Mai szakasz: Jelenések 4

A Jelenések könyve 2-3. fejezetében János tanúja volt, milyen is Jézus Krisztus kegyelme, amit felajánl egyházának a történelem minden korszakában. A 4. fejezetben János egy nyitott ajtót lát a mennybe, és hallja Jézus hangját, akár a trombita szavát, amint hívja őt a mennyei szentélybe. János látomásban látja, ami ott történik. Látja, hogy az egész menny vágyakozva várja Jézust, hogy feltámadása után visszatérjen, hogy ott beiktassák, mint a mennyei szentély főpapját és királyát; és kenjék fel a magasztos szolgálatra, hogy megmentse mindazokat, akik általa jönnek – és fognak jönni – Istenhez.

A Jelenések könyvében nyolc jelenet található a trónteremből, amelyek közül ez az első: János látja az Atyát, amint a trónon ül, tekintete akár a jáspis és a karneol, amelyek Fiának jellemét jelképezik, akinek nemrégen meghozott áldozata lehetővé tette a bűnök bocsánatát. A trónt körülölelő szivárványban a zöld a reménységet, a piros pedig az isteni szeretet áldozatának vérét jelképezi.

A trón körül 24 vén áll, előtte pedig hét lámpás - a Lélek teljessége -, és négy lelkes lény, akik dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónon ülő, mindenható Atyjuknak. Elismerik, hogy Ő a Teremtő, aki akarata szerint alkotott mindent.  

A trón előtt a hét lámpás a Szentlélek teljességét jelképezi, amely kész körülölelni és betölteni a világot. A négy angyali lény Jézus emberi tulajdonságait szimbolizálja, ahogy azok megjelennek az evangéliumokban. Júda törzsének oroszlánja úgy mutatja be Őt, mint az ótestamentumi próféciák beteljesítőjét (Máté). Az ökör az áldozat szerepében szemlélteti Jézust, valamint türelmes, fáradalmas szolgai életét (Márk). A Férfi Jézus emberi mivoltát jelképezi (Lukács), a sas pedig azt a Jézust, aki a menny felé szárnyal (János). Ezek a jellemvonások azokban az emberekben is megjelennek, akik az Ő földi egyházát alkotják.

A dicsőséges jelenetet szemlélve, miközben az egész menny arra vár, hogy beiktathassa Jézust, mint Főpapot és a világegyetem Királyát, a trón körül álló lények leborulnak, leteszik koronáikat Isten elé, és azt kiáltják: méltó, hogy vegyen dicsőséget, tisztességet és hatalmat, mert Ő teremtett mindent mindenekben. Ők értik, hogy az emberiség azzal a céllal teremtetett, hogy örökre közösségben legyen Alkotójával.

Dr Kenneth Mathews Jr.

orvos, foglalkozási ártalmak szakorvosa

Greeneville, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok

Mai szakasz: Jelenések 3

A hét gyülekezethez intézett levelekben Jézus felvázolja a keresztény történelmet és a mi történetünket. Mindegyik levélben egy kicsit mélyebbre ás, és segít világosabban megláttatni velünk – önmagunkat. Az efézusi hamis apostoloktól kezdve a sátán zsinagógájáig Szmirnában, majd a pergámumi nikolaitákon át magáig Jézabelig Thiatirában (Jel 2:2, 9, 15, 20) a problémák egyre súlyosabbak voltak. A hanyatlás képe ez, ami a hét levél közül az utolsóban, a leghosszabb üzenetben éri el tetőpontját, ami egy csábító asszony hatalma alatt ábrázolja az egyházat, aki bálványimádásba és lelki paráznaságba vezeti az egyházat. Az asszony később később úgy jelenik meg a könyvben, mint „a nagy Babilon, a paráznáknak… anyja” (Jel 17:5).  

Szerencsére, mire a 3. fejezethez érünk, a kép némileg felderül. Jézus jelzi, hogy Sárdisban vannak néhányan, „akik nem fertőztették meg a ruháikat” (4. vers). A filadelfiai gyülekezetről azt mondja: „megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet”, „megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet” (8, 10. vers). Ezért olyan sokkoló az a tény, hogy a hetedik és egyben utolsó gyülekezet, a laodiceai gyülekezet nem rendelkezik semmilyen elismerésre méltó tulajdonsággal. Ez az egyetlen gyülekezet, amiben Jézus nem talál semmilyen dicséretre méltót.

