Mai szakasz: Nehémiás 12

Fontos megjegyeznünk, hogy Jeruzsálem falainak felavatásakor a nép Istennek adott dicsőséget mindazért, amit értük tett. Amikor a fal építése elkezdődött, Nehémiás arról biztosította a népet, hogy „a mennynek Istene, Ő ad jó szerencsét nékünk" (Neh 2:20).

Az ünnepség napjáról így ír a Biblia: „Azután a papok sok áldozatot mutattak be Istennek. Mindenki nagyon boldog volt, mert Isten megörvendeztette a népet" (Neh 12:43 - ERV-HU). Kezdettől fogva elismerték, hogy Isten segítségétől függnek, hasonló képpen, a munka végeztével ünneplésükben is méltatták Istent jóságáért, hogy megörvendeztette őket. Isten művében nem úgy van, hogy Isten megteszi a maga részét, és mi külön a magunkét, hanem minden, amit csak teszünk, a kezdet kezdetétől egészen végig, Őbenne, az Ő ereje által és az Ő dicsőségére tesszük. Az Ő szolgái vagyunk, és még azt követően is, hogy elvárásainak eleget tettünk, a dicsőség teljes egészében Őt illeti.

A jó egyházi zene mindig különleges áldást jelent, amikor Isten népe azért gyűlik össze, hogy dicsőítse Istent és magasztalja tetteit. A nép azoknak a hangszereknek a kíséretével énekelt, amiket Dávid, az Isten embere írt elő (36. vers). Annak idején Mirjam is vezette a népet éneklésében, amikor Isten megszabadította őket Egyiptomból (2Móz 15:20, 21). A jó zene jót tesz a szívnek is. 

"Atyánk, Neked adunk dicsőséget mindenért."

Pardon Mwanza
a Generál Konferencia alelnöke

Fordította: Liebhardt László

5 Mózes 12

Miközben a Bibliát olvassuk, és megpróbáljuk a mindennapi életünkben gyakorlatban is alkalmazni, gyakran ütközünk kulturális és nyelvi akadályokba. És itt van az idő kérdése. Mi közünk ahhoz az időhöz és helyhez, amelytől 3400 év választ el?

Mózes részletekbe menően elmagyarázza az izraelitáknak, hogy vannak megfelelő helyek az istentisztelet számára és vannak olyan helyek, amelyek nem felelnek meg. Mózes azoknak a rabszolgáknak a gyermekeihez és unokáihoz beszél, akik kijöttek Egyiptomból. Nem meglepő, hogy gondolkodásukban itt-ott fellelhető a rabszolga gondolkodásmód. Istentiszteleteiket az jellemezte, hogy mindenki azt tette, ami saját szemében helyes volt (lásd: 8. vers). Erős indíttatásuk volt arra is, hogy bálványokat imádjanak.

Mindent le kellett rombolni, ami kapcsolatban volt a legyőzött népek bálvány-istentiszteleteivel. Minden áldozati istentiszteletüket egyetlen helyre kellett összpontosítani, amelyet Isten kiválasztott. A hely még nem volt meghatározott, mert Kánaánt még nem foglalták el. Végül Salamon épített állandó templomot Jeruzsálemben (lásd: 2Krón 3:1). Annak ellenére, hogy Isten odahelyezte a nevét/identitását arra a kimondott helyre, az mégsem fogadhatta be Őt (lásd: 1Kir 8:27), mivel az Ő fő lakóhelye a Menny.

„Szerető Isten, bizonyára nekem is vannak modern bálványaim, amelyek kiszorítják életemből a te tiszteletedet. Segíts elkülöníteni egy csendes időt minden nap, amikor Téged lélekben és igazságban imádhatlak!”

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong