Mai szakasz: 4 Mózes 30

Mit jelent fogadalmat tenni? Ez a fejezet elsősorban egy megerősített fogadalom ünnepélyességére és változatlanságára összpontosít, legyen az házassági vagy az üzleti élet területén. Amit mondunk, annak igaznak kell lennie, de csak a szavakban elhangzó fogadalmakat követő tettek tudják bizonyítani, hogy az illető személy bizalomra méltó vagy sem. Jellemét ezek a tettek határozzák meg. Az ember csak annyira jó, amennyit adott szava ér. John C. Maxwell A vezető 21 nélkülözhetetlen tulajdonsága című könyvében a jellemet az első helyre teszi a sorban. „Bárki állíthatja, hogy becsületes, de a jellem igazi ismertetői a tettek... Ha egy vezető tettei és indítékai folyamatosan egymás ellen dolgoznak, akkor figyeld meg a jellemét, hogy vajon miért!” (Maxwell 13).   

Amikor szakadék van aközött, amit egy ember mond és amit tesz, előbb vagy utóbb bekövetkezik egy válsághelyzet, amely megmutatja az egyén igazi jellemét. Jellemünk az egyetlen igazi mércéje annak, hogy kik vagyunk, és az egyetlen dolog, amit magunkkal viszünk a mennybe. „A Krisztus képmására átalakult jellem az egyetlen kincs, amelyet ebből a világból elvihetünk a következendőbe. Azok, akik ezen a földön Krisztus iskolájába járnak, magukkal viszik a mennybe mindazt, amit tőle tanultak. A mennyben is állandóan fejlődni fogunk. Milyen fontos tehát, hogy ebben az életben miként alakul jellemünk!" (Ellen White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 228. oldal).

Amikor keresztényekké leszünk, egy fogadalmat (szövetséget) teszünk Istennek, hogy követni és képviselni fogjuk Őt. Mint keresztények élnünk kell azt, amit mondunk, ha azt akarjuk, hogy igaznak ítéltessünk. Az egész nagy küzdelem akörül forog, hogy ki mond igazat – Isten vagy Lucifer. A régmúltban az angyalok seregének egyharmada Lucifer mellé állt és őt követte. Valamivel később Ádám és Éva a kígyó szavának hittek és nem Istennek. Az igazság ismerete lényeges akkor, amikor egy döntést meghozunk. Ezért hangsúlyozza annyira Isten ebben a fejezetben a fogadalom fontosságát és ünnepélyességét. Légy hűséges ahhoz, amit mondasz! Szavaidat kövessék megfelelő cselekedetek. Minden ígéreted egy lehetőség legyen arra, hogy egy kegyelem által átalakított jellemet bemutass. Ez a legjobb módja annak, hogy te és én Istent képviseljük azok előtt, akik ezen a földön figyelnek bennünket és azok előtt is, akik más bolygókról követik szemmel életünket. Ez a világ egy színpad, és mi vagyunk a szereplők. A mi részünk egyszerű: az, hogy bemutassuk az igazságot szavakkal és tettekkel. „A keresztények hivatása, hogy a Menny felé vezető úton a világosság hordozói legyenek, és a Krisztusról rájuk sugárzó fényt szétárasszák az egész világra. Legyen életük és jellemük olyan, hogy általa az emberek helyes fogalmat alkothassanak Krisztusról és szolgálatáról” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. 85. oldal)

Fred Knopper

Adventist Media Center

Mai szakasz: 4 Mózes 29

Ha ennek a fejezetnek az olvasása közben, megszámoljuk az áldozatokat, ezt mondhatjuk magunkban: „Egy csomó mészárlás és áldozás történik itt! Igen, ez tény, de mindennek célja van.

