölcsönt, a hitelező megragadta az adóst vagy családtagját, és a szolgájává tette. Képzeljük el, micsoda áldást jelentett ez az adósság-eltörlésre vonatkozó rendelkezés, amelynek értelmében hét évente mindenki lehetőséget kapott a gazdasági helyreállításra.

Ideális esetben az izraeliták között nem lett volna szabad az egyéneknek elszegényedniük. De ebben a fejezetben megmutatkozik a valóság: „Mert a szegény nem fogy el a földről” (11.vers). Ez azért lehetett így, mert néhány izraelita nem engedelmeskedett teljes mértékig Istennek az adósságok eltörlését illetően.

Azokban a nehéz időkben Isten gyakorlati nagylelkűségre próbálta tanítani népét. „hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved” (8. vers). Ez a „szükségek” betöltésére korlátozódik, és nem a „kívánságok” teljesítésére. A túléléshez nélkülözhetetlen, elemi szükségletek kielégítéséről szól, nem pedig luxuscikkekről.

„Drága Atyám, nyisd meg a szemem, hogy észrevegyem a körülöttem lévő szegények szükségleteit! Tudom, hogy Te vagy a világegyetem legnagylelkűbb adományozója. Segíts, hogy olyan lehessek, mint Te.”

John Ash
Chinese Union Mission
Hong Kong

Fordította Kóczián Ágnes