Mai szakasz: Jelenések 18

A hetedik csapás előrevetíti Babilon bukását, és a Jelenések könyve 18. fejezete részletesen leírja ezt az eseményt. Bukása annyira borzasztó, hogy korábbi szeretői, a föld királyai „sírni és gyászolni fognak miatta. Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet” (9-10. vers - új prot. ford.). Háromszor ismétli meg a kifejezést: „egyetlen óra alatt”, akár a végzetet jelző harang. Más hangok ellenben ezt kiáltják: „Örülj neki, te menny, és örüljetek ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet” (20. vers). A rajta végrehajtott ítéletnek kettős indoka van. A 23. vers rávilágít arra, milyen ellenállhatatlan vonzerővel hatott mindazokra, akik ki voltak téve kísértéseinek. A 24. vers azok szenvedéséről szól, akik hűségesek maradnak Jézushoz. Sátánnak mindig is sikeres módszere volt a csalás és a megfélemlítés, és Babilon ezt tőle vette át.

Mielőtt Isten végleg véget vet a hamis evangélium és tévtanítás hirdetője tevékenységének, van egy utolsó felhívása az emberekhez: „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket” (4. vers). A lelki Babilonhoz tartozó „hordákban” vannak sokan, akiket Isten „népemnek” nevez. Ők egyszerűen ott nőttek fel Babilonban, és nem ismertek más módot, hogy kifejezzék Isten iránti tiszteletüket. De most a tiszta evangélium hallatán az igazi engedelmesség által világosságot nyertek. Isten nem veszíti szem elől ezeket az őszinte hívőket, akik még mindig Babilonban vannak.

Ma létezik egy igaz egyház a hamis egyházon belül, és egy hamis egyház az igazin belül. Vannak olyanok, akik legjobb meggyőződésük szerint követik Istent a hamis vallások keretein belül; ellenben vannak olyanok, akik bár az igazság dicsőséges, bőségesen áradó világosságában élnek, szívük azonban megszenteletlen, és a vallásosság csalóka, csakis a látszatra adó leple borítja azt. A megváltás drámájának utolsó felvonásában nyilvánvalóvá lesz, ki kihez hűséges. Sokan lépnek majd ki Babilon soraiból, hogy csatlakozzanak azokhoz, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, és sokan, akik ma még a Jel 14:12-ben ábrázolt kiválasztottakhoz tartoznak, sötétségbe fognak süllyedni az üldözés nyomása és a sokféle csalás csábítása következtében.

A szívünkben végbemenő mai tapasztalatok fogják meghatározni a holnap végső döntéseit! 

Garth Bainbridge
Sydney és Környéke Egyházterület
Ausztrália

Mai szakasz: Jelenések 17

Rögtön észrevehető, hogy 17. és a 18. fejezet nem más, mint a 6. és a 7. fejezetben olvasható csapások további magyarázata, amely a végidőbeli Babilon felemelkedését és bukását írja le. A 17. fejezet az egyik csapást végrehajtó angyal vezetése alatt bontakozik ki. Az első hat vers a cifra ruhába öltözött asszonyról szóló látomást mutatja be, aki a fenevadon ül, amelynek hét feje és hét szarva van. Az asszony neve Babilon. Királyokkal van parázna kapcsolatban és "paráznaságának borával" megrészegíti a föld lakóit. Ő maga is „részeg a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől”.

A fejezet hátralévő része megmagyarázza a látomást. A profetikus szimbolizmusban az asszony azokat jelképezi, akik Isten népének vallják magukat - vagy így vagy úgy. A fenevad általában valamilyen politikai erőre utal. Így az itt látható kép egy szentségtelen szövetségi kapcsolatot mutat be egyház és állam között, ami egy részegítő italt hoz létre.

Ez a részegítő ital az evangélium „új borának” (Máté 9:17), valamint az igazság tisztaságának megrontását jelképezi. A föld lakói megrészegednek attól a filozófiától és tanítástól, amely az egyház és a világ parázna házasságából származik. Ezé az asszonyé az a vallás, amely vitatja eredendő bűnösségünket, és azt, hogy Megváltóra van szükségünk, és ezer meg egy más módon talál arra, hogy megakadályozza, hogy az emberek megtalálják a Mennybe vezető ösvényt. A parázna asszony vallása az embereket önnön sorsuk és céljaik trónjára ülteti, ahol maguk döntik el maguknak, hogy mi a helyes és mi az, ami megkötözi az embereket szabadságukban. Isten parancsolatait ezekhez az elgondolásokhoz igazítják, a Jézus hitét semmibe veszik, úgy, ahogyan ez az emberi büszkeségüknek és törekvéseiknek a legjobban megfelel.

Ez a parázna asszony, saját bűbájától, valamint a világ vezetőinek és lakosainak támogatásától felbátorodva egy nemzetközi szövetséget sodor bele az armageddoni csatába. „Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is”, akiknek nincs más fegyverük, csak az igazság, és nincs más védelmük, csak egyedül a hitük. Valaki azt gondolhatná, hogy a győzelem biztosan ezé a jeles és híres, de gonosz hatalmi tengelyé lesz. Azonban a Bárány győzedelmeskedik a fenevad fölött, és hűséges maradéka megveri ezt a világszéles szövetséget. Jézus szeretettel hódít, szolgálattal uralkodik, és halála által ment meg. Az alázatos Bárány az uraknak Ura és királyoknak Királya.

Garth Bainbridge
Sydney és Környéke Egyházterület
Ausztrália

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Jelenések 16

Az utolsó hét csapásról szóló beszámoló nem igazán kellemes esti mese. A Jelenések könyve nagyon kemény kifejezésekkel tarkítja szimbolikus nyelven írt jövendölését, a csapások következményei azonban minden kétséget kizáróan nagyon valóságosak és szörnyűek lesznek. A csapások konkrétan azokat sújtják majd, akiknek homlokán ott van a fenevad bélyege, és akik az ő képét imádják. Jel 18:4 elmondja, hogy a csapások a végidei Babilonra hullnak, és annak bukását okozzák.

Négy csapás hasonló ahhoz, amelyek Egyiptomot sújtották, az utolsó kettő pedig csak Babilonra hull. Arra emlékeztetnek bennünket, amikor Isten népe kivonult Egyiptomból az Ígéret Földje felé, s arra, amikor megszabadultak Babilonból, hogy hazatérjenek szülőföldjükre. Ezek a végidei csapások elkészítik az utat Isten szentjei számára, hogy megszabaduljanak ellenségeiktől és eljuthassanak örökkévaló, mennyei otthonukba. Mindezek közepette Jézus így szól: „boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét" (15. vers). Amikor a csapások elkezdődnek, mi már Jézus igazságának ruháját viseljük, és készen állunk arra, hogy hazatérjünk.

Sátán még egy utolsó erőfeszítést tesz azért, hogy megnyerje a világ uralmáért folytatott küzdelmet, s ezért a gonosz oldal erői – a sárkány, a fenevad és a hamis próféta – egyesítik erejüket, hogy megnyerjék az államok vezetőinek támogatását. Ez a nemzetközi szövetség a Bárányt és az Ő követői ellen támad az armageddoni csatában. „… a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek” (17:14). Ennek következtében a háromszoros unió széthullik és a fővárosok, a kormányzati székhelyek is megszűnnek létezni (16:19). Az ítélet utolsó szakaszában példa nélküli földrengés következik be, majd heves jégeső támad az elsötétülő egekből, amint egy mennyei hang bejelenti: „Meglett”, akár a Golgotáról hangzó „Elvégeztetett!” kései visszhangja.

A végidőben élő szentek, akik túlélik a csapásokat, hihetetlenül csodás bátorítást fognak találni a 91. Zsoltárban. A csapásokra utalnak a benne található ígéretek, valamint a gonoszok büntetésére: „Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.” (5-6. vers) Amennyiben már ma Megváltódnak és Oltalmazódnak fogadod el Jézust, semmit sem kell félned a jövőtől!

Garth Bainbridge

Sydney és Környéke Egyházterület

Ausztrália

Mai szakasz: Jelenések 15

A Jelenések könyve 15. fejezetének elején János látott „hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja” (15:1 – új prot. ford.). Ezeknek az angyaloknak „hét aranypoharat” adtak, „telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával”. A hét csapás Isten ítéletének végleges és teljes kifejeződése a gonosz hatalmai ellen, csúcspontja pedig Jézus második eljövetele lesz. Ez a fejezet jelzi a kegyelemidő végét, ami után Isten haragjának bora elegyítetlenül töltetik ki a gonoszokra (lásd 14:10).

Az emberek mindig küzdöttek azzal, hogy megértsék, mit is takar az Isten haragja kifejezés. Mivel képtelenek tagadni azt a tanítást, hogy Isten haraggal válaszol a gonoszságra, egyesek úgy próbálják újraforgalmazni ezt, mint ami csupán természetes következmény, vagy legalábbis Isten oltalmazó kezének visszavonása. De nem vonatkoztathatunk el azoktól a nagyon világos kifejezésektől, amelyek jelzik, hogy az Ő haragja isteni tett, igazságos ítélet a gonoszra és a gonoszságok elkövetőire. Isten ítéletei nagyon valóságosak és teljesen jogosak.

Ez oknál fogva a reflektorfény pillanatnyilag azokra irányul, akik végül győzni fognak a fenevad, annak képe és bélyege fölött. Egy éneket énekelnek majd, amiben elismerik, hogy az Isten ítéleteit jelentő utolsó csapások jogosak. „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya” (15:3). Vajon ne várjuk el a szent Istentől, hogy igazságos ítélettel válaszoljon a gonoszság szörnyű és romboló jellegére?

Tartsuk azonban szem előtt azt, hogy azt a kezet, amely a csapások kitöltését irányítja, korábban már a kereszthez szegezték azok bűneiért, akiket most ítélet és büntetés sújt. A Golgotán világossá vált, hogy az az Isten, aki tökéletesen igazságos, tökéletesen kegyelmes is. Az ítélet végrehajtásának utolsó szakaszában már senki sem fogja megkérdőjelezni Isten kegyelmét. Az ének második sora így szól: „ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid” (4. vers). Isten nevének dicsőséget szerez úgy az igazság, mint a kegyelem; igazságos tetteiben mindkettő egyértelműen megnyilvánul; és lénye mindkét szempontból szentnek bizonyul. Az Ő természetében tökéletes egységben van jelen úgy az igazság, mint a kegyelem.

Mi, akiket minden nép közül megváltott, egy szívvel imádjuk Őt!

Garth Bainbridge

Sydney és Környéke Egyházterület

Ausztrália

Mai szakasz: Jelenések 14

A 14. fejezet egy látomással kezdődik, amelyben János azokat látja, akiken az Isten pecsétje van, valamint azt, hogy „a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva”. Miközben az egész világ követi a fenevadat és annak képét felveszi, ezek „követik a Bárányt, ahová megy” (1, 4. vers – új prot. ford.).

Ugyanezen fejezetben található a hármas angyali üzenet, ami választóvonalat húz a fenevad követői és a Bárány követői közé. Ők Isten utolsó felhívását közvetítik a Föld bolygó felé, mielőtt Jézus eljön sarlóval a kezében, hogy learassa annak lakóit. Az első üzenet egy meghívás, hogy fogadják el az emberek az örökkévaló evangéliumot, és adjanak dicsőséget a teremtő Istennek. A második egy kijelentés arról, hogy Babilon elbukott. A harmadik pedig figyelmeztetés, hogy az emberek ne vegyék magukra a fenevad bélyegét. Ha hisszük, hogy Jézus eljövetele előtt mi vagyunk az utolsó nemzedék, akkor a hármas angyali üzenet még inkább időszerű és még sürgősebb, mint amennyire valaha képzeltük.

Akik elfogadják az első angyal evangéliumi hívását, és elutasítják a fenevad dogmáját, amit a harmadik angyal elítél, azokat Jel 14:12 úgy jellemzi, mint Isten szentjeit, akik „megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét”. Ennélfogva a Bárány neve és Isten neve egyaránt fel van írva homlokukra. Jézusba vetett hitük arra készteti őket, hogy megtartsák Isten parancsolatait még a szörnyű üldözés ellenére is. Megtartják parancsait ám nem azért, hogy üdvösséget nyerjenek, hanem mert már megváltást kaptak. Efézus 2:8-10 szerint: „kegyelemből tartattatok meg, hit által;… jó cselekedetekre”.

Az utolsó nemzedékkel kapcsolatos leírás Jézus hite és Isten parancsolatai körül összpontosul. Az antikrisztust azért vádolja az Írás, mert „szabadon választható utakat” kínál a mennybe, ezerféle kitalált módot arra, hogy helyettesítse vagy kiegészítse Isten egyetlen és kizárólagos megoldását a bűn problémájára. Jézust nincs mivel helyettesíteni, megváltói művéhez pedig SEMMIT sem tudunk hozzátenni. Az antikrisztus abban is bűnös, hogy Isten parancsolatait úgy változtatta meg, hogy azok igazodjanak az emberi kigondolásokhoz, vagy pedig egészen elvetette azokat, mint a múlt poros relikviáit. Isten szentjei azonban dicsőséget adnak Istennek az által, hogy belekapaszkodnak Jézusba vetett hitükbe, mint üdvösségük egyetlen reménységébe, és engedelmeskednek Isten parancsolatainak, amelyeket a Szentlélek szívükbe és elméjükbe írt.

Garth Bainbridge

Sydney és Környéke Egyházterület

Ausztrália

Mai szakasz: Jelenések 13

A Jelenések könyvének 13. fejezete egy új háromságot, a Szentháromság utánzatát mutatja be. A sárkány maga sátán, akinek eredeti törekvése az volt, hogy hasonló legyen a Magasságoshoz (lásd: Ézs 14:14). A tengerből feljövő fenevad Krisztust utánozza: halálosan megsebesíttetik, mégis feltámad; tekintélyt, erőt és királyi széket kap a sárkánytól, valamint hatalmat a népek fölött negyvenkét hónapig (3,5 év). Ám mégiscsak istenkáromló antikrisztus marad. A földből feljövő fenevad a Szentlélek tevékenységét utánozza: tüzet hoz alá az égből, és csodajeleket hajt végre. Ahogy a Szentlélek Jézusra mutat, ugyanúgy a fenevad is az antikrisztusra mutat. Jel 19:20 hamis prófétának nevezi őt, aki azt állítja, hogy Istenről beszél, ám valójában valaki másnak a képviseletében van: báránynak látszik, de sárkányként szól.

E gonosz „tengelyhatalmak” tagjain és azok követőin a fenevad száma olvasható: 666. A zsidó numerológia a 7-es számot a teljesség, a tökéletesség számának tartja. Isten számát még meg is háromszorozzák: 777, hogy feltétlenül tükrözze az abszolút tökéletességét és mindenek feletti uralmát. A hét 7. napja szintén az igaz Isten tiszteletét hivatott jelezni. Ám itt Isten utánzatával is dolgunk van, hiszen leírást találunk egy fenevadról, amelynek hét feje van, minden fején istenkáromló névvel. A 6-os szám az ember száma (13:18), hiszen az embert a 6. napon teremtette Isten. A fenevad száma, a háromszoros 6, azt jelzi, miként próbál az ember folyton Isten helyére kerülni abszolút és eredendően bűnös állapota ellenére is. Pál apostol (2Thess 2:4) és János (1Jn 2:18-19) egyaránt úgy beszél erről az antikrisztusról, mint ami az egyházon belül támad, ám a vallási köntös nem szentesíti az emberi büszkeséget és hiú törekvéseket. Sőt, engedélyt sem ad arra, hogy üldözze azokat, akik nem értenek egyet vele.

Az antikrisztus hamis evangéliumot hirdet és nem biblikus törvényeket támogat Isten nevében. Minden „evangélium” hamis, ami tagadja vagy kisebbíti a kizárólag Krisztus által elnyerhető üdvösség központi igazságát, és ebből következően magán viseli a rettegett 666-os jelet. Bármi, amit mi próbálunk hozzátenni Jézus Krisztus, a Megváltónk érdemeihez abban a reményben, hogy Isten majd elfogadja a mi „hozzájárulásunkat”, ugyanezt a jelet viseli. Ahhoz, hogy Isten jóváhagyó pecsétjét megkaphassuk, annak alapján kell élnünk, amit a következő ének megfogalmaz: „Reményem semmi másra nem épül, mint Jézus vérére és igazságára.” (Edward Mote)  

Garth Bainbridge

Sydney és Környéke Egyházterület

Ausztrália

Mai szakasz: Jelenések 12

A 12. fejezettől kezdődően bemutatásra kerülnek a jó és a rossz közötti küzdelem főszereplői, és olvashatunk ezeknek a főszereplőknek a végső sorsáról is. Az egyik oldalon találjuk a sárkány, a fenevad, és a hamis próféta gonosz hármasát, a föld királyaival és lakosaival a hátuk mögött, a mások oldalon pedig ott áll a Bárány, a „Bárány követői”, a „napba öltözött asszony”, a „maradék”, és a „144000”. Minden baljós előjel ellenére a Bárány diadalmaskodik a fenevad felett, és a maradék osztozik győzelmében.

A Jelenések Könyve közepén a 12. fejezet 7-12. versei találhatók (e szakasz előtt 200, utána pedig 198 vers van). Ezek a versek egy meghökkentő bejelentést és egy diadalmas kinyilatkoztatást tartalmaznak. A bejelentést a 7. versben találjuk: „És lőn az égben viaskodás”. Ezt a Szentírás legrémisztőbb bejelentései közé kell sorolnunk. Isten közvetlen jelenlétében, a Békesség Fejedelmének házában, az egyetlen helyen, ahol soha sem gondolnánk, háború van! A gonoszság a világegyetem legszentebb helyén született meg. Isten saját gyermekei lázadtak fel. Az angyalok egyharmada nem bízott többé Isten szeretetében és megvetette uralmát, és a Sárkány mögé sorakoztak fel.

A diadalmas kinyilatkoztatást a 10. és a 11. versben, az ítélethozatal jelenetei között hangzik el: „Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért”. A Jelenések könyvének épp a közepén, a kozmikus küzdelem forgatagában, fektette le Isten a Golgota keresztjének tervét. Kiontott vére által szerezte meg a jogot Krisztus, hogy felmenthessen bennünket sátán vádjai alól, bármennyire sajnálatosan igazak is azok. Nincs semmi egyéb érvük a vádakkal szemben. Nem találhatunk kifogást, nem tudjuk szépíteni bűneinket, nem tudjuk jócselekedetekkel kiváltani a rosszakat. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy személyesen vallást teszünk Krisztus haláláról bűneink bocsánatára, üdvösségünkre (Róm 10:10). Ez az egyetlen, ami mentségünkre szolgálhat, de hála Istennek, ez az egyetlen, amire szükségünk van.

Garth Bainbridge

Sydney és Környéke Egyházterület

Ausztrália

Fordította: Liebhardt László