Gondolj
bele, milyen lehetett az a bárkában töltött viharos negyven nap és negyven
éjjel, miközben zengett az ég, cikáztak a villámok és a hullámok ide-oda
dobálták a bárkát! Nóénak és családtagjainak bizonyára hevesen vert a szíve, és
összeszorult a gyomra a félelemtől. Szorongásuk ellenére azonban hitük által
nyugalmat találtak Isten oltalmazó karjaiban. Nyugodt bizodalommal voltak még a
vihar közepette is. Tudták, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Biztosak
voltak abban, hogy vigyázó szemét rajtuk tartja, miközben a bárkát a viharos hullámok dobálják.
1 Mózes
8 első versében a bizonyosság visszhangzik: "Megemlékezék
pedig az Isten Noéról" (1. vers). Az élet viharaiban Isten nem
feledkezik meg rólunk. A próbákban nem hagy magunkra. Az élet legnagyobb
kihívásai közepette nem vagyunk kozmikus árvák. Próbáinkban az Ő jelenléte ad
erőt. Ugyanaz az Isten, aki bevezette Nóét és családját a bárkába, mindvégig
oltalmazta őket, majd kivezette őket egy derűs, új jövőbe. Amikor Isten szavát
hittel fogadjuk, engedelmeskedünk parancsainak, és cselekedjük akaratát, akkor
bennünket is egy reményteljes jövő felé vezet.
- Mark Finley
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése