Nem sokkal azután, hogy regisztráltam egy fiókot az egyik
nagy közösségi hálózaton jó pár évvel ezelőtt, úgy döntöttem, hogy feltöltök
több tucatnyi középiskolás fényképet. Lelkes voltam, hogy megosszam ezeket a
képekben megörökített emlékeket az interneten fellelt volt osztálytársaimmal.
Vártam, hogy halljak felőlük, és meghallgathassam, nekik milyen emlékeik vannak
a középiskolában töltött időről.
Egy-két nappal a képeim feltöltése után megdöbbenve
láttam, hogy az egyik régi osztálytársam egy káromkodással teli hozzászólást
írt az egyik volt tanárunk képe alá. Szégyelltem magam a tanár előtt, a
barátaim előtt, akik esetleg olvasták a bejegyzést, és saját magam előtt is.
Gyorsan töröltem a hozzászólását, és annak reményében, hogy nem sértem meg ezt
a régi osztálytársamat, írtam neki egy rövid megjegyzést, hogy mi történt.
Ő ezt válaszolta: „Ó, én nem szándékoztam megsérteni
senkit!” Arról viszont nem írt semmit, hogy sajnálná, amit mondott. Bár ő és én
mindketten misszionárius gyerekek vagyunk, akik ugyanabba az adventista
középiskolába jártunk, őt már nem érdekli Isten. Meg tudtam érteni, mivel
néhány éven keresztül én sem akartam, hogy Isten része legyen az életemnek. Ez
alatt az idő alatt nem szégyelltem magam amiatt, hogy hogy beszélek, vagy más
„kisebb” bűnök miatt.
A szégyenkezés hiánya veszélyes dolog. Ha már nem teszünk
különbséget jó és rossz között, azt kockáztatjuk, hogy elnémítjuk a Szentlélek
csendes hangját, ami arra sarkall, hogy helyesen cselekedjünk. Ebbe a szomorú
helyzetbe kerültek az izraeliták. Tekintsük a 12. verset, ahol ezt mondja az
Úr: „Szégyenkezniük kellene, mert
utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak.”
(új prot. ford.)
Az izraelitákat hamar utolérték a következmények. Isten
egy mennyei ítéletet jövendölt meg. „Ezért hoztam pusztítókat rájuk, hadd
pusztítsák el őket”– mondja Isten. (13. vers – Szent István társulat
Bibliafordítása)
Ima: „Drága Uram, tartsd ébren és érzékenyen a
lelkiismeretemet a Szentlélek figyelmeztetéseire! Formálj a te képedre, hogy
megvessem és utáljam a gonoszságot, ellenben szeressem a jót és a helyes magatartást! Ámen.”
Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró
Fordította: Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése