Egyik reggel lassan felébredtem és korábban
kezdtem magamhoz térni, mint általában. Próbáltam kitalálni, mennyi lehet az
idő. A moszkvai lakásom hálószobájában még sötét volt. Nem hallatszott madarak
vagy a szomszédok hangja. Végül ránéztem a karórámra, hajnali 4:10 volt.
Sóhajtottam. Miért ébredek fel ennyire korán – és érzem magam ennyire
kipihentnek – amikor még két órát alhattam volna? Aztán arra gondoltam, talán
Isten adott nekem esélyt, hogy egy kis plusz időt töltsek Vele.
Az egyik kedvenc igeversem Ézs 50:4, ezt
mondja: „fölserkenti
minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” Tetszik az elgondolás, hogy Isten finoman felébreszt,
hogy időt töltsek Vele, és tanítson.
De mi van, ha mi nem
figyelünk? Isten megdorgálta az izraelitákat, amiért elutasították a Vele
töltött időt. Azt mondja a 13. versben: „szüntelen
szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem
feleltetek”. Mivel az izraeliták kitartottak bűnös cselekedeteikben, Isten
azt mondta, elveti őket a színe elől (15. vers).
Összefüggés van az Istennel
töltött idő és a gonosz elkerülése között. Több idő Istennel, és kevesebb jut a
bűn fontolgatására és az „ellenséggel” való kapcsolatra. Megvannak az alvás
előnyei, de az alvás semmi, összehasonlítva a Teremtővel, Mennyei Atyánkkal
töltött minőségi idővel.
Imádságom: „Drága Istenem, ébressz fel minden reggel,
hogy plusz időt töltsek Veled. Talán időnként álmos vagy
nyűgös leszek, de tudom, hogy néhány ráadás perc Veled megváltoztatja ezt. Ámen.”
Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró
Fordította: Kóczián Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése