Az Úr
Ábrahámnak tett ígérete 1 Mózes 12:2-ben évszázadokkal korábban keletkezett, és
újabb örökérvényű igazságot nyilatkoztat ki. „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás
leszel” (új prot. ford.) Az
áldásokat, amelyeket Isten nekünk ad, nem szabad önző módon felhalmoznunk. Azért
kapunk áldást, hogy áldás legyünk mások számára. Azzal, hogy megosztjuk az
Istentől kapott áldásokat, az Ő nevének szerzünk dicsőséget.
"És megáldatnak te benned a föld
minden nemzetségei" (3. vers). Isten megáldotta Ábrahámot
azért, hogy ő is áldás legyen mások számára. Ő megáld bennünket azért, hogy
családunk áldásban részesüljön rajtunk keresztül. Így leszünk Isten áldásainak
csatornáivá a körülöttünk élők számára.
Az
áldás és a bukás útjai nagyon közel vannak egymáshoz. Ábrahám megrontotta
becsületességét azzal, hogy feleségét, Sárát testvérének mondta. Hitének hiánya
majdnem tragédiába torkollott. Ahogy a Fáraó kijelentette: "feleségül vehettem volna őt" (19. vers angolból
fordítva). Ábrahám hitetlensége oda vezethetett volna, hogy elveszti azt, akit
a legjobban szeret. Évekkel később Ábrahámot Isten hasonló hitpróba elé
állítja. Vajon most hinni fog Istenben, hogy Sára gyermeket fogan idős korában?
Amikor egy ponton elbukunk, Isten újra és újra visszavezet bennünket ugyanabba
a helyzetbe. Az Úr iskolájában nem ugorhatunk át, és nem hagyhatunk ki egyetlen
leckét sem. Istennek hála, Ábrahám végül átment a vizsgán, és mi is átmehetünk.
- Mark Finley
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése