Mai szakasz: Jeremiás 9

Semmi sem olyan bosszantó, mint amikor az ember fáradtan lefekszik este, és azon tűnődik, mivel is telt el olyan gyorsan a nap. Lehet, hogy az ébren töltött időben túl sok volt a tevékenység, mégis keveset tudunk felmutatni, amikor lemegy a nap.

Néhány évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy követem az adventista imaharcos, Roger Morneau tanácsát, és minden nap elolvasom Jézus keresztre feszítésének történetét, a Máté evangéliumának leírása alapján (Mt 27:24-54). Egy idő után, mint egy puzzle állt össze számomra a 27. fejezet 36. verse, mely a katonákról ír, akik a keresztre feszítést végezték. Azt mondja: „azután leültek ott, és őrizték”, nem pedig álltak, ahogy azt az őröknek a valóságban tenniük kellett volna. Ez a jelenet egy sporteseményre emlékeztet, ahol a katonák, mint nézők ültek, hogy figyeljék az eseményeket.

Aztán megértettem. A katonák fáradtak voltak. Ők már kora reggel óta Jézussal voltak az ítélőszék előtt, ők vették le a ruháit, hogy királyi köntösbe öltöztessék, megátkozták őt, arcon köpték, és végül elvitték a Kálváriára, ahol keresztre feszítették, és fel is állították a keresztet, hogy mindenki láthassa. Tehát igen, a katonák kimerültek, és egy kis pihenésre vágytak a több órás munka után. Valószínűleg kíváncsiak voltak, hogy mindez megérte-e.

Az a veszély fenyeget bennünket, hogy úgy törjük meg Isten törvényét, mint az volna a teljes munkaidős állásunk. Én beleestem abba a hibába, hogy minden gondolatom és tettem a baj felé sodort. Jeremiás idejében Isten népét elragadta a bűn, mint egy teljes munkaidős állás, és lefárasztották magukat azzal, hogy bálványokat imádtak, és önző céljaikat követték.

Az Úr azt mondja: „Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvüket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben” (Jer 9:5).

Ima: „Drága Istenem! Az idő egy ajándék Tőled. Nagyon értékes. Segíts nekem, hogy bölcsen tudjam ma beosztani az időmet, hogy jót tegyek és ne rosszat! Add, hogy abban a tudatban mehessek aludni, hogy Veled töltöttem el a napomat! Ámen.”

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Baksa Viktória