Mai szakasz: Jeremiás 3

Hogyan hagyjunk fel a bűnnel? A kérdés évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. Engem ez akkor kezdett aggasztani, amikor komolyan kezdtem keresni Isten akaratát az életemre vonatkozóan, miközben egy imanaplót vezettem.

A történet akkor kezdődött, amikor a XIX. századi evangélistáról, Müller Györgyről olvastam, aki imanaplót vezetett. Ez igen felkeltette érdeklődésemet. A naplóírás a következőképpen történt: Müller feljegyezte imakérésének dátumát, majd megjelölte azt a dátumot, amikor kérésére választ kapott. Ennek a módszernek a segítségével imameghallgatások százait jegyezte fel.

Eleinte furcsán éreztem magam, amikor kézzel leírtam imáimat. Kezdetben ezek valahogy így néztek ki: „Drága Istenem, köszönöm Neked ezt a napot! Köszönöm az életemet. Kérlek, bocsásd meg bűneimet. Őrizd meg a szüleimet, a nővéremet, és többi családtagomat. Add, hogy téged tiszteljelek ma!”

A következő napokon, amikor nekiültem, hogy lejegyezzem imámat, ugyanezek a szavak jöttek. A negyedik napon úgy éreztem, ez már kezd nevetségessé válni. Újra meg újra csak ugyanazokat a dolgokat ismételgettem. Unalmas volt, és elgondolkodtam, hogy talán Isten ugyanígy érez az állandó ismétléseim miatt. Tehát fogtam az imanaplómat, és átalakítottam naplóvá, ahol lejegyeztem a legmélyebb gondolataimat és a bűneimet Istennek. Ezek után kezdett mardosni a szorongás.

Egy évtizednyi önző életmód után olyan szegényes lelki gondolkodásom lett, hogy a legegyszerűbb kísértések is elcsábítottak. A hetek alatt megfigyeltem egy kis ismétlődést az imanaplómban: ha elkövettem valamilyen konkrét bűnt, akkor akármilyen kicsi is volt, miután megbocsátást, és Isten segítségét kértem, hogy ne kövessem el újra, felfigyeltem rá, hogy ugyanazt a bűnt írom le újra és újra. Imáimban újra csak önmagamat ismételtem, ezért úgy gondoltam, hogy még rosszabb helyzetbe kerültem, mert ráadásul ugyanazt a bűnt követtem el rendszeresen.

Végül abbahagytam a naplóírást. Nem tudtam elviselni azt a fájdalmat írás közben, amit újra és újra elkövetett hűtlenségem miatt éreztem. De rosszul gondolkodtam. Egyikünknek sem szabadna sohasem feladnia! Isten biztosít, hogy nem kell állandóan az önző bűn ismétlésének az ördögi körében lennünk. Azt mondja: „Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat!” (Jer 3:22). Micsoda ígéret!

Ima: „Szerető Istenünk, néha úgy tűnik, hogy nem tudunk kikerülni ugyanannak a bűn elkövetésének a keréknyomából. De ma szeretnék ragaszkodni az ígéretedhez, hogy meggyógyítasz a visszaeséseimből, amikor Hozzád fordulok. Rendszeres bibliatanulás és ima által szeretnék Hozzád fordulni. Nem akarom feladni. Gyógyíts meg! És engedd, hogy megismertethessem a te csodádat másokkal. Ámen.”

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Rajki Dávid