Mai szakasz: Máté 7

A zsidó szóbeli hagyomány őrzi ezt a történetet. Egyszer egy bizonyos pogány ember megjelent Sámmáj rabbi előtt és ezt mondta: „Megtéríthetsz engem azzal a feltétellel, hogy megtanítod velem az egész Tórát (törvényt), amíg én fél lábon állok.” Sámmáj rabbi a kezében levő lapáttal elzavarta az embert. Ezután a pogány elment Hillélhez, akinek elmondta ugyanezt: „Meg tudod nekem tanítani az egész Tórát, miközben fél lábon állok?” Hillél ránézett és ezt mondta: „amit te magad is gyűlölsz, ne tedd a felebarátoddal. Ez az egész Tóra, a többi csak magyarázat; menj el és tanuld meg.”

A Hegyi beszédben Jézus bemutatta ezt az általános igazságot: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták” (Mt 7:12 új prot. ford.). Érdekes, hogy az ezt megelőző versek arról beszélnek, hogy mennyire szeretünk másokat bírálgatni és kritizálni. Máté 7 első mondata is azt mondja, hogy „Ne ítéljetek!” Érdekes lehet számunkra az a tény, hogy ez nem egy felhívás, vagy kérés. A kijelentés sokkal erősebb. Ez egy parancs!

Sokunknak olyan könnyű bírálgatni és kritizálni akkor, amikor bennünket viszont nem kritizálnak vagy bírálgatnak. Ezért van az, hogy a legdurvább kritika mindig pletyka formájában, zárt ajtók mögött hangzik el. Jézus viszont arra bátorít, hogy szabaduljunk meg attól a próbálkozásunktól, hogy mások életét éljük. Azt akarja, hogy a saját életünket éljük, saját kapcsolatinkra összpontosítsuk Vele és embertársainkkal.  

John Stott a 20. századi angol prédikátor egyszer ezt mondta: „A Hegyi beszéd valószínűleg a legismertebb része Jézus tanításainak, de kétségtelenül a legkevésbé megértett és minden bizonnyal a legkevésbé megtartott része.”  

Tagadhatatlan tény, hogy Jézusnak ezen tanításai szemben állnak saját természetünkkel, de figyelmünket összpontosítsuk a Törvény és Próféták legfontosabb tanítására, amit Jézus kiemelt: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.”

Oleg Kostyuk

a Cross Connection c. műsor házigazdája

Hope Channel

 

Mai szakasz: Máté 6

Az Úr Imáját minden keresztény jól ismeri. Sokszor olyan megszokottá válik, hogy már nem is tűnik fel, milyen forradalmi módon közelíti meg az imádkozást. Ugyanakkor ez az ima mindig is egy mélyreható üzenetet tartalmazó imádság volt, és az marad a jövőben is.

Maga a nyelv is, amelyen az ima íródott, mély értelemmel ruházza fel az Úr Imáját. Az Újszövetséget görög nyelven jegyezték fel. Jézus viszont arám nyelven beszélt, mert ez volt a mindennapi kommunikáció nyelve. A bibliakutatók egyetértenek abban, hogy Jézus ezt az imát is arámul mondta el, ami már önmagában is nagyon újszerűnek és rendkívülinek számított.

Habár a zsidók arámul beszéltek a köznapi életben, imáikat mégis héberül mondták el újra és újra, nem pedig arámul. A hébert szent nyelvnek tartották. Éppen ezért a köznapi arámi nyelven imádkozni teljességgel elfogadhatatlan volt Jézus idejében. Ugyanígy manapság a muszlimok sem a mai, köznapi arab nyelven citálják imáikat, hanem egy régi, klasszikus arab nyelvet használnak a hetedik századból. Keresztények is néha ragaszkodnak a régiesebb nyelvezethez, azt gondolva, hogy az szentebb. Valami hasonló történt a középkorban is, amikor a kereszténység körében a latin volt az imádkozás nyelve. Történelmi tény, hogy egyedül a latin nyelvű Biblia volt elfogadható az istentiszteleteken abban az időben.

Jézus azonban, amikor arra tanított, hogy hogyan imádkozzuk, teljeséggel figyelmen kívül hagyta kora vallásos nézetét. Jézus számára nem volt szent nyelv, és nem volt szent kultúra. Minden hívő Isten jelenlétébe léphet a szívéhez legközelebb álló nyelvet használva.

Jézus többet is tett annál, mint hogy mindennapi nyelven imádkozott; mindjárt az első szó, amit kimondott az „Abba” volt, ami apát jelent. A mai napig ez az első szó, amit a gyerekek megtanulnak a Közel-Keleten, ami azt jelenti, hogy „apa”, vagy „apu”. Az „Abba” szó kifejezi a tiszteletet is, és a közeli, bensőséges személyes kapcsolatot is Isten és ember között.

Amikor ma imádkozunk, emlékezzünk, hogy Ő a mi apukánk, és használjuk a szívünk szerint való nyelvezetet!

Oleg Kostyuk
a Cross Connection című műsor vezetője
Hope Channel

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Máté 5

Mikor volt utoljára, hogy igazi örömöt tapasztaltál? Mi okozott igazi boldogságot neked?

Jézus a Hegyi beszédet a boldogmondások listájával kezdi. Hogyan magyarázod ezt: Boldog vagy, ha sírsz? Boldog vagy, ha szegénységben élsz? Nem úgy tűnik, mintha lenne értelme.

Jézus a Hegyi beszédben valóban radikális. Jézus ezekkel a szavakkal fejjel lefelé fordította a Római Birodalom és a zsidó vallási elit politikai és társadalmi világát. A Hegyi beszéd, amely Máté evangéliumának ötödik, hatodik és hetedik fejezetében olvasható, Jézus királysága kiáltványának is nevezhető, az Ő kormányának törekvéseiről szól. Más szóval Jézus azt mondja: „Ez olyan, mint a mennyek országa, mely mindenkiért eljött erre a világra”.

Királyságában Jézus bemutatja azokat a fogalmakat, amelyek látszólag ellentmondanak az emberi természetnek, de éppen ezért olyan erős és olyan életet átalakító erejű a Hegyi beszéd. Életünk legmélyebb, legrejtettebb szegleteit érinti.

Jézus hordozza a fájdalmainkat, bánatunkat és a minket ért rossz bánásmódot, ezeket felválthatja annak az öröme, hogy Jézus velünk van. Talán erre a legjobb példa Jézust követőinek az élete. Amikor Pált és Silást súlyosan megverték és börtönbe vetették, ők akkor is énekeltek, imádkoztak és magasztalták az Istent (ApCsel 16: 23-25). Az egyetlen magyarázat erre a Jézus iránti öröm a szívükben. Megértették az isteni uralom valódi értelmét, képesek voltak megtapasztalni ezt már itt a földön is. Ez a Tőle való teljes függés örömét és a Benne való teljes hitet jelenti.

Napjainkban a Hegyi beszédet tekintik a kereszténység legszebb nyilatkozatának, de így is nehéz gyakorolni ezt. Nem csoda, ha Gandhi 1927-ben a ceyloni híres előadásában ezt mondta: „Sok keresztény jut el a Hegyi beszéd megtagadásáig”. Más szóval megtagadjuk azt az utat, melyről Jézus megmondja, hogy úgy kell élnünk.

Olvasd el újra Máté 5. fejezetét és gondolkodj el azon, hogyan tudnád megélni saját életedben a Hegyi beszédet!

Oleg Kostyuk
a Cross Connection műsorvezetője
Hope Channel

Fordította: Baksa Viktória

Mai szakasz: Máté 4

Mikor estél utoljára kísértésbe, amikor ténylegesen, erős kísértésed volt? Újdonság volt? Vagy valami szokásos, ami minden nap, héten, hónapban vagy évben feltűnik? Hogy viselted? Ellenálltál, vagy engedtél a kísértésnek?

Thomas Brooks Precious Remedies Against Satan's Devices (Hasznos ellenszerek Sátán csábításai ellen) című könyvében ezt írja: „Sátán elsődleges eszköze a lélek bűnre csábításában az, hogy felmutatja a csalit, de elrejti horgot; kiteszi az arany kupát, de benne méreg lapul.” A kísértés maga a csali a horgon.

Máté a negyedik fejezetben Jézust fiatal felnőttként mutatja be, amint a Lélek elvezeti a pusztába. Ez rögtön az után történt, hogy a mennyei hang kijelentette, Ő Isten fia (Mt 3:17). Ekkor érkezik az ördög, és megkísérti Őt. Jézus kísértése nem csak abból állt, hogy a köveket kenyérré változtassa. Sátán ezzel elsődlegesen Jézus önazonosságát kérdőjelezte meg. „Valóban Isten fia vagy? Ha igen, bizonyítsd be!” A pusztában Jézus küzdelme életcéljával és küldetésével volt összefüggésben.

Jézus a mieinkhez nagyon hasonló krízist élt át. Másokhoz hasonlóan, akik Isten tervében keresik helyüket, Jézus is tisztázta magában élete küldetését: módszereit, célját és alapelveit. Hitünk útján gyakran elágazásokhoz érkezünk. Talán sokan megkérdőjelezik, hogy valóban Isten fiai és leányai vagyunk. Vagy nehezen találjuk meg életünk célját. De Jézus példát adott nekünk. Küldetésének bizonyossága és azonosságtudata az Isten Igéjében található ígéreteken alapult. Sátán minden támadását a Szentírással verte vissza (Mt 4:4, 7, 10).

Életünk minden napján és  minden órájában kísértések érnek bennünket, és az egyik legnagyobb az, hogy megfeledkezhetünk róla, hogy mi Isten fiai vagyunk „mint akik az ő végzése szerint hivatalosak” (Róm 8:28). A jó hír az, hogy Jézus ugyanazokat a kísértéseket szenvedte el, mint mi napjainkban. Ő tudja, hogy min megyünk keresztül. Soha ne felejtsük el, hogy az Ő gyermekei vagyunk, Neki célja van a mi életünkkel. Valami jobbat szándékozik tenni velünk.

Oleg Kostyuk
a Cross Connection c. műsor házigazdája
Hope Channel

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Máté 3

Mind a négy evangélium különös figyelmet fordít egy adott személynek Jézus mellett. Mi több, Márk az evangéliumát nem Jézus születésével, hanem az Újtestamentum egyik leginkább félreértett emberének a beszámolójával kezdi. Ez a személy nagy hatással volt mind Jézusra, mind a kereszténységre. Az ő neve Keresztelő János.       

Jézus és a kereszténység története is attól a ponttól kezdődik, amikor János megkereszteli Jézust. Josephus Flavius, az első századi zsidó történész jelentőségteljes prófétai alaknak írja le, aki nagyszámú lelkes követőre tett szert. Továbbá, mivel ennyire befolyásos volt, és rengeteg követője volt, komoly kihívást jelentett a politikai vezetőknek abban az időben.

Maga Jézus mondja Máté 11:11-ben: „Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál.” De, a keresztények között megfigyelhető egyfajta tendencia, hogy lebecsüljék Jánost, aki nem több mint a Messiás egy hírnöke.

Tehát mi az ami ennyire jelentős Keresztelő Jánosban, hogy ennyire sok ember lett a követője? A válasz erre a kérdésre Keresztelő János üzenetében található: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.”

Ezt az üzenetet annak a nemzetnek címezte, akik alapból úgy gondolták, hogy a megmentett nemzethez tartoznak. Akkor hát a zsidók miért mentek el megkeresztelkedni? A zsidók megkeresztelése teljesen új volt. Az ő nézetük szerint a pogányokat kellett megkeresztelni, nem a zsidókat.

De sokak számára, a keresztség a bűneik tisztára mosásának szimbóluma volt. Tehát János feladata példát állít minden keresztény számára. Mindezek után, Jézus saját maga is megkeresztelkedett, nem azért, mert szüksége volt rá, hanem példaként számunkra. A keresztség több mint egy jelképes rituálé: nyílt felvállalása a hitnek és Jézus és egyháza felé való elkötelezettségünknek. Az életünk tényleges megváltozását jelenti.

Oleg Kostyuk
a Cross Connection c. műsor házigazdája
Hope Channel

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Máté 2

Mikor szólt Isten utoljára hozzád? Máté második fejezetében látjuk, hogy Isten hogyan veszi fel a kapcsolatot újra népével az Ótestamentum és Újtestamentum közötti néhány évszázadnyi hallgatás után, amikor sem próféta nem szólt a néphez, sem új könyv nem született. Most Józsefhez szól álmában, és elmondja, hogy Mária a Szentlélektől terhes, ezért vegye el feleségül. Majd a bölcseknek üzen álmukban, és egy csillagon keresztül szól (Mt 2:2, 12). Heródes és a főpapok is kapnak üzenetet az Szentíráson keresztül (Mt 2:3-4). Ezután pedig Józsefhez szól álmában újra (Máté 2:13) és újra (Mt 2:19); elmondja neki, hogy mit kell tennie (Mt 2:22).

Úgy tűnik, Máté szeretné kihangsúlyozni, hogy Isten egyszerű embereket használ fel. Szeretné, ha az olvasók és hallgatók lássák, hogy az igaz emberek hűsége segítette elő földi tervének megvalósítását.

A második fejezetben négy embercsoporttal találkozhatunk, akiket azonosítani tudunk. Az első csoport a keleti bölcsek. Jézust, a Királyt jöttek dicsőíteni. Valószínűleg ősi csillagászok voltak, akikhez Isten a saját nyelvükön szólt. Követték a csillagot. Ezután ott volt Heródes, aki meg akarta öletni Jézust. Heródes amiatt aggódott, hogy talán Jézus elveheti a trónját. Ott voltak az írástudók és papok is. Ismerték a próféciát, ismertek minden könyvet az Ótestamentumban, de nem értették, vagy nem akarták megérteni, hogy mit jelent. Végül a negyedik embercsoport – József és Mária, ahogy említettük, hittek Istenben, és követték őt.

Csak képzeljük el Józsefet, mit érezhetett, mikor megtudta, hogy a menyasszonya terhes, és nem ő az édesapja a gyereknek. De ekkor az Úr angyala megjelent álmában, József pedig figyelt, hitt és engedelmeskedett. De Isten nem állt meg itt. Elküldte Józsefet és Máriát Egyiptomba. József hűen követte Isten akaratát, mert érezte, hogy óriási feladattal bízták meg, a Messiás életének őrzésével.

Érdekes látni, hogy az olyan egyszerű emberek, mint József és Mária mennyire hűségesek voltak, míg a Bibliát aprólékosan tanulmányozó művelt emberek, mint a papok, inkább becsukták a szemüket a Messiás leghatalmasabb próféciáját olvasva, és annak beteljesedését látva. Most Isten újra megbízza népét egy hatalmas feladattal, hogy juttassák el Jézus üzenetét az egész világra.

Oleg Kostyuk
a Cross Connection műsorvezetője
Hope Channel

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Máté 1

Máté evangéliumának első 17 versén általában gyorsan átfutunk, mert csak egy nevekből álló lista. Ulrich Zwingli, az ismert reformátor azonban azt mondta: „Jézus családfája, amennyiben helyesen értelmezik, a reformáció alapvető teológiáját avagy fő üzenetét tartalmazza”. Sőt, Zwingli az első prédikációját is, 1519 januárjának első vasárnapján a zürichi katedrálisban, Jézus családfájáról tartotta. A katedrális ajtajába faragva még ma is látható a Jézus vérvonalában említett nők közül négy: Ráháb, Ruth, Betsabé és Mária. Jézus családfája pontosan annyira lenyűgöző, mint amilyen a protestáns reformáció volt.

Miért említi meg Máté szándékosan ezeket a nőket Jézus családfájában? A listát Támárral kezdi, aki prostituáltnak adta ki magát, hogy apósától, Júdától teherbe essen. Ő özvegyasszony volt, és a zsidó szokás szerint a férje családjának kellett volna gondoskodnia róla. Júda azonban megtagadta tőle azt, ami jogosan járt volna neki (lásd: 1Móz 38:1-30). Amikor Júda rájött, hogy a menye félrevezette, nem gerjedt haragra, épp ellenkezőleg, ezt mondta: „Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához" (1Móz 38:26).

Ráháb egy pogány nő volt és prostituált. Mégis elrejtett két zsidó kémet, ezzel mentve meg az életüket (Józs 2:1-21). A zsidó hagyomány igaz nőként tartja számon, amiért megmentette ezeket az embereket. Még fontosabb az, hogy egyenesági felmenője volt magának Dávid királynak.

Egy egész könyv szól a Bibliában Ruthról, akit annak ellenére, hogy pogány volt, igaznak tartottak, és Dávid király ükanyja volt.

Máté nem nevezi meg Betsabét, a másik egyenesági felmenőt. Pusztán kijelenti, hogy annak az Uriásnak volt a felesége, akit Dávid szándékosan küldött a frontvonalba harcolni, hogy ott elessen. Annak ellenére, hogy Uriás pogány volt, a Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy hű és igaz volt Dávidhoz és Istenhez (2Sám 11:1-27). Jézus családfájában Betsabé is pogányként van feltüntetve.

Nem nehéz észrevenni a fent említett asszonyok két közös tulajdonságát: (1) pogányok voltak, vagy pogányokkal éltek házasságban, (2) igen rossz hírük volt. Mégis mindketten szerepelnek a királyok és végeredményben a királyok Királyának családfájában.

Máté annak leírásával fejezi be a családfát, hogy Mária életet adott Jézusnak, a Királynak, aki annyira megbocsátó, hogy az ősei között helyük van pogányoknak és rossz hírű embereknek is.

Oleg Kostyuk

műsorvezető, Kereszt-Kapcsolat

Hope Channel

Fordította: Kóczián Károly