Mai szakasz: Jeremiás 37

Jeremiás prófétának ebben a fejezetben Sedékiással, Júda utolsó királyával volt dolga, uralkodásának kilencedik esztendejében. Nabukodonozor, Babilónia uralkodója nevezte ki Sedákiást Júda királyává (1. vers). „De nem hallgatott sem ő, sem szolgái, sem az ország népe az Úr szavára, amelyet Jeremiás próféta által szólt” hozzájuk (2. vers).

Mit tehet az orvos, ha a beteg nem akarja bevenni az általa rendelt gyógyszert? Sedékiás király Jeremiáshoz küldte két emberét, Júkált és Sofóniást (akinek apja pap volt) a kéréssel: „könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!” (3. vers). Az egyiptomi fáraó éppen akkor tervezte, hogy seregével Jeruzsálem segítségére siet. A babiloniak a fáraó közeledtéről értesülve visszavonultak egy időre (5. vers).

Sedákiás a siker hamis illúzióját táplálta. Isten azonban elmondta Jeremiásnak, hogy az egyiptomiak vissza fognak fordulni és hazatérnek (7. vers). Sedékiás és népe elszalasztotta az alkalmat, amikor az embernek inkább egy elejétől a végéig mindent tudó Istenbe, és nem a politikába kell bizalmát vetnie.

A babiloniak visszatérnek és felégetik Jeruzsálemet (8. vers). Ez a biztos valóság (9-10. vers). Amikor a babiloniak egy kis időre elvonultak, Jeremiás Benjámin földjére indult, hogy családi örökségét kikérje (12. vers).  A városkapuban észrevette őt egy őr és azzal gyanúsította, hogy a káldeusokhoz akar szökni (13. vers).  Hamis vádakkal a fejedelmek elé vitte Jeremiást, akik annyira megharagudtak a prófétára, hogy nagyon megverették az ártatlan embert  (14-15. vers), és fogságba vetették Jónátán írnok házában (15. vers).  Jeremiás hosszú időt töltött abban a börtöncellában (16. vers).

Sedékiás király kihozatta, titokban a palotájába vitette, és megkérdezte, van-e kijelentése az Úrtól (17. vers). A próféta a következő üzenetet adta át a királynak: „A babiloni király kezébe adatol”. Majd szóvá tette a király és főemberei igazságtalan eljárását, amivel őt ártatlanul börtönbe vetették (18. vers).

Jeremiás rákérdezett, vajon hol vannak azok a próféták, akik azt jövendölték, hogy a babiloniak soha nem támadják meg Jeruzsálemet (19. vers). Könyörgött a királynak, ne küldje vissza a börtönbe (20. vers). Sedékiás király ezért elrendelte, hogy a börtön udvarában tartsák fogva Jeremiást és minden nap adjanak neki egy cipót a pékek utcájából (21. vers).  Sedékiás úgy gondolta, hogy ha kedves az Úr prófétájához, talán az Úr is jót tesz majd vele. Ám a király jóindulata igen rövid életűnek bizonyult.

„Drága Istenünk! Prófétáid naponta kérlelnek minket, hogy teljesen, feltétel nélkül adjuk át magunkat a te szolgálatodnak. Sokunk fülének és szívének nehéz ezt hallani, ahogy Sedékiásnak is az volt. Segíts, kérünk, hogy engedelmeskedjünk utasításaidnak, amíg nem késő! Ámen.”

Koot van Wyk

Kyungpook Nemzeti egyetem

Sangju, Dél-Korea

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 36

Jeremiás hosszú ideig szolgált, egészen Jósiás király idejétől Sedékiás király uralkodásának utolsó, tizenegyedik évéig. Az utolsó feljegyzések Jeremiás életéről a hódító Nabukodonozor király idejéből származnak. Mintegy 44 esztendeig tartott Jeremiás szolgálata, és Isten megmutatta neki a fogság előtti és utáni állapotokat. Isten és a próféta nagy csalódására, a nép szokása szerint igen nyakas volt.

Ebben a fejezetben Isten i. e. 605-ben szólította meg Jeremiást, Nabukodonozor seregeinek érkezése előtt (1. vers). Ez Jeremiás Úrért végzett szolgálatának hetedik esztendeje volt. Egy tekercsre kellett leírnia Istennek minden neki adott próféciáját és üzenetét „mind e mai napig” (2. v.). Isten terve az volt, hogy amikor a tekercset felolvassák a királynak és a fejedelmeknek, ők megtérjenek, megbánják bűneiket és az Úr megbocsájtja hűtlenségüket és bűneiket (3. vers).

Jeremiás tehát hívatta írnokát, Bárukot, aki mindent szóról-szóra leírt , amit a próféta diktált neki (4. vers). A körülmények miatt Jeremiás nem beszélhetett közvetlenül a királlyal, de elküldte hozzá Bárukot, hogy olvassa fel neki a tekercset az Úr házában az ünnepség napján, amelyre eljött a nép Júda minden részéből (6-9. vers). Az ünnepségen  „az Úr elé” hívták az egész népet, de a szívük nem változott meg, ahogy a király és főembereinek szíve sem. Az Úr házának kapujában Báruk felolvasta a szavakat, melyeket Jeremiás Gamária kamrájában diktált neki (10. vers). Néhány fejedelem nem volt jelen, de Gamária fia, Mikeás ott volt, és hallotta az Úr szavait (11. vers).

Mikeás tehát a királyi palotába, az írnok szobájába ment, ahol elmondta Jeremiás szavait a fejedelmeknek (12-13. vers). Ők ezért elküldték Jehudit, a fekete fiatalembert (akinek dédapja Kusi volt, ahogy az etióp embereket nevezték) menjen el Bárukért és hívja oda az összejövetelre a tekerccsel együtt, hogy felolvassa nekik (14-15. vers). Mindnyájan megdöbbentek az Úrnak Jeremiás által közvetített szavain, és „megrettenve tekintettek egymásra” (16. vers).  Azon tanakodtak, hogyan is íródhatott ez az üzenet, milyen módon jöhetett létre (17. vers). Tudni akarták, vajon mindez Jeremiástól származik-e. Meg voltak győződve róla, hogy Jeremiás és Báruk a helyes úton jár, és kérték őket, rejtőzzenek el (19. vers.). A tekercset pedig Elisámának, Báruk egyik kollégájának szobájába vitték (21. vers).

Ezután a király megkérte Jehudit, a fekete fiatalembert, vigye oda hozzá a tekercset és olvassa fel neki. Tél lévén a király a tűznél melegedett (22. vers).  A király egy ideig hallgatta, majd fogott egy kést, darabokra szabdalta az Isten Igéjét tartalmazó tekercset, és a tűzbe hajította (23. vers). „Nem rettentek meg, és ruhájukat sem szaggatták meg sem a király, sem a szolgái, akik hallották mindezeket a beszédeket” (24. vers). Senki sem olyan süket, mint az, aki nem hajlandó az intésre odafigyelni. A király saját fiát és annak barátait utasította, hogy fogják el Bárukot és Jeremiást, „de az Úr elrejtette őket” (26. vers).

Isten szólt Jeremiásnak, hogy készítsen egy újabb példányt a tekercsből, és azt is Bárukkal írassa le (28-32. vers). Isten újabb mondatokkal egészítette ki az írást, melyek a király és szolgái, valamint leszármazottaik büntetéséről szóltak. Jeremiás kibővítette ezekkel a szavakkal az ismételten lediktált könyvtekercset.

Istenünk alkalmas férfiakkal és nőkkel íratta le igéjét, s amit leíratott, az történelmileg mind pontos volt. Bűnbánatra kérlelte a népet, miközben egy örökké szerető Isten türelmét mutatta be. Ami Isten jellemét illeti, a büntetést az ember saját maga vonja magára, hiszen Isten minden módon megtesz mindent az ember megtéréséért.  

„Drága Istenünk! Add, kérlek, hogy mi ne égessük el Isten Igéjét megvetésünk által, és ne engedd, hogy széttépjük elfordult életünkkel. Add, hogy amikor kérlelsz bennünket, a hitünk működjön együtt a Te isteni terveddel. Ments meg minket, Urunk, saját magunktól!  Ámen.”

Koot van Wyk

Kyungpook Nemzeti egyetem

Sangju, Dél-Korea

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 35

Az Úr elismerően szólt a rékábitákról, mert megtartották ősiknek tett ígéreteiket. Az ígéretek ezen megtartói egy másik bibliai szereplőre emlékeztetnek, akinek tisztességes élete mindig is lelkesített engem.

József megígérte, hogy szolgálja Potifárt, de ami még fontosabb, Istennek fogadott hűséget.  Amikor Józsefet ígérete megszegésére kísértették, így felelt: „hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném Isten ellen!” (1Móz 39:8). Az Úr helyeselte József hűséges magatartását. József történetének alapos tanulmányozásából kiderül, hogy Potifár is megbecsülte Józsefet neki tett fogadalma megtartásáért.  Ha Potifár valóban hitt volna felesége rosszindulatú vádaskodásának, még aznap kivégeztette volna Józsefet.

Arra hívlak ma benneteket, hogy legyetek szavatartók! Ne tegyetek meggondolatlan fogadalmakat, kizárólag megfontoltan, imádságos lélekkel ígérjetek!  És ha ígéretet tesztek, különösen, ha Istennek, azt tartsátok is meg! Legyen életetek tanúbizonyság a szószegők világában! Legyetek ígéreteitek hűséges megtartói és maradjatok mindig azok!

„Drága Uram, köszönöm, hogy Te minden ígéretedet hűségesen megtartod. Kérlek, segíts nekem ma Szentlelked állandó, segítő jelenlétével, hogy én is mindig szavatartó legyek. Ámen”

Derek J. Morris

Generál Konferencia

Lelkészi osztály

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 34

Senki sem szeret rossz híreket kapni. De feltehetek egy kérdést? Mit választanátok: jó híreket, amik nem igazak, vagy rossz híreket, amik igazak? Sedékiás király rossz híreket kapott Jeremiás prófétától, hogy Nabukodonozor, Babilónia  királyának  serege le fogja rombolni Jeruzsálemet és a királyt foglyul ejtik.

Jézus is rossz híreket mondott követőinek: „Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.” (Jn 16:1-2)

Miért mond az Úr ilyen rossz híreket népének? A válasz egyszerű: fel akar készíteni az előttünk álló nehéz időkre. A legjobb felkészülés a nehézségekre és az üldözésre az Istennel való személyes kapcsolat. Jézus ezt mondta a követőinek: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” (Jn 16.33)

Nem csoda, hogy Pál apostol ilyen örömteli bizonyságot tett: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 8:38-39)

„Uram, köszönöm ma neked, hogy velem leszel a megpróbáltatások idején és semmi sem választhat el szeretetedtől. Ámen.”

Derek J. Morris

Generál Konferencia

Lelkészi osztály

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 33

A feleségemmel, Bodillal szeretünk keresztény énekeket énekelni, hogy Isten szavát a szívünkbe zárjuk. Ez a fejezet az egyik kedvenc bibliai ígéretünket tartalmazza: „Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jer 33:3) Bodil szerzett egy keresztény dalt, ami ezen a versen alapszik és összedolgozta Jeremiás próféta bizonyságtételével amit az előző fejezetben írt le: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!” (Jer 32:17)

Bármilyen kihívással vagy lehetőséggel nézel szembe ma, fogd szaván Istent! „Kiálts hozzám” – mondja. Ez a felhívás Jézus Hegyi beszédére emlékeztet: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mt 7:7)

Gyermekként – ahogyan az elképzelhető –, különböző dolgokért, tárgyakért könyörögtem. Mára már rájöttem, hogy a legnagyobb ajándék az, amit az Atya kíván adni: bölcsességet ahhoz, hogy hogyan éljünk, valamint a Szentlélek jelenlétét. Adj neki  lehetőséget még ma, hogy vezessen azon az úton, amelyiken járnod kell! Ne felejtsd el, semmi sem lehetetlen Isten számára.

„Uram, köszönöm csodálatos ígéretedet, ami nem csak Jeremiásnak, hanem nekem is szól. Örülök, hogy bármikor és  bárhol kiálthatok hozzád és semmi sem lehetetlen számodra. Ámen.”

Derek J. Morris

Generál Konferencia

Lelkészi osztály

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 32

Ebben a fejezetben egy teológiai jelentőséggel bíró, valós kérdés vetődik fel. Jeremiás vásárol egy területet a városban az unokatestvérétől. A felszínen ez egy teljesen szokványos dolognak tűnik. Jeremiás volt a legközelebbi rokon, őt illette vér szerint és neki volt elővásárlási joga. Azok az idők nem a legjobbak voltak az ingatlanvásárlásra, mert a babilóniaiak foglalták el a területet. Jeremiás ezért nem volt köteles megvenni ezt az ingatlant.

A babilóniaiak bejövetelét és területfoglalását maga Jeremiás jövendölte meg Sedékiás királynak és Júdea lakosainak. De Isten közbelép a szerződéskötéskor (6-15. vers). Jeremiást tájékoztatja előre, hogy   unokatestvére, Hanameél meg fogja őt kérni, hogy vegye meg az ingatlant. Bár ez nem a legjobb időszak volt arra, hogy ingatlant vásároljon valaki, Isten ezen a területvásárláson keresztül akart tanítani. Amikor Isten megígér valamit, azt bizonyosan teljesíti is. Az emberek vissza fognak térni a földre, el fogják ismét foglalni házaikat és erre a próféta személyes tapasztalatán keresztül van garancia, hogy vett egy földet és épített rajta házat.

Isten néha beavatkozik gazdasági és szociál-politikai ítélőképességünkbe. Lehet, hogy fontosabb horderejű vásárlásoknál, mint egy házvásárlásnál vagy egyéb anyagi befektetéseknél nem kapunk olyan kijelentést, hogy „ezt mondta az Úr”. De fontos emlékeznünk arra, hogy Isten szeretne jelen lenni  életünk minden területén. Ezért helyesen cselekszünk akkor, ha egy házvásárlás vagy egyéb befektetések előtt imádkozunk. Szenteljünk időt arra is, hogy megnézzük Isten szavának alapelveit, amik vezetni fognak a fontos kezdőponton. Aztán Isten szavának alapelveire építve átgondolhatjuk az összes többi tényezőt. Így Istennek adjuk az  első helyet  életünkben. Kétségkívül Isten állt az első helyen Jeremiás életében is.

Jeremiás először Isten szavának engedelmeskedik, és csak azután foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyeket meg kell oldania. A fő probléma az, hogy nem lát túl a babilóniaiak bejövetelén és azon, hogy elfoglalják a területet. Aggodalma nagyon is emberi aggodalom: „Végy magadnak mezőt pénzen, és legyenek tanúid felőle, holott a város a Káldeusok kezébe adatik.” (25. vers)

                                                                       

Michael Sokupa

egyetemi tanár

az E.G. White Kutatóintézet Igazgatója

Heldelberg College, Dél-Afrika

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 31

Ez a fejezet ugyanarra a témára épül, amiről az előző részben is olvashattunk. Ez a gondolatkör a háború sújtotta, és a megszálló nemzetek által kifosztott föld helyreállítása (4., 11., és 18. vers). Ismét találkozunk a szövetség témakörével. Szemléletes képet találunk itt a babiloni fogságba vezető hosszú és fáradságos gyalogútról, amelyen a fiatalok és a többi fogoly elhaladt Ráma mellett. De a reménység üzenete is megjelenik, amely a jövőbeni jólétre utal, olyan bizonyossággal, hogy az Úr ezt mondja: „kiszabadítom őket a fogságból” (23. vers).

A helyreállítás nem csupán egy esély, hanem bizonyosság. Ilyenek az Úr tervei. Amikor Jézus Máté 24-ben eljövetelének jeleiről beszél, a közelgő nyár hasonlatát használja. Krisztus eljövetele olyan biztos, mint ahogy az évszakok váltják egymást a maguk idejében.

Akiket Isten ebben a fejezetben megszólít, komoly válsághelyzetben vannak. Megtörték a szövetség feltételeit, amelyeket Isten szabott meg, így hát az Úr megengedte a babiloniaknak, hogy megszállják Izráel földjét. Most pedig meg akarja gyógyítani őket, és haza hozni a népet. Ugyanakkor meg akarja újítani a szövetséget is.  Az egész Ószövetségben először olvashatjuk itt Isten egyszerű és egyértelmű ígéretét: „Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével - én, az Úr mondom ezt! Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi - én, az Úr mondom ezt! Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (31-33 vers – ERV-HU).

Isten nem tett semmit a törvénnyel, nem mozdította el, hanem ígéretet tett, hogy segít Izraelnek, hogy teljes egészében magáévá tegye a törvényt, hogy életük minden egyes területének részévé válhasson. Isten megígérte: „… megbocsátom vétkeiket, és bűneikről többé meg nem emlékezem” (34. vers).

A föld helyreállítása, az ellenség megbüntetése, a nép hazahozatala mind értelmetlen önmagában, a szövetség megújítása nélkül. A külső reformáció önmagában értelmetlen, ha az nem az Istennel való kapcsolat helyreállításával és a jellem átalakulásával párosul.

„Drága Istenem, alakítsd át az életem, és helyezd törvényedet a szívembe. Ámen.”

Michael Sokupa egyetemi tanár

az E.G. White Kutatóintézet Igazgatója

Helderberg College, Dél-Afrika

Fordította: Liebhardt László