Mai szakasz: Júdás 1

A mai fejezet egy újabb meglepő üdvözlettel kezdődik. Júdás, a lelkipásztor világosan elénk tárja, hogy családi kötelék fűzi Jakabhoz (aki a testvére), de nagyon alázatosan utal arra, hogy „Jézus Krisztusnak szolgája” (1. vers). Sok kutató úgy hiszi, hogy Júdás apostol Jézus féltestvére volt. Milyen inspiráló, ugyanakkor alázatra késztető, amikor tanúi lehetünk egy ilyen igazi szolgáló-vezetői megnyilatkozásnak.

A köszöntés igazán szívet melengető része az, ahol a szenteket jellemzi (téged és engem): „az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak: Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen” (1-2 vers). Hogy valaki ilyen túláradóan gondos szeretettel legyen képes egy üdvözletet megfogalmazni, amely minden olvasóhoz szól, az Jézussal való élő kapcsolatot feltételez. Júdás egész levelének summája ez a köszöntés.

Ezek után egy igazi lelkipásztor szívének megfontoltságával és ünnepélyességével Júdás arra figyelmezteti olvasóit, hogy micsoda veszélyt jelentenek azok, akik elvonják figyelmünket Jézustól, és semmi veszik kegyelmét. Megfontolás végett azokra is emlékeztet, akiket ugyan Isten kimenekített az egyiptomi szolgaságból, ugyanakkor pusztulás várt közülük mindazokra, akik hitetlenek voltak. Intését Sodoma és Gomora példájának megemlítésével erősíti meg, emlékeztetve azokra az okokra, amelyek a két város pusztulását eredményezték. Lehetséges, hogy mindez velünk is megtörténhet? Nem kellene vigyáznunk, hogy el ne bukjunk? Káin, Bálám, és Kóréh elbuktak - biztosak vagyunk benne, hogy mi nem fogunk?

Hála az Úrnak, reményt és bátorítást találhatunk a kitartásra való felhívásban. Ne add fel, még ha gyakran gúnyolódók vesznek is körül! Várj türelmesen, építsd a hitedet, és imádkozz a Szentlélek által! Mernénk tovább lépni, előre haladni – akár ma, akár bármely más napon – a fentebb említettek védelme nélkül? A mindennapok valóságában, ha gondosan megfigyelsz bárkit azok közül, akik megmenekülhetnek, még ők is csak „tűzből kiragadott emberek” (23. vers).

Végül a levél záró, dicsőítő részéhez érkezünk, ami mintegy megkoronázza a bevezető szakasz köszöntő sorait. Az az ígéret, hogy Isten képes bennünket megóvni a bukástól, és „az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel” (24. vers) „Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké! Ámen!” (25. vers). A dicsőítő befejezés zárja azt a kört, amit az üdvözlő sorok elindítottak. Jézus képes cselekedni, és cselekedni is fog életünkben – ha megengedjük Neki. 

Peter Landless

igazgató, a Generál Konferencia Egészségügyi Osztályvezetője 

Egyesült Államok

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: 3 János 1

Minden egyes adott nap folyamán megvan a lehetőségünk, hogy köszöntsük az embereket – családtagokat, barátokat, kollégákat, azokat, akik támogatnak minket, de azokat is, akik esetleg idegesítenek. Vajon a köszöntéseink tartalmasak, vagy esetleg üresek?

Nagyon tetszik nekem az, ahogyan János üdvözli szeretett barátját, Gájust: „Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek” (2. vers). Milyen üdvözlés ez! Mekkora áldást kíván! Néhányan azt állítják, hogy János így fejezte ki; „remélem mindannyian jól vagytok és teljességben gyarapodtok.” Egy orvos elfogult nézőpontjából, aki kiáll az adventista egészségügyi üzenet mellett, amely összhangban van a test, elme és lélek teljességével, engedjék meg, hogy vegyem a bátorságot és felvázoljam a teljes egészség koncepcióját.

Attól lehetünk még teljesek, hogy fizikailag talán sérültek vagyunk – „teljesség a betegségben” – a bennünk lakozó, életet megváltoztató Isten Lelke által. A teljes egészség számít.

János megdicséri Gájust a hűségéért és odaadó gondoskodásáért, amit az ismeretlenek felé is tanúsít. Ahogyan a 2. levelében tette, itt is örül a híveknek (vagy megtérteknek), akiknek állandó kapcsolata van Jézussal. Ez a lelkészi törődés olyan erény, melyet meg kellene tartanunk a hit, gondoskodás, megosztás és ápolás házában. Ugyanakkor János figyelmeztet Diotrefesz  megosztó viselkedésére, és megígéri, hogy következő látogatásakor meglátogatja (nem csak kritizált, hanem írja, hogy így is fog tenni!) Ezután bátorít, hogy kövessük az isteni példánkat és megemlíti Demetert is.

Ahogyan az előző levelében is tette, nem fejt ki több témát, hanem kifejezi, hogy mennyire szeretne szemtől-szemben beszélni bizonyos témákról, de gyanítom (hasonlóan hozzám, ha megemlíthetem), János általánosságban is szeretett szemtől szembe beszélni az emberekkel. Ahogyan beszélünk, írunk, üzenetet küldünk, tweetelünk, vagy akár a testbeszédünkkel kommunikálunk, tartsuk meg a Jézustól kapott szívünket, elménket és utasításokat. Ó igen – és az üdvözleteink, köszöntéseink legyenek pozitívak, hasznosak és emlékezetesek!

Peter Landless

igazgató,

a Generál Konferencia Egészségügyi Osztályvezetője

Egyesült Államok

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: 2 János 1

Bátorító érzés, mi több izgalmas olyanokkal találkozni, akik számára Jézus szeretete és kegyelme valaha ismeretlen volt, de mióta találkoztak Vele, hűségesek Hozzá. Ez jelentős dolog és ugyanakkor alázattal tölt el, ha még eszközök is lehettünk egy ilyen ébredésben. János, Jézus kedves tanítványa is kifejezi örömét, amikor ilyen személyeket talál, akik továbbra is hűségesek, és kapcsolatban vannak Istennel.

Az apostol kihangsúlyozza Isten parancsolatát, „hogy szeressük egymást” (5. vers). Ezután a szeretetet definiálja: „járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat,… hogy abban járjatok” (6. vers). Ebben a dupla kiemelésben, János nem hagy kétséget afelől, hogy Isten szeretné, hogy mi ténylegesen szeressük egymást. Továbbá direkt tanácsokat ad, hogy ne legyünk kapcsolatban olyanokkal, akik nem követik Krisztus tanításait, és mi több, nem is látják azokat szívesen az otthonukban.  

Ez első hallásra szélsőségesnek tűnhet. Nem az a dolgunk, hogy elvigyük a megváltás üzenetét mindenkihez? Nem kellene mindenkihez megértően fordulnunk? János itt arra a veszélyre figyelmeztet, mely akkor kerül elő, ha olyas valakivel van kapcsolatunk aki szándékosan akarja összezavarni a mi hitünket és kapcsolatunkat Jézussal. Napjainkban ez figyelmeztető jel, még a hűségesek esetében is.

Ahogy János folytatja ezt a rövid levelet a meg nem nevezett címzettjére, akire úgy utal, hogy „a kiválasztott asszonynak” (1. vers), egy másik szintén meg nem nevezett testvérnő és az ő gyermekei üdvözletével zár. Bár sok mindent szeretne még írni, de kifejezi reményét, hogy elmegy hozzájuk, és szemtől szembe beszélhetnek, hogy örömük teljes legyen (lásd 12. vers).

Ahogyan majd folytatjuk napi tevékenységünket, tele üzenetekkel, tweet-ekkel, blogposztokkal és email-ekkel, törekedjünk arra, hogy a beszélgetéseink és közleményeink Krisztus-motiváltak legyenek, és így az örömünk teljes legyen.

Peter Landless

igazgató,

a Generál Konferencia Egészségügyi Osztályvezetője

Egyesült Államok

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: 1 János 5

János első levele 5. fejezetében az apostol újra felidézi kedvenc témáit, miközben végső érveit is megfogalmazza a szakadást szító, „bűntelen” hazugok ellen. A fejezet első fele ismét a Szentháromság témáját hozza fel, mert ez kapcsolódik az eretnekek állításához, akik tagadták, hogy Jézus az az Istentől küldött Krisztus volt. Az ilyen embereknek nincs örök élete, mert „ez az élet az ő Fiában van; akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (5:11-12). Az egyháztörténelemben végig fennállt – és fennáll napjainkban is – az a kísértés, hogy Jézust vagy teljesen embernek, vagy teljesen Istennek tartsuk ahelyett, hogy elfogadnánk: Ő abszolút egyedi személy, akihez nincs hasonló. Éppen az a tény teszi lehetségessé számára, hogy a világ Megváltója legyen, hogy Ő teljesen ember és teljesen Isten (lásd Zsidók 1-2. fejezet).

Az 5. fejezet első felében a következő téma mélyebb betekintést ad abba, milyen kapcsolat van a szeretet és Isten parancsolatai között. Itt azt a jelentős érvet olvashatjuk, amivel János páratlan módon világít meg egy szempontot a keresztényi élet értelmezését és a felelős életvitelt illetően. Elmélkedjünk ezeken a gondolatokon naponta, miközben azt kutatjuk, mit jelent kereszténynek lenni, mit jelent krisztusi jellemet fejleszteni.    

A fejezet második része arra a problémára világít rá, amivel maga a könyv kezdődött: a bűnre és annak következményeire. Itt azonban az apostol különbséget tesz „halálos bűn” és „nem halálos bűn” között. „Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn [is]” (5:17). Melyek ezek? Azok, amiket megvallottunk (1:9). Isten hallja bűnbánó imáinkat és válaszol azokra (5:14-15). Az ilyen emberek nem élnek törvénytelen életet, mert Istentől születtek (5:18; vö. 3:6, 9, 3:4 fényében).

Mit üzen a mi életünk szempontjából János 1. levele? Azt, hogy legyünk őszinték önmagunkkal és Istennel az énünket és hibáinkat illetően; tartsuk igaznak azt, hogy Jézus valóban teljesen Isten volt, a Tőle küldött Krisztus; és engedjük, hogy Isten tökéletesítse bennünk saját szeretet-jellemét, és ez nyilvánuljon meg a hittestvéreinkkel való közösségünkben, valamint világi kapcsolatainkban. Így nyerhetjük el azt, amit János „örök életnek” nevez (1:2; 2:25; 3:15; 5:11, 13, 20).  

George R. Knight

Egyesült Államok

Mai szakasz: 1 János 4

János első levele 4. fejezet visszatér a „bűntelen” hazugokhoz, akik gyűlölettel és megvetéssel viszonyulnak gyülekezeti testvéreikhez, miközben azt állítják, hogy szeretik Istent. János nem kertel. Azt mondja, hogy „Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug... azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (4:20-21). Így vannak azok is, akik azt gondolják, hogy szétválaszthatják Máté 22:36-40 két parancsolatát.  

Miután elolvastuk János első levelét (és az evangéliumát), nem lesz kétségünk a probléma gyökerével, a hazug „bűntelenekkel” kapcsolatban. Ők nincsenek közösségben hittestvéreikkel (1:9) és gyűlölködő a magatartásuk és a tetteik (2:9). És ennek eredményeképpen, a „bűntelen” állapotuk ellenére „nincs örök életük” (3:15) és Krisztus sem az övék (3:14).

Ők János gyülekezetének a tagjai lehettek, de lekésték a vonatot, abban az értelemben, hogy mit jelent megmentve és kereszténynek lenni. Mivel nem jöttek rá arra, hogy „Isten a szeretet” (4:8), istent alkottak maguknak a saját képükre.

János pásztori lelke vérzik, ahogy könyörög nekik, hogy változzanak meg. „ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk” (4:12). Az apostol nem is fogalmazhatott ennél világosabban.

Ellen White így ragadta meg ezt az üzenetet: „Krisztus sóvárogva várja, hogy képmása megmutatkozzék egyházában. Krisztus akkor jön el népéért, ha majd az Ő jellemét tökéletesen tükrözni fogja” (Krisztus példázatai 69. oldal az angolban). Olvasók furcsa dolgot tettek ezzel a szakasszal, amikor félreértették az író szándékát. Az összefüggés tisztázza a kérdést. A 67. és 69.oldalon nyilvánvaló, hogy összhangban van Jánossal, amikor megjegyzi, hogy a mi „szeretetünk” lesz tökéletes, ahogy egyre inkább tükrözzük Krisztus hasonlatosságát és részesülünk az Ő Lelkében. Ez érthető. Végül is Isten jellemének a magva a szeretet (4:8). És Isten azt szeretné, ha olyanok lennénk, mint Ő, amikor Jézus visszajön. Így az utolsó nemzedék bizonyságtétele, akik Jézus eljövetelekor a földön élnek, az Ő jellemének, a szeretetnek megláttatása (Krisztus példázatai 415. oldal az angolban). 

George R. Knight
Egyesült Államok

Mai szakasz: 1 János 3

János még nem fejezte be a vétkező „bűntelen” szentek témáját. A 2. versben azonban olyan dolgot találunk, amit sok gyülekezeti tag félreolvas: „még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában”. Egyesek hamis nézetet olvasnak bele ebbe a versbe, a végidei bűntelen tökéletesség hamis nézetét. És természetesen a 4. verset is használják, amely a bűnt úgy mutatja be, mint a törvény áthágását.

A görög törvény (nomosz) szó azonban egyszer sem szerepel János első levelében. Az itt használt görög szó a „törvénytelenség”, így tehát a bűn törvénytelenség. Ez azt jelenti, hogy úgy élünk mintha nem lenne törvény. És ez - ahogy János a 6. és 9. versekben elmondja - lehetetlen egy keresztény ember számára. „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született” (új prot. ford.).

Itt van az, ami felszínesen olvasva problémásnak tűnik. Mindenek fölébe pedig 1Jn 1:8, 10 világosan megmondja, hogy ha valaki bűntelennek tekinti magát, az hazug. 1Jn 3:9 pedig kijelenti, hogy egy keresztény nem vétkezhet. János azonban nincs összezavarodva. Az 1. és 2. fejezetben a bűnös cselekedetekről beszél (ahogy a görög aorisztosz nyelvtani alak kiemeli a 2. fejezet 1. versében), mindeközben a 3. fejezetben jelen időt használ, hogy elmondja nekünk, egy újjászületett kereszténynek lehetetlen a folyamatos törvénytelenség vagy az Isten elleni lázadás állapotában élni.

Ha egy személy egy bűnt követ el, megvallhatja (1Jn 1:9) és bocsánatot nyer. Ez nem halálos bűn (5:17). A folyamatos törvénytelenség állapotában való élés, ha úgy élünk, mintha nem is lenne törvény, vagy isteni tekintély mögötte, ez „halálos bűn” (5:16), mert nem vezet el a bűnbánatra és a megbocsátásra (Mt 12:30).

Hogyan akarja Isten, hogy éljünk, amikor olyanok leszünk, mint Ő, és amikor Ő megjelenik (3:2)? A válasz az összefüggésben található meg. Azok, „akik megmaradnak benne” (2:28) „átmentek a halálból az életbe”, és „szeretik felebarátaikat” (3:14). A központi parancsolat János számára mindig az, hogy „szeressétek egymást” (3:23). És ez érthető, mert „Isten a szeretet”.

George R. Knight

Egyesült Államok

Mai szakasz: 1 János 2

János 1. levelének 2. fejezetében még közelebbről bemutatja a „bűntelen” hazugok követeléseit, akik problémákat okoztak a gyülekezetben.

De mielőtt erre térne rá, János még tisztább evangéliumot ad olvasóinak; az egyik legjobbat az Újszövetségben. „Fiacskáim” mondja pásztorként, „ezt azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig valaki vétkezik [általános igeidő, magára a bűn cselekményére utalva], van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, és ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.” (1-2. vers). Nemigen találunk ennél jobb megfogalmazást az evangéliumra.

János azonban még szükségét érzi, hogy visszatérjen a „bűntelen” hamisakra. A 2. fejezet még két hazugságot fektet le, az állítólagos „szentek” kérdése mellett. Először is azt vallják, hogy a világosságban vannak, de mégsem járnak teljesen Isten parancsolatai szerint. Itt az apostol valami komolyabbal foglalkozik, mint egyszerűen a Tízparancsolat megtörése. A 7-17. versekben a központi problémára mutat rá. A 9. versben fogalmazza meg a probléma velejét: „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.” Az egyháztörténelem egyik legszomorúbb ténye miszerint nagyon sokan gondolják úgy, hogy szerethetik Istent anélkül, hogy szeretnék embertársaikat.

A fejezet második fele a Szentháromsághoz kapcsolódó hazugsággal foglalkozik. Tagadták, hogy Jézus volt Isten Krisztusa, és ezáltal az Atyát is tagadták (22-23. vers).

Nehéz természetű gyülekezeti tagokkal állunk szemben. De az apostolnak most is van egy evangéliumi megoldása: „maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen” (28. vers). János azzal a gondolattal zárja a fejezetet, hogy mindenki, aki igazságot cselekszik, „Tőle született”.

Ha az isteni Krisztusban lakozunk, Ő nemcsak megbocsátást szerez számunkra (1Jn 1:9), de általa az Isten parancsolatainak fényében járunk, különös tekintettel a parancsolatra, hogy szeressük embertársainkat (2:9). Valójában, ha Benne lakozunk, az minden szempontból át fogja formálni az életünket.

George R. Knight

Egyesült Államok

Fordította: Kóczián Ágnes