Ám Laodiceát sem hagyja remény nélkül. Jézus nem adja fel, mert szereti egyházát. Különleges figyelmének tárgya vagyunk. Meghalt értünk és értünk él. Eljön újra, hogy elvigyen arra a helyre, amit készített nekünk. „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg” (19. vers). Nem térhetünk meg mások helyett. ez egyénre szabott üzenet. Jézus megáll az ajtó előtt és kopogtat. Várakozik. Vágyik arra, hogy együtt lehessen velünk, és együtt fogyasszuk el a Bárány menyegzőjének vacsoráját (Jel 3:20; 19:7-8). Mennyire vagyunk készen arra, hogy most időt töltsünk Jézussal? Mennyire vagyunk készen arra, hogy megtérjünk ridegségünkből, mezítelenségünkből és feöltözzünk az Ő igazságának és szeretetének ruhájába? A világ, akár tudja akár nem, arra vár, hogy hallja, miként válaszolunk erre a kérdésre.  

Dr. Clinton Wahlen

a Bibliakutató Intézet társigazgatója

Egyesült Államok

Mai szakasz: Jelenések 2

Ahogy a Jézus Krisztusról szóló látomásában (Jelenések 1) igen szimbolikus, apokaliptikus hasonlatokkal ábrázolja Őt, ugyanúgy a 2. és 3. fejezet minden levelét is néhány jelképpel kezdi János, majd Krisztus egyházát is szimbolikus kifejezésekkel igyekszik szemléltetni. Ez az egyik kulcsa annak, hogy Ázsia hét gyülekezete az egyházat ábrázolja a történelem során. Egy másik kulcs az, hogy ezek nem hétköznapi levelek. Annyira fontosak, hogy magától Jézustól származnak!

Legtöbbjükben (bár nem mindegyikben) Jézus talál valami elismerésre méltót, és ezzel kezdi az üzenetet. Azonban – akár egy lelkiismeretes orvos – diagnosztizálja a különböző korszakok egyházának betegségeit, és receptet is ad nekik a gyógymódra, amit ha elfogadnak, akkor a gyülekezeti tagok mindegyike nemcsak, hogy felgyógyul, de győztes is lesz a bűn és a halál felett.

A Jelenések 2. fejezetében ábrázolt egyház támadás alatt lévő közösség: belülről és kívülről egyaránt ostrom alatt van. A kép pedig egyre rosszabb, mielőtt a pozitív végkifejlet felé haladna. Az efézusi gyülekezet az apostoli kort ábrázolja, amely egy hűséges és tevékeny egyház. Gyökerestől irtja a hitehagyást, és nem lankad a jócselekedetekben. Az evangélium hirdetése szempontjából olyan eredményes volt a korai egyház, hogy Pál elmondhatta: „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kol 1:23). Ám végül elvesztették első szeretetüket (Jel 2:4). „Idővel enyhült a hívők buzgalma és az egymás iránti szeretet egyre csökkent” (Az apostolok története, Budapest, 2001, Advent Kiadó. 381. oldal).

Még a legjobb időszakokban is előfordul, hogy olyannyira lefoglal bennünket az Úr munkája, hogy szem elől tévesztjük a munka Urát. Elfelejtjük, hogy a siker – ahogy Isten méri azt – csakis úgy lehetséges, hogy Jézusra tekintünk. Minden nap szükségünk van egy friss látásra a mi Urunkról, naponta szükség van arra, hogy iránta való szeretetünk friss és új legyen, szükségünk van a bizonyosságra, hogy az Ő erejével és jelenlétének tudatában kezdjük a napot. Akkor tudatosan fogunk arra gondolni, hogy a munkánk valójában az Ő munkája, és életünk az Ő szeretetével és kegyelmével fogja megérinteni a körülöttünk élőket!  

Dr. Clinton Wahlen

a Bibliakutató Intézet társigazgatója

Egyesült Államok

Mai szakasz: Jelenések 1

A Jelenések könyve – ahogy az első vers is igazolja – Krisztusról szóló kijelentés, magától Krisztustól, amit Ő az Atyától kapott (vö. Jn 8:28; 17:8). Itt, ahogy végig az egész könyvben, az Atyáról és a Szentlélekről kapunk pillanatképeket (Jel 1:4), de maga Jézus Krisztus áll a középpontban.

Mint a hű tanúbizonyság (5. vers), Jézus az élő Ige, aki pontosan nyilatkoztatja ki Isten akaratát számunkra (Jel 19:13; vö. Jn 1:1, 18). Mint az első zsenge, aki a halálból feltámadt, az Ő feltámadása teszi lehetővé azt, hogy mi is feltámadjunk az örök életre (1Kor 15:17-23). Mint a föld királyainak fejedelme vagy ura, ennek a világnak az irányítását is a kezében tartja. Ő nagyon szeret bennünket. Megmosott és megtisztított minket a kereszten kifolyt vére által. Létrehozta az Ő országát bennünk, és megbízott bennünket is azzal, hogy legyünk papok, és növeljük országát azáltal, hogy az Ő dicsőségét hirdetjük, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el bennünket (6. vers; 1Pt 2:9). Ami pedig a legfontosabb: Jézus nemsokára eljön, és „minden szem meglátja őt” (Jel 1:7). De ez még nem minden.

János látomása Krisztusról ebben a fejezetben az egyik leglenyűgözőbb leírás az egész Bibliában. Jézus főpapi öltözékben van, és hét gyertyatartó között jár – amelyek Kisázsia hét gyülekezetét jelképezik, továbbá Krisztus egész egyházát a keresztény történelem folyamán (19. vers). Az üzenet világos. Jézus nem feledkezett meg rólunk. Tenyerébe metszett bennünket (Ézs 49:16). Nem feledte egyházát sem. Vezetői – keresztény lelkészek, akikre úgy utal, mint az „angyalokra”, vagy hírnökeire, s akiket a hét csillag jelképez (Gospel Workers, 13. oldal), szintén az Ő kezében vannak. Krisztus az egyház feje. És, ahogy Jelenések könyve egészen világossá teszi, végig fog vezetni bennünket az úton. Mivel Ő győzött, kegyelme által mi is győztesek leszünk, és uralkodni fogunk Vele együtt az újjáteremtett Földön (Jel 22:5).   

  

Dr. Clinton Wahlen

a Bibliakutató Intézet társigazgatója

Egyesült Államok

Mai szakasz: Júdás 1

A mai fejezet egy újabb meglepő üdvözlettel kezdődik. Júdás, a lelkipásztor világosan elénk tárja, hogy családi kötelék fűzi Jakabhoz (aki a testvére), de nagyon alázatosan utal arra, hogy „Jézus Krisztusnak szolgája” (1. vers). Sok kutató úgy hiszi, hogy Júdás apostol Jézus féltestvére volt. Milyen inspiráló, ugyanakkor alázatra késztető, amikor tanúi lehetünk egy ilyen igazi szolgáló-vezetői megnyilatkozásnak.

A köszöntés igazán szívet melengető része az, ahol a szenteket jellemzi (téged és engem): „az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak: Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen” (1-2 vers). Hogy valaki ilyen túláradóan gondos szeretettel legyen képes egy üdvözletet megfogalmazni, amely minden olvasóhoz szól, az Jézussal való élő kapcsolatot feltételez. Júdás egész levelének summája ez a köszöntés.

Ezek után egy igazi lelkipásztor szívének megfontoltságával és ünnepélyességével Júdás arra figyelmezteti olvasóit, hogy micsoda veszélyt jelentenek azok, akik elvonják figyelmünket Jézustól, és semmi veszik kegyelmét. Megfontolás végett azokra is emlékeztet, akiket ugyan Isten kimenekített az egyiptomi szolgaságból, ugyanakkor pusztulás várt közülük mindazokra, akik hitetlenek voltak. Intését Sodoma és Gomora példájának megemlítésével erősíti meg, emlékeztetve azokra az okokra, amelyek a két város pusztulását eredményezték. Lehetséges, hogy mindez velünk is megtörténhet? Nem kellene vigyáznunk, hogy el ne bukjunk? Káin, Bálám, és Kóréh elbuktak - biztosak vagyunk benne, hogy mi nem fogunk?

Hála az Úrnak, reményt és bátorítást találhatunk a kitartásra való felhívásban. Ne add fel, még ha gyakran gúnyolódók vesznek is körül! Várj türelmesen, építsd a hitedet, és imádkozz a Szentlélek által! Mernénk tovább lépni, előre haladni – akár ma, akár bármely más napon – a fentebb említettek védelme nélkül? A mindennapok valóságában, ha gondosan megfigyelsz bárkit azok közül, akik megmenekülhetnek, még ők is csak „tűzből kiragadott emberek” (23. vers).

Végül a levél záró, dicsőítő részéhez érkezünk, ami mintegy megkoronázza a bevezető szakasz köszöntő sorait. Az az ígéret, hogy Isten képes bennünket megóvni a bukástól, és „az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel” (24. vers) „Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké! Ámen!” (25. vers). A dicsőítő befejezés zárja azt a kört, amit az üdvözlő sorok elindítottak. Jézus képes cselekedni, és cselekedni is fog életünkben – ha megengedjük Neki. 

Peter Landless

igazgató, a Generál Konferencia Egészségügyi Osztályvezetője 

Egyesült Államok

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: 3 János 1

Minden egyes adott nap folyamán megvan a lehetőségünk, hogy köszöntsük az embereket – családtagokat, barátokat, kollégákat, azokat, akik támogatnak minket, de azokat is, akik esetleg idegesítenek. Vajon a köszöntéseink tartalmasak, vagy esetleg üresek?

Nagyon tetszik nekem az, ahogyan János üdvözli szeretett barátját, Gájust: „Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek” (2. vers). Milyen üdvözlés ez! Mekkora áldást kíván! Néhányan azt állítják, hogy János így fejezte ki; „remélem mindannyian jól vagytok és teljességben gyarapodtok.” Egy orvos elfogult nézőpontjából, aki kiáll az adventista egészségügyi üzenet mellett, amely összhangban van a test, elme és lélek teljességével, engedjék meg, hogy vegyem a bátorságot és felvázoljam a teljes egészség koncepcióját.

Attól lehetünk még teljesek, hogy fizikailag talán sérültek vagyunk – „teljesség a betegségben” – a bennünk lakozó, életet megváltoztató Isten Lelke által. A teljes egészség számít.

János megdicséri Gájust a hűségéért és odaadó gondoskodásáért, amit az ismeretlenek felé is tanúsít. Ahogyan a 2. levelében tette, itt is örül a híveknek (vagy megtérteknek), akiknek állandó kapcsolata van Jézussal. Ez a lelkészi törődés olyan erény, melyet meg kellene tartanunk a hit, gondoskodás, megosztás és ápolás házában. Ugyanakkor János figyelmeztet Diotrefesz  megosztó viselkedésére, és megígéri, hogy következő látogatásakor meglátogatja (nem csak kritizált, hanem írja, hogy így is fog tenni!) Ezután bátorít, hogy kövessük az isteni példánkat és megemlíti Demetert is.

Ahogyan az előző levelében is tette, nem fejt ki több témát, hanem kifejezi, hogy mennyire szeretne szemtől-szemben beszélni bizonyos témákról, de gyanítom (hasonlóan hozzám, ha megemlíthetem), János általánosságban is szeretett szemtől szembe beszélni az emberekkel. Ahogyan beszélünk, írunk, üzenetet küldünk, tweetelünk, vagy akár a testbeszédünkkel kommunikálunk, tartsuk meg a Jézustól kapott szívünket, elménket és utasításokat. Ó igen – és az üdvözleteink, köszöntéseink legyenek pozitívak, hasznosak és emlékezetesek!

Peter Landless

igazgató,

a Generál Konferencia Egészségügyi Osztályvezetője

Egyesült Államok

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: 2 János 1

Bátorító érzés, mi több izgalmas olyanokkal találkozni, akik számára Jézus szeretete és kegyelme valaha ismeretlen volt, de mióta találkoztak Vele, hűségesek Hozzá. Ez jelentős dolog és ugyanakkor alázattal tölt el, ha még eszközök is lehettünk egy ilyen ébredésben. János, Jézus kedves tanítványa is kifejezi örömét, amikor ilyen személyeket talál, akik továbbra is hűségesek, és kapcsolatban vannak Istennel.

Az apostol kihangsúlyozza Isten parancsolatát, „hogy szeressük egymást” (5. vers). Ezután a szeretetet definiálja: „járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat,… hogy abban járjatok” (6. vers). Ebben a dupla kiemelésben, János nem hagy kétséget afelől, hogy Isten szeretné, hogy mi ténylegesen szeressük egymást. Továbbá direkt tanácsokat ad, hogy ne legyünk kapcsolatban olyanokkal, akik nem követik Krisztus tanításait, és mi több, nem is látják azokat szívesen az otthonukban.  

Ez első hallásra szélsőségesnek tűnhet. Nem az a dolgunk, hogy elvigyük a megváltás üzenetét mindenkihez? Nem kellene mindenkihez megértően fordulnunk? János itt arra a veszélyre figyelmeztet, mely akkor kerül elő, ha olyas valakivel van kapcsolatunk aki szándékosan akarja összezavarni a mi hitünket és kapcsolatunkat Jézussal. Napjainkban ez figyelmeztető jel, még a hűségesek esetében is.

Ahogy János folytatja ezt a rövid levelet a meg nem nevezett címzettjére, akire úgy utal, hogy „a kiválasztott asszonynak” (1. vers), egy másik szintén meg nem nevezett testvérnő és az ő gyermekei üdvözletével zár. Bár sok mindent szeretne még írni, de kifejezi reményét, hogy elmegy hozzájuk, és szemtől szembe beszélhetnek, hogy örömük teljes legyen (lásd 12. vers).

Ahogyan majd folytatjuk napi tevékenységünket, tele üzenetekkel, tweet-ekkel, blogposztokkal és email-ekkel, törekedjünk arra, hogy a beszélgetéseink és közleményeink Krisztus-motiváltak legyenek, és így az örömünk teljes legyen.

Peter Landless

igazgató,

a Generál Konferencia Egészségügyi Osztályvezetője

Egyesült Államok

Fordította: Rajki Dávid