Mai szakasz: Márk 8

Ezt a fejezetet nevezhetnénk „vak fejezetnek” is. Az előző fejezet azzal a kijelentéssel fejeződött be, hogy „a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké”. Ezek után kitekintünk a galileai tengerre néző füves domboldalra, ahol Jézus négyezer éhes embert megvendégel (Mt 15:38), akik nagy távolságról gyalogoltak ide, hogy a nagy Tanítót hallgassák. Jézus minden lehetőséget megragadott arra, hogy enyhítsen az emberi szenvedésen.

A hatalmas csoda ellenére, hogy Jézus egy kisebb hadsereget megetetett, a 11. versben a farizeusok „mennyei jelt” kérnek. Ezek a tanítók szándékosan választották a vakságot – az Élet és az Igazság ott állt előttük és ők mégsem látták meg Őt.

Úgy tűnik, hogy a tanítványok sem voltak jobb helyzetben. A 15. versben Jézus óvja őket a farizeusok kovászától, és attól, hogy ne legyenek vakok, mint ők. De a vakság már beburkolta őket, mert teljesen eltévesztették a lényeget. Azt gondolták, hogy Jézus a kenyérről beszélt.

De Jézusnak megvan a gyógymódja úgy a fizikai, mint a lelki vakságra. A 22. versben egy vak embert hoznak Jézushoz. Jézus ráköp csukott szemére, mintha újra akarta volna formálni az agyagból, amelyből Ádám formáltatott és amiből működésképtelen teste vétetett; és a világmindenség Teremtője új szemet adott ennek az embernek.

Milyen jó lett volna, ha a 33. vers megelőzte volna a 29-et! A 33. versben a Péteren keresztül munkálkodó ördög dorgálást kap. A 29. versben Péter szemei egy pillanatra megnyílnak és betekintést kap abba, hogy Jézus a Krisztus. De a vak ember újjáteremtett szeméhez hasonlóan Péter csak részlegesen látott, és a 33. versben a látása újra elhomályosodott.

Hogyan kapjuk a látásunkat? Hogyan válhatnak lelki szemeink teljesen működőképessé? Úgy, hogy megengedjük, hogy Isten megmosson bennünket az életnek vizével. Ahhoz, hogy ez megtörténjék, közelebb kell húzódnunk a Teremtőhöz. A 34-38. versek elmondják a követelményeket és kérdéseket tesznek fel az örökös jó látással kapcsolatosan. A látás az alárendeléssel kezdődik: „ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” Olvasd újra a fejezet utolsó verseit, és amikor ezt teszed, fedezd fel, hogy meghitt párbeszédbe kezdesz Uraddal – azzal a valakivel, Aki kész visszaadni a látásodat.  

Jim Ayer
az Adventista Világrádió alelnöke
Generál Konferencia

Mai szakasz: Márk 7

Az ördögnek az a célja, hogy a figyelmünket az élet kis dolgaira terelje, és elterelje a legfontosabbról, a világmindenség Teremtőjével való közösségről. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged” (Jn 17:3). Abban biztos lehetsz, hogy sok dolog lesz az életben, ami igényt tart a figyelmedre. Minden apró dolog előtérbe kerül, hogy eltántorítson a Jézussal való barátságtól és a vele való közösségtől. Egyesekben viszont olyan nagy a vágy Krisztus iránt, hogy semmi sem tudja eltéríteni őket Tőle.  

A kanaánita asszony ilyen volt. Hallott Jézusról és eldöntötte, hogy segítséget fog kérni megszállott lányának, függetlenül attól, hogy ezért mit kell elszenvednie. Nem sokkal ezelőtt fel kellett fedeznie azt, hogy az ördög a tizenkét apostolban munkálkodott. Mindnyájan azt mondták Jézusnak, hogy küldje őt el (Mt 15:23). Egy ideig úgy tűnt, hogy Jézus is figyelmen kívül hagyja segélykérését.    

De a Királynak ettől a gyermekétől nem lehetett megtagadni az áldást, amit keresett, függetlenül az újában álló akadályoktól. Lányának csodára volt szüksége – szabadításra az őt megszálló démon hatalmából. Minden szeretetmorzsát elfogadott a lánya számára, Isten minden ígéretét összekötötte és Jézus lábai elé vetette, és Jézus nem tudta átlépni azokat. Az asszony tudta, hogy a kutyák is azzal táplálkoznak, ami a család asztaláról megmarad és így ő is erőt kaphat Istentől és Jézustól. Jézus rátekintett, és ezt mondta: „eredj el; az ördög kiment a lányodból.”

Valaki egyszer ezt mondta: „Tartsd fontosnak a fontos dolgokat!” Szeretnél sikeres lenni a mennyei dolgokban? Jézussal akarsz maradni egy csapatban és közösségben a körülményektől függetlenül? Sok gyülekezeti tag elhagyja a gyülekezetet, mert megbántotta a presbiter vagy a diakónus, vagy talán épp a lelkész. Hiszem azt, hogy Jézus ennek az asszonynak a történetét értem és érted örökítette meg – főleg azért, hogy bátorítson. Függetlenül attól, hogy mi történt az életedben, ne engedd, hogy bármi is eltávolítson Jézus ölelésétől, és attól, hogy az Ő csapatában maradj! Tedd ezt, és megkapod a megígért áldást!

Jim Ayer
az Adventista Világrádió aligazgatója
Generál Konferencia

Mai szakasz: Márk 6

Ez egy lenyűgöző fejezet a hitről és hatalomról. Még a legjobbaknak is, akik azt gondolják, hogy ismerik Jézust, nincs igazi fogalmuk arról, hogy ki volt Jézus. A tény az, hogy Ő Isten emberi testben - az Isten-ember.

Amikor szülővárosába Názáretbe bement, még azok is lenézték, akik bizalmi kapcsolatban voltak vele. Az emberiség iránti megingathatatlan szeretetét elutasították, és hitetlenségük miatt csak egy néhány csodát tudott végrehajtani. És mi a helyzet a te hiteddel ma? Megtehet Isten mindent veled, amit szeretne?

Miután szülővárosában visszautasították, Jézus összehívta a tanítványait és hatalmat adott nekik betegek gyógyítására, démonok kiűzésére és halottak feltámasztására. A világmindenség Uraként kétféle hatalom volt a birtokában: abszolút hatalom a gonosz felett, és a mindenhatóság hatalma, amely alátámasztotta ezt. Az Úr kész neked is adni ezt a hatalmat, amely alkalmassá tesz arra, hogy Vele járj és megküzdj minden gonosszal.

Annak ellenére, hogy sok ember kétségbe vonja, Keresztelő János szívében igazi hit volt. Isten országának hatalmas harcosa volt hitének pillanatnyi megingása ellenére is, amikor Jézus első eljövetelének hirdetésében tanúsított bátorságáért börtönben ült. Arcát a hideg vasrácsokra préselve mondta a tanítványainak, hogy menjenek el, találják meg Jézust és kérdezzék meg tőle: "Te vagy a Krisztus, vagy mást várjunk?"

Hogyan válaszolt Jézus? Nem volt benne nyers dorgálás, csak egy finom emlékeztetés: " Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik" Máté 11:3-5 párhuzamos szakaszában Jézus ezt tanácsolja: Higgyél bennem János! Mindenki higgyen bennem! Nekem hatalmam van.

Kedves Olvasó! Higgyél Istenben! Neki tekintélye és mindenható hatalma van arra, hogy átvezessen az élet viharain és megpróbáltatásain. Emlékezz arra, hogy próbáid nagyságától függetlenül Isten a hatalmas Gondviselő. Menj hozzá és kérd hittel - kételkedés nélkül - azt az erőt, amely győzelemre segít minden próbában.

Jim Ayer
az Adventista Világrádió alelnöke
Generál Konferencia

Mai szakasz: Márk 5

A megszállott férfiak történetének, amit Márk evangéliumának 5. fejezetéből (1-20. v.) ismerhetünk meg, leghangsúlyosabb üzenete az Istenről szóló tanúbizonyság fontossága.  Márk és Lukács egy ördöngösről szól, míg Máté kettőről, ahogy Ellen White is. A kettő közül az egyik agresszívebb volt, annyira, hogy Jézusra akart támadni.

A történet szerint Jézus két megszállott férfival szembesült. Oly mértékben uralta őket az ördögi hatalom, hogy: „Az őket hatalmukban tartó démonok minden emberi vonásukat eltüntették, inkább vadállatokra hasonlítottak, mint emberekre.” (E. G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 279. oldal)

Az egyik férfi egyenesen Jézus felé rohant, Ő azonban nyugodtan várt rá a parton. Parancsára a gonosz lelkek elhagyták a férfiakat, akik teljes átalakuláson mentek át, békések és csendesek lettek.

Amikor Jézus hajóval távozni készült, a két volt megszállott vele szeretett volna tartani, mert mellette biztonságban érezték magukat. Megpróbáltak ők is a hajóba szállni, de Jézus így szólt hozzájuk: „Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad” (19. vers).

Ezek a férfiak csupán néhány órája ismerték Jézust. Mit tudhattak Róla, amit megoszthattak másokkal? Mégis, mindenki nagyon elcsodálkozott Decapolis környékén, akinek csak beszéltek Jézusról (20. vers).

Urunkról tanúságot téve mindig emlékeznünk kell e két férfi tapasztalatára. „El tudták mondani, amit ismertek, maguk láttak, hallottak Krisztus erejéből. Ezt mindenki megteheti, akinek szívét érintette Isten kegyelme” (Jézus élete, 282. oldal).

Soha nem érezhetjük úgy, hogy nincs mit megosztanunk Jézusról. Istennek szüksége van ránk, hogy elmondjuk másoknak mit tett értünk Krisztus, függetlenül attól, hogy kicsi, vagy hatalmas dolog volt az. Ha megtesszük, Isten szeretete hallgatóink szívét is megérinti.

David Smith

a Collegedale-i Egyetemi Gyülekezet 

vezető lelkésze, Tennesse
Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Márk 4

Márk 4-ben négy példázatot olvashatunk. Mindegyik Isten országának egy fontos elvét, a növekedést illusztrálja. A magvető példázata kijelenti, hogy a mag, amely a jó földbe esett „ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit” (8. vers). A gyertyáról szóló példázat ezt a megfigyelést tartalmazza: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek... akinek van, annak adatik...” (24-25. vers).  

A fennmaradó két példázat is a növekedésre fókuszál. Az elvetett mag kikel, és megvannak a növekedési fázisai, egészen addig, míg meg nem érik. Az Isten országa olyan, mint az apró mustármag: „felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak” (32. vers).

Máté 9:37-38 feljegyzi Jézus utasítását, hogy kérjük Istent, növelje a munkások (bizonyságtevők) számát, hogy az Ő evangéliumának magva eljusson mindazokhoz, akiknek szükségük van Isten megismerésére: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.”

Néhány évvel korábban megkérdeztem a perui adventista misszió vezetőjét, hogy mit tesz az egyház az új megtértekkel. Tudtam, hogy nincs elég gyülekezeti épület és lelkész, hogy szolgálják őket. „Egyszerű” - mondta - „amikor megkeresztelkedik valaki, arra kérjük, hogy menjen el és találjon húsz vagy annál több embert, akinek szüksége van arra, hogy megismerje Jézust.” Pontosan ez az, amire Jézus bátorít bennünket. Rámutatott arra, hogy „az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon” (Mt 24:14), és megbízott, hogy „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket” (Mt 28:19).

Döntsük el, hogy minden lehetőséget kihasználunk arra, hogy másoknak elvigyük az evangéliumot!

David Smith

az egyetemi gyülekezet lelkipásztora

Collegedale, Tennessee 

Mai szakasz: Márk 3

Jézus kijelentése, hogy Ő Isten Fia végül az életébe került (Mt. 26:63-67). Márk 3. fejezete bemutatja a vitát, amely már Jézus szolgálatának korai szakaszában is jelen volt személyét és csodatévő erejének forrását illetően. A 7-12. versekben olvashatjuk, hogy nagy tömeg követte Jézust a csodák miatt, amiket véghezvitt. Amikor ördögi lelkeket űzött ki, azok így kiáltottak: „Te vagy az Istennek Fia” (11. vers). De Jézus csendre intette őket. Ez a túl korai kinyilatkoztatás veszélyeztette volna szolgálatát.

A személyét és erejét érintő kérdések elkísérték Jézust, bárhová is ment. A 20-30. versekben egy hozzá sereglő nagy tömegről olvasunk, amely miatt sem Neki sem tanítványainak nem volt ideje enni. A tömeg eszeveszett viselkedése miatt Jézus ki volt téve annak, hogy lázítónak titulálják. Az átlagos szemlélő számára úgy tűnhet, hogy kontroll nélküli volt az élete. A saját családja is azt nyilatkozta róla, hogy „magán kívül van” (21. vers).

Az egyik írástudónak is megvolt az elmélete: „Belzebúb van vele, és: az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.” (22. vers). Ez a megnyilvánulás eredményezte Jézus jól ismert válaszát: „És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház. ” (25. vers).

Végül ott voltak azok, akik úgy döntöttek, követik Jézust, mert meggyőződtek róla, hogy Isten Fia. Méltó volt rá, hogy kövessék, nemcsak mert csodákat tett, hanem sokkal inkább azért, mert az Atya nevében szólt, és kijelentette Isten akaratát. Jézusnak ezen követői a családja tagjaivá váltak. Ahogy kijelentette: „Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.” (35. vers). Micsoda kiváltság számunkra, hogy Jézus családjának tagjaivá válhatunk, ha szeretjük és elfogadjuk Őt Istenünknek és Megváltónknak.

David Smith
az egyetemi gyülekezet lelkipásztora
Collegedale, Tennessee

Fordította: Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Márk 2

Lukács 19:10 Jézus következő szavait jegyzi fel: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.” Az elveszettek keresése, a bűnösök elérése volt Jézus földi missziója. Ezt a küldetést hangsúlyozza Márk 2. fejezete.

Ez a fejezet azzal a történettel kezdődik, amiben néhány férfi Jézushoz viszi beteg barátját. Amikor a nagy tömeg meggátolja őket, hogy a Megváltó közelébe kerülhessenek, megtalálják a megoldást: megbontják a tetőt, és az így keletkezett nyíláson keresztül Jézus lábaihoz eresztik le a beteget. Milyen gyönyörű tanítás rejlik ebben a történetben! Nem engedhetjük, hogy bárki vagy bármi, gyülekezeten belül vagy kívül, meggátoljon bennünket, hogy barátainkat Jézushoz vigyük. 

Amikor Jézus meglátta a lebénult beteg embert, megbocsátotta a bűneit. Ez a cselekedet megdöbbentette a törvény tanítóit, akik megkérdőjelezték Jézus jogát, hogy bűnöket bocsásson meg. Ez természetesnek tűnhet nekünk, mindazoknak, akik megértettük, hogy Ő azért jött, hogy megbocsásson nekünk, és megmentsen bennünket a bűntől. Nincs semmi fontosabb ennél, még a fizikai gyógyulás sem. Amikor Jézus meggyógyította ezt az embert, nyilvánvalóvá tette bűnbocsátó hatalmát. Milyen felkavaró lehetett ez az írástudók számára, akik úgy érezhették, hogy saját tekintélyük lett oda, de mennyire bátorító ez azok számára, akik bűnbocsánatért jönnek Jézushoz. 

Az, hogy Jézus Mátét is elhívta más „bűnösökkel” és  adószedőkkel együtt, a farizeusok és írástudók további kritikáját vonta maga után. Jézus így válaszolt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam” (17. vers). Milyen boldogok lehetünk, hogy ez volt Jézus küldetése! Valódi reménységünk lehet nekünk, bűnösöknek Jézusban, hogy nem kell elvesznünk. Épp úgy, ahogy a béna ember, Máté és a barátai is bíztak Jézus megmentő hatalmában, mi is bízhatunk az Ő csodálatos kegyelmében és megbocsátásában. 

David Smith

a Collegedale-i Egyetemi Gyülekezet 

vezető lelkésze, Tennesse

Fordította: Liebhardt László