Mai szakasz: Eszter 4

Az egykori nemes köztisztviselő kétségbeesetten megy a király kapuja elé, zsákba és bánatba öltözve. Márdokeusnak nem volt szabad bemennie. Szomorú jajveszékelését visszhangozta a népe birodalomszerte, amint a zsidók böjtöltek és – bár ez nincs megemlítve – biztosan imádkoztak is.

Ennek híre eljutott Eszterhez, és mélységesen lehangolta őt. Egy felöltő új ruhát küldet Márdokeusnak, de ő nem fogadja el, és a kapun kívül marad. Egy, az üzeneteket közvetítő szolgálón keresztül Márdokeus elmagyarázza, mi történt, és végül a rendelet egy példányát fizikailag is Eszter kezébe juttatja.

Talán ha csak saját életéről lett volna szó, Márdokeus könyörgött volna Eszternek, hogy maradjon csöndben, és továbbra is különüljön el népétől, hogy megvédje magát. De túl sok élet forgott kockán. A megváltozott Márdokeus arra kérte Esztert, hogy menjen a királyhoz, és tárja elé népe nyomorúságát. Meghökkenve, Eszter válaszüzenetében emlékeztet rá, hogy hívatlanul a király elé menni köztudottan szinte a halállal egyenlő. Ezt persze Márdokeus is tudta, és nyilván nyomasztotta is ez a gondolat mielőtt odament.

Márdokeus a 14. versben Isten gondviselésébe vetett bizalmáról tesz bizonyságot. Emlékezteti Esztert, hogy segítség és szabadulás máshonnan is támadhat – Isten meg fogja óvni népét – de Eszter élete elveszik. Arra kérni, hogy tegye kockára az életét, az egyetlen útja volt annak, hogy megmentse a lányt. Ő volt Isten elsődleges terve, és ezekért az időkért került királyságra.

Nem tudjuk meddig latolgatta magában ezeket a szavakat Eszter. A palota folyosóin sétált, forró fürdőben ázott, vagy az ágya mellett térdelt? Öt éve volt királyné, és talán elidőzött a ténynél, hogy a férje egyáltalán nem töltött vele időt az elmúlt hónapokban. Talán órákig elmélkedett, de én úgy képzelem, szinte azonnal üzent a letört Márdokeusnak. Ezúttal kiadta a parancsot: gyűjts össze minden zsidót Súsán várában, böjtöljetek értem 3 napig, és én bemegyek a király elé, ha elveszek, hát elveszek.

Eszter Perzsia királynőjeként kétségtelenül kényelmes környezetben élt. Döntése, hogy kockára teszi életét népéért – egy népért, amitől gyakorlatilag el volt zárva – megmutatta igazi jellemét. Jézus elhagyta a Menny kényelmét, hogy közénk jöjjön mint egy védtelen hétköznapi kisbaba. Feláldozta magát értünk – akiktől gyakorlatilag el volt szakítva – tudván, hogy az Ő terve az egyedüli Terv, ami megválthat bennünket. Áldozata megmutatja nekünk jellemét, az Isten jellemét és szeretetteljes szívét.

Jean Boonstra
Voice of Prophecy

Fordította: Kóczián Ágnes

5 Mózes 17

Egyeseknek úgy tűnhet, hogy Isten keményen bánik azzal, aki „elmegy, és más isteneket szolgál.” Ezt a bánásmódot azonban Istennek Izraellel kötött szövetségének az összefüggéseiben kell érteni. A Biblia más részei egyértelműen kiegyensúlyozzák a képet arról, hogy milyen az Isten. Ezen kívül Isten ellenőrzést és mérlegelést vezet be. Az ítélethez „két vagy három tanú” (6. vers) valamint a papok és a léviták segítsége (9. vers). De ne tévesszük szem elől a 11. verset: „a kapott utasítás szerint és a kimondott ítélet szerint járj el.” Minden ítéletnek Isten írott törvényén kell alapulnia.

A fejezet második része a királyoknak szóló törvényekkel foglalkozik. Az az emberi rendszer, hogy Izraelnek királya legyen, soha nem volt Isten tervének része, de ezek az egyszerű törvények megvédhetik Izraelt a királyság legrosszabb következményeitől. Isten utasítása a király számára ez volt: Ne legyen sok lovad, sok feleséged és aranyad. Salamon uralma a királyság aranykora volt, de ő mindhárom vonatkozásban elbukott, és a történelem feljegyzi, milyen mélységekbe zuhant.

Ám amikor a király idős volt már, és esze sem a régi, Isten eljött hozzá, és megbízta, hogy írja meg a Prédikátor könyvét. Nem kétséges, hogy van egy néhány negatív elem a könyvben, de semmi sem megragadóbb, mint az a kép amelyet Istenről fest, aki nem fordítja ellenünk rendetlenül élt múltunkat. Akkor is szeret és azon dolgozik, hogy sokkal engedelmesebbé tegyen bennünket!

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong