Nehéz helyzetbe
hozták Istent az izraeliták. Végül
kijelentette, annyira engedetlenek és olyan konokul ragaszkodnak bűnös
életmódjukhoz, hogy már senki sincs, akinek közbenjárása segíthetne rajtuk.
„És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állnának is
előttem, nem hajolna lelkem e néphez; küldd ki orcám elől, hadd menjenek! ” (Jer 15:1).
Gondoljunk csak bele,
milyen kíméletlen ez a kijelentés. Senki sem járhatott már közbe Isten népéért.
Senki!
Emlékszünk az
izraeliták gonoszságának mértékére, amikor Isten kihozta őket Egyiptomból? 400
esztendőn át csak távolodtak Istentől. Elfeledkeztek Isten törvényéről, a
szombat szentségével egyetemben. Bűneik egyre súlyosabbak lettek, miközben
Isten a pusztaságban az Ő útjaira tanította őket. Isten csalódottságát fejezte
ki amiatt, hogy Ő kihozta népét Egyiptomból, most mégis kész volt elpusztítani
őket, s ettől csak vezetőjük, Mózes közbenjáró könyörgése tartotta vissza.
Saul király is
hasonló helyzetbe került. A főpap,
Sámuel járt közben érte egy darabig Istennél.
Isten azonban most
azt mondta Jeremiásnak, hogy sem Sámuel, sem Mózes nem járhat már közben nála
népéért. Ennyire messzire tévedtek Izrael gyermekei. Vajon minden elveszett?
Számunkra is minden elveszik hasonló körülmények között?
Isten reményt nyújtott
Jeremiásnak: „Azért ezt mondja az Úr: Ha
visszatérsz hozzám, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod
a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg tehozzád,
de te ne térj őhozzájuk!” (19. vers)
Mózes,
Sámuel és Jeremiás előrevetítették a mi mennyei közbenjárónk, Jézus képét, aki
értünk könyörög. Jeremiás története bemutatja Isten irgalmát, de
figyelmeztetésül is szolgál. Ha megmaradunk az engedetlenség útján és makacsul ragaszkodunk
bűnös életünkhöz, eljön a nap, amikor már senki sem járhat közben értünk.
Imádságom: Köszönöm, Jézus, hogy közbenjársz értem.
Őszintén engedelmeskedni akarok Neked. Kérlek, segíts, hogy engedelmeskedni
tudjak! Ámen.
Andrew
McChesney
Oroszországban élő újságíró
Oroszországban élő újságíró
Fordította:
Csala Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése