2014. február 3., hétfő

Mai szakasz: Példabeszédek 30

Ki tartja kezében az igazság monopóliumát? Ki az, aki kinyilatkoztatja és elrejti a világ titkait? Ki dönt arról, hogy ki kaphat tudást és bölcsességet?

Nagyon sokszor dicsekszenek a keresztények azzal, hogy ők birtokolják „az igazságot”. Kétségtelen, hogy a keresztények előnyt élveznek, hisz Jézus maga mondta, hogy „mikor eljön az igazság Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra" (Jn 16:33). Azonban Isten Lelke olyan is, mint a szél, „fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy” (Jn 3:8). Ezt világosan látjuk az Bibliában. Isten azt választja ki, akit csak akar: Círust, a pogány királyt az Úr felkentjének nevezi (Ézs 45:1); Ruth, aki szintén pogány, Dávid dédnagymamája volt; Jézus családfájában négy pogány nőt találhatunk (Máté evangéliuma 1. fejezet). Újra és újra azt olvashatjuk, hogy a föld minden lakója Isten gyermeke, a Példabeszédek könyve nem tesz kivételt.

A 30. fejezet első mondata Agurt mutatja be, aki elmondja beszédeit. Nem tudjuk pontosan, hogy kicsoda Agur, de valószínűsíthetjük, hogy Masszából származik, ami egy jóshely volt, ami azt is jelentheti, hogy Agur nem volt izraelita. Azonban akár izraelita volt, akár nem, bölcsességét a Szentlélektől kapta, és beszédei a Példabeszédek könyvének részét képezik.

A 30 fejezet 4. verse egy kérdéssor, amely egy nagyon fontos kérdéssel zárul: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve?” Az olvasó tudja a választ: Isten. Ő az, aki igaz bölcsességet és értelmet ad. Ha hagyod, hogy Isten szóljon hozzád Szentlelke által, olyan valódi tudást, bölcsességet és értelmet nyerhetsz, ami után nagyon sokan kutatnak szerte a világon. 

„Drága Urunk, Te vagy a Menny és Föld Istene. Te adsz értelmet és bölcsességet. Add meg, hogy közel maradjak Hozzád, és Szentlelked által Te irányítsd az életemet és minden gondolatomat! Szükségem van Rád. Ámen."

Oleg Kostyuk
a „Cross Connection” című program házigazdája
Hope Channel, Inc.
Fordította: Liebhardt László


2014. február 2., vasárnap

Mai szakasz: Példabeszédek 29

A férjem fontos emberekkel kapcsolatos dolgokat gyűjt. Például egy régi zöld kalapdobozban fénytől és mások érintésétől védve tart egy kosárlabdát. A híres kosárlabda-játékos, Michael Jordan írta alá neki. Magasan, egy átlagos magasságú ember számára elérhetetlen polcon egy könyv megfakult első kiadásának szintén dedikált példányát őrzi.

Gyűjteményének darabjai nagyszerű témát szolgáltatnak a beszélgetések indításához, akár a családi utazások, akár a tárgyak megszerzésének történetével. Ezek a tárgyak azonban egy kicsit sem visznek minket közelebb a híres emberekhez, és semmilyen kapcsolatot nem teremtenek velük. Kétlem, hogy ezek a híres emberek valaha is eljönnének segíteni nekünk, vagy bármi szívességet kérhetnénk tőlük.

A Példabeszédek könyvének 29. fejezte ezt mondja: „Sokan keresik a fejedelemnek orcáját, de az Úrtól van kinek-kinek az ítélete” (26. vers). Nagy jelentősége van ennek az igeversnek a mi kis gyűjtögető világunkban.  Nem számít, mennyire kézzelfogható, vagy értékes a gyűjtemény darabja, nem teremt kapcsolatot a híres emberrel. Nem épít különleges kapcsolatot közöttünk. Amink van, az csak egy dedikált tárgy.

Mennyire más ez, mint az Isten tulajdonaként elpecsételt élet! Istennel töltött időm sokkal többet ad nekem, mint egy Isten által dedikált életet. Ha elpecsétel engem, az övé vagyok. Élete az életem lesz, és szabad bejárásom lesz Isten trónjához. Ezzel az engedéllyel olyan közeli lesz vele a kapcsolatom, amilyen közeli egy személyes kapcsolat csak lehet. Szeretetéhez és igazságosságához járulhatok, és ez biztosíték arra, hogy Ő mindentől függetlenül visszafogad engem családjába.

Milyen hatalmas vagy, drága Istenem! Milyen kicsi és jelentéktelen vagyok a világmindenséghez képest, ami a tiéd! Te mégis szerettél,  halálra adtad fiadat értem, és elpecsételtél, hogy örökre a tiéd legyek. Átadom magam neked. Kérlek, segíts Szentlelked által, nehogy valaha is hűtlen legyek, vagy elhagyjalak téged, mindaddig, amíg szemtől szemben láthatom majd orcádat és otthon leszek veled mindörökre! Ámen.

Fylvia Fowler Kline
marketingigazgató
Hope Channel, Inc.  (A Remény csatornája televízióadó)
Fordította: Csala Beáta

2014. február 1., szombat

Mai szakasz: Példabeszédek 28

„Aki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű” (23. vers). Mai kultúránkban néha nehéz elhinni ezeket a szavakat. Olyan kultúrában élünk, amely arra tanít, hogy senkik ne sértsünk meg. És ha valaki sértve érzi magát, akkor bizonyára megbántották.

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, be kell vallanom, hogy naponta meg vagyok sértve, amikor Isten szavát tanulmányozom. Kétségtelen, hogy a Biblia telve van nagyszerű és felemelő szavakkal, ugyanakkor sokszor a szívembe is hasít, mert életem ellentétben áll Isten szavával. Felszínesen gondolkodva eltűnődhetünk, hogy miért sebezné meg valaha egyik igaz barát a másikat. Mélyebben belegondolva azonban rájövünk, hogy természettől fogva bűnösök vagyunk, és ezért természetes, hogy Isten szava újra meg újra megsebez bennünket.

Isten azonban igaz barát, aki nem hízeleg szavaival, olyan barát, aki a valós érdekeimet tartja szem előtt. Állandó vágya jellemem csiszolása, hogy az alkalmas legyen a Mennyre. Ezért örökre hálás vagyok neki.

Vegyük észre, hogy tényleg segíteni akarunk egymásnak és fejleszteni egymást. Ismerőseink gyakran kényelmetlennek érzik, hogy rámutassanak hibáinkra, de az igaz barátok megtalálják a módját, hogy bátran és szeretettel tegyék ezt.  A Példabeszédek könyve 27. fejezet 17. verse szerint: „Miképpen az egyik vassal a másikat élesítik, akképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját.”  Barátként az a dolgunk, hogy felkészítsük és finomítsuk egymás jellemét a Mennyre.

Drága Uram! Köszönöm, hogy rámutatsz életem helytelen dolgaira. Kérlek, segít, hogy a családomban tapintatosan és szeretettel rámutathassak szeretteim életének hibáira és, hogy hálásan tudjam fogadni az ő figyelmeztetéseiket is. Ámen.

John Huynh
Karitatív igazgató 
Hope Channel, Inc.  (A Remény csatornája televízióadó)

Fordította: Csala Beáta

2014. január 31., péntek

Mai szakasz: Példabeszédek 27

Figyelemreméltó, hogy amikor Salamon nem gazdagságot, hanem bölcsességet kért, Isten bölcsességet és gazdagságot is adott neki (2Krón 1:10-12). Az anyagi javak helyes felhasználásához valóban elengedhetetlen a bölcsesség. Maga Jézus is megemlíti, hogy a gazdagság önmagában veszélyes (Mt 19:24). A Szentírásból kiviláglik, hogy az isteni bölcsesség visszatartja az anyagi javak birtokosait a meggondolatlanságtól (Péld 1:7).

Salamon király sajnálatos módon ugyanolyan emberi lény volt, mint mi. Szabad akarata volt, és képes volt azt választani, amit akart. Élettörténetéből megtudjuk, annak ellenére amilyen fényesen indult Istennel, komoly gyengeségei voltak és végül kiesett abból a magas vezető pozícióból, ahová Isten helyezte, mert megmételyezte szívét az Istent nem ismerőkkel kötött sok házasságával (1Kir 11:1-3).

Salamonnak valójában kétféle tapasztalata volt a bölcsességről. Először, mint Isten ajándékát, majd, mint az „élet iskolájában” tanultakat ismerte meg, saját szerencsétlen döntéseinek következményeként. Ez a második fajta bölcsesség szövi át a Példabeszédek könyvét. Nem olyan ember írta ezt a könyvet, aki Istentől kapta természetfeletti bölcsességét, hanem aki későbbi élete során megtapasztalta a szívfájdalmat és a bolond döntések okozta gyötrődést.

Ne érezzük azonban, hogy vádló ujjal mutogathatunk Salamonra, esete nem egyedi. Mi magunk is ugyanolyan ostobán ellenkezünk az Istentől kapott bölcsességgel és megtapasztaljuk ennek következményeit. A saját bölcsességünkbe vetett bizalom, akárcsak Salamonnál, veszélyezteti lelkületünket, és elfordít bennünket Istentől.

Élettapasztalatainak összegzéseként Salamon megállapítja, hogy az általános emberi gyengeség csak kárt okoz. Egyszerűen nem támaszkodhatunk a saját érzéseinkre. Ezen a megállapításon alapszik a Példabeszédek könyve 27. fejezetének kezdő verse: „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.” (1.v.)

Mennyei Atyám! Szükségem van a segítségedre. Kérlek, ne csak bölcsességet adj, de világosságot arra is, hogyan használjam. Nem szeretném ostobán használni, hogy szégyent hozzak a nevedre és megbántsak másokat. Ámen.

Joe Sloan
Műsorpolitikai igazgató
Hope Channel, Inc.  (A Remény Csatornája televízióadó)
Fordította: Csala Beáta

2014. január 30., csütörtök

Mai szakasz: Példabeszédek 26

A Példabeszédek 26:18-19 azt mondja: „Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz, olyan az, aki becsapja embertársát, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!” Azt tanulhatjuk ezekből a versekből, hogy a szavak képesek sebezni. Dávid tudta, hogy milyen komolyak a szavai, amelyeket imádkozott: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsolt 141:3). A fia, Salamon azt mondta: „Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól” (Péld 21:23).

Dávid és Salamon is úgy gondolta, hogy mindenkinek óvatosan kell bánni a szavakkal; még a királyoknak is körültekintően kell megválogatni azokat mások társaságában. És nem csak ekkor fontos, de imádkozás közben is kérni kell az Úrtól, hogy irányítsa a beszédünket, és segítsen megtalálni a megfelelő szavakat. Ebből arra következtethetünk, hogy Dávid és Salamon pontosan tudta, mennyire fontosak a szavak abban a tekintetben is, hogy sikeres vezetővé válhassanak.

Személyes tapasztalataik révén bizonyára megértették, hogy a szavaikkal képesek maguk mellé állítani az embereket, vagy éppen ellenkezőleg. Amikor Dávid Saul elől menekült, a buzdító szavak kulcsszerepet játszottak kis csapata vezetésében, így hű emberei követték őt. Amikor Dávid harcban állt a fiával, Absolonnal, és esélytelennek tűnt a győzelem, akkor is szükség volt a motiváló szavakra, amelyekkel embereit buzdíthatta arra, hogy kövessék őt és így nyerhessék meg ezt a háborút.

Mielőtt elkezdenénk beszélni, imádkozzunk segítségért! A helyes gyakorlat az, ha megkérdezzük magunktól: „Vajon a szavaim építően hatnak másokra, vagy rombolni fognak?” Ma szóljuk a szeretet szavait, hogy másokat építsünk, és felkészítsük őket Isten országa számára!

„Uram, Dávid és Salamon igazat mondott. A szavak képesek fájdalmat okozni. Kérlek, segíts nekem ma és minden nap, hogy óvatos lehessek a beszédemben, abban amit mondok és ahogyan mondom. Ámen.”

John Huynh
Director of Fundraising
Hope Channel
Fordította: Baksa Viktória

2014. január 29., szerda

Mai szakasz: Példabeszédek 25

Örülnék annak, ha a Példabeszédek könyve témák szerint lenne rendszerezve. Csodálatos lenne, ha egy helyen tudnánk olvasni mindenről, amit Salamon az igazságosságról, a gonoszságról, a jószívűségről, együttérzésről, kedvességről, szeretetről és egyéb témákról mondott. Ha például az igazságosságról szóló mondásai egy helyre lennének csoportosítva, egy párbeszéddel kezdődne arról, hogy mit ért azon, hogy az igaz ember olyan bátor, mint az oroszlán, vagy ha a bűn elkövetéséről lenne egy rész, az tartalmazná például azt, hogy mennyire nem helyes valakinek kirabolni a szüleit. Ez megkönnyítené a dolgunkat, amikor valakinek Salamon bölcsességéről szeretnénk bizonyságot tenni.

Ebben a fejezetben találjuk az egyik legösszefüggőbb gondolatsort. Mindegyik mondás azokról a döntéseinkről szól, amelyek egy mérsékelt, kiegyensúlyozott életet tükröznek, vagy azokról a tetteinkről, amelyekkel valakin segítettünk. Más szóval ez a fejezet arról szól, hogy személyes életünk legyen összeszedett, és segítsünk másoknak is okosan szervezett életet élni. Egy útmutató, hogyan kerülhetjük el azt, hogy csak a saját életünkre összpontosítsunk. 

Mindennél jobban tetszik nekem az utolsó vers, amely összefoglalja az egész fejezetet: „Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” (új prot. ford.) A fejezet azt mondja, hogy legyen bár szó arról, hogy mennyi mézet eszel (16. vers), vagy hogy mennyi fölösleges időt töltesz a szomszédodnál (17. vers), a legjobb az, ha nem sodródsz semmilyen szélsőségbe. Gyakran a jó dologból is megárt a sok.

Nagyon hasznos, amit a bölcs ebben a fejezetben mond: a mértékletesség az életem kulcsfontosságú elve.

„Drága Uram! Segíts, hogy Salamon szavain keresztül Rád hallgassak, mert ezek a Te szavaid! Segíts megszívlelnem, és adj bölcsességet, hogy jól tudjam irányítani az életemet, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb legyek mindenben, amit teszek! Ámen.”



Fylvia Fowler Kline
marketing igazgató
Hope Channel

2014. január 28., kedd

Mai szakasz: Példabeszédek 24

Rettenetes volt. Olyan rossz, hogy a halál is jobb lett volna annál, mint ami a szomszédommal történt.

A lakókörnyezetemből érkező halálhírrel kezdődött. Egy fiatal család három gyerekkel, akik fél év és 6 év közöttiek voltak. Marknál, a férjnél, rákot diagnosztizáltak. Kevesebb, mint hat hónap múlva meghalt otthon, Beth karjaiban. Ezután Beth elvesztette az állását. Majd egy tornádó majdnem földig tarolta a házukat. Mindennek a tetejébe az egyik gyermeknél folyamatos ápolást igénylő betegséget állapítottak meg. Micsoda lehetetlen helyzet!

Ma Beth újra házasságban él egy istenfélő emberrel, aki csodálatos férj és apa, és mind boldogan élnek az új otthonukban.

Bár szeretem, ha jól végződnek a dolgok, Beth történetében mégsem az új élet és a friss házasság ténye az, amiből erőt tudtam meríteni. Sokkal inkább az Istenbe vetett megingathatatlan bizalma jó és rossz időkben egyaránt. A nehéz időszakokban egyszer sem hallottam, hogy megkérdőjelezte volna az életet, sosem panaszkodott, és nem adta fel. Mindvégig tudta, hogy újra fel fog emelkedni, ha fogalmazhatok így, és hogy a rossz időszakok csak átmeneti akadályt jelentenek.

Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel” (Péld 24:16). Meríts erőt ebből! Ez nem csak egy jól hangzó mondás. Ezrek életében bizonyult már igaznak, akik megtapasztalták a földi élet legsötétebb oldalait.

„Drága Urunk, Te vagy Ábrahám Istene. Te vezetted őt a nehéz időkben is. Te vagy Mózesnek és Izrael fiainak Istene, aki átvitted őket a sok nehéz időszakon újra és újra. Kérlek, vezesd az életem! Add meg nekem a bátorságot, amire szükségem van! Segíts az ígéreteidre tekinteni! Tudom, hogy megtartod a szavad. Add nekem a bátorságot, ami ahhoz kell, hogy túléljem a nehézségeket; és a hitet, amivel éljek a jó időszakokban! Ámen”

Fylvia Fowler Kline
marketing igazgató
Hope Channel
Fordította: Kóczián Ágnes