Mai szakasz: Jeremiás 25

Ebben a fejezetben fokozódik a feszültség! Isten egész Júda népének küldi igéjét.  Jeremiás állítja, hogy évekig közvetítette nekik Isten üzenetét, és bár ő idejekorán elkezdte mondani, ők nem hallgattak rá!

Az elején fokozódó rész számomra különösen érdekes. Jeremiás láthatóan minden nap a városkapuban könyörög a népnek Isten nevében. Vajon azért kora reggel, mert az emberek feje olyankor még nem volt tele napi teendőik, üzleti ügyeik gondjaival, és ezért nyitottabbak lehettek Isten igéjére?

Isten üzenete egyszerű és világos. Vegyük észre: ez egy „háromlépéses terv” a lelki túlélésre! Bánjátok meg gonosz útjaitokat és tetteiteket! Ne keressetek más isteneket, és ne imádjátok azokat! Ne ingereljetek fel engem a kezetek munkájával! A Szentírás megörökíti a szomorú valóságot: nem hallgattak rá. Nemcsak egy alkalommal, hanem mint a szövegből is kiderül, folyamatosan elutasították Istent.

Néhány éve meglátogattam egy New York-i gyülekezetet. Szerettük volna az összes látnivalót megnézni. Kora este a Times Square-en kötöttünk ki. Emberek ezrei tódultak a Broadway színházi előadásaira, az éjszakai bárokba, az éttermekbe és az üzletekbe. Utcai prédikátor állt egy kisteherautó platóján és teljes szívéből kiáltott hangszórón keresztül az emberekhez. Teljesen figyelmen kívül hagyták, miközben János evangéliuma 3. fejezetének 16. versét idézve kérlelte az embereket, bánják meg bűneiket és forduljanak Istenhez. Bár erős és jól hallható volt a hangja, mindenki úgy tett, mintha ott se lenne!

Mindig ez jut eszembe, amikor ezt a fejezetet olvasom.  Jeremiás is így próbálta az emberek figyelmét megragadni a városkapuban. A nép azonban nem figyelt Isten szavára. Ha komolyan vették volna, azok a szavak megmenthették volna őket.  Jeremiás részletezi a megsemmisítő következményeket, nemcsak Júdára, de a környező népekre nézve is.  A babiloniak lesznek Isten büntetésének eszközei. Akiket pedig nem visznek fogságba, azok teljesen elpusztulnak. Az élet hangjai elnémulnak, és a fények kialszanak. Nem tehetek róla, de e sorok olvasása közben a térbeli és időbeli távolság ellenére is elszorul a szívem és görcsbe rándul a gyomrom.

Az áradat azonban visszahúzódik. Jeremiás próféciájából megtudjuk, hogy a babiloni fogság 70 esztendeig fog tartani. Észrevetted, hogy ez az a prófécia, amit Dániel tanulmányozott a fogság idejének végéhez közeledve, ahogy a Dániel könyvének 9. fejezetében olvashatjuk? Ne tévesszük ezt szem elől!  Egyik próféta tanulmányozza a másik írásait, hogy jobban megértse, mit mond Isten. Mennyire fontos Isten Igéje!

A fejezet hátralévő része olyan, mintha Jeremiás látomásban a 70 éves fogság utáni időbe kerülne és elvonulna előtte Babilon bűneinek büntetése, egészen a jó és a gonosz hatalmasabb, végidei küzdelméig.  E dolgok miatt most Isten saját népére kiszabott büntetéseit kiterjeszti az egész világra. Így szól Isten: „Vedd el kezemből e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, akikhez én küldtelek téged” (15. vers). A Biblia tanulmányozói nagy hasonlóságot fedezhetnek fel itt az utolsó időknek a Jelenések könyvében található leírásával.

Istennek nemcsak saját népe, de minden nemzet ellen kifogása van. A bűn pusztítása és a gonoszság azonban nem folytatódik örökké. A fejezet végén olvashatunk a vezetők és a pásztorok sorsáról az Ítélet napján. Ez bizony nem egy idilli kép, inkább a rettegés és borzalom ideje. Nem szeretném annak felelősségét vállalni, hogy Istennek akár egyetlen gyermekét is én vezettem tévútra.

A jó hír az, hogy Isten szavának balga elutasítása véget ér.  Azért imádkozom, hogy a „Megújulás Isten Igéje által” írásainak olvasói mindnyájan figyelmesen hallgassanak az Ő szavára, és véssék azt mélyen a szívükbe. Mindnyájunk kiváltsága, hogy helyreállíttassunk Isten számunkra készített végső terve által.  Ha ez megtörténik, az azért lesz, mert figyeltünk az Ő szavára. Isten legyen veletek, miközben együtt folytatjuk utunkat!

Dan Houghton
Hart Kutató Központ
Kalifornia

Fordította: Csala Beáta