Mai szakasz: Jeremiás 6

Előfordult már veled, hogy kinyitottad Bibliádat, de nem volt kedved olvasni belőle? Velem igen. Különösen akkor érzek így, amikor egy kis szándékos bűnnel küzdök az életemben. Természetes vágyam szerint olyan messze szeretnék lenni a bibliaolvasástól, amennyire csak lehet. Tudom, hogy oldalai tanáccsal, feddéssel és fenyítéssel vannak tele. A gond az, hogy nem akarok helyreigazításban és megrovásban részesülni.

Az izraeliták is hasonlóan érezhettek. Isten a 10. versben ezt kérdezi Jeremiástól: „Kinek szóljak, és kit figyelmeztessek, hogy meghallják? Íme, fülük körülmetéletlen, és nem tudnak figyelni! Íme, az Úr szava szégyenletessé lett előttük, nem gyönyörködnek benne.”  Amikor bűnt követtem el, nem találok örömöt a Biblia olvasásában. A helyzet az, Isten nem akarja, hogy bűneinkben megmaradjunk. Ki akar emelni minket belőlük.

Egész életemben akkoriban aludtam a legjobban, amikor aktívan kerestem Isten akaratát, és hűségesen olvastam igéjét. Miközben igen messze voltam a tökéletességtől, nyugodtan pihentem Isten szerető kegyelmének tudatában, abban a meggyőződésben, hogy megbocsátást nyertem.

„Így szól az Úr: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek a régi ösvények felől” (16a vers). Miért utánoznánk az izraelitákat, akik ezt mondták: „Nem megyünk” ? (16b vers).

Imádságom: Drága Istenem! Köszönet Néked igéd olvasásának lehetőségéért! Talán nincs kedvem ma olvasni belőle, de örömmel találok nyugalmat Benned. Bocsásd meg, hogy ragaszkodom a bűnömhöz, bármilyen kicsi is az. Segíts, hogy Hozzád ragaszkodjam. Ígérem, hogy a Te segítségeddel minden nap olvasni fogom a Bibliát, akár van hozzá kedvem, akár nincs.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 5

Isten sokkal jobban megáldott, mint megérdemelném.  Jó egészséget adott nekem, szerető szülőket és barátokat, még anyagi javakat is. Néha mégis azon tűnődöm, kimaradtam-e valamilyen áldásból, leginkább szellemi téren.

Bizonyos, hogy a Jeremiás korában élő izraeliták sem hitték jobban, mint a mai országok népei, hogy bűneik miatt nem részesülnek áldásokban.  Jeremiás azonban másként szólt.  Emlékeztette az izraelitákat, hogy Isten adta nekik az őszt és a tavaszt, az esőt, ami a jó termést biztosítja. „Bűneitek fordították el ezeket tőletek, vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól!” (25. vers).

              

Tetteinknek következményei vannak. Ez a természet alaptörvénye. Ezért szól így a közmondás: „Ki mint vet, úgy arat.” Azt jelenti, hogy ha megölsz valakit, vagy lopsz, akkor megbüntetnek érte. Ha mérgesen kiabálsz valakivel, ő visszakiabálhat rád, vagy legalábbis rossz érzései lesznek veled szemben.  Hasonlóképpen egy mosoly is jó eséllyel széppé teheti valakinek a napját.

A bűnnel kapcsolatban Jeremiás emlékeztet minket arra, hogy a rossz cselekedeteink miatt nem áradhat ránk a Menny áldásainak teljessége. Isten nem áraszthatja jóságát olyanokra, akik akarattal engedetlenek vele szemben.

Imádságom: Drága Istenem, a bűneim fosztottak meg a Te jóságodtól. Kérlek, segíts, hogy hallgassak rád és Neked engedelmeskedjem, nem azért, mert több áldást szeretnék, hanem mert Te tudod, mi a legjobb számomra a boldogsághoz. Kérlek, segíts, hogy engedelmeskedjek, mert szeretlek, és töltsd be a napom jóságoddal! Ámen.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 4

A hatásos bizonyságtevésről szóló könyvek kis gyűjteményét tartom polcomon. Tapasztalt keresztényeknek sikerült mindössze néhány oldalon összegezniük Jézus bemutatásának tudományát. Ám, ha a tapasztalatok megosztásáról kellene könyvet írnom, talán sokkal jobb művet készíthetnék a bűn megosztásának tudományáról, amit mi, emberek mindnyájan gyakorolunk. Ez nagyon ijesztő gondolat!

Amióta csak a bűn megjelent, az emberek szerették megtanítani egymást, hogyan csatlakozzanak gonosz élvezeteikhez.  Ez volt az oka, hogy az Úr özönvíz által elpusztította a földet. „Amikor látta az Úr, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében” (1Móz 6:5). Évszázadokkal később Salamon azt írta, hogy a hét dolog között, amiket az Úr gyűlöl, szerepelnek „Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszságra sietséggel futó lábak" (Péld 6:18).

Az éveken át tartó bűnelkövetés megtaníthatja az embert, hogyan vigyen másokat is a bűn lejtőjére. Azonban micsoda idő- és energiapazarlás ez! Amikor 33 évesen elkezdtem őszintén keresni az Urat, elborzadva tekintettem vissza életem eltékozolt éveire. Jézus 33 évet töltött itt, és megmentette a világot. Én pedig ostobaságomban semmit sem tettem az Úrért azokban az éveimben.

Isten sokunkban látja ezt a bolondságot és így szól. „Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, nem értelmesek!” (Jer 4:22 - új prot. ford.).

Imádságom: Drága Uram! Tanító vagyok, akár akarom, akár nem. Az emberek tanulnak tetteimből és szavaimból. Taníts, kérlek, hogyan legyek tanító Teérted. Engedd, hogy mások a Te igédet és tetteidet lássák az életemben, és ezáltal  mind  közelebb vonzódjanak hozzád! Ámen.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 3

Hogyan hagyjunk fel a bűnnel? A kérdés évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. Engem ez akkor kezdett aggasztani, amikor komolyan kezdtem keresni Isten akaratát az életemre vonatkozóan, miközben egy imanaplót vezettem.

A történet akkor kezdődött, amikor a XIX. századi evangélistáról, Müller Györgyről olvastam, aki imanaplót vezetett. Ez igen felkeltette érdeklődésemet. A naplóírás a következőképpen történt: Müller feljegyezte imakérésének dátumát, majd megjelölte azt a dátumot, amikor kérésére választ kapott. Ennek a módszernek a segítségével imameghallgatások százait jegyezte fel.

Eleinte furcsán éreztem magam, amikor kézzel leírtam imáimat. Kezdetben ezek valahogy így néztek ki: „Drága Istenem, köszönöm Neked ezt a napot! Köszönöm az életemet. Kérlek, bocsásd meg bűneimet. Őrizd meg a szüleimet, a nővéremet, és többi családtagomat. Add, hogy téged tiszteljelek ma!”

A következő napokon, amikor nekiültem, hogy lejegyezzem imámat, ugyanezek a szavak jöttek. A negyedik napon úgy éreztem, ez már kezd nevetségessé válni. Újra meg újra csak ugyanazokat a dolgokat ismételgettem. Unalmas volt, és elgondolkodtam, hogy talán Isten ugyanígy érez az állandó ismétléseim miatt. Tehát fogtam az imanaplómat, és átalakítottam naplóvá, ahol lejegyeztem a legmélyebb gondolataimat és a bűneimet Istennek. Ezek után kezdett mardosni a szorongás.

Egy évtizednyi önző életmód után olyan szegényes lelki gondolkodásom lett, hogy a legegyszerűbb kísértések is elcsábítottak. A hetek alatt megfigyeltem egy kis ismétlődést az imanaplómban: ha elkövettem valamilyen konkrét bűnt, akkor akármilyen kicsi is volt, miután megbocsátást, és Isten segítségét kértem, hogy ne kövessem el újra, felfigyeltem rá, hogy ugyanazt a bűnt írom le újra és újra. Imáimban újra csak önmagamat ismételtem, ezért úgy gondoltam, hogy még rosszabb helyzetbe kerültem, mert ráadásul ugyanazt a bűnt követtem el rendszeresen.

Végül abbahagytam a naplóírást. Nem tudtam elviselni azt a fájdalmat írás közben, amit újra és újra elkövetett hűtlenségem miatt éreztem. De rosszul gondolkodtam. Egyikünknek sem szabadna sohasem feladnia! Isten biztosít, hogy nem kell állandóan az önző bűn ismétlésének az ördögi körében lennünk. Azt mondja: „Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat!” (Jer 3:22). Micsoda ígéret!

Ima: „Szerető Istenünk, néha úgy tűnik, hogy nem tudunk kikerülni ugyanannak a bűn elkövetésének a keréknyomából. De ma szeretnék ragaszkodni az ígéretedhez, hogy meggyógyítasz a visszaeséseimből, amikor Hozzád fordulok. Rendszeres bibliatanulás és ima által szeretnék Hozzád fordulni. Nem akarom feladni. Gyógyíts meg! És engedd, hogy megismertethessem a te csodádat másokkal. Ámen.”

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 2

Amikor 23 évesen elhatároztam, hogy Isten nélkül fogok élni, nem akartam bűnös ember lenni. Sőt, úgy hittem, hogy az ellenkezője fog történni. Az élet csodálatos lesz.

Tudjátok, annak ellenére, hogy a gyerekkoromat és ifjúságomat az Adventista egyházban töltöttem el, úgy éreztem, hogy már épp elég rosszat láttam az emberiségről, akárhol is szolgáltak a szüleim a világon. Láttam erkölcstelenséget, kapzsiságot, önbíráskodást és a legrosszabbat, képmutatást. Elhatároztam, hogy nem leszek olyan, aki mond valamit, de az ellenkezőjét teszi. Soha nem fogom magam jónak tettetni, miközben a bűneimet takargatom. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy kedvesebb és szeretőbb tudok lenni.

Néhány évig a tervem jól haladt. Kaptam egy egyszerű állást egy angol nyelvű hírújságnál Oroszországban, és elkezdtem gyorsan felfelé kapaszkodni a ranglétrán. Öt évvel később úgy éreztem, hogy mindent elértem, mert már második voltam a vállalatnál a ranglétrán, nagyobb lakásom volt, mint bárkinek, akit ismertem, és minden modern kori kényelmem megvolt, amit egy ember el tud képzelni.

Azonban a munkám és a vagyonom a bálványommá vált. Talán azt tűztem ki célul, hogy egy kedves, szerető ember leszek, de miután egy évtizedig Isten nélkül éltem, az egyetlen személy, akit kedvességgel és szeretettel halmoztam el, az én magam voltam. Mások talán úgy gondolták, hogy én egy jó ember vagyok, de valójában mindent csak a saját érdekemben tettem.

Jeremiás helyesen mondja: „és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek” (Jeremiás 2:5).

                                      
Ima: „Szerető Istenünk, könnyen tudunk olyan dolgokra tekinteni, mint például egy szép hely, ahol kényelmesen lehet élni, egy jó munka, egy különleges barát, mivel úgy tűnik számunkra, hogy mindezek örömöt és kényelmet tudnak biztosítani. De megértem, hogy Nélküled minden világi dolog értéktelen bálvány, amely minket is értéktelenné tesz. Ma felismertelek téged, mint a Teremtőmet és Megváltómat. Tölts el engem a te Szentlelkeddel, és segíts, hogy felismerjem, hogy az én értékem is Tőled ered! Ámen.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 1

Néhány éve egy hasonló szituációban voltam, mint az izraeliták Jeremiás könyvének megírása idejében.

Zambiában és Zimbabwében illetve Indonéziában adventista misszionárius szülők neveltek fel, akiktől megtanultam, hogy mennyire fontos Isten vezetésének a keresése attól a naptól kezdve, amikor megtettem az első lépéseimet. Tapasztalhattam csodálatos válaszokat az imáimra a vadonban, például a rodéziai függetlenségi háborúban, mielőtt elértem volna a hazámat, az Egyesült Államokat, mikor is a szüleim 15 éves koromban visszaköltöztek oda.

Miközben Isten törvényeinek általam kigondolt határain újra meg újra átléptem, megszakítottam minden kapcsolatomat Istennel, és 23 éves koromban egymagam ott ragadtam Oroszországban. Azonban tíz évvel később felismertem, hogy az életem Isten nélkül sokkal rosszabb. Ezért – életemben először – komolyabban elkezdtem keresni Isten akaratát. Keserűen tekintettem vissza az elpazarolt 33 évemre, és elgondolkodtam, hogy tartogat-e még valamit Isten számomra.

Isten szavai Jeremiáshoz akár pontosan nekem is szólhatnak: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jeremiás 1:5).

Isten mindegyikünket már azelőtt ismert, hogy az anyaméhben növekedtünk volna.  Mielőtt megszülettünk, Isten már megáldott minket, és hív minket, hogy osszuk meg az üzenetet a bűntől való megváltásról és a reményről, hogy hamarosan visszatér.

Ima mindannyiunk számára: „Szerető Istenem, köszönöm, hogy előre tudtál a létezésemről, mielőtt még akár szüleim gondolatában is megszülettem volna. Köszönöm, hogy megáldottál engem édesanyám méhében. Áldj meg ma is, hogy elvethessem a te bűnbánatról és reményről szóló igéd magvait mindennapi életemen keresztül! Legyenek a tetteim a Te élő szavad. Ámen.”

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Ézsaiás 66

Egy olyan világban élünk, amelyben az emberiség gyakran találja magát szembe a gonosz minden irányból érkező erőivel, ahol még az otthonok sem biztonságos helyek, és a saját természetünk is csapdát állít nekünk. De bátorító az a tudat, hogy odafordulhatunk Istenhez, aki Atyánk, aki mindenható gondoskodó és védelmezője népének, aki szereti az igazságot, de szereti a kegyelmet is.

Azonban ezrek tartják nehéznek kapcsolatba lépni Istennel, mint Atyával, mert összefüggésbe hozzák Őt a domináns férfi alakokkal (néha az anya játssza ezt a szerepet), akiknek nyers, engesztelhetetlen modora és tettei fizikailag és érzelmileg okoztak sérelmet nekik. Isten tudja azt, hogy a vele való kapcsolatunk meggyógyulhat és vigasztalást kaphatunk, ha mi, mint Isten népe életünkkel olyan tisztán tükrözzük szeretetének gondoskodó voltát, ahogy az a 6-13. versekben leírva található.

A szülési fájdalom a hitehagyó Izrael feletti végső ítélettel és a Templom pusztulásával kezdődik (6. vers). Izrael pusztulásának fájdalmából és Jézus Krisztusnak a golgotai kereszten tapasztalt gyötrelméből születik meg Isten szerelemgyermeke a Keresztény egyház. Az „Újszülött egyház”, amely zsidó gyökerekből ered, Isten országává alakul (56:1-8) és az a küldetése, hogy a világ végső határáig terjeszkedjen, amelynek nincsenek etnikai, földrajzi és nemzeti határai. Isten saját karjaiban dajkálja az új Jeruzsálemben. Ott az egyház békében táplálkozik és elégszik meg, iszik és örvend dicsőségének bőségén (11. vers)

Isten ellenségeit a „parázna” vezeti (Jel 17:1-5), aki a népek tetteit és gondolatait mozgatja (18. vers) korszakokon át a hitehagyó istentisztelet által. Követői „maguk választották meg útjukat, és förtelmes bálványaikban gyönyörködtek” (3.vers). Ők szelet vetettek és Isten gonoszok elleni haragjának viharát fogják learatni (15. vers). Tűz ítéli meg őket, az a tűz, amelyet maguk gyújtottak meg saját rossz döntéseikkel.

Miközben Isten népét az Ő szeretete oltalmazza, nem érzéketlenek a szenvedésekre, amelyek velejárói annak az országnak, amely „már létezik, de még nem érkezett el”. Megpróbálja és megtisztítja őket az a tüzes próba, amely mindazokra jön, akik a föld színén élnek (Jel 3:10), de a maradék túléli ezt (16, 19. vers). Szeretetteljes életük erőteljes tanúság azok számára, akik kiábrándultak a hamis imádat megbabonázó tetteiből és gondolataiból (18. vers), így Isten nagyobb aratást tud megvalósítani minden nyelvből, népből és nemzetből neve dicsőségére (18-21. vers; Jel 7:9). 

A 66. fejezetben az ég és a föld „Új Éggé és Új Földdé” alakul. Végül azzá lesznek, amit a Teremtő mindig is akart: „A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya” (1. vers – új prot. ford.). Isten népe szintén átalakult. Megtisztultak a megpróbáltatások tüzében. „Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi” (2. vers). Végül az egész világegyetem elnyeri szombati nyugalmát. A tiszta, átoktól mentes univerzumban a megváltottak az Urat fogják szolgálni, és az egész örökkévalóságon át a megváltás csodálatos művén fognak elmélkedni!

Aleta Bainbridge

Társszolgálatok koordinátora

Sydney és környéke Egyházterület, Ausztrália