A reggeli és estéli szertartásokon kívül, mi volt a célja ezen állatok feláldozásának? Egy haragos Isten kéri a részét a húsból, lisztből és olajból? Mi volt a célja ezeknek a meghatározott rituáléknak és különleges napoknak? Izrael népe figyelmét egy eseményre, egy egyetlen fontos eseményre kellett irányítani – előre kellett látniuk a kereszten meghozott áldozatot. Miért? Azért, mert a keresztet szemlélve, megváltoztak. A kereszt mondta el nekik, hogy miért vannak ott, mi legyen az életük értelme, és mi fog történni végül. Ez az üzenet azonos Isten népe számára minden generációban - nézni a keresztet, és szemlélés által átalakulni. A szeretet válaszol a kimutatott szeretetre.

Mivel Isten mai népe nem vesz részt naponkénti állatáldozatokban, vajon mi vette át ennek szerepét? Mit teszel napi rendszerességgel azért, hogy emlékeztesd magadat, családodat és hitközösségedet a keresztre – Jézus Krisztus áldozatára és Isten átformáló kegyelmére? Az Úr hírnöke megadja a receptet, amikor azt tanácsolja, hogy adjunk Istennek mindennap legalább egy órát, amikor Jézus életén és halálán elmélkedünk (Lásd: Jézus Élete 83. oldal, angol kiadás).

Mózes negyedik könyvében körülírt és Istentől megkövetelt áldozatoknak az volt a szerepe, hogy Isten választott népe ne felejtse ki Istent a gondolataiból, beszélgetéseiből és magatartásából. És ez így van ma is veled és velem. Isten arra vágyik, hogy úgy gondolkozzunk, szóljunk és viselkedjünk, mint az Ő gyermekei, akik azt tervezik, hogy örökölni fogják az örök életet, és örökké Vele fognak élni. „éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Ef 5:8 új prot. ford.)... „mint Istennek szolgái” (1Pt 2:16).

Fred Knopper

Adventist Media Center

Mai szakasz: 4 Mózes 28

A természet igazi áldása számunkra a hűsítő szellő, amely legtöbbször délután érkezik hozzánk, enyhítve az egész napi forróságot. Ilyenkor kinyitok minden ajtót és ablakot, hogy a hűs szellő felfrissítse a házunkat. Sajnos a szomszédom néha húst süt – szabad tűzön. Ilyenkor sietősen becsukok minden ajtót és ablakot, amíg a hús elkészül a szomszéd kertjében.

A 28. fejezet elején azt mondja Isten, hogy kedves illatra vágyakozik. Nem lehetséges kedves illatot létrehozni halott álatok - bárányok, kosok, kecskék, bikák -  elégetésével. Elképzelni sem könnyű a rengeteg állat naponkénti feláldozásából származó, átható bűzt, ami az izraeliták egész táborát átjárta.

Gondoljuk csak végig, hány bárányt, kost, kecskét, és bikát öltek le egy évben az áldozatok során! Ha összeszámoljuk a következő fejezetben felsorolt összes áldozati állatot, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a tábor leginkább egy hatalmas vágóhídra hasonlított. Ha magunk elé képzeljük azt a több mint egymillió embert – valószínűleg hasonló számú állattal együtt –, akik a pusztában táboroztak, megértjük, hogy miért kellett Istennek ehhez az életformához szabott, különleges szervezeti, tisztasági és rendszabályokat hoznia. Milyen óriási hatást próbált Isten gyakorolni a népre ennek a sok jószágnak a leölésével? Nem lettek volna a reggeli és az esti áldozatok éppen elegendőek ahhoz, hogy Isten ráébressze népét arra a tényre, hogy a bűn halált nemz? Mi végre rendeltetett hát a többi áldozat egész éven át? Isten szereti az állatokat, mégis inkább odaáldozta volna az összes számára kedves állatot, mintsem hogy egyetlen gyermekét is engedje a bűn következtében szenvedni, vagy éppen félreértelmezni önzetlenül szerető jellemét.

Minden egyes állatáldozat arra a mindenek felett való áldozatra mutatott előre, amit Isten hozott, odaadva Jézus Krisztust, Egyetlenegyét, a legbecsesebb életet és a legdrágább áldozatot, amit Isten meghozhatott. Mi többet tudott volna tenni Isten annak érdekében, hogy meggyőzze teremtményét, az embert arról, hogy méltó a bizalmára, és hogy az igaz Isten nem kívánhat semmivel sem kevesebbet, mint amit csak Ő maga, a Mindenható képes és kész megadni? Mi lehet a legjobb módja annak, hogy Isten elvezesse népét arra a pontra, ahol már inkább a halált választanák, mintsem, hogy vétkezzenek? Ma mit kell Istennek tennie annak érdekében, hogy meggyőzze azokat, akik magukat az Ő követőinek vallják, hogy a bűn rombol és halált okoz, és hogy egyedül az önfeláldozás útján lehet a világmindenség harmóniáját helyreállítani? „És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe” (1Jn 3:5­-6). 

Fred Knopper

Adventist Media Center

Fordította Liebhardt László

Mai szakasz: 4 Mózes 27

A 27. fejezet az örökösödési kérdéssel kezdődik, amit Mózes 4. könyvének 36. fejezete bővebben tárgyal. Most azonban összpontosítsunk a fejezet egyéb részleteire! Mózes nagyon emberi módon, emberi érzésekkel reagál a tömeg zúgolódására. Ebben a folyamatban olyan pozícióba helyezte magát, ami egyedül Istennek van fenntartva, amikor ezt mondta: „Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet?” (4Móz 20:10). Aztán kétszer a sziklára csapott, ahelyett, hogy szólt volna hozzá, ahogyan Isten őt erre utasította. Ezzel a cselekedetével Mózes hamisan mutatta be Istent (lásd 4Móz 27:14). Isten csodát tett azzal, hogy vízről gondoskodott, de nem hagyhatta szó nélkül az emberi harag és a nyilvánvaló engedetlenség tettét szeretett szolgája életében. Az embereknek meg kell érteni, hogy ami jó az jó, és ami rossz az rossz, és azt, hogy minden tettnek következménye van – különösen a szándékos engedetlenségnek.       

E miatt a bűn miatt Mózes nem mehetett be az ígéret földjére; más vezetőt kellett választani. Mózes arra kérte Istent, hogy jelöljön ki egy embert utódául (lásd: 4Móz 27:16). Ő már négy évtizede vezette a népet. Izrael egy lázadó és panaszkodó nemzet volt, de annak ellenére, hogy komolyan próbára tették türelmét, Mózes még mindig törődött velük, és aggódott jövőjük miatt. „Ki képviselné jólétük érdekeit úgy, mint ő?” (Pátriárkák és Próféták 432. oldal).

Ekkor Mózes 120 éves volt (lásd: 5Móz 31:2), majdnem kétszer olyan idős, mint bármely más férfiú a táborban. Rajta kívül csak két életben lévő felnőtt volt, akik kivonultak Egyiptomból, Józsué és Káleb, a két hűséges kém. A tíz hűtlen kém meghalt a pusztában az előző negyven évben, mindazokkal a felnőtt férfiakkal – és nagy valószínűséggel asszonyokkal együtt –, akik részt vettek az egyiptomi kivonulásban. Vajon értelmes dolog lenne e közül a két ember közül választani vezetőt, akik végigjárták az egész utat, miközben következetesen hűséget tanúsítottak? Ezt azt jelentette, hogy vagy Káleb, vagy Józsué. Így is történt. Isten arra utasította Mózest, hogy Józsuét válassza ki vezetésben való utódjául. Így Józsué lesz az, aki bevezeti Isten népét az ígéret földjére.

Fred Knopper

Adventist Media Center

Mai szakasz: 4 Mózes 26

Most, hogy a 40 éves pusztai száműzetés véget ért, és a 20 évesnél idősebbek között már nem maradt senki, aki részt vett a lázadásban – kivéve Káleb és Józsué – Isten újra népszámlálást rendelt el Izrael népe számára.  Áron ekkorra már meghalt, és fia, Eleázár osztozott Mózessel a vezetői feladatokon. Izrael fiai még mindig Moáb pusztájában tartózkodtak, és a népszámlálás volt arra hivatott, hogy az Ígéret Földjének felosztásához alapul szolgáljon (53.vers).

A számlálás részletes leírása legtöbbünk számára unalmasnak tűnik, ugyanakkor rendkívül érdekes a történészek számára.  Nemcsak a zsidó örökségnek fontos feljegyzése, hanem az emberi történelem szempontjából is; továbbá a Biblia eseményeit összefüggésbe helyezi, megmutatja a családi kapcsolatokat, így bizonyítva a Biblia hitelességét. De ami a legfontosabb, olyan, mint egy aranyfonál a történelemben, amely Krisztus születése felé vezet. Íme néhány adat, ami ebből a népszámlálásból derül ki:

1. Rúben törzsében majdnem 3000-rel kevesebben voltak, mint 38 évvel azelőtt. Ebben szerepet játszhatott Dátán és Abirám lázadása, akik rubeniták voltak.

2. Kóré nemzetsége nem halt ki, mivel feltehetően családjának egy része nem vett részt a lázadásban. Leszármazottainak a későbbiekben is jó híre volt, még Dávid idejében is (Zsolt42,44-49).

3. Manassé törzse 20 000 fővel gyarapodott, beteljesítve Jákob próféciáját József gyermekeinek termékenységéről (1Móz 49:22).

4. A léviták megszámlálása külön történt, úgy mint az első alkalommal, mert rájuk nem várt örökség, szétszóródva éltek a városokban.

A birtokba vehető földterület nagysága minden törzsben annak taglétszámától függött, és a földet sorsvetéssel osztották fel. Hitték, hogy a sorsvetést Isten irányítja (Péld 16:33); ugyanezt a módszert alkalmazták a korai egyházban is (ApCsel 1:23-26).

A fejezet vége emlékeztet bennünket arra, hogy Isten megtartotta az ígéretét, és életben tartotta Kálebet és Józsuét, hogy bemehessenek az Ígéret Földjére, bátor jelentésük miatt.

Az Úr ismeri az övéit. Számon tartja embereit és feljegyzi lelki Izraelének tagjait az Élet Könyvébe. Ha hűségesek vagyunk, nem feledkezik meg ígéretéről, hogy örökséget ad nekünk az Ígéret Földjén.

Nancy Costa

It Is Written Television

Fordította: Kóczián Ágnes

Mai szakasz: 4 Mózes 25

Bár Bálám tervei meghiúsultak (ahogy a tegnapi fejezetben láttuk), új erőre kapott és újakat szőtt. „Kapzsisága, amelyet eddig féken tartott, ismét felülkerekedett benne. Kész volt igénybe venni minden eszközt annak érdekében, hogy a Bálák által ígért jutalmat elnyerje." (E.G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 421. oldal.) Tudta, hogy Izrael jóléte az Istennek való engedelmességükön múlik, ezért Bálákhoz azzal a tervvel tért vissza, hogy Izraelt bálványimádásba csábítsa azzal, hogy bevonja őket Baál imádatának buja szertartásaiba. Ehhez a pogány imádathoz erkölcstelen szexuális aktusok is kapcsolódtak, és az ember alapvető, testi természetére épített. Kéjnőket küldtek, hogy beszivárogjanak a táborba, akik ezt igen sikeresen meg is tették. A bűnbe való elmerülésük elérte azt Izraelnél, amit Bálám mágiája nem tudott – elválasztotta őket Istentől. Ennek következtében szörnyű dögvész tört ki a táborban, és ezrek haltak meg a járványban. Isten eme gyors ítélete ráébresztette a népet a bűnük nagyságára. Isten azt parancsolta, hogy a lázadás vezetőit öljék meg. Ezt végrehajtották, és amint a nép Isten előtt sírt a kijelentés sátrának bejárata előtt, Zimri, Izrael egyik vezető embere, arcátlanul egy kéjnővel együtt tért vissza a táborba, és ment be a sátrába. Ez a cselekedet nyílt ellenszegülés volt. Gonosztettét bárhol máshol véghezvihette volna, de úgy döntött, hogy a táborban, mindenki szeme láttára szegül ellen Istennek. Csak Fineás gyors közbelépése állította meg a csapást, és mentette meg a népet a további pusztulástól.

A történelem során Isten sok nagy embere (férfiak és nők egyaránt) bukott el az érzéki vágy bűnében, néhányuk esetében ez az életüket megváltoztató következményekkel járt: Sámson, Dávid, Salamon, és a lista ma is folytatódik. Az ószövetségi Izraelhez hasonlóan, ők sincsenek minden esetben tisztában bűnük nagyságával, és gyakran mentségeket keresnek rá.

A moábiták leverése nem félrevezetett szemlélők elpusztítása volt, hiszen ők igencsak aktívan részt vettek a tervben, melynek célja az izraeliták Istennel való kapcsolatának aláásása volt. Bálám, aki végignézte az ördögi tervének sikerét, szintén nem kerülhette el az isteni igazságszolgáltatást. Bizonyára felismerte saját közelgő vesztét, amikor így szólt: „Bár úgy halnék meg, mint ez igazak, s lenne végem olyan, mint az övék!” (4Móz 23:10) – de nem így történt. Nem az igaz ember útját választotta, és Bálám Izrael a midianiták ellen folytatott háborújában esett el (4Móz 31:8). Őrizzük meg szívünket a vágy és a kapzsiság bűnétől minden nap azáltal, hogy közel maradunk Jézushoz!

Nancy Costa

It Is Written Television

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: 4 Mózes 24

Istennek nem volt arra szüksége, hogy Bálám megáldja népét. Még ha Isten nem is avatkozott volna közbe, hogy megállítsa őt, hanem engedte volna, hogy  Bálám szabadon kimondja az átkot Izraelre, az akkor is hatástalan lett volna Isten népével szemben.

Isten azonban úgy döntött, hogy munkálkodni fog Bálámon keresztül, nem csak azért, hogy megáldja Izraelt, hanem azért is, hogy – ha lehetséges – megmentse őt, és ez bizonyságként szolgáljon a pogány Bálák király és népe számára. Micsoda szeretet és micsoda kegyelem!

Isten jóindulata, amelyet Izrael iránt tanúsított, korszakokon át bizonyította oltalmazó gondoskodását engedelmes és hűséges gyermekei felé.

Bármikor, amikor sátán rávette a gonosz embereket arra, hogy összeesküdjenek Isten népe ellen, ők felidézhették ezt az eseményt, és megerősödhettek lélekben, és Istenbe vetett hitükben.

Bálám azt prófétálta, hogy Izrael királya nagyobbá lesz az amálekiták minden királyánál, akik ebben az időben nagyon erős nemzetet alkottak. A legszebb költői nyelvet használta Isten népe jövőjének leírásához. Mielőtt leállíthatták volna, Bálám egy csodálatos próféciát mondott el a Messiásról, és Moáb végső megsemmisüléséről.

Bálák tele volt félelemmel és haraggal, felháborodott amiatt, ahogyan a dolgok alakultak. Bálám pedig azzal a tudattal tért haza otthonába, hogy a jóléttel és hírnévvel kapcsolatos, oly sokáig dédelgetett tervei szertefoszlottak; elvesztette a király kegyét; és magára vonta Isten nemtetszését. Isten Lelke végül elhagyta őt a kapzsisága miatt.

Ha nem állunk ki hitünk mellett, el fogunk bukni, bármilyen kísértés jön is az utunkba. Nem szolgálhatunk két úrnak úgy, hogy közben azt reméljük, sikeresek lehetünk ebben az életben, sőt az örökkévalóságra is alkalmassá válhatunk.

Nancy Costa

It Is Written Television

Fordította: Bakk Zalán Levente